Eger, 1888 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1888-10-23 / 43. szám

• 340 dalmára legközelebb elhunyt nagy honleánynak, Méltóságod dicső anyjának emlékezetét hazafiui kegyelettel igtattuk mai napon tartott közgyűlésünk jegyzőkönyvébe. Van szerencsém az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot a közgyűlés rendeletéből ide csatolva, Méltóságodnak megküldeni. Fogadja Méltóságod kiváló hazafias tiszteletemnek kijelentését. Eger, 1888. októberhó 16. Kaszap. s. k. Hevesmegye alispánja. A jövő évnegyedes rendes közgyűlés napjául az 1889-ik évi január hó 18-a tűzetik ki. A közigazgatási bizottság választott tagjai közül Csiky Sándor, Graefl Jenő, Szederkényi Nándor, Szerelem Alfréd, és Zsendovics József megbízatása az év végén letelvén, az ekkop megüresedendő helyeknek szavazás útján való betöltésére szavazatszedő küldöttség neveztetik ki, melynek eredményekint: Csiky Sándor, Szederkényi Nándor, Szerelem Alfréd, Zsendovics József és Graefl Jenő a közigazgatási bizottság tagjaiul az 1889—90 évekre egyhangúlag megválasztottaknak kijelentetnek. Az üresedésben levő árvaszéki ülnöki állás betöltésére való tekintettel a kijelölő bizottságba megválasztottak : Almásy Sándor, Imre Miklós, Isaak István; a főispán által meghivattak: Almásy Géza, Babics Béla, Kovács Kálmán. A bíráló választmány a legtöbb adót fizető megyebizottsági tagoknak az 1889. évre kiigazított névjegyzékét bemutatja. Az időközben meghalt, elköltözött, vagy virilissé lett megyebizottsági tagok helyeinek választás útján való betöltésére a poroszlói, kömlői, detki, kerecsendi, erdőtelki, gyöngyöspatai, rédei, parádi és bodonyi választókerületekben egy-egy bizottmányi tag választása rendeltetik el, s a választás napja f. é. nov. hó 22-ére tűzetik ki. Választási elnököküt kiküldetnek: a poroszlói kerületbe : Graefl Károly, Graefl Jenő ; a kömlői v. k. Papszász György, Wochler Alajos; a detki v. k. Beökönyi Viktor, Pólyák Sándor; a kerecsendi v. k. Samassa János, Nemes Pál; az erdőtelki v. k. Fáy László, Hollner Ervin; a gyöngyöspatai v. k. Rády Endre, Elek József; a rédei v. k. Kürthy Sándor, Sipos Lajos; a parádi v. k. Tally Manó, Pásztor Lipót; a bodonyi v. k. Beniczky György, Kollár Béla. Az igazoló választmány tagjaiul 1889-ik évre megválasztattak : Imre Miklós, Szerelem Alfréd, Zalai József, Isaak István, Petrovich Bertalan; kineveztettek: Babics János, (elnök), Beökönyi Viktor, Zsendovics József, Gáspárdy Géza. A még vizsgáló bizottságok tagjai a jövő évre is megválasztottaknak kijelentetnek, azzal, hogy az Eger várost és az egri és hevesi járásokat magában foglaló I. kerület eddigi elnöke, a fővárosba költözött Vavrik Endre helyett elnökül Samassa János b. tag választatik meg. Az „Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület“ működéséről szóló megküldött jelentések, a megye azon határozatára való hivatkozás, és annak ismétlése mellett, hogy a megye közönsége, amint az idők arra alkalmasak, s a közgazdasági viszonyok kedvezők lesznek, nem késendik önmagára vetendő pótadó útján is oly összeggel mozdítani elő az egyesület szent czéljait, aminő ama czélok nagyságának s j^mrrtgd hazafiui érzelmeinek és méltóságának teljesen megfelel, — tudomásul vétetnek. A „Fehér kereszt,“ egyesület megkeresése — a megye már 50 írttal alapitó tagja lévén az egyesületnek, — azzal adatik ki az alispánnak, hogy az egyesület részére a főszolgabirák és polgármesterek utján tagok gyűjtését, s ott, hol arra a körülmények alkalmasak, fiók-egyletek alakítását eszközöltesse. A megyei székház kibővítésére vonatkozó, s a kir. építészeti hivatal által beterjesztett tervek és költségvetések elfogadtatnak, s műszaki megbirálás és jóváhagyás végett a magy. kir. belügyminisztériumhoz fölterjesztetnek. E tervek és költségvetések szerint a czélbavett összes építkezések 18450 frtba kerülnek. De e czélra a megyebizottság határozata szerint csak 16115 frt 16 kr van