Egyenlőség, 1896. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-03 / 1. szám
Budapest, 1896. január 3. XV. évfolyam. 1'A׳‘ Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap, SZERKESZTI: ABOLCSI MIKSA. / ״״״ ׳ 1. szám. // EGYENLŐSÉG Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve.. 8 frt Fél évre....................... 4 . Negyedévre..................2 . szám ára 16 kr. MI1V DEFf 3PETVTJEK:JEW. Budapest, V., Józsefiéről©/ /'j‘ hová minden küldemény intézendő. M J Előfizetési fölhivás. — A kerületi elnökök gyűlése. "— Ima a millenniumi év minden szombatjára. Irta: Szabolcsi Miksa. —׳ A mi hazaszeretetünk. (Vers.) Irta: Palágyi Lajos. — A magyar zsidóság és a millennium Irta: dr. Lázár Béla. — A zsidó nőről. Irta :Grósz Gizella. — Zsidó nőképző. Irta: dr. Sebestyén Károly. — Zsidó notabilisek gyűlése. — Bölcs Náthán. (Vers.) Irta : Anonymus. — Az óbudai badur. Regény. Irta: Breier Eduard. — Keresztély és Lea. Kompert Lipót elbeszélése. — Hírek. — Közgazdaság. — Hirdetések. Naptár. Vasárnap (1896. január 5.) 5656. Tévészhó 19-ike. Hétfő 20-ika. Kedd 21-ike. Szerda 22-ike. Csütörtök 23-ika. Péntek 24-ike Szombat 25-ike. Muszaj előtt bejelentik az ujholdat (mevorchia hachodes). Hetiszidra: Voéró. (Mózes II. könyve 6. fejezet 2. versétől a 9. fejezet végéig.) Haftora:ICa omar Hassém. Elókim b’kabczi esz bész Jiszróel min hoammim aser nofóczu vom . . .. (Ezekiel 28. fejezete 25. versétől a 29. fejezet végéig.) és JELE.! Tartat Előfizetési fölhívás! Mai számunkkal tizenötödik évfolyamába lép az עEgyenlőség«. A mögöttünk levő időből most fordult a tizedik év, mely a jelen szerkesztőség működésével esik össze. Egy felekezeti lap életében, különösen mikor a kor egyengető ujjai folyton tépdesik a vallásosság gyökerét, nagy idő az, melyre visszatekinthetünk. Befutott pályánk küzdelmekkel teljes és nem tövisek nélkül való, de bővelkedik eredményekben, eredményekben, melyek a magyar zsidóság közös ügyeinek váltak javára, sőt egyenesen vívmányokat képeznek. Nem tulajdonítjuk ez eredményeket magunknak, mert erőnket túlbecsülni nem akarjuk; de arra önérzettel utalhatunk, hogy nem egy eszme, mely testté vált, lapunk hasábjain kelt ki, talaját itt szántottuk, vetettük és boronáltuk. Minden igyekvésünkben, törekvésünkben két vezérgondolat járt tollunk előtt. Hogy szolgáljuk hazánkat és a magyarság ügyét. Hogy felekezetünknek ne csak meg־s levő jogait őrizzük meg, hanem hogy teljes egyenlőséget is szerezzünk a számára a törvénykönyvben és a társadalomban. Elveink tisztasága és hazafias volta megsokasította lapunk erőit, olyan publicistikai és zsurnalisztikai elemeket gyűjtött lobogónk alá, amelyek becsületére válnak a magyar irodalomnak és sajtónak, olyanokat akiknek szava súlylyal, nyomatékkal bír. És ez az erő, ez a becsületes, tiszta igyekvés olyan köröket nyert meg a társadalomban is azon ügyek javára, amelyeket mi szolgálunk, akik elébb vagy félválről vették csak azokat, avagy rájuk sem hederítettek.Olvasó közönségünkben szintén munkatársakat neveltünk, részben az írás, részben az eszme szolgálatára, sőt nem-zsidó körökben is annyira méltányolják magunk tartását, hogy az Egyenlőséget zsidó ügyek szolgálatában elég sűrűn keresik föl más hitű írók is. Hogy mi a mi föladatán■!׳, azt a közelmúlt története bizonyítja a legmeggyőzőbben. Nemcsak akkor állottunk helyt, ha a felekezet kifelé szorult bajvívókra, de mikor a belső erjedés jelével találkoztunk, akkor is a meggyőződés hevével szállottunk síkra és midőn felekezetünk egyenjogúsításáért legelső sorban küzdöttünk, akkor a szabadelvűség zászlaja alatt szívósan tudtunk harczolni a többi egyházpolitikai reformokért is, melyekből pedig felekezetünkre édes-kevés előny háramlik. Meggyőződésből tettük ezt is,mert hazánkat kívántuk általa szolgálni, melynek külső viszonyaiban konszolidáltságra van szüksége. A diadalnapokat,amelyek meghozták a küzdelmek eredményeit, sorra följegyeztük , ám a győzelem mámorában sem feledkeztünk meg arról, hogy a hazafias érzületnek hozott áldozatok után mivel tartozunk hitünknek, hogy vannak, akiknek kötelességük sánczokat emelni a körül, mit pusztulás, vész azután inkább érhet. Nemcsak nemzeti és felekezeti irányban végeztük az önként választott feladatokat, de a humanisztikus törekvések is mindig első sorukban találták az Egyenlőséget. Nemcsak azért szállottunk síkra, hogy külső viszonyaiban erősödjön a nemzet és felekezet jogállása, hanem, hogy hódítson a nemzet nyelve templomainkban és hitéletünkben és hogy az ezredéves ünnep megláthassa a szálakat, melyekkel már múltunk a magyarsághoz fűz, szinte kiástuk a feledés porából történeti emlékeinket, melyeknek létezésében is alig hittek. Nemcsak annak voltunk szószólói, hogy a vallásos szellem mai pozíczióját ne veszítse el, de szószólói voltunk iskolák alapításának, kezdeményezői a magyar zsidó iskolaegyesületnek, mely ha nem is az általunk kontemplált formában, de legközelebb mégis életre fog kelni és buzdítói voltunk jótékony intézmények létesítésének.