Egészségügyi Dolgozó, 1948 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Kétségtelenül értékes munkát fejtenek ki az üzemi bizottságok, azonban feladatuk tökéletes elvégzéséhez sokat kell még tanulniuk. úgy tudom, az Egészségügyi Alkalmazottak Szakszervezete indított már gazdasági tanfolyamot részükre. Ezt igen okos és szükséges k­ed­­vezménynne­k tekintem és örömmel üdvözlöm a főváros részéről. Igyekezni fogunk olyan embereket előre vinni, akikben a kom­o­ly munkakészség és tanulni ako­rás egyaránt biztosítja közös céljaink­­elérését.­• Hogyan gondolja a megfelelő takarékosságot­ elérni? »Versenyt szándékozunk kiírni kórházaink között, amelynek keretében díjazzuk azon, intézmény dolgozóit, mely arányos mennyiségű élelmiszer és egyéb jutta­tás mellett a legjobb ellátást fogja nyújtani, továbbá legkevesebb kiadása lesz, így tartani tudjuk majd a költségvetési előirányzatot é® módunk lesz arra, hogy a keretein belül a dolgozók ruha, lakás és­ egyéb szociális igényeit a lehetőség határain belül a legjobban kielé­gítsük.« Köszönjük a felvilágosítást, boldog újévet kívánunk az »Egészségügyi Dolgozó« olvasói nevében.­­»A jókívánságokat hasonlóval viszonzom. Az a meggyőződésem, hogy minden munkatárs­unknak, kór­házigazgatónak, kétkezi dolgozónak egyaránt át kell éreznie, hogy s­aját sorsunk, egész demokráciánk jö­vője a mi munkánk minőségétől és mennyiségétől függ. Ú­gy érzem, hogy a harmadik szabad újesztendő közös munkánk nyomán és eredményeként meghozza a ma­gyar dolgozó nép közös boldogság­át.« Dr. Zsebük Zoltán mint osztályfőnök, a klinikai dolgozók helyzetéről nyilatkozik: »Az új költségvetés elkészült. Hallatlan erőfeszítésbe került, hogy hosszú évtizedek után Magyarországnak deficitmentes költségvetése legyen. Minden olyan al­kalmazottunk számára, aki legalább öt éve alkalmazás­ban áll, biztosítottunk állásokat, úgy hogy rendszeres állásba vesszük át a nem rendszeres állásban lévőket. A túlóraátalány kérdését a csaknem kétszeres külön munkadíjjal részben megoldottuk. A jobb költségvetési ellátás biztosítani fogja azt is, hogy a dolgozóknak, kü­lönösen azoknak, akik­ munkakörüknél fogva sok ruhát szaggatnak, megfelelő ruházatot juttassunk. Ez az altiszteknél már n­agyrészben meg is történt.­Mi a véleménye osztályfőnök úrnak a klinikai üzemi bizottságok munkájáról? »Munkájukról — különösen ,a takarékos­sági ver­sennyel kapcsolatban — a legnagyobb elismeréssel szól­hatunk. A megtakarítások általában 20—30 százalék kö­zött mozognak. Ahol jól dolgoztak az üzemi bizottsá­gok, ott igen komoly megtakarítást­ értünk el. Minthogy a kultuszminisztériumnak az a célja, hogy az így elő­állott megtakarításokat részben a dolgozók kapják, nagy reményeket fűzünk­ az üzemi bizottságok további jó munkájához. Örömünknek adunk kifejezést, hogy szakszervezetük mindenütt segítségünkre volt abban, hogy ahol az ü. b.-k munkája nem vo­lt kifogástalan, igyekezett jó irányba terelni. Még vann­ak olyan üzemi bizottságok, melyek helytelenül látják el feladatukat. Nem csak az a feladatuk, hogy állandó fizetésemelési javaslatot ter­jesszenek elő, akkor járnak el helyesen, ha racionális tervekkel, javaslatokkal keresik fel az illetékes fórumo­kat. Azt várju­k, hogy legjobb munkatársa­in­k legyenek a ránk váró nagy feladatok megoldásánál. Akik nem ké­pesek az önzetlen munkára, adják át helyüket olyanok­nak, akik a közért áldozatot képesek hozni. Január 1-én újabb takarékossági versenyt hirde­tünk, egyévi időtartamra, 50.000 forint díjazással. Ez a hatalmas összeg megéri a fáradságot. Szeged dolgozói végezték a legpéldaszerűbb munkát a versenyben.