Egészségügyi Dolgozó, 1948 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Kétségtelenül értékes munkát fejtenek ki az üzemi bizottságok, azonban feladatuk tökéletes elvégzéséhez sokat kell még tanulniuk. úgy tudom, az Egészségügyi Alkalmazottak Szakszervezete indított már gazdasági tanfolyamot részükre. Ezt igen okos és szükséges kedvezménynnek tekintem és örömmel üdvözlöm a főváros részéről. Igyekezni fogunk olyan embereket előre vinni, akikben a komoly munkakészség és tanulni akorás egyaránt biztosítja közös céljainkelérését.• Hogyan gondolja a megfelelő takarékosságot elérni? »Versenyt szándékozunk kiírni kórházaink között, amelynek keretében díjazzuk azon, intézmény dolgozóit, mely arányos mennyiségű élelmiszer és egyéb juttatás mellett a legjobb ellátást fogja nyújtani, továbbá legkevesebb kiadása lesz, így tartani tudjuk majd a költségvetési előirányzatot é® módunk lesz arra, hogy a keretein belül a dolgozók ruha, lakás és egyéb szociális igényeit a lehetőség határain belül a legjobban kielégítsük.« Köszönjük a felvilágosítást, boldog újévet kívánunk az »Egészségügyi Dolgozó« olvasói nevében.»A jókívánságokat hasonlóval viszonzom. Az a meggyőződésem, hogy minden munkatársunknak, kórházigazgatónak, kétkezi dolgozónak egyaránt át kell éreznie, hogy saját sorsunk, egész demokráciánk jövője a mi munkánk minőségétől és mennyiségétől függ. Úgy érzem, hogy a harmadik szabad újesztendő közös munkánk nyomán és eredményeként meghozza a magyar dolgozó nép közös boldogságát.« Dr. Zsebük Zoltán mint osztályfőnök, a klinikai dolgozók helyzetéről nyilatkozik: »Az új költségvetés elkészült. Hallatlan erőfeszítésbe került, hogy hosszú évtizedek után Magyarországnak deficitmentes költségvetése legyen. Minden olyan alkalmazottunk számára, aki legalább öt éve alkalmazásban áll, biztosítottunk állásokat, úgy hogy rendszeres állásba vesszük át a nem rendszeres állásban lévőket. A túlóraátalány kérdését a csaknem kétszeres külön munkadíjjal részben megoldottuk. A jobb költségvetési ellátás biztosítani fogja azt is, hogy a dolgozóknak, különösen azoknak, akik munkakörüknél fogva sok ruhát szaggatnak, megfelelő ruházatot juttassunk. Ez az altiszteknél már nagyrészben meg is történt.Mi a véleménye osztályfőnök úrnak a klinikai üzemi bizottságok munkájáról? »Munkájukról — különösen ,a takarékossági versennyel kapcsolatban — a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. A megtakarítások általában 20—30 százalék között mozognak. Ahol jól dolgoztak az üzemi bizottságok, ott igen komoly megtakarítást értünk el. Minthogy a kultuszminisztériumnak az a célja, hogy az így előállott megtakarításokat részben a dolgozók kapják, nagy reményeket fűzünk az üzemi bizottságok további jó munkájához. Örömünknek adunk kifejezést, hogy szakszervezetük mindenütt segítségünkre volt abban, hogy ahol az ü. b.-k munkája nem volt kifogástalan, igyekezett jó irányba terelni. Még vannak olyan üzemi bizottságok, melyek helytelenül látják el feladatukat. Nem csak az a feladatuk, hogy állandó fizetésemelési javaslatot terjesszenek elő, akkor járnak el helyesen, ha racionális tervekkel, javaslatokkal keresik fel az illetékes fórumokat. Azt várjuk, hogy legjobb munkatársaink legyenek a ránk váró nagy feladatok megoldásánál. Akik nem képesek az önzetlen munkára, adják át helyüket olyanoknak, akik a közért áldozatot képesek hozni. Január 1-én újabb takarékossági versenyt hirdetünk, egyévi időtartamra, 50.000 forint díjazással. Ez a hatalmas összeg megéri a fáradságot. Szeged dolgozói végezték a legpéldaszerűbb munkát a versenyben.