Egészségügyi Dolgozó, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-02 / 1. szám
DR. MEDVE LÁSZLÓ Számvetés, feladatok 2. oldal Dr. Kornidesz Mihály nyilatkozata: A pártkongresszus előtt 3. oldal Bérszintfejlesztés a fővárosban 9. oldal Hóviharban Mínusz húsz fok, fehéren dühöngött a tél, az ereszek jégcsapjait már tapogatta a sötétség, a hó meg egyre szakadt. A hófúvások percről percre magasodtak, ember alig lézengett az utcákon. Hirtelen fölberregett a telefon. A műtőből üzentek, hogy egy súlyosan kivérzett AB Rh-negatív beteget kell azonnal operálni. Nagyobb mennyiségű vérre van sürgősen szükség. Ha már ott lenne is, szinte későn volna. A rossz idő kegyetlen tréfájának tűnt mindez. Egy-két palack is nehézséget okoz ilyen ritka csoportból, hát még Rh-negatívból. Talán más csoportot!? Ebben az időben minden fogytán volt. Azt a néhány készenléti palackot gyorsan átküldtem, azután kibámultam a hóviharba. Még repülőgépen sem várhattam segítséget. Dühöngött a tél, a bukszusok felett vastag boltozattá dagadt a hótakaró. Kilátástalan! Kilátástalan! Egyszerre szűknek éreztem a rendelőt. Kimentem a kísértetiesen üres folyosóra. Az első palackot már bekapcsolták — gondoltam. Szaporán fut le a csepp. Ha túlnyomásban adják... ? Percek alatt elfogy a palack ... s az élet is ... Kimenni, kiküldeni valakit! ? — Szinte lehetetlenség! Kik vannak a közelben, akik számításba jöhetnének? Hiába erőltettem az agyamat. Semmi reménysugár. Pedig vér kell, vér kell! Lábdobogás riasztott fel, energikus, egészséges robaj. Már jöttek is egymás után a behavazott kucsmájú, pirosra csípett arcú, izmos férfiak, egy mezőgazdasági főiskola hallgatói. Úgy néztem rájuk, mint mentőangyalokra. Elébük rukkoltam. Életem talán legtömörebb beszédét mondtam el. Szavaimat döbbenetes csend fogadta. — Lesz valami ital? — törte meg a csendet a legelöl álló, vezetőféle, aki — éreztem — nem az alku miatt mondta ezt. — Természetesen — mondtam. Meg bőséges uzsonna is. — Hát akkor mire várunk, fiúk? — szólalt meg a mögötte álló, és én már rohantam is a telefonhoz. A műtősnő a nagymosásból ugrott ki. Futva érkezett. Melegvízszítta kezeit még javában törölgette a kötője sarkába. Egy-két perc múlva a vér csurgása melegen zenélt a műtőben, teltek a palackok, s mintha már a szél se lenne olyan goromba. Nemsokára vidám, egymást ugrató férfihangok töltötték meg az étkezőt. Már a kissé sápadtabbak is mosolyogtak. Jó hír érkezett a műtőből. A műtősnő kezével fáradtan végigsimította a homlokát. Az elmúlt percek feszültsége egy-egy mély sóhajban oldódott. Szemeinket legeltettük a begyűjtött kincsen, a telt palacksoron, aztán kinéztünk a szelekkel harsogó világba. Már nem is volt olyan hideg. Dr. Kanyó János -___________&g&gfo, ________________________,_____,______________________________________ TEX FALUM Szönyi István festménye Megint magunk mögött hagytunk egy évet, és várakozással tekintünk az új elé, amely az ötödik ötéves terv bifejeződésének és az új tervidőszak előkészítésének esztendeje. Talán most jobban érezzük, mint korábban, hogy ha következetesen fellépünk tagságunk jobb munkafeltételeiért, a szervezettebb, fegyelmezettebb gyógyító-megelőző tevékenységért, az intézmények demokratikusabb légköréért, akkor egyúttal a lakosság magasabb szintű egészségügyi ellátásáért is küzdünk. A feladatok elhatárolhatók, de együttesen éreztetik hatásukat a betegek gondozásában, a humánusabb és türelmesebb bánásmódban, az előrehaladást segítő gondolatokban, és tettekben. 