Egri Népujság, 1921. július-december (28. évfolyam, 146-297. szám)
1921-07-24 / 166. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. július 24. vasárnap. XXVIli. évf. 166. sz. Előfizetési díjak postai szállítással ? Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. lagged évre 110 E. — Egy bóra 901. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség* Eger, Liceusa. Kiadóhivatal * Líceum nyomdai Telefonszáma. A szent jóvátétel nevében. Az ellenőrző bizottság és Németausztria. A Miskolczon megjelenő Magyar Jövő c. laptársunk egyik utóbbi számában olvassuk a következő tanulságos cikket: Régi katona bajtársammal, R. J. bécsi kereskedővel, hozott a véletlen össze a miskolczi gyorsvonaton. Beszélgetés közben az ausztriai jóvátételi bizottságra terelődött a szó és barátom sok érdekes részletet mondott el annak a működéséből. — Tudod, kedves barátom, — kezdte, mi régen sejtettük, hogy a jóvátétel nem azt jelenti, hogy a rajtunk esett sérelmeket teszik jóvá, de csak most tudtuk meg valódi jelentőségét. Most, amikor láttuk, hogy tulajdonképen a jóvátétel nevében velünk, az amúgy is tönkretett, szátdarabolt és erőforrásaitól megfosztott országgal akarják a háborús pusztítások egy részét megfizettetni. Azt kezdettől fogva gondoltuk, hogy meglehetős drága lesz ez a kis jóvátétel, de hogy ezzel is csak újabb mérhetetlen kárt, szégyent és gyalázatot hoznak reánk és csak késleltetik az újjáépítés munkáját, ezt már igazán nem gondoltuk volna. Pedig, sajnos, így történt. Nagy apparátussal érkezett meg a bizottság, voltak közöttük angolok, franciák, olaszok, amerikaiak és japánok. Lehettek vagy kétszázan. A modern szállító eszközöket, az autót, sem felejtették odahaza. Volt velük vagy 80 drb. Használták is őket eleget mind a mi költségünkre ment) és bizony váratlanul megjelenhettek az ország bármely pontján. Fő cél volt teljesen tönkre tenni a német népet. Kutattak és lehetően fölfedezték mindazokat az erőforrásokat, melyek szerintük a saint-germaini békeszerződés értelmében szerencsétlen országunkat meg nem illetik, illetve melyeket a magas bizottság fölöslegesnek ítél. Sajnos, ez a megítélés legtöbbször a mi kárunkra történt. Tönkretettek sok mindent, amit nehéz munka hozott létre és minek csak távolról lehetett volna köze a hadi fölszereléshez, ellenben igen sok polgári célra használható lett volna. — Kedves és előkelő idegenek képében jelentek meg ezek az urak, kik látszólag mivel sem törődve, inkább a nagylelkűt adva, közvetlen érdeklődésükkel hamar közel tudtak férkőzni egyesek lelkéhez. Sokan, még magasabb állású polgári hivatalok vezetői is, csak az utazó idegent látták eleinte bennük, kiknek a kért felvilágosítást megadni lovagias kötelességüknek tartották s bár az angol, vagy francia nyelvet alig törték, mégis ezen a nyelven igyekeztek mindent alaposan megmagyarázni, ahelyett, hogy a felvilágosítás elől egyszerűen kitértek volna, vagy az okvetlenül megadandó választ a velük levő saját összekötő tisztjeink útján adták volna meg. — A tájékozatlanságot és bizalmat ők azután rettenetesen kihasználták később — a mi kárunkra. Építés helyett újra csak romboltak. Segítő baráti jobbot ígértek s e helyett tátongó örvénybe taszítottak. Kíméletlenül tették rá kezüket mindenre s vittek el mindent a szent «Jóvátétel« nevében, ami csak a legtávolabbi vonatkozásban állott is a háborúval. Például: a határszéli községekben a német tüzérség által elhagyott kerek lapos sapkákat, mint «Hadianyagot«, leszedték az utcagyerekek fejéről. — Nálunk utólag az is hibának bizonyult, hogy egyesek és testületek, midőn a bizottság tagjait vendégül látták, tehetségükön és módjukon felül is igyekeztek kimutatni a gavalléros vendégszeretetet. Ezáltal használni akartak az ország ügyének. Valóban pedig mi volt az eredmény? A bizottság tagjai a jólétnek és a fizetésképességnek oly fokát