Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1976-05-01 / 3. szám

Hasonló az esetünk TOLLAS TIBORRAL is Megint „támadásról” beszéltek és a lényeg elmarad. Képzeljétek el, hogy micsoda ho­zsannát írhattunk volna Tollasról, ha a „Nem­zetőr” karácsonyi számában a Jézusi szeretetet a ,MAGYARSÁG’ keser­veinek gyógyítására gyakorolja és nem — a nyugati világ által éppen eléggé védelmezett és támogatott — izraeliták sérelmei felett kesereg. A Ti szemrehányásotoknak azonban mégis helyet adunk akkor, ha mutattok nekünk egy izraeli újságot, mondjuk az izraeli „Nemzet­őrt”, amelyik megemlíti a Magyarság, vagy az Erdélyi Testvéreink fájdalmait. Kérünk Benneteket, legyetek igazságosak és ha valóban magyar lélekkel álltok a Ma­gyarság érdekszolgálatában, úgy kötelezzétek Magatokat is és barátaitokat , mint Wass Albertet és Tollas Tibort arra, hogy­­ „mindenkor, mindenütt és minden alkalom­mal” a Magyar Nemzet, Haza és Nép szolgá­latában álljanak. * * * Z. T. kétkedőnek: Kádár Jánost kell most dicsérnünk, nem a Magyar Cserkészszövetséget, melynek veze­tői is és tagjai is élvezik a nyugati világ sza­badságát és jólétét. Ebben a szabadságban és jólétben azonban a Magyar Emigráns Cserkészet vezetősége megtiltotta a trianoni revízió szükségességé­nek hirdetését és rendeletileg politikának ne­vezi azt, ha valaki Nagymagyarország visszaállítását követe­li, a trianoni igazságtalanságokat és hazug­ságra épített feldarabolásunk gazságát hirde­ti a magyarul beszélő, de már nyugaton szü­letett magyar gyerekeknek. A cserkész nem politizál jelige alatt ölik ki gyermekeinkből a nemzeti öntudatot és vál­toztatják őket nemzetközi bárányokká, akik arra vannak nevelve, hogy sem Trianonban, sem Yaltában, sem Helsinki­ben a Magyar Nép és Magyarország ellen elkövetett igaz­ságtalanságokat még csak ne is ismerjék, nem hogy felháborodjanak rajta és munká­sai legyenek lélekben annak a szellemnek, amit így foglalunk imádságba: „HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMA­DÁSÁBAN. . .!” Ez a helyzet a nyugati szabad világban. Kádár Jánost kell tehát dicsérnünk, aki ugyan nem él „szabad világban” de volt any­­nyi „magyar becsület” benne és bátorság is hozzá, hogy a HELSINKI-i Konferencia Plé­numa előtt beszélni mert Magyarország fel­­darabolásának igazságtalanságáról és Ma­gyarország több mint 1000 éves egységéről. Braziliában Geisel elnök betiltja a Nem­zetközi Cserkészszövetség működését, mert azt nemzetellenesnek tartja. Mikor látják meg végre a Magyar szülők, hogy gyerekeiket nem magyarnak neveli és az Anyaországtól lélekben elszakítja a Cser­készet magyarul beszélő és magyarul szóra­kozó munkája. Ugyanis a magyarul való szórakozás nem elég a nemzetszolgálatra, mert Izrael állam­polgárainak „arisztokráciája” is magyarul szórakozik. Ugyanúgy, mint az emigrációban élő „magyar ajkú” zsidók is teszik és mégis Izrael érdekeit képviselik, nem Magyarorszá­gét. Így bizony nekünk — a nyugatra vándo­rolt magyaroknak, akik szívvel-lélekkel szol­gáljuk a Magyar Nemzetet és azt mondjuk, hogy „Magyarország nekünk az Édesanyánk akkor is, ha most vörösre van festve” — an­nak ellenére, hogy nem vagyunk kommunis­ták és tiltakozunk a kizsákmányoló kommu­nista államkapitalizmus ellen — követelve a Magyar Nép önrendelkezési jogát, — nekünk többet ér ma a Magyar Nemzet érdekeit szol­gáló és képviselő KÁDÁR JÁNOS, mint a nemzetközi érdekű és a Magyar Nemzet sor­sával szemben „közömbös” nyugati, „magya­rul beszélő cserkészintézmény”. De ennek a Cserkészszövetségnek a mun­kájával — úgy látszik — mások sincsenek megelégedve. Ezzel kapcsolatban hivatko­zunk a Képes Világhíradó egyik cikkére és hozzászólásunkat így adjuk: MEDDIG MÉG . . MEDDIG MÉG. . . ? A Képes Magyar Világhíradó tapintatos szerkesztősége — Popovits János: „Két óra a roverek között” c. és a sorok között égő magyar fájdalmat sugározó írása bevezetőjé­ben — tulajdonképpen szerkesztői programot ad, amikor azt mondja, hogy „az emigrációs lap csak az emigrációval foglalkozzék”. Ez — szerény véleményünk szerint — nagyon kényelmes program, de azonnal felveti a kö­vetkező kérdéseket: miután ott hagytuk az Édes Hazát, már nem vagyunk többé olyan magyarok, akiket a Magyar Nép sorsa, múltja, jelene és jövő­je. . . főleg a jövője érdekel. . . ? Csak a saját életünk, a szabadság földjén elvégzett és a dolláros jólétet biztosító „citi­zen sorsunk” fontos s ha valaki például azt mondja egy „rovernak”, vagy az amerikai szabadkőművességbe tartozó vezető cserkész­tisztnek, hogy „Hiszek Magyarország Feltá­madásában és Trianon elpusztításában”. . . ez már kívül esik az érdeklődési körünkön, mert nem „emigráns ügy”... Ez politika. . . ? És a magyarul énekelő, magyar táncokat járó gyerekeinket a nemzetközi cserkészszö­vetség ágensei nem magyar lelkű farkasok­nak nevelik (mint Izrael minden „emigráció­ban” működő szervezetet teszik) — hanem hagyomány­talan, tájékozatlan, gerinctelen és a nyugati világ érdekeihez kapcsolt oly „magyarul beszélő nemzetközi polgárnak”. 106

Next