Egészségügyi Dolgozó, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
EgYAségügyi tzfolgozó A kórházigazgató feladata a „Gyógyíts jobban" mozgalomban Írta: Lendvai József dr. igazgató-főorvos Egészségügyünk csak akkor illeszkedhetek be szervesen a szocializmust építő társadalomba, ha szervezetileg és tartalmilag átalakul. Egyik legjelentősebb egészségügyi intézmény a kórház, amely a múltban az egészségügyi szervezet többi részétől elkülönült intézmény volt, most bele kell és bele fog kapcsolódni az egészségvédelmi és gyógyító intézmények hálózatába. A kórház, a poliklinika, a körzeti orvosi hálózat egysége már ráalakulóban van és ezzel együtt kialakul az egészségügyi miniszter vezetése alatt a magyar egészségügy egysége. A kórház csak úgy feleltet meg új feladatainak, ha munkájának tartalmi része is m megváltozik, hogy az új keretekbe beleilleszkedik és azt munkájával kitölti. Ezt az átaakulást nem bízhatjuk a véletlenre, mint ahogy nem bízhatjuk csupán az egészségügyi dolgozók hivatástudatára sem. Már azért sem, mert ez a változás nem egyszerűen a meglevő munka minőségének a megjavítását célozza, hanem az intézmény életének szocialista alapra való helyezését is. Az állami tervek teljesítéséért folyó küzdelem sikeres megvívása a Szovjetunióban csakis a Bolsevik Párt kezdeményezésére meginduló szocialista verseny útján vezetett eredményhez. Döntő jelentősége volt a mumikavensernynek akapitalizmus maradványainak felszámolásában és az új típusú szocialista dolgozó kialakításában. »A szocializmus építésének kommunista módszere a munkaverseny« ...........-.......................................~rJ Természetes tehát, hogy az új szocialista kórház kialakítását és megvalósítását, a kapitalizmus maradványainak felszámolását, az új, szocialista típusú egészségügyi dolgozó kialakulását csakis a dolgozók legszélesebb rétegeinek mozgósításától, alkotólendületük felhasználásától. Pártunk irányításával folyó egészségügyi munkaversenytől várjuk. Azoknak a törekvéseknek, melyek a szocialista kórház megteremtését célozzák, szervezeti formája a mi munkaversenyünk, a »Gyógyíts jobban«-mozgalom. A kórházigazgató a kórház minden munkaterületének felelős vezetője. Ha a kórházigazgató nem vesz részt a »Gyógyítsobban«-mozgalom vezetésében, irányításában és ellenőrzésében, akkor kikapcsolódik abból az átalakulásból, amely előfeltétele annak, hogy a kórház új feladatainak megfelelhessen. Elképzelhető, hogy ez az átalakulás a kórházigazgató részvétel nélkül is bekövetkezik, de amilyen mértékben szocialistává alakul át a kórház, olyan mértékben távolodik el az igazgató és válik alkalmatlanná az intézmény vezetésére. A »Gyógyíts jobban«-mozgalomban való részvétel az igazgató munkájának szerves része, és nem olyan külön feladata, melynek semmi kapcsolata nincs a kórházi munka többi részéhez. Az a kórházigazgató, aiid közömbös a »Gyógyíts jobban «-mozgalommal, munkaversenyünkkel szemben, az nem vezet szocialista módon, hiszen lemond az últimisú kórház legfontosabb tartrlékáról, a szocialista típusú egészségügyi dolgozóra, akinek alkotóereje, odaadása, munkalelkesedése előfeltétele a szociaista kórház megteremtésének. A »Gyógyíts jobban« mozgalmat irányító tevékenység a kórházon belül három részre tagolódik: 1. a helyes tartalom megkeresése a helyi viszonyok közöt; II. a dolgozók tömegének megszervezése és mozgósítása; III. a mozgalom kiértékelése és nyilvános ellenőrzése. Az igazgatónak döntően kell részt venni a munka első részében. A mozgalom helyes tartalmának kialakításában. Biztos a apót és nagy segítséget jelent az az irányítás, melyet az egészségügyi miniszter ad. A politikai és szakmai szempontból fontos feladatokat, a kórházaknak országos viszonylatban szűk keresztmetszeteit, továbbá , azokat a súlypontokat, melyek közé a szocialista munkaversenyt aktuálisan ki kell építeni, a Párt irányítása melett az egészségügyi miniszter szabja meg. Saját kórházának szűk keresztmetszetét az igazgató ismeri legjobban , illetve neki kési ezt legjobban ismernie, így alakulnak ká a