Egri Népújság, 1924. január-június (41. évfolyam, 1-149. szám)

1924-04-29 / 99. szám

Ára hétköznap 800 kor., vasárnap 1000 kor- Eger, 1924. április 29. kedd. XII évf. 99. sz Előfizetési díj postai szállítással EfS hóra. . 20.000 K 1 Egész és félévi előfizetést Nagyegérre 60.000 K­­ — nem fogadnak eL­­­­-­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BLEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon­szám 11. A Gárdonyi-Társaság VI. felolvasó gyűlése. — Négy író székfoglalója. — Eger, 1924. április 21. ház Már öt óra előtt megtelt a vármegye­nagyterme. Az Angolkisasszonyok érseki tanitónőképzőjének növendékei a terem karzatán, a középiskolák ifjúsága a földszinti háttérben helyezkedtek el. Mintha a nap is várná, hogy egyszer bepillant­hasson a magas pályát befutó társaság ülésére. Nehezen szürkül. Mégis fellobban a villanyfény. Bevonulnak a társaság tagjai a gyűlésterembe és a közönséggel szem­ben helyezkednek el. Érkeznek még ezután is kényelmes urak a vendégek közé, akik elkésvén, már nehezen jutnak ülőhelyhez. Szeretettel­ fogadják Werner Adolf dr. elnök megnyitó üdvözlését: — A közönség ér­deklődése azt jelenti, hogy az irodalom­nak, mint nemzetfönntartó tényezőnek, fontosságát átérzi. A XVIII. század végén a nemzeti érzéséből kivetkőzött vasgyar sság pusztulásnak indult. Széchenyi gróf sokszor látta atyját emiatt gondba mé­­lyedni. A testőrírők fellépése nyomán őr­tüzek gyúltak szerte az országban, külö­nösen a szerzetesek celláiban. Az irodalom munkásai voltak ezek, akik előkészítették a lelkeket az új társadalmi életre. Ezt a képet tárja a kislelkűek elé abban a meg­győződésben, hogy a nemzet lelke ma is ép és egészséges. — A megszállott vidékek föléledt magyarjai már megindultak az irodalom terén; valami újszerű tűnik fel bennük, de a régi hagyományokon haladnak. Ez meg­erősíti a Q. T.-ot abban, hogy helyes a ki­­indulási pontja: vidéki városokban szük­ség van irodalmi középpontokra. Ma még talán bénultan, láncokban, de az élő iroda­lomban lélekzik az egészséges magyar lélek és ha nem is a diadal harsonája még, de bizonyos, hogy a hajnal pitymallása az. Üdvözli még a bemutatkozó tagokat, közöttük Szmrecsányi Miklós tiszteletbeli tagot, aki nagy műveltségű, finom érzésű, fennkölt lélek. Itt tartózkodása alatt a művészeti életre tereli a figyelmet; mai előadásában is Eger köveit szólaltatja meg. Sajnos, egészségi állapota korlátozza abban, hogy ezt személyesen tehesse. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Csepela Lajos dr. kapcsolódott szabad előadásával az el­hangzottakhoz. — Bármily műértő érzéssel bányász­szák ki Eger történetéből a műemlékek históriáját — mondotta — az hiányos lesz addig, míg a nagy halottnak sírja fölött mauzóleum nem áll. Addig is a nevét őrző társaság a lelkekben állít emléket a mes­ternek. Gárdonyiban látja a nevelőt, aki a latin műveltségből merítve nevelte a hitet, az arabból, mikor a tízes számrendszert tanította, a pogány őskorból, mikor a tör­ténelmet, Kepplerből és az újkor többi tudósából merített, mikor a többi tapasz­talati tudományt tanította a népnek. — Mikor hit és tudomány egy úton halad­nak, ebből megerősödik a nép és a nemzet. Körülnézve Európa műveltjei közt, ennek a népi, «paraszti» egységnek hiányát veszi észre, mintha a művelt lelkek külön válasz­tanák magukban a hitet a tudománytól. Keresi e nagy lelki megosztásnak okát. Nyomról-nyomra haladva megállapítja, hogy ennek a nevelésünkben célszerűtlenül alkalmazott pogány elemek az okai. Az ifjú lelke elé a klasszikus pogányság ide­áljai jutnak s ezek nem azonosak a ke­reszténységéivel. Hiszen a római polgár a nőt alacsonyabb rendűnek tekintette. A klasszikus pogánykor a testiséget bálvá­nyozta, nem ismerte az emberszeretetet. Igazolja ezt, hogy 32 római császár lett gyilkosság, vagy öngyilkosság áldozata. Keresztény szemmel