Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1976-05-01 / 3. szám
Hasonló az esetünk TOLLAS TIBORRAL is Megint „támadásról” beszéltek és a lényeg elmarad. Képzeljétek el, hogy micsoda hozsannát írhattunk volna Tollasról, ha a „Nemzetőr” karácsonyi számában a Jézusi szeretetet a ,MAGYARSÁG’ keserveinek gyógyítására gyakorolja és nem — a nyugati világ által éppen eléggé védelmezett és támogatott — izraeliták sérelmei felett kesereg. A Ti szemrehányásotoknak azonban mégis helyet adunk akkor, ha mutattok nekünk egy izraeli újságot, mondjuk az izraeli „Nemzetőrt”, amelyik megemlíti a Magyarság, vagy az Erdélyi Testvéreink fájdalmait. Kérünk Benneteket, legyetek igazságosak és ha valóban magyar lélekkel álltok a Magyarság érdekszolgálatában, úgy kötelezzétek Magatokat is és barátaitokat , mint Wass Albertet és Tollas Tibort arra, hogy „mindenkor, mindenütt és minden alkalommal” a Magyar Nemzet, Haza és Nép szolgálatában álljanak. * * * Z. T. kétkedőnek: Kádár Jánost kell most dicsérnünk, nem a Magyar Cserkészszövetséget, melynek vezetői is és tagjai is élvezik a nyugati világ szabadságát és jólétét. Ebben a szabadságban és jólétben azonban a Magyar Emigráns Cserkészet vezetősége megtiltotta a trianoni revízió szükségességének hirdetését és rendeletileg politikának nevezi azt, ha valaki Nagymagyarország visszaállítását követeli, a trianoni igazságtalanságokat és hazugságra épített feldarabolásunk gazságát hirdeti a magyarul beszélő, de már nyugaton született magyar gyerekeknek. A cserkész nem politizál jelige alatt ölik ki gyermekeinkből a nemzeti öntudatot és változtatják őket nemzetközi bárányokká, akik arra vannak nevelve, hogy sem Trianonban, sem Yaltában, sem Helsinkiben a Magyar Nép és Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságokat még csak ne is ismerjék, nem hogy felháborodjanak rajta és munkásai legyenek lélekben annak a szellemnek, amit így foglalunk imádságba: „HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN. . .!” Ez a helyzet a nyugati szabad világban. Kádár Jánost kell tehát dicsérnünk, aki ugyan nem él „szabad világban” de volt anynyi „magyar becsület” benne és bátorság is hozzá, hogy a HELSINKI-i Konferencia Plénuma előtt beszélni mert Magyarország feldarabolásának igazságtalanságáról és Magyarország több mint 1000 éves egységéről. Braziliában Geisel elnök betiltja a Nemzetközi Cserkészszövetség működését, mert azt nemzetellenesnek tartja. Mikor látják meg végre a Magyar szülők, hogy gyerekeiket nem magyarnak neveli és az Anyaországtól lélekben elszakítja a Cserkészet magyarul beszélő és magyarul szórakozó munkája. Ugyanis a magyarul való szórakozás nem elég a nemzetszolgálatra, mert Izrael állampolgárainak „arisztokráciája” is magyarul szórakozik. Ugyanúgy, mint az emigrációban élő „magyar ajkú” zsidók is teszik és mégis Izrael érdekeit képviselik, nem Magyarországét. Így bizony nekünk — a nyugatra vándorolt magyaroknak, akik szívvel-lélekkel szolgáljuk a Magyar Nemzetet és azt mondjuk, hogy „Magyarország nekünk az Édesanyánk akkor is, ha most vörösre van festve” — annak ellenére, hogy nem vagyunk kommunisták és tiltakozunk a kizsákmányoló kommunista államkapitalizmus ellen — követelve a Magyar Nép önrendelkezési jogát, — nekünk többet ér ma a Magyar Nemzet érdekeit szolgáló és képviselő KÁDÁR JÁNOS, mint a nemzetközi érdekű és a Magyar Nemzet sorsával szemben „közömbös” nyugati, „magyarul beszélő cserkészintézmény”. De ennek a Cserkészszövetségnek a munkájával — úgy látszik — mások sincsenek megelégedve. Ezzel kapcsolatban hivatkozunk a Képes Világhíradó egyik cikkére és hozzászólásunkat így adjuk: MEDDIG MÉG . . MEDDIG MÉG. . . ? A Képes Magyar Világhíradó tapintatos szerkesztősége — Popovits János: „Két óra a roverek között” c. és a sorok között égő magyar fájdalmat sugározó írása bevezetőjében — tulajdonképpen szerkesztői programot ad, amikor azt mondja, hogy „az emigrációs lap csak az emigrációval foglalkozzék”. Ez — szerény véleményünk szerint — nagyon kényelmes program, de azonnal felveti a következő kérdéseket: miután ott hagytuk az Édes Hazát, már nem vagyunk többé olyan magyarok, akiket a Magyar Nép sorsa, múltja, jelene és jövője. . . főleg a jövője érdekel. . . ? Csak a saját életünk, a szabadság földjén elvégzett és a dolláros jólétet biztosító „citizen sorsunk” fontos s ha valaki például azt mondja egy „rovernak”, vagy az amerikai szabadkőművességbe tartozó vezető cserkésztisztnek, hogy „Hiszek Magyarország Feltámadásában és Trianon elpusztításában”. . . ez már kívül esik az érdeklődési körünkön, mert nem „emigráns ügy”... Ez politika. . . ? És a magyarul énekelő, magyar táncokat járó gyerekeinket a nemzetközi cserkészszövetség ágensei nem magyar lelkű farkasoknak nevelik (mint Izrael minden „emigrációban” működő szervezetet teszik) — hanem hagyománytalan, tájékozatlan, gerinctelen és a nyugati világ érdekeihez kapcsolt oly „magyarul beszélő nemzetközi polgárnak”. 106