Egészségügyi Dolgozó, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Meghonosodik a bányaüzemi körzeti rendszer Komárom megyében Múlt év májusában Komárom megye bányaterületein — Tatabányán, Dorogon, Oroszlányban — a körzeti or■vosi rendszert bányaüzemi körzeti orvosi rendszer váltotta fel Az átszervezés során az egyes körzetek lélekszámát csökkentették és egy "■ — vagy több üzemet kapcsoljztak a körzeti orvoshoz. Az átszervezés célja azvolt, hogy az üzemegészségügyi ellátás " ténylegesen betöltse hivatását, az üzemi orvosok szoros kapcsolatban az üzemek vezetőivel, dolgozóival valósíthassák meg a megelőzés- és- gyógyítás feladatait. Ez a szervezési intézkedés új tartalmat adott az orvosi munkának. Az orvos munkaidejének egy részében körzeti orvosi teendőket lát el — rendel, betegeket látogat — munkaidejének további részében látogatja az üzemeket. Az új szervezési rendszer előtt ugyanis az üzemorvosok nem ismerték a bányát, de abánya vezetői sosem hajtották végre az orvos v. utasításait,rendelkezéseit. Az ■'■üzemorvosi állásokat soha nem tudták betölteni, azt az orvosok csak mellékfoglalkozásként vállalták, Dorogon 14, Oroszlányban 8, Tatabányán. 13 ilyen állás van, csupán Tatabányán és Oroszlányban betöltetlen egy-egy. ■Különböző vélemények A szakszervezet Komárom megyei bizottsága megvitatta a bányaüzemi körzeti orvosirendszer eddigi tapasztalatait. Erre különösen azért voltszükség, mert a vélemények , nem egyöntetűek, valamint a tapasztalatok eddigi értékelése sem. A megyebizottság — helyesen — feladatának tekinti elősegíteni az egységes állásfoglalást és az új szervezési forma megvalósításából adódó nehézségek leküzdését. Dorogon A dorogi orvosok igen nagy megértéssel’fogadtak ‘új 'ftft. , adataikat. Az új munkához működési szabályzat kellett. A rendelőintézet és a kórház öntevékenyen kidolgozta a régi üzemi szabályzatból a bányaorvosok kötelességeit és jogait. Legfontosabb feladatként jelölte meg az üzemekkel való jó kapcsolat megteremtését. Dorogon ez szinte maradéktalanul sikerült is. Az eredmény: azelőtt, ha az NIK üzemorvoskönnyű munkát javasolt a betegnek, az üzem vezetői hamar elutasították azzal, „hogy bányában ilyen nincs’’. Ma az orvos a javaslatra azt is odaírja: milyen üzemrészlegbe helyezzék a dolgozót, mert maga is jól ismeri a bányát és a könnyebb munkahelyekről jegyzéket készített. Az üzemi orvosok és a dolgozók közötti jó kapcsolatot példázzák a sárisápi események is. Sárisápújtelep lakást, rendelőt épített orvosának, aki csak rövid ideje tölti be ottani állását. Egyik nap két munkás kereste, hogy elkészítsék háza előtt a járdát és betemessék az árkot, nehogy ha éjjel beteghez hívják, valamiképpen megsérüljön a lába. Dorogon a bányatröszt gépkocsit is bocsát az orvos rendelkezésére, készségesen segíti az orvosok munkafeltételeinek megjavítását, Tatabányán Tatabányán már nagyobb zökkenőkkel indult az átszervezés. Igaz, hogy itt az adottságok is, némileg, hátrányosabbak.. Az orvosi rendelők nem elég korszerűek,sőt az is előfordul, hogy azonos helyiségben , egyidőben két orvos dolgozik. Nincs elegendő középkáder sem. Csaklassan javulnak az orvosok kapcsolatai a bányatröszttel, és még ma is előfordul, hogy az üzemi építkezések, létesítmények terveit nem mutatják be az üzemorvosnak. Az észrevételeit —- ennek következtében — legfeljebb utólag teheti meg. A munkavédelmi bizottság üléseire nem hívják meg sem az orvost, sem az üzemi ápolónőt. A főnehézség Tatabányán abból adódik, hogy egy orvosnak két-három, sőt előfordul, hogy több üzeme is van, így az orvos nem látogathatja meg naponta valamennyit. Tatabányán