Egyenlőség, 1882 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1882-12-03 / 5. szám
És inkább érje a nemzetet is azon, nem egészen érdeklletlen vád, hogy a tiszaeszlári ügyben nem tud szabadulni bizonyos elfogultságtól, mint az, hogy nálunk úgy kezeltetnek ״ rendszerint״ a törvények és úgy ellenőriztetnek, mint azt Dr. Pauler úr jelezte. Mert nyíltan kimondjuk, hogy dr. Pauler úr nyilatkozata daczára sem hisszük és a bírói gyakorlat terén tett észleletek alapján nem is hihetjük, hogy hazánkban átalánosan oly eljárás dívik, mint a minő követhetett ezen vizsgálati ügyben. Dr. Pauler úr ugyanis azon kérdésre ,hogy nézhette el, hogy a tiszaeszlári vizsgálat egy aljegyzőre bízatott, azon ״ a házat megnyugtató választ adja,“ hogy a nyíregyházi törvényszék elnöke, egy 30 évig szolgálatban álló egyén, ki meg tudja és bírja ítélni az illetőnek képzettségét, a vizsgálatot, melynek az ügy felmerültével fontosságot nem tulajdonított, Bary aljegyzője bízván, azt nem vehette tőle el, hia csak a legnagyobb gyanúsításoknak nem akarta volna magát kitenni. Tehát értsük meg jól A 30נ évig szolgálatban levő elnök megnyugtatja dr. Pauler urat, hogy ő megbírja ítélni Bar y úr képzettségét Arra vonatkozólag azonban, hogy említett elnök úr tud-e egy fontos vizsgálatot megkülönböztetni egy nem fontos vizsgálatról és hogy a törvény szabványai alkalmaztassanak még akkor is, ha az elnökül־ ily megkülönböztetést tenni nem képes — dr. Pauler úr és vele az egész ház nem keres megnyugvást és nem is ad megnyugtatást. Pedig maga dr. Panner úr ,a ház osztatlan tetszései közt beismerte, hogy azért küldetett ki jegyző ez ügyben, mert e vizsgálatot a törvényszék elnöke nem tartotta fontosnak. Már nem tudjuk, hogy ha nem fontos egy embernek a meggyilkoltatás gyanúja alatt történt eltűnése és ha ezen ügyben elrendelt vizsgálat nem fontos, hogy akkor Nyíregyházán vagy dr. Pauler úr bureaujában mit tartanak fontosnak. A dolog tehát igazságügyminiszterünk szerint úgy állana, hogy a törvény meg- vagy meg nem tartása, csak felfogás dolga. Gyilkosság vád feletti vizsgálat nem fontos, ha egy 30 évig szolgált törvényszéki elnök azt fontosnak nem tartja és mert nem tartja fontosnak, a törvényi 1011 malaszt, melyivel senki sem törődik. De ez még csak hagyján! Valóságos remekelés volt dr. Pauler úr részéről arra utalni, hogy a vizsgálatnak más egyénre való hízása gyanúsításokra adott volna okot. Hát igazán olyanok jogviszonyaink, hogy a gyanúsításoktól való félelem jogczik a törvény határozott rendelkezéseinek megsértésére ? Magyarországon igazán lehet jogtalan pressziót gyakorolni — melyet köznéven zsarolásnak szokás nevezni — nemcsak magánosok, hanem a bíróságok ellen is? És e presszió vagy zsarolás az igazságügyminiszter úr részéről mintegy jogosnak deklaráltathatik a parlament köztetszése közt? Mert hát, kérdjük, mit jelenthet az egyebet, ha az igazságügyminiszter az esetleges gyanúsítások kikerülését elegendő oknak tartja, a Bary kiküldetése által kétségtelenül elkövetett nyílt törvénysértést a parlament előtt szankczionálni. Nem ene venes utmutatás ez, 110? vakivatam( iב *־ '-־ 1 ^ törvénytelenségre akar egy magyar bíróságot rábírni, az csak fenyegessen gyanú1stásokkal és ezél ját okvetlen eléri? És nem tart dr. Pauler úr attól, hogy ezen útmutatás, bizonyos körökben tán épen a