állapították meg, mely jóval túlhaladta a valóságot, így húzták meg a srófot, ezért is lett olyan borsos a mi jóvátételi számlánk. Megkérdeztem még, hogy a politikailag elégedetlen elem, hogyan viselkedett a bizottsággal szemben ? — Előfordult, bár ritkábban — felelte — hogy ezek az elemek is támogatták bizonyos mértékben a bizottságot. De azzal tisztában volt mindenki, hogy aki besúgásra vetemedik, az közönséges hazaáruló és bitófát érdemel. Ezek a besúgók a nép legalávalóbb rétegéből kerültek ki, akik nyomorult pénzért mindenre kaphatók voltak. Nem gondolták ezek meg, hogy a «tudás-pénz” a mi keserves filléreinkből kerül ki, mert hisz’ az antant bizottság teljes költségeit végeredményben mégis csak Ausztriának kellett megfizetni. No de gondoskodunk róla, hogy ezek a gazok alattomos munkájuknak ne élvezhessék gyümölcsét . . . Lesz még a kutyára dér! Elgondolkozva váltam el barátomtól. Várjon, hogy lesz nálunk? (—) Az „Egri Népújság“ gyűjtése a hadifoglyok hazaszállítására. Eger, 1921. július 23. Örömmel számolunk be mai gyűjtésünk eredményéről, amely meghaladja a 2900 koronát, úgy látjuk, hogy a hazafias és megértő lelkek méltányolják törekvésünket. Éppen ezért bízunk abban, hogy munkánk eredményes lesz és az erős magyar érzésű Eger ebből a nemzetmentő munkából is kiveszi a maga becsületes részét. Áldozat 1921. július 22-ről . . . 2080 K Kriston Endre apát-kanonok . . 1000 Közv. Kriston Miklósné................... 1000 K Kronberger József t. kanonok. . 200 K Subik Károly pápai kamarás . . 200 K Káplár Ágoston érs. jegyző . . 200 K László Jánosné.............................. 200 K Kapetz Károly .............................. 30 K Jilek Károly................ 100 K Összesen 5010 K Belső politika. Fővárosi tudósítónk jelentése: A Ház még hosszú ideig fogja tárgyalni az indemnitást. A javaslathoz u. i. sok szónok iratkozott fel. A vagyonváltságvitája csak a hét végén kerül tárgyalás alá. Előbb a pénzügyi és földmivelésügyi bizottság hozzáfűzi módosításait és így kerül tárgyalásra. Augusztus 1 -re azonban ezt is tető alá hozzák úgy, hogy a sokat emlegetett nyári szünet clkor kezdődik meg. Nagyatádi és Mayer megállapodtak abban, hogy előbbi 3 hétre teljesen visszavonul nemcsak a minisztériumtól, hanem a párt irányításától is. A földmivelésügyi minisztérium vezetése és a párt irányítás a Mayer János kezében lesz. Arany-érem hamisító miniszter. München. Frauendorf bajor kereskedelemügyi miniszter lemondott. Erre a lépésre azonban nem a saját jószántából határozta el magát, hanem azért, mert kiderült róla, hogy ritka arany-érméket hamisított. A hamisított érméket eladta a vásárokon, amik végre rá nem sütötték a szégyent. Kihallgatása során azt mondotta, hogy kevés lévén a fizetése, kénytelen volt más módon «megkeresni” a pénzt. A cseh közélelmezési miniszter fenyegetése. Prága. A közélelmezési miniszter a magas húsárak ellen összehívott konferencián kijelentette, hogy ha a hentesek és mészárosok le nem szállítják a magas árakat, kénytelen lesz tőlük megvonni az iparigazolványt és állami mészárszékeket állít fel. Rémhírek a hadikárpótlásról. M. T. I. A külföldi lapok több milliárdos hadikárpótlásról írnak. E híreket egyszer már Bánffy külügyminiszter is megcáfolta. Most Hegedűs nyilatkozott ilyen értelemben : Magyarországnak 4 millió font sterling és 500 millió frank tartozása van. Ezt kell törlesztenünk. Ennek is feltétele, hogy halasztást kapjunk. Erről tud a jóvátételi bizottság is. Egy milliárd aranymárka már együtt van. Berlin: M. T. I. A Lokalanzeiger jelenti, hogy az antant jóvátételi bizottság további 6 váltó beváltását ajánlotta fel 10—10 millió dollár értékben. A birodalmi pénzügyminiszter erre összehívta a pénzembereket és ott bejelentette, hogy az augusztus 31-én esedékes egy milliárd arany márka már együtt van és bármely pillanatban ki tudja fizetni az antantnak.