a múlt év tavaszán tanfolyamot rendeztek a bányaüzemi körzeti orvosok részére, ahol ismertették az új bányaüzemi körzeti orvosi ellátással kapcsolatos teendőket. .Az eredmény Tatabányán sem maradt el: rendszeresek az üzemi szemlék, a gondozó munka és üzemi szűrővizsgálat is egyre nagyobb mértékben valósul meg. Fiatalok , idősek Elgondolkoztató azonban, hogy míg Dorogon az orvosok azonnal, megértettékaz átszervezés jelentőségét, áldozatkészen vállalták az ezzel járó új feladatokat, Tatabányán sokáig idegenkedtek attól és csak a nehézségeket vették észre. Ha keressük ennek a „miért?”-jét, elsősorban azt halljuk: a tatabányai körzeti orvosok nagy többsége fiatal, akik még nem ismerték fel a bányaegészségügy fontosságát és szépségét. Talán a kényelmet is jobban szeretik, mint az idősebbek. De az elmúlt években a bányatröszt sem igyekezett hozzájárulni a helyzet megváltoztatásához. Dorogon viszont a körzeti orvosok idős, tapasztalt, a bányát és bányászokat jól ismerő emberek. A dorogi bányatröszt vezetői is megtettek mindent azért, hogy az orvosok szívesen dolgozzanak. A szakszervezet megyebizottsága tehát úgy vélekedik: a továbbhaladás érdekében egyik fő feladat a nevelő, felvilágosító munka, megértetni a még tapasztalatlan fiatalokkal, érdemes a nehézségeket leküzdeni, mert a bányaüzemi körzeti orvosi rendszer gazdagítja az orvos munkáját és egyben lehetővé teszi, hogy a bányászok egészségvédelme megjavuljon. Ugyanakkor a szakszervezeti megyebizottság javasolta az állami vezetőknek: vizsgálják felül a hálózat létszámát Tatabányán és megfelelő átszervezéssel teremtsék meg az orvosi munka eddiginél jobb feltételeit. A megyebizottság azt is feladatának tekinti, hogy a bányászszakszervezet-tel együttműködve szorgalmazza a bányaüzemek és üzemorvosok szorosabb, bensőségesebb kapcsolatának kialakítását. Sz. VT nov.n^17/) Az üzemorvosi hálózat munkájáról A budapesti bizottság novemberi ülésén dr Fodor Ferenc, a fővárosi tanács egészségügyi osztályának vezetője ismertette az üzemorvosi hálózat munkájának jelenlegi helyzetét és e hálózat átszervezésére irányuló javaslatot. Jelenleg 360 üzemben napi 1761 munkaórában van üzemorvosi és 405 rendelő órában szakorvosi ellátás. Ez a hálózat azonban nem teszi lehetővé, hogy az üzemorvosok rendszeresen foglalkozzanak üzemi egészségügygyel, gondozással, egyes munkaártalmak kutatásával. Ennek fő oka, hogy a 356 üzemorvosból csupán 104 orvos tölti munkaidejét egy üzemben, főállásként. A többieket részfoglalkozásra alkalmazzák. Jelenleg az 1000 dolgozónál kisebb üzemben csupán napi egy-két órás rendelés van. Ennyi idő alatt az orvos munkája szinte gyógyszerfelírásra korlátozódik. A fővárosi tanács egészségügyi osztálya javaslatot dolgozott ki az üzemorvosi munka megjavítására, korszerűsítésére, annak érdekében, hogy az üzemorvosok hatásosabban működhessenek. Az üzemorvosi munkát olyanná kívánja tenni, hogy az az üzemi termeléssel öszszefüggő egészségügyi ellátást korszerűen biztosítsa. Ezért szükségesnek látszik, hogy az eddigi részállásokat összevonják, azokból főállásokat szervezzenek. A kétezres létszámú üzemben 8 órás főfoglalkozású üzemorvosi állást kell szervezni, a négyezres létszámú üzemben az üzemorvos mellett — ha nincs az üzem közelében területi szakrendelő ,— a fő alapszakmáknak megfelelően teljes értékű szakrendelő felállítása szükséges. Azokban a gyárakban, ahol a dolgozók létszáma a tízezret meghaladja, teljes szakrendelés kialakítása látszik célszerűnek. Ezzel szemben kisebb üzemekben az üzemi orvos üzemi körzeti orvossá minősíthető át. A tervezet szerint a keresőképesség elbírálásában