Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)
1988-08-15 / 23. szám
2. oldal NEMZETI ÚJSÁG 1988. augusztus 15. 1В©Ы©§амз0ЕШпу ünnepére (Folytatás az 1. oldalról) Nagy prímás-érsekünk, Mindszenty József bíboros, szüntelenül ezt hirdette, míg köztünk járt: “Magyarország sorsa az Úristen és a Magyarok Nagyasszonya kezében van letéve.” Ezt hirdette, és ezzel megerősítette a csaknem ezer éves szentistváni hagyományt, a magyarság legszentebb, legidőtállóbb örökségét. Erre emlékezünk ezen a napon, 1988. Nagyboldogasszony ünnepén, a Boldogasszony havadásán. A világ felett még mindig sötét felhők tornyosulnak, de már kissé áttör azokon a szabadság melengető napja. Nemzetünk még mindig rabláncot hordoz, de már lazulnak kezein a bilincsek. Földünkön még mindig ellenség az úr, de a megszálló birodalom már recseg-ropog és mehetnékje van, csakhogy a maradék koncot megmenthesse. A történelem nagy kerekei hosszú tétlenség után, lassan kezdenek fordulni. Isten malmai már nekünk őrlik a tiszta lisztet, melyből megszületik a boldogabb jövőt életadó kenyere. Most ragadjuk meg szorosan a Boldogasszony áldott jó kezét. Most emeljük orcánkat és szívünket Istenhez, hogy amit hitünk szerint elkezdett, azt nemzetünk szabadulására mielőbb végezze be. Most könyörögjünk szegény hazánkért, hogy ősei földjén békében és szabadságban élhessen a magyar. A magyar szabadság sosem volt olcsó áron szerzett, talmi portéka. Vérrel és véres verejtékkel kellett azt századokon át újra és újra kiérdemelni, ezért volt az nekünk olyan drága kincs. De vérünk már elfolyt, a végeláthatatlan küzdelemben ellankadtunk és saját erőnkből nem tudunk már lábra állni. Olyan végpusztulásra jutottunk, ahol már a véráldozat sem segít, csak az imádság és az irgalmas Isten. Ezért fordulunk most a Boldogaszszonyhoz, az ő különleges ünnepén, Szent István király szellemében és példáját követve, újra felajánlva Szent Koronánkat és egész országunkat Jézus Krisztus édesanyjának. Legyen ez a nap, 1988. Nagyboldogasszony napja, a mi újólagos elkötelezettségünk ünnepe, megújítva István király országfelajánlását és új szövetségre lépve a Magyarok Nagyasszonyával, hogy soha nem fogunk szűnni őt tisztelni és szeretni, ő pedig vezessen be bennünket egy újabb ezredévbe, melyben magyar hazánk ismét Szűz Mária országa és virágoskertje lesz, amilyennek az István király akarta. Anyai palástja alá húzódva és dícséretét zengve, így áldozunk neki a Királyné napján, mint boldogemlékű nagy őseink, ezek a bátor, büszke, de mindig istenfélő magyarok. Dr. V. Endrey Antal Pázmány himnusza a Magyarok Védasszonyához Óh dicsőséges, óh ékességes, csillag fényességes! Világ úrnője, kegyes anya édes! Angyalok szája, próféták lánya, Dávid unokája, neked énekel Salamon hárfája. Menny králynője, búk enyhítője, egek erős őre, tavaszi színek virágos vesszője! Felkelő hajnal, lámpa, mely nem csal, nap dús sugarakkal, tőled az éj fut, s kigyullad a nappal. Nap győztes párja, föllengd pára, leányszépség bája, Kit megkívánt a tisztaság királya! Király lugassa, aranyos násfa, elefántcsontbástya, légy szegények üdvének vitorlássá! Virtusból pálma, egek nektárja, jó illatok árja, Vezesd a tévelygőt a kész hazába! Zamatok magva, fények patakja, lelkeink csillagja, fordítsd figyelmed a zengő szavakra! Hadak iránya, vígság forrása, szemérem virága, benned bokrosul a mennyek pompája. Fehér liliom, rőt rózsaszirom, violas, valóm s az arany csillag ring öledben, hajadon. Szüzeknek szüze, világnak tüze, verességbe győzve, ne maradjunk itthonunkból száműzve! Fénye a fénynek, kútja segélynek és lelki reménynek, adj életet szolgáid seregének! Babits Mihály fordítása Szent István ünnepély augusztus 28-án, vasárnap d.u. 4 órakor a Prahran City Hall nagytermében (bejárat a Greville Streetről) Fellépnek az összes nagyobb melbournei magyar egyesületek Belépődíj $2, nyugdíjasoknak $1 Minden magyart elvárunk!