látva: sok vért, elé­gedetlenséget, jog- és igazságtalanságot találunk a pogánykorban. Sem Goriolán, sem Brutus nem dicsőíthető. A keresztény­ség első századaiban — bár a gyermekek pogány iskolákba jártak — a keresztény bölcsek és tudósok küzdöttek a keresztény szellem erejével és fölvértezték tanítvá­nyaikat a pogányság ellen. Aranyszájú Sz. János, Sz. Jeromos, Sz. Vazul, Sz. Ger­gely tanításain és nyelvezetén épült föl a középkor erkölcse. A pogány műveltségből csak a nyelvet, a formát vették át, miköz­ben valósággal megkeresztelték a pogány­ságot. Fölemelték a nőt is. Évszázadokon éa ezredesen keresztül az ő szellemük al­kotta meg az erős államokat, mint Nagy Károlyét. Sz. István, Sz. László és Nagy Lajos is ezen az alapon tudták megterem­teni erős Magyarországukat. Az evangélium új gazdasági rendszert is teremtett. A tu­dományosság életében a legnagyobb ki­válóság Aquinói Sz. Tamás, akinek böl­cseletéhez Kant-é és Leibnitz-é nem hason­lítható. Egy volt a hit az állami és gaz­dasági élettel. Ez volt a középkor ereje. Konstantinápoly bukása után a me­nekülő görög műveltség képviselői a klas­­­szikusokat hozták felszínre. Az újítások pogány elemei a kereszténység fölé kere­kedtek. Dante, a világ legnagyobb költője a középkorban élt, ő volt hatással M. An­gelóra és Petrarca Rafaelre. A pogányságot felszínre hozó kort reneszánsznak, újjászületésnek mondják. Vajjon megfelel-e az a név? Ez a kor az egyénies irányt fogadta el, melyben min­denki a maga felfogása szerint él és cse­lekszik ; ez pedig a nagy szervezetnek, úgy az állami, mint a családi életnek meg­fontolására vezetett. Új bölcselők: Des­cartes és Bacon léptek föl, nyomukban fa­kadt Kant és Holbach materializmusa. Angolországból pedig az enciklopedisták tanai indultak útnak s a bölcsészek al­kotta elvek forradalmasították a nép lel­két, ez pedig kardjával hozta létre a for­radalmat, mikor mindenki magának álla­pította meg a szabályokat. A növényi és állati életben uralkodó létkü­­delem a tár­sadalmi életre alkalmazva megteremtette az osztályharcot; ebbe a Marx és Lastale belevitte a szociális pogányságot, melyből senki sem kér. Fölségesebb a pogányság újból való kiküszöbölése. Nem elég Kant, mithosz is kell. Revelációra van szükség. Isteni igazságosság, szolidaritás, megértés szükséges, mellyel minden osztály kiépí­tése sikerül. Enélkül tohuvabohu támad. A krisztianizmus igazságait hirdető Gár­donyinak ezért is emeljünk lelkünkben emléket. A szabad előadást végig élénk figye­lem kísérte. A közönség érezte az előadó történelmi és bölcseleti elmélyedésből, meg­győződésből fakadó igazságát. A taps után Berze Nagy János őszes feje tűnt föl az előadói széken. Be­­retvált arca, jól ápolt bajusza és szemüve­ge mögött ragyogó szemei nem ismerősek még a közönség előtt. A fekete füsttel lo­bogó két gyertyaszál között nemes komoly­sággal olvassa verseit. A Hargittán, Juon Kalera, Székely iskolában a címei ezeknek. A figyelem nő, a tetszés egy-egy érzetteli szakasz után táblás tapsokban jelentkezik, szinte za­varja a költőt, aki a Hargittában színes, tarka, eleven képekkel dolgozó művész, Juon Kotora-jában kitűnő jellemfestő, Szé­kely iskolájában pedig olyan, mint Gár­donyi. Verseim még visszatérünk. A viharos tapsok csendesültével Szmrecsányi Miklós •Eger mint városi műemlék• című gy­ö­­nyörű szép tanulmányát olvasta fel Tor­­dai Ányos dr. titkár. A nagyszerű munka föltétlenül nagyobb nyilvánosságra tarthat számot, így még alkalmunk lesz vele fog­lalkozni. utána nagy tetszéssel fogadott előadás Riegelbanné Fejér Juliska két novelláját olvasta föl. A fáradt közön­ség láthatóan felüdült, az eleven és derűs előadáson. Hiszen az írónő előadása is művészi. »Mese — akadályokkal« c. elbe­szélése a gyermeki naivságnak utánozha­­tatlanúl hű festése. »Jelenet« című párbe­széde pedig a napsugaras humornak, a mű-

Next