munkaverseny általános és helyi szempontjai. Pl. az Istvám kórházban a központi laboratórium szűk és korszerűtlen elhelyezése, hiányos tárgyi felszerelése és hiányos személyzeti ellátottsága miatt kórháza szülő keresztmetszetet jelentett. Helyiség és felszerelés biztosítása után — mozgalmi úton— nemcsak a személyi hiányosságokat pótoltuk, hanem a »Termis-tanulj«-mozgalmon belül más szakmán működő orvosaink laboratóriumi képzettségét is fejlesztjük és kiegészítjük. Megteremtettük a lehetőségét annak is, hogy ápolónőink a laboratóriumi munka elemeit elsajátíthassák. Nemcsak a kórház szűk keresztmetszetét bővítettük ki tehát, hanem széles utat nyitottunk ezáltal a »Tanulj-taníts«-mozgalomnak, az egészségügyi szocialista munka egyik súlypontjának is. A munkatérülüték ‘és’ az osztályok 670k keresztmetszetét az illető osztály állapítja meg. Nagyon gyakran az igazgató az, ahol felhívja az osztály figyelmét olyan szűk keresztmetszetre, melyet ők nem ismerhek fel. Nekünk is van olyan osztályunk, melynek szakmai munkája igen jó, a »Gyógyíts jobban«mozgalomban vezető szerepet játszik, de kórházi adminisztrációja a multiban igen rossz volt, mert ezzelnem törődött. Ma már mozgalmi úton ezt a hibát kijavította. A »Gyógyíts jobben«-mozgalommal természetesen nemcsak a szűk keresztmetszet kiszélesítését akarják elérni, hanem az új szocialista elem cpérájának megteremtését A mozgalom négy súlypont körül csoportosul: gyógyító munka, tudományos munka, oktató munka és felvilágosító munka. Gyógyító munka: az igazgató lehetőségei ezen a téren igen nagyok. A többi között megemlítem, hogy olyan osztályoknál, ahol a dokumentáció, a rutinvizsgálatok keresztülvitele sttb. elhanyagolt, ott a hiba legbiztosabban mozgalmi úton küszöbölhető ki. Az igazgató figyelemmel kísérheti a kórház minden munkaterületének mottóját: gyakori kirívó hiba, a különböző osztályok és a kórházüzemek közötti együttműködés hiányossága, továbbá az egyes munkaterületeken a kollektív munka hiánya. Az igazgató kellő éberséggel felfigyel ezekre a jelekre és a »Gyógyíts jóbben«-i mozgalmon keresztül javítja az osztály, a munkaterület kollektív szellemét. Megemlítem még, hogy a rendszeres oktató munka, a helyesem vezetett pathologutis-klinikus konferencia, melynek célja a szakmai nevelés, továbbá a kórházi boncolások eredményeinek figyelemmel kísérése, ezek stattisztikai összeállítása, osztályoikénti kiértékése, amit a legutóbbi időben havonta rendszeresen végzünk, a gyógyító munka megjavítását célozza. Ugyanez a célja a megbetegedési statisztika korszerűsítésének és havonkénti kiértékelésének, amit most kezdtünk el, továbbá sok más hasonló törekvésnek. Az elavult »Petz«-féle statisztikai táblázatokat a »Gyógyíts jobban«mozgalmunk keretén belül ebben az évben átalakítottuk. Ezzel elérjük, hogy betegségenként figyeljük az átlagos ápolási időt és azt havonta — az összes számításba jövő szempontok figyelembevételével — kiértékelhetjük. A régi statisztikai űrlapok eredeti formájukban alkalmatlanaik erre. A leértékelésnek azonban nem az a célja, hogy a beteg munkaképességénél, vagy gyógyulásának rovására ápolási napokat takarítsunk meg. Ilyen takarékosság a »Gyógyíts jobban e-mozgalom irányával ellentétben» áll. Az egészségügyi minisztérium a legtöbb kórház számára előírta, hogy az 1956. évi gyógyszerfogyasztási tervét negyedévi ütemezésben készítse el. A terv célja az, hogy a szükségletnek megfelelően irányítsák a ma már állmó tulajdonban levő gyógyszergyárai termelését. A gyógyszerterv reális megtervezése egyik nagyjelentőségű feladata a kórháznak. A tervgazdálkodás csírája ez a gyógyszerterv, a cél tehát szocialista célkitűzés. Már az első gyógyszerterv is csökkenő a mennyiségi pazarlást. A jövőben a gyógyszertermelés irányításában figyelembe veszik úgy a fogyasztást, mint a gyógyszereik minőségét — tehát megszűnik a ninoségi pazarlás is. Mi tehát a gyógyszertervet mozgalmunk egyik súlypontjának tekietjük. Feldolgoztuk az 1949. évi, valamit az 1950. évi tényleges fogyasztást, számításiba vettük az idényszerűséget és