Egyenlítő, 2005 (3. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám
gok, tankönyvek. Az OM 2004-ben jelentette meg vonatkozó irányelveit, pedagógiai programját. Ennek iskolai bevezetéséhez és alkalmazásához 2005-ben elkészült az útmutató is, amely szűkszavúan kitér a menekültek gyermekeinek speciális igényeire is. Az interkulturális programban történő részvétel a közoktatási célú kiegészítő normatív támogatás feltételét képezi. Az interkulturális programot vállaló iskolára egy sor feladat hárul, kezdve a felhalmozódott pedagógiai tapasztalatok rendszerezésétől és elemzésétől, a nyelvi, szaktárgyi felzárkóztató kurzusok szervezésén, a szülőkkel való intenzívebb kapcsolattartáson át egészen akár a civil szervezetekkel való együttműködésig. Már most is akadnak olyan iskolák, amelyek évek óta különleges programokkal, módszeresen készülnek a migráns gyerekek fogadására. Az elmúlt években joggal kifogásolták, hogy a pedagógusoknak egyedül kellett megbirkózniuk még a külföldiekre vonatkozó joganyag útvesztőivel is, nem beszélve arról, hogy egyszerűen nem rendelkeztek például a magyar mint idegen nyelv oktatásához szükséges megfelelő anyagi forrásokkal, oktatási segédanyagokkal. A pozitív fejlemények ellenére is fel kell hívni a figyelmet néhány hiányosságra. A kiegészítő normatíva folyósítása lehetővé teszi például az elismert menekültek, menedékesek, munkavállalói engedéllyel rendelkező külföldiek gyermekeinek felzárkóztató nyelvi képzésének finanszírozását. Nem vonatkozik viszont a menedékkérők és a befogadottak gyermekeinek képzésére, aminek költségeit hosszú ideig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága állta. A Főbiztosság azonban 2003-ban jelezte, hogy erre a továbbiakban nem lesz lehetősége. A szaktárcák javaslata ellenére sem sikerült az ő képzésük finanszírozását beépíteni a 2005. évi költségvetésbe. Ennek ellenére például a debreceni Csapókerti Általános Iskolában a menedékkérők és a befogadottak gyermekeinek felzárkóztató nyelvi képzése folytatódott - csak éppen senki nem fizette. Emellett szinte teljesen megoldatlan a már nem tanköteles menekültek továbbtanulásának problémája, pedig nagyon keveseket, évente 8-10 főt érint. Az elismert menekültek - elméletileg - a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt a felsőoktatásban, de a gyakorlatban nyilvánvalóan messze nem ugyanazokkal az esélyekkel indulnak. Ahhoz, hogy felkészülhessenek a felsőoktatásban való részvételre, intenzív felkészítő képzésre lenne szükségük, külön nehézséget okoz a beiratkozáshoz, a felvételihez szükséges bizonyítványok hiánya is. Márpedig a fiatalok körében lenne igény a továbbtanulásra. Egy jelenleg a bicskei befogadó állomáson rostokoló kurd fiatalember jogi tanulmányokat szeretne folytatni. Jelen körülmények között úgy tűnik, ez a terve - a felkészítő képzést elősegítő megfelelő pályázati formában elérhető ösztöndíj- és tandíj-támogatási rendszer híján - semmiképpen sem fog megvalósulni. A kormányzati erőfeszítések azonban még keveset tehetnek a menekült gyerekek integrációjáért egy alapvetően idegenellenes környezetben. A MTA Kisebbségkutató Intézetének keretein belül végzett, a külföldi gyerekek iskolai beilleszkedését vizsgáló felmérés eredményei mind az iskolák, mind pedig a migráns, menekült gyermekek osztálytársainak átlagos hozzáállását tekintve lesújtóak.24 A kutatók „megdöbbentő intenzitású idegenellenességről” számolnak be. Egyes iskolák, ha tehetik, jórészt igyekeznek nem felvenni „problémás” gyerekeket, ha mégis megteszik, a nyelvi nehézségekkel küzdő diákoknak nem biztosítanak speciális felkészítő, felzárkóztató kurzusokat, és az is előfordult, hogy a roma gyerekek esetében már nagy „sikerrel” alkalmazott módszereket