Bartalus István: Emlékbeszéd Mátray Gábor, l. tag felett. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VI. kötet 7. szám, 1877)

EMLÉKBESZÉD m­átraay GÁBOR lev. tag felett. BARTALUS ISTVÁ­­ lev. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1877. márcz. 27-én tartott ülésében). I. 1875. jul. 17. Mátray Gábor bevégezte évek hosszú so­rával megáldott munkás életét; átköltözött barátai és pálya­társaihoz, kik egykor szeretettel, hazafias erélylyel művelvén nemzetiségünket, korszakszerüleg bebizonyították annak élet­revalóságát ; átköltözött ama fris­hantok közé, melyek lakói­hoz egy pár év előtt itt az örök mozgalom terén mindnyájun­kat a tisztelet rokonszenve, ügyszeretet, vagy épen személyes barátság között. A tisztelt gyűlés soraiban nem lehet nagy azok száma, kik Mátrayt utolsó évtizede alatt ne ismerték volna. Csen­des, de szakadatlan tevékenységében, melynek órái, napjai és hónapjai alig különböztek egymástól, olyan volt ő, mint a messze távolból jött folyó, mely lassan, nyugodtan halad az örök tenger torkolata felé. Én Mátrayt csak e korszakában ismertem, de a nemzeti múzeum tudományos csendében a halh­atlanok és halottak lajstromában elmerült könyvtárnak Mátraytól kétségkívül egészen különböznie kellett a fiatal Mátraynak, ki — mint zenetörténelmi dolgozatai közt maga fölemlíti — egykor az aradi puszták Orpheusaként szerepelt; különböznie kellett annak a Mátraynak, ki nemzeti művésze­tünk hajnalán zeneműveket költött, serenádokat és novellákat irt; ki legelső szépirodalmi lapunkat, a Regélőt és tron­művészt alapította; különböznie kellett annak a Mátray- M. TUD. AKAD. ÉRT. A TÁRSAD. TUD. KÖRÉBŐL.­­"

Next