továbbra is az üzemorvosok döntenek, de felmerült, hogy a táppénzbevételi jogot tovább kell bővíteni, ki kell terjeszteni egyes nagyobb üzemekre is. A budapesti bizottság javaslatára a XIX. egészségügyi osztály vezetője az általa készített tervezetben kimondja: „Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének üzemegészségügyi szakcsoportjával, az érdekelt iparági szakszervezetekkel és a kerületi végrehajtó bizottságok egészségügyi osztályainak közreműködésével bírálja el konkréten az üzemekre , vonatkozóan az ellátás racionális szintjét, az üzemorvosi és üzemi szakorvosi ellátás megvalósítására.” A budapesti bizottság felhívta az egészségügyi osztály figyelmét, hogy az üzemorvosi hálózat átszervezését fokozatosan hajtsa végre és az időközben szerzett tapasztalatok alapján szükség szerint módosítsa, vagy az átcsoportosítás közben felmerülő újabb problémákat ismét vitassa meg a budapesti bizottsággal. A főváros egészségügyi osztálya gondoskodik arról, hogy az üzemorvosi hálózat beilleszkedjék az egységes belgyógyászati ellátásba. Gondoskodik az üzemorvosok táppénzbe vételi jogának kiterjesztéséről és megszünteti a nem termelő munkahelyeken és intézményekben az üzemorvosi rendeléseket. A budapesti bizottság a tervezettel egyetértett és megvalósítását folyamatosan támogatja. Vállalja, hogy ennek fontosságáról meggyőzi az érintett egészségügyi dolgozókat, de ennek érdekében továbbra is igényli, hogy a főváros egészségügyi osztálya az átszervezés közben felmerülő problémák tisztázásába vonja be a szakszervezet budapesti bizottságát. Dr. Noszkay Aurél,a budapesti bizottság elnöke Gyógyszertechnológiai szimpozion Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete gyógyszerész szakcsoportja az Egészségügyi Minisztériummal és a Nehézipari Minisztériummal együtt 1960.december 16-án és k id-én „gyógyszertechnológiai ipari szimpozion”-t rendezett az orvosegészségügyi szakszervezet Nádor utcai székházában. A szimpozion első napján a három budapesti gyógyszergyár gyógyszertechnólógiai szakemberei a tablettagyártás alapvető elméleti és gyakorlati kérdéseinekmegoldására végzett kutatásaikról, továbbá a gyógyszerek stabilitásának vizsgálatára és megjavítására vonatkozó kísérleteikről számoltak be. Az előadások sorát dr. Mozsonyi Sándor egyetemi tanár, a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti karának dékánja: „A gyógyszerészet új feladatai” című előadásával nyitotta meg. Ezután sorra "következtett" a Chiricift Gyógyszer- és Vegyi termékek Gyára, a Kőbányai Gyógyszerárugyár és az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár gyógyszertechnológiai szakembereinek beszámolói. A tablettagyártás körében végzett munkákról szóló előadások töltötték ki a délelőtti programot. Délután a gyógyszerkészítmények stabilitási vizsgálatával foglalkozó előadások kerültek sorra. A szimpozion második napját „A hazai gyógyszerkészítés és gyógyszerkiszerelés néhány időszerű kérdése” megvitatására szánta a rendezőség. A vitaindító előadást a magyar gyógyszeripar főihatóságának nevében Purman Jenő főosztályvezető, a Nehézipari Minisztérium Szer-ves Vegyipari Főigazgatóságának vezetője mondta el. Viszszatekintést nyújtott az államosítás óta eltelt, és az utóbbi években különösen gyors ütemű fejlődésre, majd vázolta azokat a szervezési és műszaki kérdéseket, melyek gyógyszeriparunk rekonstrukciója, a második ötéves terv során megoldásra várnak népünk gyógyszerellátása és egész népgazdaságunk érdekében. A vitaindító előadást, melyet a gyógyszeripar nagyszámú dolgozóján kívül a gyógyszerellátás minden ágazatának képviselői, köztük dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes, Lázár Jenő, az Eü. IM. Gyógyszerészeti és Műszerügyi Főigazgatóságának vezetője, a GYÓGYÉRT és több gyógyszertári központi igazgatója nagy érdeklődéssel hallgatott, a három nagy budapesti gyógyszergyár főmér- nökének koreferátumai egészítették ki. A Kőbányai Gyógyszerárugyár részéről Pililieh Lajos főmérnök, a Chi-i nemi részéről Mezey Barna fő- mérnök, az Egyesült Gyógyszer- és Társz°rgvár részéről láng Tibor főmérnök jellemezte is azt az Irányzatot, mely oda vezetett, hogy az államosítást követő években a gyorsan fejlődő alapanyaggyártás mellett a kész gyógyszerek előállításának technikai fejlődése viszonylag háttérbe szorult. Ismertette a három főmérnök azokat az erőfeszítéseket is, melyeket gyáraink ezen a téren kifejtettek, és kifejtenek ma is, hogy meggyorsítsák a fejlődést. A gyógyszerellátás, az intézeti gyógyszertárak, gyógyszertári központok és egyetemi intézetek vezetőinek, munkatársainak felszólalásai jórészt gyakorlati jellegű részletkérdésekkel foglalkoztak, melyekre a főmérnökök válaszoltak. Az élénk eszmecserét dr. Végh Antal egyetemi tanár, a gyógyszerész szakcsoport elnöke annak a közkívánságnak a tolmácsolásával zárta le, hogy a magyar gyógyszeripar és a gyógyszerellátás más területeinek ilyen jellegű, közvetlen találkozása egyaránt érdeke a népegészségügynek és a népgazdaságnak is. Ezt a szimpoziont tehát kövessék újabb ilyen jellegű eszmecserék. L. B. Egy identis kongresszus tapasztalatai • Mint isztreretes, november 22—26 között tartotta az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének belgyógyász szakcsoportja ezévi kongresszusát. A kongresszus előadásait közel négyszáz orvos hallgatta igen nagy érdeklődéssel. És most, néhány héttel a kongresszus után, belgyógyász szakorvosok elismerőleg nyilatkoznak arról, amit a kongreszszus előadásai számukra nyújtottak. Miért keltett ez a kongresszus ilyen maradandó benyomást? Ez volt az első magyar belgyógyász kongresszus, amelynek erőteljesen nemzetközi jellege volt. Hiszen kb. 70 külföldi orvostudós — keletről és nyugatról egyaránt — vett részt a kongresszuson. Ennek szakmai és politikai jelentősége is volt. Külfödről sokolyan kutató jött el, akiket szakmájuk területén nemzetközi tekintélynek ismernek. A kongresszus világosan megmutatta: Magyarosséig alkalmas arra, hogy nemzetközi elvets kongresszusokat rendezzen. Jelentős referátumok, nagy előadások és kis.citodások szerepeltek magyar részről is a kongresszuson, ami — figyelembe véve, hogy a kongresszusnak mindössze egyetlen témája volt — igen jelentős dolog. Helyesnek bizonyult, hogy a kongresszus négy napon keresztül egy témakörrel, a vese-pathológiával foglalkozott, így , az erők egy téma köré koncentrálódhattak és nem oszlottak meg. Érvényesült a kongresszus tematikájában és az előadásokban is az elmélet és a gyakorlat egysége. Bőven akadtak elvi pathog°netikai előadások és ugyancsak kizárólag gyakorlati és therápiás előadások is, így az első napon Sarre prof. (Freiburg) a renalis hypertonia pathogenetikáját tárgyalta. Előadását az elmélet és gyakorlat egységévé egészítette ki két csatlakozó beszámoló: az egyik az antihypertensiv szerek hatásmechanizmusáról és hatásairól, valamint Holtmeier (Freiburg) előadása a sószegény étrend hatásáról és jelentőségéről. Kerpel-Fronius Ödön professzor a kálium és nátriumhiány okozta nephropathia elméleti és gyakorlati kérdéseiről szólt referátumában. Brga (Prága) a krónikus pyelonephritisről beszélt és a therápia szempontjából igen fontos és értékes új adatokat szolgáltatott. Az új therápiás eljárással