készletben, s igy a hiányzó 2334 frt 84 kr fedezésére az említett megyebizottsági határozatban, 4000 frt erejéig e czélra már kijelölt gyámpénztári tartalékalaphoz kell a megyének fordulnia, mihez a m. kir. belügyminisztérium beleegyezése s jóváhagyása lesz kikérendő. Halász Ferencz kir. tanfelügyelő előterjesztésére Heszler György hatvani és Szvaratkó Alajos gyöngyösi róm. kath. tanítók, — és pedig az előbbinek 400, az utóbbinak 500 frt évi járulékkal, — a nevezett községek rovására lendő nyugdíjaztatása elrendeltetik. Az átányi biró-választás ellen beadott felebbezés, az újabban megejtett vizsgálat és a megyei főügyész véleményes jelentése alapján, elutasittatik, és Szórád Györgynek átányi bíróvá történt megválasztása helybenhagyatik. Gyürky Ákos gyöngyösi békebiróvá történt megválasztatása — az ez ellen beadott felebbezés elutasítása mellett, — helybenhagyatik. Hatvan mezőváros képviselőtestületének az iskola bővítése és egy tanítói állás rendszeresítése tárgyában hozott egyhangú határozata jóváhagyatik. A Tiszát, nem andalog Soha többé füze árnyán . . . Az egek kék oczeánján Elnyelték őt a habok. De emlékét őrzitek ti, Mig csak egy lesz köztetek, ki A nagy éjben buslakodt, Mikor ő is csillagfény volt, S küzdött, hogy a magyar égbolt Megszülhesse a napot. Fenn van a nap, de még arczát Sűrű felhők eltakarják, S melegében nincs erő . . . Ha rajta lesz fénypalástja. A világ majd akkor látja: Mily fölséges, mily dicső! Amikor nyertem, mit nyertem ? — Szívreható igaz történet. — Még akkor szegény boldogult első feleségem volt életben. Tudni való ugyanis, hogy ez idő szerint a harmadikat viselem. Áldott, szelíd lelkületű lény volt, amit abból is elképzelhetnek felebarátaim, hogy lelkülete teljesen megfelelt családi nevének, ami pedig Drach volt. .... Megütöttem a brünni kislutrit, nyertem vagy négyszáz rendbeli egyforintost. Üstölést családi tanácsot, tartunk, hogy mire fordítsuk e váratlan áldást. Feleségem először azt visselrarta, vegyem meg rajta a száz házat, — éppen akkor árulták. De megmagyarázván neki, hogy oda még vagy egy kis millió lenne szükséges, ellált, ezen nagy arányú tervtől, ellenben komolyan javasolta, hogy vennék neki selyem bundát. Erről meg azzal beszéltem le, hogy a télig még változik a divat, minek vennék most. Végre megegyeztünk abban, hogy elmegyünk külföldre s elutazzuk a pénzünket. Több ugyan nem volt, az sem volt bizonyos, hogy ha ez elfogy, nyerünk-e megint, de hát egyszer élünk. Belegombolván tehát Ermenegildámat negyvenhárom gombos Water-proofjába, Bécs felé indulunk, s miután ott pénzünk 250 °-át két zöld könyvecskéért becseréltük volna, s egy épen akkor feltalált nouveautéból, a Coupé-Schrakerből két példányt megvásárolva azt magam és feleségem közt egyenlően megosztottam volna, neki indultunk Európa nyugatának. Elég jól utaztunk, mert a Schrackert, ez ármányos jószágot, mind én mind pedig az asszony derekasan kezelvén, és azzal legalább négy gyereknyi ordítást kifejtvén, a mi szakaszunktól minden békés utas és „utazó“ tisztes távolban maradt. Hogy mi mindent láttunk, az tulajdonkép nem tartozik a dologra, de mert utazásunk nem volt a bablon szerinti utazásokhoz hasonló, egy kissé hadd beszéljek róla. Mikor én a Bavariát, e sörön hízott vasdámát magyaráztam, feleségem, ki mellesleg mondva okos asszony volt, arra volt kiváncsi, hogy mit kaphatnak itt a favágók egy öl fáért, amikor pedig az Izárkapu freskóit kelle vala néznünk, elvonszolt a jobbfelől eső „Grünzeig, Markt“-ra, hogy alapos és beható ismereteket szerezzen a káposzta, paradicsom és rózsa-krumpli árai felől. Szóval tanulmányutat tettünk, mintha csak a „Magyar Háziasszony“ czímű világlap érdekében utaztunk volna. Régen vágytam Stuttgartba, Svábország e bájos fővárosába, a következő hosszabb stáció ez leve. Pompásan mulattunk. Megjártuk a Wilhelmát, Rózsát, ahogy a sok királyi villát, parkot nevezik és kilóvasutaztunk 4—5 napra Cannstadtba, Stuttgart