sok más szempontot. Mozgósítottuk gyógyszerészeinket is, akik összeállították az István-kórházcsoport részére 1949 és 1950-ben általuk kiadott gyógyszereket és munkájukkál lehetővé tették adataink ellenőrzését. Egészségügyi kormányzatunk jó munkáink eredményeképpen az összes fővárosi közkórházak között a mi tervünket tartotta legkörültekintőbbnek. A tudományos munka lehetőségének megteremtései a tudományos munka megbecslése, a könyvtár és a laboratórium fejesztése stb., a »Gyógyíts jobbam mozgalom szerves része és az igazgató kötelessége, hogy ezt tudatosítsa és a mozgalomba bevigye. Éppen így az igazgaó feladata tudományos munkára mozgósítani a dolgozóikat. Elsőrendű fontosságú a szovjet tudomány eredményeinek ismertetése és harc a tudomány kozmopolitizmusa ellen. Ezt a célt jól szolgálják a tudományos egyesületünkön belül vezető orvosaink szovjet irodalmi referátumai. Oktatás: Az oktatómunka szociaista kórház egyik központi feladata. Felsorolom a kórhiázmk ibati rendszeresem folyó, oktatójellegű előadásokat: a) továbbképző előadások kórházi másodorvosok részére belosztályokon, laboratóriumban és röntgenben; b) körorvosok részére több osztályon -egész éven át; c) harmadéves, ötödéves medikus-csoportok részére kórtermi gyakorlatok; d) kórházüzem ismertetés medikusok részére; e) szigorlók részére rendszeres tanulókörök; f) jogászok részére tanfolyam; g) pathológus-kinikus konferencia; h) elődánk és kórtermi gyakoritok különféle ápolónői kategóriák részére (kfsnővér, gyermekgondozónő, védőnő, vöröskeresztes nővér, stb.). Ezenfelül a tudományos üléseiken rendszeres szovjet tudományos irodalom referálása az egész kórház részére. A különfée szakokon beül rendszeres referáló értekezlet szovjet és más külföldi irodalomból. A szamíte-ttaranyi-felajánlások dolgozóink felajánlásainak tekintélyes részét képezik. Az igazgató fontos feladata, hogy a dolgozók figyelmét az oktatómuka jelentőségére nyomatékosan felhívja. A kulturális és politikai felvilágosító munka vezetése a pártszervezet és szakszervezet feladata, de ezt a munkát az igazgatónak erőteljesen támogatni kell. Nagyon nagy a jelentősége a helyesen vezetett Szaipozskov-köröknek és a »Szabad Nép« Baráti Körnek. A munikiához való megváltozott viszonyától — melyhez a politika neve,ése®ikeresatül jutott el a dolgozó — várjuk elsősorban kormányzatunk takarékossági határozatának megvalósítását. A gépüzetm dolgozói egy év alatt 40.000 forint értékű szenet takarítottak meg a helyesen méretezett fűtéssel. A jövőben összes dolgozóinkat mozgósítjuk e cél érdekében, mert további eredményeket akarunk elérni: helyes szellőztetéssel, idegvíztakarékossággal stb. Megállepí thatjtik, hogy a takarékosság lehetőségeit minden dolgozó saját munkaterületén látja legjobban és amennyiben ez a megtakarítás nem megy a minőségi munka rovására, az igazgató — mint a különböző munkaterületek összefogója — meg is valósítja ezeket a lehetőségeiket. Nagy jelentősége van a betegek felé irányuló felviágosító munkának. Ez a munka egészségügyi, kulturális és politikai jellegű, tehát a Párt és Szakszervezet irányítja; az igazgatónak mindent el kell követnie a sikeres felvilágosító munka érdekében. Pártunk és a széles dolgozó tömegek széttéphetetlen kapcsolata jut kifejezésre a szocialista munkaversenyben. Közös harca ez a párttagaink és a pártonkívülnek a nagy, közös cél, a szocializmus érdekében. A Párt az összes dogozóknak, egész hazánknak vezetője és irányítója. A Párt irányítja a szocialista munkaversenyeket, tehát a »Gyógyíts jobban«mozgalmat is. Ezen belül a dolgozóik megszervezése és mozgósítása a szakszervezet feladata. Az igazgatónak kommunista magatartással, személyes példával ölen kell járnia ebben a munkában. Példát kell mutatni a munkavállalásban és annak elvégzésében, valamint a kapitalista maradványok elleni harcban. Módszere a meggyőzés és nem az erőszakos intézkedés. Minden alkalmat fel kell használnia: a taggyűléseket, a párt- és szakszervezeti napokat, a vezetőértekezleteket, hogy felhívja a dolgozók figyelmét a »Gyógyíts