Prágában az eddiginél lényegesen jobb eredményeket értek el és bizonyos esetekben tartós gyógyulást is. Fischer Antalnak a hyposthemuria keletkezéséről, Földi Mihálynak a nyirokapparátus jelentőségéről tartott előadása, továbbá Gömöri és Endes referátuma a schock-vese keletkezéséről elvi jelentőségű pathogenetikai előadások voltak. Több értékes előadás foglalkozott a művese alkalmazásával elsősorban a gyakorlat szempontjából. A kongresszus résztvevőinek igen sokat nyújtott a Symposion, amelynek keretében — a kongresszus utolsó délelőttjén — megvitatták a vese vérkeringésének vizsgálatát szolgáló, a kutatás szempontjából rendkívül nagy fontosságú metodikák használati módját, hibáit és a hibák kiküszöbölésének lehetőségeit. Mindezért vélekednek elismerőleg a kongresszuson résztvett orvosok az ott hallottakról és azt tartják, hogy a kongresszus öregbítette a magyar belgyógyászat tekintélyét a külföld előtt, országon belül pedig hasznos segítőbe a vesepatkozy**ás kutatások és gyakorlati feladatok megoldásának. 1961. JANUÁR 1. Szovjet orvosküldöttség Svédországban Sz. V. Kurasov szovjet egészségügyi miniszter vezetésével szovjet orvosküldöttség járt Svédországban. A szovjet egészségügyi miniszter a következőket mondotta a látogatás tapasztalatairól a TASZSZ tudósítójának: Svédországi látogatásunk viszonzása annak a látogatásnak, amelyet R. Johansson belügyminiszter úr vezetésével a Szovjetunióban tett egy svéd küldöttség. Megfordultunk több svéd városban, főképpen az ország déli részén jártunk. Voltunk kórházakban, találkoztunk tudósokkal, orvosokkal. Szívesen fogadtak bennünket mind az orvostársadalom, mind a hivatalos személyiségek. A svéd kórházakról szólva, meg kell emlékeznem nagyszerű berendezésükről, amely kétségtelenül fölötte áll a közép-európai színvonalnak. Lehetővé tették számunkra, hogy megismerjük a legújabb orvosi gépeket, hasznos véleménycseréket folytattunk svéd kollégákkal az orvostudomány számos problémájáról. Nyilatkozata befejezéséül Kurasov miniszter azt mondotta, hogy találkozásaik során sok svéd orvos adott annak az óhajának kifejezést, szeretnének a Szovjetunióba utazni és megismerkedni a szovjet orvostudomány eredményeivel. A miniszter hangsúlyozta, hogy a mostani látogatás elősegítette a két ország hasznos kapcsolatainak és orvostudományi együttműködésének fejlődését. Megyei titkári értekezleten értékelte szakszervezetünk szervezési és káderosztályának vezetője, Koncsek Aranka elvtársnő szakszervezeti szerveinknek az elmúlt időszakban végzett munkáját és a III. kongresszus határozatai alapján ismertette az 1961-es esztendő első félévének tennivalóit. Az Egészségügyi Minisztérium kollégiumának ülése Az Egészségügyi Minisztérium kollégiuma dr. Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese elnökletével megtárgyalta Békés megye egészségügyi helyzetét. Az ülésen részt vettek Békés megye képviselői is, valamint a megyei pártbizottság és a megyei tanács megbízottai. Megállapították, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében a biztosítottak száma —, amely 1959. végén még 119 ezer volt — 1960 februárjában már 163 ezerre emelkedett, az igényjogosult családtagok száma 270 ezerről 400 ezerre. Ennek ellenére is helytálltak a körzeti orvosok a nagy munkában, hiba viszont, hogy nem foglalkoztak eleget a betegségek megelőzésével. Az ülésen megszabták a soron következő feladatokat. " Egészségügyi film Egészségügyi szemléltető filmet készít a termelőszövetkezetek számára a tabi járási művelődési ház és a Vöröskereszt járási elnöksége. A közösen készített filmet az egészségügyi előadásokon mutatják be.