Magyar Múlt - Hungarian Past, 1992 (19. évfolyam, 42. szám)
Névtelen
Salonikin, tehát egy semleges területen túl sohasem jutottak. Pedig a Földközi Tenger térségében lett volna elég haderő a Szövetséges Hatalmak birtokában, hiiszen éppen pár héttel azelőtt tudtak olyan hihetetlen eredményességgel működni Corfu szigete körül, és nem sokkal később a gallipoli-i partraszállás következett 10 hadosztállyal [1915 decemberétől 1916 januárjáig], de 3 km-nél beljebb nem tudtak hatolni az egész kampány folyamán. Különös, hogy a Szövetséges Hatalmak részéről se a Gallipoli hadjárat, se a Dardanellák zárlatának hadihajókkal való áttörése nem sikerült. Szerbia természetesen nem szabadult föl az I.Világháború további részében: a Központi Hatalmak kezében maradt, de csak ilyen hatalmas erőfeszítés és véráldozat árán, három ország által lehengerelve (köztük két nagyhatalom Európában). Kivéve Corfu szigetét, mint már említettük, a Balkán félsziget egész terjedelmében, Görögországig a Központi Hatalmak uralma alá került. Corfu szigetén pedig hagyták, hogy egy önálló és független szerb hadsereg felépülhessen. Összehasonlításként említsük meg, hogy a II.Világháború balkáni hadjárata csak néhány hétbe került a németeknek, pedig akkor már nem a kis Szerbia, hanem a sokkal nagyobb és erősebb Jugoszláviával, Görögországgal egyetemben, álltak szemben. A Központi Hatalmak helyettes megszálló kormánya keresztülvitte a lefegyverezés munkáját Szerbiában és elhatározták, hogy több nyomós politikai oknál fogva nem indítanak támadást Saloniki ellen, ezáltal elkerülve azt a számukra hátrányos helyzetnek a lehetőségét, hogy Görögországot belevonják a háborúba a Központi Hatalmak ellen. Összefoglalás Láthatjuk a fentiekből, hogy a 3 milliós Szerbia az Osztrák-Magyar Birodalommal szembenállva meghiúsította a császári és királyi táborszernagy Potiorek Oszkár által vezetett osztrák-magyar offenzívát és megleckéztető hadjáratot, és azoknak hadait visszaszorította egészen a kiindulási vonalig. Belátta a Monarchia kormánya, hogy egy boszniai kastély karosszékéből nem lehet hadjáratot vezetni. Potioreket képességei nem tették alkalmassá arra, hogy egy nagyobb arányú hadműveletet vezessen. Ahhoz egy Musztafa Kemál Atatürk-re, vagy egy Rommelre lett volna szükség. Volt is egy (de nem a Monarchia részéről) , akit bevetettek a Központi Hatalmak harmadik (mellék-) frontján is, Szerbiában: a brilliáns August von Mackensen. Az ő vezetése alatt bevetett német haderőnek (a Monarchia és Bulgária hadaival karöltve) sikerült Szerbiát végleg, teljes egészében elfoglalni. Ha az I.Világháború kezdetétől fogva Mackensen lett volna a vezérkari főnök a szerbiai hadszíntéren, s nem Pomorek, talán még mindig meglenne a történelmi Magyarország a Kárpátok gerincéig.