Perthi Magyar Hírek, 1982 (14. évfolyam, 7. szám)
1982-07-01 / 7. szám
Registered by Australia Post - Publication No. UBH 0485 HUNGARIAN NEWS.OFFICIAL BULLETIN OF THE HUNGARIAN ASSOCIATIONS IN WESTERN AUSTRALIA XIV. évfolyam *?. szám, /Ï5Î2'f 1$82 Julius Ti3 "nTTiWiléT^TT? X PERTH I MAGYAR HÍREK A Nyuri»T-AUS2TRXUAI MAGYAR SZEMETETEK HIVATALOS &TESTEfj£. NÁ 126 HŐSEINK EMLÉKÉRE A világon szétszórtan élő magyarok juniusban emlékeznek meg a nemzet hőseiről. Mielőtt a jónéhány száz honfitársunk Karakattában lelt végső nyugvóhelyet az utóbbi három évtized alatt, mi ferthiek is, mint a világ többi nagy városaiban, élő magyarok ünnepélyesen megemlékeztünk nemzetünk hőseiről. ”... Hajlongva jő a katona felém, Nézem szegényt, Hol megbocsátón, hol ilyen kemény Prófétánként. Düjj, tanulj tőlem harcot, nyomorult, Tanulj erényt, Halált úgy, hogy nincs se jövő, se múlt, Hogy szélbe szórsz minden vigaszt s reményt S mégis tudod, nem tetted semmiért! " Illyés Gyula?"Buda, 1945 január"c. versének utolsó szakasza. Ha nem is gyűlünk össze ebben az évben hőseink méltatására, gondoljunk Rájuk. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, Közpönti Vezetője ausztráliai helyettese- Hetyey Sándor havi értesítőjéből idézzük a következő gondolatokat: Szerény, emigráns kereteink között emlékezzünk azokra, akiknek annyi sokat köszönhetünk és akikkel szemben a rab magyar nemzet nem róhatja le a háláját. Mikor jelképes sírjuk előtt meghajtjuk a kegyelet zászlóit, azt az egész magyar nemzet helyett, az egész magyar nemzet nevében tesszük. Megszámlálhatatlan az a sok-sok bajtárs és barát, akiknek az elvesztése a mai napig égett a lelkünk, noha annyi év után talán már nehéz visszaemlékezni az arcvonásaikra. A Don folyó jeges partjaitól az “emberséges" nyugati hadifogolytáborok közelében ásott jeltelen sírokig, a szibériai hómezők végtelenségétől a Badacsony lankájáig, tele a föld a sírjaikkal... Otthon, fényes emlékművet emeltettek a magyar névvel, de az emlékmű nem a magyar hősükről emlékezik, hanem azokról a hódítókról, akik a tatárjárás óta nem látott kegyetlenséggel tiporták rabságba az országot, kirabolva és megbecstelenítve, vagy éppen meggyilkova mindent és mindenkit, aki útjukba került.... A számtalan elesett magyar hősről otthon csak a nemzet néma imája emlékezik, meg a drága magyar föld, mely a kiontott vércsöppékből termel annyi piapacsot.... neltelen sirban porladnak a csontok, de az er kéletü lelkik ott jár a Hadak Utján és hősi példájukból újraéled a Nemzet... Mert a Nemzet örök, hősi példája tálálja a lelkét; kibirja a sírokat, kibirja az ellenséges megszállást. M 'ig hősei példája vezeti, nem veszhet el a nemzet; azt csak árulás, szibarita elvilágiasodás és a harci szellem föladása pusztíthatja el... Harmincötször nyilt ki azóta otthon az orgona és harmincötször húzott új barázdát arcunkra az idő kegyetlen ekéje..... S akik maradtunk, ahányan maradtunk, harcolunk tovább... A kétkedők, a fáradtak, a csöggedők régen elmaradtak közülünk. Bizony, megritkultak a soraink... Megkönnyeztük a számos halottainkat és sajnáljuk a másképpon elvesztetteket. Akik kiegyeztek.... Akik úgy érzik, hogy a mindennapi kenyéren és az évenkénti szabadságon kívül nem vár rájuk már töb kötelesség... Akik a világ minden halvaszületett félrebeszélését felhozzák lelki szegénységük mentségére... Akik egy—egy vizumért hétrét görnyednek a Hazánkat leigázó rendszer képviselői előtt... Sajnáljuk azokat akik fennhangon dicsérik idekint az otthonirendszer áldásait és gyönyörűségeit, de azért itt élnek, nemhogy hazamennének és puszta létükkel javítanák aszomszédai gyűrűjében kiveszésre ítélt szerencsétlen magyar nép statisztikai adatait... / Folytatás a következő oldalon -