Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-10-22 / 243. szám

XXVII. évfolyam 245 szám. Cent.: E. 474/1920. Előfizetési díjftlí postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsti Károly dr. Szerkesztőség s Evsz. Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. Negyed évre 75 ü. — Egy hóra 25 K, Egyes szám ara 1 korona. ■■»■Mi—■Mwrnr—unni -rrnTTmTirirnnim~~ ~n írnrrmnmr rí( Domini Ungari * custodite diligenter Transsylvaniam, quia si illám amiseritis, amissa erit tota Ungaria, sed si illám conserva veritis, amissam Un­­gariam inde recuperate poteritis. (Magyar urak, szorgalmasan őrizzétek Erdélyt, mert ha azt elvesztitek, elvész az egész Magyarország, de hogyha azt megőrzitek, igy még az elvesztett Magyarországot is visszaszerezhetitek.) Az igazságos Mátyás királynak e szavai kisértenek s onnan, az akkor még igazán kincses Kolozsvár városából ijesztő, komor árnyakat vetik előre: Domini Un­gari custodite diligenter Transsylvaniam! «Mert hogyha Erdély elvész, elvész az egész Magyarország» , szól szomorúan a jóslat s a szívfacsaró látvány, mely elénk tárul szomorúan bólintgatja az igent. A j jóslat beteljesedett. Mert a magyar urak nem őrizték szorgalmasan Transsylvániát. Nem őrizték s akik őrizni akarták, azok sem őrizhették. Kiütötték kezükből Attilla kardját s a nyilat, amelyet remeg­ve foglalt imába a nyugat: a sagittis Ungarorum libera nos Domine, a magya­rok nyilaitól ments meg Uram minket! Nekünk nem kellett a fegyver, nem kellett Erdély s Csaba népe megindulha­tott a hadak utján — hazájából ki, az immár két év óta nyomorúságos honta­­­­lanságba. Nem őriztük Erdélyt s­ a vadvirágok helyébe gyász ült a Nyárád mentén min­den szép mezőre, megfagyott a nóta messze-messze Csíkországban s a fonóba a kacagtató nótás leánysereget két év óta szomorúan várja, mert hiába várja az őszi este. A Maros partján kiölt minden életet a bocskor s ott, hogy elveszett Er­dély, elveszett az egész Magyarország- Hollós Mátyás hiába döngette a magyar nemtörődömség bevehetetlen várát. Az ősz bágyadt sugáránál most már meglátjuk a tragikus valót. A sírba nem­csak Erdélyt taszították, de mellette nyug­szik Magyarország is. S vigasztalja-e rabvégek mártírjait, meg a Hungária ke­­­resztje alatt zokogókat, hogy a nagy ha­lott «élt ezer évet« ? ! »Ha ezt az Erdélyt megőrzitek, vele visszaszerezhetitek az elvesztett, Magyar­­országot« : ez még az egyetlen bátorító vigasztalás, melyen a bajok özönvizében, mint hajdan Noé az Ararát hegyén, meg­pihenhetünk. Mig a miénk volt, nem őriz­tük, most hogy vele együtt minden elve­szett, szivünkbe vág éles fájdalommal a a valóság s az elesett ország döngeti ko­porsója fedelét s int, hogy Erdél­lyel még visszaszerezhetjük az elvesztett Magyar­­országot. A megnyomorított, Golgotára fe­szített Erdéllyel és a vértanuk minden keresztjét vállukra vett erdélyiekkel. Minden beleveszett e nagy tragédia fajába, de el nem veszett. A fájdalmas, nemzeteket perzelő tűznek nemcsak ham­va, de fénye is, melege is van. Az izzó kohóból megtisztultan, edzve kell, hogy kikerült legyen a jobb belátás, az áldoza­tos szív, a szerető összefogás s az a ha­talmas nekilendülés, amely a falaktól meg­­tisztultakat ismét fellendíti a Tábor hegyére, hogy ámulva lássa a világ az összefort magyar—székely nemzet dicsőséges «színe­változás» át. A rettenetes tűzvész romhalmaza sok mindent betemetett, sok reményt agyon­­zúzott, sok könnyet csalt azok szemébe, akik kikerülték szerencsésen a halált. Bútor, ruha, búza, dísz, jólét, gazdaság lehetett azonban tűz martaléka, de nem éghetett el benne a magyarságnak az a lelke, amely nem átkot hozott Turánból, de nagy erőket, összetartó nagy akaratot, élni akarást időtlen—időkig. A. E Eger, 1920. Október 22. Péntek. *r Csendőrség — internálás. ^^f csendben, feltűnés nélkül, de a békés értelemben vett eredménnyel dolgozik a csendőrség. A politikai konszolidáció mai állása, a jogrend érvényesülése, az élet- és vagyonbiztonság helyreállítása, a fegyelem tisztelete, a tekintély elismertetésében­ nagy érdeme