jobban«-mozgalom jelen- kísértére, az eredményekre, a hibákra. Különösen hangsúlyoznia kell a mozgalom perspektíváját. Részt kell vennie a tudományos üléseken, aszakmai referáló értekezleteken az összértekezleten és a Szabad Nép Baráti Kör munkájában egyaránt. A kórházi »Gyógyíts jobban«-mozgalom egtájékozottabb ismerője, legjobb agitátora az igazgató legyen. A mozgalom eredményének kiértékelése és ellenőrzése az üzemi bizottság feladata, de részt vesz benne az igazgató is. Megismétlődő hiba az, hogy a mozgalom tartami része sokkal fejlettebb, mint annak dokumentációja és nyilvános ellenőrzése, így ezek serkentő ereje nem érvényesül. A Párt figyeli a verseny állását, a felmerülő nehézségek leküzdésére irányítást és segítséget nyújt az igazgatónak és az vb-nek. A »Gyógyíts jobbaik-mozgalom az egészségügyi dolgozók munkaversenye. Szocialista verseny, melynek sztálini elve: »Elvtársi segítség az elfmradottaknak az élenjárók részéről, hogy általános emelkedést érjünk el.« A »Gyógyíts jobban «-mozgalom célját csak akkor érheti el, ha »a dolgozók széls tömegének lehető legnagyobbfokú aktivitásán alapul«. (Sztálin.) Az István-kórház mozgalma még nem áll ezen a szinten, de megállapítható, hogy úgyszólván minden dolgozó részvevője ennek a mozgalomnak. El akarjuk és el fogjuk érni, hogy — éppen úgy, mint az ipari termesben — az egészségügy terén is magasan túlszárnyaljuk a felszabadulás előtti színvonalat. Szemünke ott lebeg Rákosi Mátyás iránytjelző szava: »A népi demokrácia számára a legfőbb érték maga az eleven dolgozó ember.« Dr. Lendvai József, az István-kórház igazgatója A Dunai Vasmű Amint ötéves tervünk első évére visszaemlékezünk és nagyszerű eredményeit nézzük, ahogy tervünk második esztendejének előirányzatait, annak számadatait szemléljük, a számok dolgozó emberek millióivá elevenednek. Olyan dolgozó milliókra, akik a munkát harcnak tekintik. Építő munkánk minden egyes területén — mint cseppben a tenger — ez a harc tükröződik... Ahogy autónk Dunapentelére kanyarodik, nyomorúságos, egészségtelenül összezsúfolt viskók hirdetik a múltat. A magyar falu ismert képe ez, az elmaradottságé. De már itt is van valami rendkívüli. A reggeli köd lomha gomolyai különféle gépek szokatlan körvonalait sejtetik. Az út mentén építőanyagok. Minél előbbre jutunk, annál erősebb motorzúgás. Hatalmas megrakott teherkocsik jönnek-mennek. Valaki megjegyzi: olyan az egész, mint valami ostrom. És valóban! Egyszerre elénk tárul a téli nap egyre erősödő sugaraiban tündökölve a másik, az új, a szocialista Dunapentele, a Dunai Vasmű nagyszerű épületeinek sokasága, felettük a vörös győzelmi zászlóval. Az óriási építkezés (nekünk, magyaroknak eddig a legnagyobb) felidézi Azsajev »Távol Moszkvától« hangulatát... Nagyok a feladatok szerte az országban. Nagyok a dunapentelei építkezésen is. Megbirkózni velük csak erős, egészséges, fegyelmezett dolgozók tudnak. Dr. CSIR PÁL elvtárs erről így beszél: ürömmel vállalom budapesti munkahelyem, megszokott életkörülményeim felcserélését Dunapentelével, hogy kivegyem részemet közvetlenül a küzdelmekből. Munkámat fontos feladatnak, nagy felelősségűnek látom. Meggyőződésem, hogy igen értékes tapasztalatokat fogok szerezni. Dunapentele dolgozóinak egésszége, munkaereje védelmére és fokozására a legkorszerűbb egészségügyi ellátást kell biztosítanunk. Ezen túlmenően a szocialista orvos munkájának alá kell támasztania a munkafegyelmet, harcolnia kell a lazaságok ellen, a kapitalista maradványok ellen. Le kell leplezni az ellenséget, mely ezen az igen fontos vonalon állandóan támad. Ennnek a harcnak következetes vitele biztosítja azt, hogy Pártunk Politikai Bizottsága határozatát megértettük, magunkévé tesszük és követjük. Így készülünk Pártunk V. Kongresszusára. Szilárd egységben egymást támogatva fizikai és szellemi dolgozóink — műszakiak és egészségügyiek — Pártunk vezetésével úgy építsék a Dunai Vasművet, hogy népi demokráciánk, mely Rákosi elvtárs szavaival nem rés, hanem erős bástya a béke frontján — mielőbb hatalmas támasza lehessen a békefrontnak. 3