Egészségügyi Dolgozó, 1949. (3. évfolyam 1-2. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1949-01-01 / 1-2. szám
III. évfolyam, 1—2. szám, 1949 január—február AZ [GÉSzSEntklYI ALK4LP1AZOTTA* SZARA»SfóMSZCrVEZETE HIVATALOS LAPJA Az ipari szervezkedés feladatai Sorsfordulót jelentettek az egészségügyi dolgozók életében a január hó 15-től 31-ig terjedő napok, amikor az ország egészségügyi intézményeiben, ünnepélyes taggyűlések során, kimondták, hogy az orvosok, az egészségügyi alkalmazottak és a gyógyszerészek szakszervezetei egy nagy szervezetben egyesülnek. Az egészségügy területén dolgozók rövid szakszervezeti múltra tekinthetnek csupán vissza. 1945-ben alakultak szakmai szervezeteik, melyek munkájukat megalakulásuk percétől vállvetve, közös irányvonalon haladva végezték. Céljuk azonos volt: a magyar közegészségügy fejlesztése és az egészségügyi dolgozók életszínvonalának emelése. Küzdelmeik, eredményeik, terveik párhuzamosan haladtak a népi demokrácia fejlődésével, erejüket a hároméves terv megvalósításának szolgálatába állították, s fejlődésüket mindenkor igyekeztek a népi demokrácia követelményeihez hangolni. Az ipari szervezkedés óriási távlatokat nyit meg az új, egységes egészségügyi szakszervezet előtt. A feladatok erőteljesen lüktető szakszervezeti életet kívánnak meg. Az ipari szervezkedés megadja a keretet a munka számára, melyet azonban tartalommal a szakszervezeti tagságnak kell kitöltenie. A szakszervezeti élet súlypontja ij üzemekbe tevődik át, a szakszervezetet maguk a dolgozók képezik, az ő jó vagy lanyha munkájuk fogja életképességüket meghatározni. A feladatoknak megfelelő módon alakul szervezetileg az üzemekben a szakszervezet felépítése. Az üzemi szakszervezeti csoportok élén az üzemi bizottságok fognak állni. Feladataik megváltoznak, mint ahogy megváltozott a dolgozók viszonya az államhoz is. Irányítójuk, vezetőjük az üzemi bizottsági titkár lesz, akinek kezében futnak össze a szakszervezeti munka szálai. Az üzemi bizottság többi tagjai egy-egy munkaterület irányítását veszik kézbe. A kultúrmunkát, az oktatás munkáját, mind szakmai, mind ideológiai vonalon, a szociálpolitika irányítását, a sport gyakorlásának és fejlesztésének munkáit, a nőmunkát, a propaganda feladatait az üzemi bizottság egy-egy tagja vezeti. A tervmegbízott, a szakszervezeti káderes is az üzemi bizottság tagjai közül kerül majd ki. Munkájáért valamennyi vezető személyében lesz felelős. Feladatának nem jelentéktelen része lesz, hogy a tagság soraiból maga köré toborozzon, munkára mozgósítson egy szélesebb körű aktívát. A munkahelyeken felmerülő érdekvédelmi, szakmai, kulturális panaszok, kívánságok, ötletek, kezdeményezések felvételére és továbbítására, a tagság bizalmiakat választ sorai közül, így a tagság életteljes kapcsolatot tart fenn az üzemi bizottságokkal s azon keresztül a központtal s ez a hálózat egyben biztosítani fogja a tagság állandó, cselekvő résztvételét. Valamennyi resszért felelős munkája egyformán fontos, mégis, a legidőszerűbb feladata az egyesített szakszervezetnek a kultúrfelelősre és a szociálpolitikai felelősre vár.. A szakmai szervezkedés idejében a kultúrfelelős munkáját érezhetően nehezítette az a válaszfal, mely az orvost a fizikai dolgozóktól gyakran elválasztotta. Az egy szakszervezetbe való tartozás lebontja ezt a válaszfalat, s a kollektív kultúrájét, melytől továbbmenőleg az egészségügy hatalmas fellendülését várjuk, nagy ütemben fog megindulni. A szakszervezeti csoportok szociálpolitikai feladatai nemcsak bővülnek, de egészségügyi vonalon új területeket ölelnek fel. A segélyezés bevezetése, mely szakszervezeteinkben eddig folyamatosan nem volt a gyakorlatban, felelősségteljes munkát jelent. Az üdültetés kérdésének kielégítő és egyöntetű megoldása is időszerűvé válik s fontos feladata lesz a társadalombiztosítási ügyek ellenőrzése is. Most fog gyümölcsöt hozni a közösség javára az a munka, melyet az egészségügyi dolgozók az ideológiai képzés vonalán végeztek, amikor sziárd marxi-leuiai életszemlélettel, válaszfalak nélküli, kollektív munkával indul meg a szakszervezeti élet az üzemekben. A magyar egészségügy további fejlődése, a termelés lendületének megőrzése a dolgozók egészségvédelmén és jó ápolásán keresztül, csak öntudatos, fejlett egészségügyi szervezett dolgozók útján is lehetséges. Ennek a biztosítását teszi számunkra lehetővé az ipari szervezkedés, melyet a Szakszervezeti Tanács — a nagy, termelésben fontos helyet elfoglaló szervezetek mellett — számunkra is megteremtett. .