van a vasfegyelmű csendőrségnek. A múltban is súlyos kötelességteljesítés volt a törvények őrének, a csendőrségnek a célja, ma is ezt végzi még nehezebb körülmények között és kérkedés nélkül, észrevétlenül a közvélemény előtt, külö­nösen a városi közvélemény előtt csak­nem teljesen elismerés nélkül. Statisztikai­lag bebizonyítható sikeres teljesítményei­ről a hivatalos körök tudnak csupán és elismerés is csak innen háramlik reája. De azért a komor, tiszteletet parancsoló csendőr ma is ugyanaz, mint békevilág­ban volt­, legfeljebb csak a fényestollas csákó ritkább ma, mint volt valaha. A csendőri intézmény heverte ki leghama­­rább a forradalmak okozta rázkódtatáso­­kat, ami természetes is, mert a bomlasztó eszmék itt vertek legkésőbben és akkor is nagyon gyenge gyökeret. A kommunis­táknak ez a kár okozta a legtöbb gondot és «meglágyítására» külön szervezett pro­pagandát fejtették ki, amig sikerült nekik elérni annyit, hogy megtörték ugyan az ellenállását, de nem nyerték meg a szol­gálatot. Kenyünk se lefolytatni a szomorú em­lékű idők exponáltjai bűnügyének kinyomo­zását. Heves megyéből a kommunista el­vekkel vádolt bűnösöket a csendőrség a várban őrizte idáig, legújabban pedig a vármegyei­ börtönépületben tartja felügye­let alatt.­A felügyelet alatt állók még nem internáltak, hanem olyan egyének, akik­nek ügyük most van döntés alatt és vagy az internálás, vagy a szabadlábra helye­­zés vár rájuk. Épen ezért internálási ügyekben a csendőrség nem döntő té­nyező, csupán a miniszteri rendeletnek szerez érvényt a már említett két módon, vagy szabadonbocsátással, vagy inter­nálással. 7. A legnehezebb feladat, a kommunista bűnök kinyomozása és a felforgatók által hátrahagyott romok eltakarítása nagy­részben a csendőrségnek jutott. Igazsá­gosabban, erélyesebben és gyorsabban nem is tudta volna talán egyetlen vitéz- HÍREK. Eger, 1920. október 21. A jegyzői tanfolyam megnyitása. A jegyzői tanfolyam ünnepi megnyi­tása okt. 21-én ment végbe. A Veni Öancte a líceumi kápolnában volt. A szt. misét dr. Dambrovszky Imre pontifikálta, az utolsó evangélium után buzdító beszédet intézett a jegyzőnövendékekhez. Az istentiszteleten jelen volt a tanfolyam igazgatósága és az előadói kar, képvisel­tette magát a nemzeti hadsereg és a vár­megyei jegyzői kar. Mise végeztével az egész tanfolyam átvonult a vármegye­házba,­­ahol Isaák Gyula alispán mint a tanfolyam­ igazgatója ünnepies szavakkal vezette be a megnyitó ünnepséget. Ezután Puchlin Lajos vármegyei fő­jegyző, h. igazgató ismertette a jegyzői intézmény fejlődését, ismertette nehéz hi­vatását, majd kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy a közigazgatás «végvárai­ba», a most kezdődő tanfolyam méltó «ka­pitányokat» küld. A vármegyei főjegyző után ismét Isaák Gyula alispán emelkedett szólásra és indítványozta, hogy a tanfo­lyam üdvözölje a belügyminisztert és az államtitkárt, üdvözölje dr. Szmrecsányi Lajos főpásztort a tanfolyam érdekében tett munkájáért, köszönje meg az előadók nehéz vállalkozását. A tanfolyam ehhez hozzájárult, majd a volt detki jegyző, és az egyik hallgató megköszönték az igazgatóság fáradozását, amely végre le­hetővé tette, hogy ezek az élet nehéz utait immár megjárt «öreg diákok» rég meg­érdemelt oklevelüket megszerezzék. 7. Városi közgyűlés. A városi képvi­selőtestület f. hó 23-án, szombaton tartja október havi közgyűlését. A tárgysorozat­nak a közérdek szempotjából nagyon sok fontos pontja van. Ilyen mindenek előtt a jegyzői tanfolyam internátusa berende­zésének kölcsönTáXján való Erdézése,­o­­vábbá a városi tisztviselők fizetésrende­­zése,­­ a villamostelep jövő évi költség­­vetése, a szükséglakások építése, a sertés­­hizlaló r­-t. szerződési kötelezettségének betartásáról a jogügyi szakosztály által adott vélemény. Nagy érdeklődés fogja kisérni a «Korona» vendéglő bérletének átruházási kérdését. Előterjesztik a keres­kedelmi tanonciskola és iparos tanonciskola jövő évi költségvetését. A gyűlést megelő­zőleg pénteken délután 3 órakor az állandó választmány ülésezik.

Next