tiszaeszlári ügyben fog, lelkesüléssel fogadtatni ? Valóban, ha ezen emmeziácziót akárhol olvassuk, kötelességünknek tartottuk volna sietni az igazságügyminiszterhez, hogy akár sajtóper, akár más után intézkedjék, hogy csak egy perezre se híreszteltethessék Magyarország jogállapotáról, hogy itt meg van eégedve esetleges gyanúsításoktól való félelemben a törvényt megszegni, hogy bíróságaink 0gy gyávák és gyám 011 a 1 anők, hogy elsősorban az eshetőleges gyanúsításokra és csak másodsorban tekintenek a törvény megtartására, hogy a jogállapot 0 krül forog, tehát világosan emberi és isteni is, logikám cáfolkatlanul azt bizonyítja, hogy az eset reám nézve rejtély nem lehet. Hogy a bűntény mellé a ״ rejtélyes“ jelzőt elfogadom, ezt vegye Excellentiádl a kegyes utasítás szövege iránti׳ független tiszteletem concessiójának. Az ügyállás jelenlegi stádiuma az, melyet a jogtudomány ״ az előnyomozási vizsgálatot megelőző kutatás előkészítési kezdeményének“ nevez. Ennek eredményét abban fejezhetem ki, hogy a gyilkosság, mégpedig a rituális gyilkosság objectív tényálladéka minden kétségért felül consta teáivá van. A vizsgálat további folyamának tartom fenn annak tisztázását: forog-e fenn törvényeink szerint büntetendő cselekmény, és milyen? Schmerer Aladár és a nürnbergi jogelvek azt tanítják, hogy bűntény tettes, a büntetés delinquens nélkül nem képzelhető. Vizsgálóbírói törekvéseim tehát mindenek előtt e két ingrediens előállítására irányultak; s miután logikám fentebbi útmutatásai szerint kétségtelen, hogy rituális gyilkosság követtetett el, melynek tettesét halállal kell büntetni, kutattam a rituális zsidók között azokat, kik a clamor publicus ujjmutatása szerint már amúgy is akasztófára valók. A szabolcsmegyei közvélemény e tekintetben némileg határozatlan, mert kijelölése nem fordul bizonyos személyek ellen, hanem mindannyit oda valónak tekinti. Audoraim szabályai szerint tehát valamennyinek letartóztatásához kellett volna folyamodnom. Tekintve azonban, hogy Excellentiád bónönrendtartása szerint a törvényszéki fogházban csak annyi egyént szabad elhelyezni, amennyi belefér, tekintve továbbá, hogy a nyíregyházai börtönhelyiségek ily tekintélyes létszám befogadására határozottan elégtelenek: e fontos vizsgálati rendszabályt mellőzni voltam kénytelen, és csak válogatott példányok beszerzésére sz0vitakothattam. E feladat megoldásánál ügyeiméintőkép azon egyénekre irányult, kik már polgári foglalkozásuk szerint valószínű gyilkosok. A psychologia azt tanítja, hogy oly személyek, kik bizonyos véres mesterségeket űznek, az emberölésre is könnyen hajlanak. A peczéreken kívül — kik azonban a rituális izraeliták között kevésbbé fordulnak elő — a zsidóknak különösen két kategóriáját találtam a kriminaistika ezen követelményének megfelelőnek: a metszőket és a körülmetszőket. Az elsőiket elfásítja az állati test halálos vonaglásainak mindennapi látása; a második kategória pláne az emberkínzást folytatja iparszerűleg. Az elsők közül mindössze hatot sikerült Tisza-Eszdáron kipuhatolnom, a másik fajtából csak egyet, mert e kis községben csekély a torgalom. E két egyént biztosítottam a jus tit iának. Miután ezek szerint az alanyi tényállás valószínű subjectumai megvoltak, teljes erélylyel hozzáhaztni az objectiv tényállás helyreállításához. Hol az Esztile kérdés tolta fel