Nyugati Magyarság, 1949 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1949-11-01 / 1. szám

1949 november________________NYUGATI MAGYA­RSÁG-----3. oldal Valljuk ezért, hogy mint kisnép, saját énünk és létünk kock­áztat­ása­ nél­­kül nem vállalkozhatunk arra, hogy a Szent István óta helyesen megválasz­tott kultur- és sorsközösség uralkodó eszmeáramlataival szembehelyezked­jünk és "idegen test" módjára próbáljuk életünket és népi létünket be­rendezni. Az egész magyar történet ékes bizonyíték arra, hogy egy ilyen Európával szembehelyezkedő koncepció huzamosabb ideig mennyire lehetet­len elképzelés. Európaiságunkból az következik tehát, hogy egyrészt a keleti és bolsevista életformát a leghatározottabban visszautasítjuk, másrészt, hogy népi és nemzeti lényegünk biztosítása mellett követni akarjuk az európai Géniusz korról-korra változó megjelenési formáit. Ez a tézis kö­telességünkké teszi, hogy időről-időre tudatosan új szintézisbe igye­kezzünk olvasztani folyton elmélyülő magyarságunkat örökké progresszív európaiságunkkal. A nemzeti és európai mivoltunk között időnként esedékes szintézis, ez a nagy feladat, ami Szent Istvántól, Bocskai Istvánon és Széchenyi István grófon keresztül napjainkig annyi sok jó magyar koponyát foglal­koztatott, ez a nagy feladat ma ismét időszerűvé vált, a mi nemzedékünk életében immár másodszor. E felől értelmes ember­ fej­ében semmi kétség sem lehet. A régi magyar állami, társadalmi, gazdasági és szellemi rend ugyanis, úgy ahogy volt, romhalmazzá változott. Másrészt a mai Európa struktúrája 1933-tól kezdve a német hegemónia megtöréséig óriási válto­záson ment keresztül, és még nagyobb változáson ment keresztül a nemzeti függetlenségek Nyugat-Európában való visszaszerzése és Kelet-Európában való teljes elvesztése óta napjainkig, Európában tehát ma egészen más szelek fújnak, mint amelyek ezen a tájon 1938-ban vagy 1946-ban végig­sepertek. Ám ezt az új Európát, főleg nyugati részében, mi tagadás benne, közelebbről csak kevesen ismerjük, s még kevesebben ismerjük helyesen. Márpedig ezen a téren rengeteg a pótolni valónk. Hiszen itt, az új Európa­­gondolattól kezdve,­­a magán- és közgazdaság átszervezésén, a Tőke és a Munka új szabályozására való törekvésen keresztül,­ a szociális, a jogi és a filozófiai gondolkodásnak új vágányokra tereléséig, beleértve az Evangélium új értelmezésének megkísérlését is, a problémák özöne tárul elénk. Még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy bennünket a Sors ép­pen Franciaország szép földjére vezetett, ahol e nyugati eszmemeneteket és törekvéseket a kontinens leghatalmasabb és legracionálisabb szellemi apparátusa regisztrálja, és így a főforrás mellett lévén, a mi lapunk és a mi Írógárdánk ebből a különösen fontos energiaforrásból közvetlenül meríthet.­­Kétség nem fér ahhoz, hogy a jövő építő magyarja , ha korszerű munkát akar végezni, ezeket az új eszmeáramlatokat és a hozzájuk kap­csolódó társadalmi, gazdasági és politikai törekvéseket nem hagyhatja ismeretkörén kívül. Bármilyen nehéz is, ezeket magunkba kell szívnunk.

Next