Nyugati Magyarság, 1949 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1949-11-01 / 1. szám
1949 november________________NYUGATI MAGYARSÁG-----3. oldal Valljuk ezért, hogy mint kisnép, saját énünk és létünk kockáztatása nélkül nem vállalkozhatunk arra, hogy a Szent István óta helyesen megválasztott kultur- és sorsközösség uralkodó eszmeáramlataival szembehelyezkedjünk és "idegen test" módjára próbáljuk életünket és népi létünket berendezni. Az egész magyar történet ékes bizonyíték arra, hogy egy ilyen Európával szembehelyezkedő koncepció huzamosabb ideig mennyire lehetetlen elképzelés. Európaiságunkból az következik tehát, hogy egyrészt a keleti és bolsevista életformát a leghatározottabban visszautasítjuk, másrészt, hogy népi és nemzeti lényegünk biztosítása mellett követni akarjuk az európai Géniusz korról-korra változó megjelenési formáit. Ez a tézis kötelességünkké teszi, hogy időről-időre tudatosan új szintézisbe igyekezzünk olvasztani folyton elmélyülő magyarságunkat örökké progresszív európaiságunkkal. A nemzeti és európai mivoltunk között időnként esedékes szintézis, ez a nagy feladat, ami Szent Istvántól, Bocskai Istvánon és Széchenyi István grófon keresztül napjainkig annyi sok jó magyar koponyát foglalkoztatott, ez a nagy feladat ma ismét időszerűvé vált, a mi nemzedékünk életében immár másodszor. E felől értelmes ember fejében semmi kétség sem lehet. A régi magyar állami, társadalmi, gazdasági és szellemi rend ugyanis, úgy ahogy volt, romhalmazzá változott. Másrészt a mai Európa struktúrája 1933-tól kezdve a német hegemónia megtöréséig óriási változáson ment keresztül, és még nagyobb változáson ment keresztül a nemzeti függetlenségek Nyugat-Európában való visszaszerzése és Kelet-Európában való teljes elvesztése óta napjainkig, Európában tehát ma egészen más szelek fújnak, mint amelyek ezen a tájon 1938-ban vagy 1946-ban végigsepertek. Ám ezt az új Európát, főleg nyugati részében, mi tagadás benne, közelebbről csak kevesen ismerjük, s még kevesebben ismerjük helyesen. Márpedig ezen a téren rengeteg a pótolni valónk. Hiszen itt, az új Európagondolattól kezdve,a magán- és közgazdaság átszervezésén, a Tőke és a Munka új szabályozására való törekvésen keresztül, a szociális, a jogi és a filozófiai gondolkodásnak új vágányokra tereléséig, beleértve az Evangélium új értelmezésének megkísérlését is, a problémák özöne tárul elénk. Még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy bennünket a Sors éppen Franciaország szép földjére vezetett, ahol e nyugati eszmemeneteket és törekvéseket a kontinens leghatalmasabb és legracionálisabb szellemi apparátusa regisztrálja, és így a főforrás mellett lévén, a mi lapunk és a mi Írógárdánk ebből a különösen fontos energiaforrásból közvetlenül meríthet.Kétség nem fér ahhoz, hogy a jövő építő magyarja , ha korszerű munkát akar végezni, ezeket az új eszmeáramlatokat és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi, gazdasági és politikai törekvéseket nem hagyhatja ismeretkörén kívül. Bármilyen nehéz is, ezeket magunkba kell szívnunk.