Tárogató, 1996 (23. évfolyam, 9-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
Kajla Béla: Karácsony elé Küldj kék havat meg csöndbe-lágyult dallamot december é1. Gyűjts szemünkbe csillagfényű szelídséget s tereld indulatunk gyanta-szagú félhomályba, hol könnyet csupán csöppnyi gyertya ejt. Fejtsd le a még vicsorgó világ fegyverre feszült ujjait s a fagyvert arcokra melengess mosolyt. Egünket tartsd tisztán az irtózat jelenésitől. Kék havad békéjét küldd, nyugalmát a zöldelő ágnak s szívünkbe a szeretet tűzpiros virágát ültesd december éj. Fenyők i tűlevelű csend kupolái, örökzöld fenyvesek, a hó alól is reményt szikrázni, csak zengjetek! Isten nélküli istállóknak mélyén ti őrzitek a szárnyatok alá menekült kisdedet. Túlarasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha őrök elkobozzák rabok szabad szívében nyittok tovább Némán is hirdessétek a gyűlölet-rengetegbe’: csak a szeretet tehet csodát Tollas Tibor Arany János: ÉV UTOLJÁN Kifelé az évnek a szekere tudja, Pályáját a nap is csak robotban futja, Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse, Ahol a reggel van, ott a dél, az este. Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el, Megelégedtem már sovány böjteiddel. Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged. Kívánok jó utat és jó egészséget.Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál? Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár, Mely hiába mondja, hogy: „csütörtök, péntek”. Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek. Menj! Hadd tudjalak a többi után sorba, Legalább nem esett életemen csorba; A kopár sivatag, hol nem látni zöldet, Legalább nem hagyja lyukasan a földet. (1852) 13