« Mit várhatnak az egészségügyi dolgozók a hároméves tervtől? »Igyekszünk helyzetükön mindenben javítani. Az építkezéseknél tekintetbe vesszüka leginkább aktuális lakáskérdéseket. Olyan lakásokat akarunk a dolgozóknak biztosítani, amely méltó lesz a magyar demokráciához. Személyi vonalon a már vázolt nem rendszeres állások rendszeressé való átalakításával, több új állás létesítésével fogunk a helyzeten javítani. Búcsút veszünk az osztályfőnök úrtól, reméljük, rövidesen valóra, válnak a tervek és könnyebb lesz az élet a klinikákon. A biztosító intézetek felé vesszük az utat. Éppen közös értekezletet tart az OTI ésa MABI. Először Kőműves József elvtársat, az OTI elnökét állítjuk meg. Megkérdezzük tőle, mit tett az intézet, hogy valóban a munkásoké legyen, ahogy ezt jelszavuk hirdeti. »A múlt rendszer paragrafusai úgy voltak megszerkesztve, hogy elüssék a munkást jogaitól. Mi úgy magyarázzuk, hogy minden a munkásoké. Megváltozott a szellem, de megváltozott a betegellátás a rendelőkben, kórházakban. Javult a táppénzesek, fogpótlásos betegek, tbc-sek ellátása. Hogy az OTI a saját munkásaié is, azt bizonyítja, hogy megszerveztük az üzemi étkezést, napközi otthont, de ami a legfontosabb: a közalkalmazotti fizetés helyett áttértünk a kollektív szerződésre. »Hogy mit ad a hároméves terv? Új kórházakat épíülk, a Sósfürdőben rheuma kórházat, vidéken rendelőintézeteket. Mozgó ambulanciánk a mezőgazdasági biztosítottak megsegítésére már útnak indult. Ezek a gyógyítás mellett az egészségügyi térkép felfektetésével is foglalkoznak. Ennek alapján döntjük majd el, hogy mely vidékeken van szükség újabb intézmény felállítására.« Mi a véleménye az üzemi bizottságok munkájáról? »Szívesen látom a működésüket, komoly segítséget nyújtanak a vezetőknek.«Most Gáspár Árpád, a MABI vezérigazgatója következik. Miután elég gyakran találkoztunk avval a problémával, hogy a biztosító intézeteknél szükségtelen az üzemi bizottság, miután a vezetők régi szakszervezeti és munkásmozgalmi emberek, először erről kérdezzük Gáspár elvtárs véleményét. »Feltétlenül szükség van itt is rájuk. Miután azonban nem hasznot hajtó üzem a miénk, inkább a dolgozók anyagi jóléte és a munkafegyelem felett kell az üzemi bizottságnak őrködni. Az alulról jövő javaslatokkal kell, hogy az intézet fejlődését elősegítsék.• Milyen új intézményeket kíván a jövőben létesíteni a MABI? A hároméves terv kapcsán tavasszal meg akarjuk indítani a Szabadsághegyi szanatóriumot, Nagymaroson 45 ágyas intézetet hulálmegbetegedésekre, majd három év múlva 300 ágyas intézményt Sopronban. Örülünk ezeknek a terveknek, mert az ágylétszám emelésén túl azt is jelentik, hogy új munkalehetőség nyílik a demokratikusan képzett új egészségügyi gárdának. " Mi a véleménye Gáspár elvtársnak, mint régi szakszervezeti vezetőnek a mi fiatal szakszervezetünkről? tesszük fel a kérdést. »Örülök annak, hangzik a válasz, hogy van egy szerv, amely felkarolja az elhanyagolt munkásréteg problémáit. A szervezés mellett most már nagy súlyt kell fektet® a nevelésre is. Bár mindkét munkáspárt foglalkozik az oktatással, de ez nem pótolhatja a szakoktatás fontosságát. Közösen kell az új demokratikus embertípust kinevelni.« Elbúcsúzunk és be is fejezzük körsétánkat a vezetők között. Sok komoly tervről hallottunk, melyek a mi sorsunkon lesznek hivatottak javítani. De nem szabad elfelejtenünk, hogyha azt akarjuk, hogy valóra is váljanak, valamennyiünk közös építőmunkájára ván szükség. Azt hisszük, ismerve a magyar egészségügyi dolgozók áldozatos munkakészségét, ebben nem lesz hiány. Fel hát a békés, boldog szabad újesztendőre! Herczeg Judit