« Mit várhatnak az egészségügyi dolgozók a három­éves tervtől? »Igyekszünk helyzetükön mindenben javítani. Az építkezéseknél tekintetbe vesszük­­a leginkább aktuális la­káskérdéseket. Olyan lakásokat akarunk a dolgozóknak biztosítani, amely méltó lesz a magyar demokráciához. Személyi vonalon a már vázolt nem rendszeres állások rendszeressé való átalakításával, több új állás létesítésé­vel fogunk a helyzeten javítani.­ Búcsút veszünk az osztályfőnök úrtól, reméljük, rö­videsen valóra, válnak a tervek és könnyebb lesz az élet a klinikákon. A biztosító intézetek felé vesszük az utat. Éppen közös értekezletet tart az OTI és­­a MABI. Először Kőműves József elvtársat, az OTI elnökét állítjuk meg. Megkérdezzük tőle, mit tett az intézet, hogy valóban a munkásoké legyen, ahogy ezt jelszavuk hirdeti. »A múlt rendszer paragrafusai úgy voltak megszer­kesztve, hogy elüssék a munkást jogaitól. Mi úgy ma­gyarázzuk, hogy minden a munkásoké. Megváltozott a szellem, de megváltozott a betegellátás a rendelőkben, kórházakban. Javult a táppénzesek, fogpótlásos betegek, tbc-sek ellátása. Hogy az OTI a saját munkásaié is, azt bizonyítja, hogy megszerveztük az üzemi étkezést, napközi otthont, de ami a legfontosabb: a közalkalma­zotti fizetés helyett áttértünk a kollektív­ szerződésre. »Hogy mit ad a hároméves terv? Új kórházakat épí­­­­ül­k, a Sósfürdőben rheuma kórházat, vidéken rendelő­­intézeteket. Mozgó ambulanciánk a mezőgazdasági biz­tosítottak megsegítésére már útnak­ indult. Ezek a gyó­gyítás mellett az egészségügyi térkép felfektetésével is foglalkoznak. Ennek alapján döntjük majd el, hogy mely vidékeken van szükség újabb intézmény felállí­tására.«­­ Mi a véleménye az üzemi bizottságok munkájáról? »Szívesen látom a működésüket, komoly segítséget nyújtanak a vezetőknek.«­­Most Gáspár Árpád, a MABI vezérigazgatója követ­kezik. Miután elég gyakran találkoztunk avval a problé­mával, hogy a biztosító intézeteknél szükségtelen az üzemi bizottság, miután a vezetők régi szakszervezeti és munkásmozgalmi emberek, először erről kérdezzük Gáspár elvtárs véleményét. »Feltétlenül szükség van itt is rájuk. Miután azon­ban nem hasznot hajtó üzem a miénk, inkább a dolgozók anyagi jóléte és a munkafegyelem felett kell az üzemi bizottságnak őrködni. Az alulról jövő javaslatokkal kell, hogy az intézet fejlődését elősegítsék.• Milyen új intézményeket kíván a jövőben létesíteni a MABI? A hároméves terv kapcsán tavasszal meg akarjuk indítani a Szabadsághegyi szanatóriumot, Nagymaroson 45 ágyas intézetet hulálmegbetegedésekre, majd három év múlva 300 ágyas intézményt Sopronban­. Örülünk ezeknek a terveknek, mert az ágylétszám emelésén túl azt is jelentik, hogy új munkalehetőség nyílik a demokratikusan képzett új egészségügyi gár­dának. " Mi a véleménye Gás­pár elvtársnak, mint régi szak­szervezeti vezetőnek a mi fiatal szakszervezetünkről? tesszük fel a kérdést. »Örülök annak, hangzik a válasz, hogy van egy szerv, amely felkarolja az elhanyagolt munkásréteg problémáit. A szervezés mellett most már nagy súlyt kell fektet®­ a nevelésre is. Bár mindkét munkáspárt foglalkozik az oktatással, de ez nem pótolhatja a szak­oktatás fontosságát. Közösen kell az új demokratikus embertípust kinevelni.« Elbúcsúzunk és be is fejezzük körsétánkat a vezetők között. Sok komoly tervről hallottunk, melyek a mi sorsunkon lesznek hivatottak javítani. De nem szabad elfelejtenünk, hogyha azt akarjuk, hogy valóra is vál­janak, valamennyiünk közös építőmunkájára ván szük­ség. Azt hisszük, ismerve a magyar egészségügyi dol­gozók áldozatos munk­akészségét, ebben nem lesz hiány. Fel hát a békés, boldog szabad újesztendőre! Herczeg Judit

Next