1980-ban a minisztériummal együtt elkészítjük a VI. ötéves terv szociális tervezésének programját, amelynek fő jellemzője a komplexitás. Magában foglalja majd a munkavédelemmel, a munkakörülmények fejlesztésével összefüggő intézkedési tervet, a dolgozók egészségvédelmét, üzemegészségügyi ellátását, a csökkent munkaképességűek rehabilitációját. Tartalmazza továbbá a szociálpolitikai juttatások és kedvezmények egész sorát, a kulturális és sportolási lehetőségeket, a nővér- és orvosszállók, lakások építését, kórházi óvodák, bölcsődék létesítését, az üzemi étkeztetés javítását és más kedvezményeket. Nagy figyelemmel kísérjük a potenciálisan veszélyes munkaterületeket, így például az aneszteziológia, az intenzív terápia, a röntgen és radiológia, valamint a fogászati ellátás vonalán. A szakszervezeti mozgalomnak elő kell segítenie a nyugdíjkorhatárt elértek, valamint a nyugdíjasok ésszerű foglalkoztatását, ügyelve arra, hogy a munkaviszonyban álló idősek részesüljenek mindazokban a juttatásokban, melyeket a rendelkezések előírnak. A szociálpolitikai tevékenységnek is arra kell irányulnia, hogy minél többen jöjjenek az egészségügybe, és meg is tarthassuk őket. Központi vezetőségünk állásfoglalása szerint részt veszünk az ötéves terv előkészítésében, a tervezésiben. Alapvető követelménynek tekintjük a megelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció egységét, s a köztük levő aránytalanságok megszüntetését. Kiemelt feladat az alapellátás személyi és tárgyi feltételeinek javítása annak érdekében, hogy mindenütt, ahol csak lehet, a körzetekben befejezett ellátást kapjanak az emberek. Támogatjuk az egészségügyi integráció kiteljesedését, ennek keretében a progresszív, illetve a folyamatos betegellátás alapjainak megteremtését. Igen fontos feladatnak tekintjük, hogy a VI. ötéves tervben az átlagos ütemet meghaladóan fejlődjenek az egészségügyi és szociális ellátás javítására fordítható beruházási eszközök, s a megfelelő területen, átgondoltan használják fel őket Az alapfokú ellátás elsődlegessége mellett kiemelten kell gondoskodni a megfelelő gyógyintézeti ágyarányok és struktúra kialakításáról. A gyermekek és idősek sajátos ellátásának szempontjait is nagyobbfigyelemmel kell kísérni. Az intézményhálózat" gép- és műszerellátottságának korszerűsítése hasonló figyelmet kíván. A VI. ötéves tervben 6900—7400 új kórházi ágy létesítésére számíthatunk. E mennyiségi fejlődés azonban nem elegendő. Arra kell törekedni, hogy több legyen az idült betegeket ellátó gyógyintézeti ágy, illetve szanatóriumi és utókezelő férőhelyek létesüljenek, tehermentesítve a magasan műszerezett aktív ágyakat. További előrehaladásunk kulcskérdése az ésszerű munkaerő-gazdálkodás. Az elmúlt éveikben nagymértékben nőtt az egészségügyben foglalkoztatottak száma: 1960-ban az aktív keresőknek 2,1 százaléka, 1978-ban már 3,9 százaléka dolgozott a szakmánkban. Céljaink megvalósításához elengedhetetlen az átgondolt, reális foglalkoztatáspolitika, a képzés és a területi szükséglet összhangjának megteremtése. Jobb tervezésre, elosztásra, differenciáltabb erkölcsi és anyagi megbecsülésre van szükség ahhoz, hogy a VI. ötéves terv munkaerő-szükségletét biztosíthassuk. Ennek érdekében foglalkoznunk kell a munkahelyek és a dolgozói létszám közötti arányokkal, a munkaerőnek a társadalmi szükségletek szerinti képzési és elhelyezkedési orientációjával. Mind az orvosok, mind a többi egészségügyi dolgozó a társadalmi szükségletnek megfelelő területeken ,és a kívánt képzettséggel lássák el feladataikat. A betegellátás színvonalának emelését kiválóan segítik a szocialista brigádok, a példamutató közösségek. A vállalatoknál 550 szocialista brigád, az intézményekben 2600 munkamegjavító közösség működött. A közelmúltban elnökségünk a minisztériummal közösen állást foglalt az egészségügyi munkaversenymozgalom továbbfejlesztéséről. Célul tűztük ki a magasabb követelményeket, s az ennek megfelelő elismerést, ugyanakkor azt, hogy a területünkön folyó munkaverseny kerüljön közelebb a termelésben jelentős eredményeket hozó szocialista brigádmozgalomhoz. Az elnökség múlt évi felhívásához egyre több intézmény csatlakozik. Vállalásaikkal többet akarnak adói munkahelyük megszokott tevékenységénél, elősegítve a hatékony gyógyítást, ápolást, gondozást, a gazdaságosságot és az ésszerű takarékosságot. A munkahelyi demokrácia fontos eszköze a csoport- és az egyéni érdekek összehangolásának. Az egészségügyi dolgozók részvétele a vezetésben a közvetlen és a képviseleti fórumok rendszerében érvényesül. Az egészségügyieket elsősorban azok a döntések érdeklik, amelyek őket, munkatársaikat, illetve munkahelyüket érintik. A vezető csak akkor számíthat beosztottainak javaslataira, jobbító szándékára, ha rendszeresen tájékoztatja őket az intézmény, az osztály gondjairól, várható feladatairól, s ha igényli tevékeny részvételüket a megoldásban. A munkahelyi demokrácia rendkívül jelentős a jogok és a kötelességek érvényesítésében, de csak akkor, ha fórumainak működése nem formális. Figyelmünket egyebek mellett a bizalmiak tevékenységének javítására kell összpontosítani. A magyar szakszervezeti mozgalom egyik fő alakja a jövőben a bizalmi lesz. Jogkörének bővülése önmagában is jelentős eredmény, de nem elegendő; alkalmassá kell válnia a nagyobb feladatra, arra, hogy megfelelően képviselje csoporttagjainak érdekeit, és ugyanakkor az osztály, illetve a részleg szak-, másmunkájának fejlődését is. A tavasszal kezdődő szakszervezeti választások előkészítésekor foglalkozni kell a megfelelő bizalmiak kiválasztásával, hiszen az új szervezeti felépítés alapján az alapszervezet legfelsőbb választott irányító szerve és képviselete a bizalmiak testülete lesz. Ez a testület választja meg saját végrehajtó szervét, a szakszervezeti bizottságot. Az osztály-, illetve intézeti és műhelybizottságok szerepét a bizalmiak és a főbizalmi veszi át. A taggyűlések mellett az alapszervezet legfontosabb fóruma a szakszervezeti csoportélet lesz. Erre a szervezeti változtatásra több szempontból is szükség van. Túlszervezettség jelei mutatkoztak, nem egyszer párhuzamosság volt az eddigi működésben. A Minisztertanács és a SZOT határozata az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről területünkön is életre hívta a szakszervezeti tanács és a bizalmiak együttes ülését, amely a maga megnövekedett hatáskörével csökkentette a taggyűlések eddigi szerepét. A választások politikai, tartalmi, szervezeti előkészítése gondos, körültekentő munkát kíván valamennyi területtől s a szakszervezeti tagoktól is. A vezetőségekbe, tisztségekre politikailag tapasztalt, a szocializmus iránt felelősséget érző olyan dolgozókat válasszanak, akik élvezik a tagság bizalmát, kiállnak munkatársaik jogos érdekeiért, s példásan végzik szakmai munkájukat is. E feladatok tegvében készül szakszervezetünk tagsága VIII. kongresszusunkra, amely összegezi öt esztendő munkáját, és meghatározza a további évek feladatait annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabban, harmonikusabban éljenek és dolgozhassanak a hivatásukat tisztelő, a betegellátás iránt felelősséget érző egészségügyi dolgozók. Végezetül valamennyi ápolónőnek, orvosnak, védőnőnek, gyógyszerésznek, minden dolgozónak megköszönöm az óesztendőben végzett áldozatkész, odaadó munkáját. Valamenynyiünk életében valósuljon meg szó szerint a jókívánság: legyen boldog új esztendőnk! DR. FÜZI ISTVÁN Az új esztendő Világ proletárjai, egyesüljetek! Az Orvos — Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tan.a XXIV. ÉVF. 1980. I. 2. ,dníl 1. SZÁM ÁRA 1,30 Ft Békés, boldog új esztendőt kívánunk!