Egyenlőség, 1913. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-05 / 1. szám
1913 január 5. EGYENLŐSÉG Akcióink híre és eredményei nemcsak a belföldi lapokat foglalkoztatták, hanem a külföldi lapokban — felekezetiekben és nem felekezetiekben — rokonszenves méltatásra találtak, a magyar zsidóság számára pedig tiszteletet és becsülést váltottak ki. Az Egyenlőség a zsidó világpolitikában is faktor lett. Publicistikai tevékenységünk mellett, mely társadalmi szerveink működésének, a hitélet s a vallástudomány érdekeinek, sőt hitfeleink gazdasági jólétének szolgálatára is kiterjedt, féltő gonddal ápoltuk azt az irodalmat is, amely kicsinyeket és nagyokat vallásos érzelmeiben megerősíteni, ismereteikben szórakoztatva gazdagítani, támadások ellen fölvértezni, lelkesedésükben és emberszeretetükben előbbrevinni alkalmas. Publicistikai és szépirodalmi feladataink teljesítésében régi, kipróbált és szárnyaikat bontogató új erők támogattak bennünket. Közülük annyian állanak immár rendelkezésünkre, hogy egyre szélesbedő munkakörünk és terjedelem dolgában is gyarapodó lapunkban, az Egyenlőségben, valamennyit alig győzzük foglalkoztatni. Erre csak olvasóinknak továbbra is kért és remélt támogatásának és szerető ragaszkodásának újabb térhódításai képesíthetnek bennünket. A polgári új év küszöbén ez okból bizakodva hisszük, hogy az Egyenlőség jó emberei, akik eddigi munkánkban figyelmességükkel, hűségükkel és útjaink követésével növelték kitartásunkat és tettrekészségünket, új előfizetők toborzásával is képesekké tesznek bennünket arra, hogy a rendelkezésünkre álló erőket a magyar zsidóság javára és üdvére az eddiginél is intenzívebben foglalkoztathassuk, gyümölcsöztethessük és hogy az Egyenlőséget még az eddig nyújtottoknál Az EGYENLŐSÉG■ is nagyobb szolgálatok végzésére vértezhessük föl. orosz dolgok. Azt lehetne hinni, hogy Oroszországból, zsidó ügyekben már semmi meglepetés nem érhet bennünket. De az orosz invenció, mikor arról van szó, hogy a zsidókkal még kellene csinálni valamit, úgy látszik, kifogyhatatlan. Itt van példának két legújabb eset. Igazán exotikusak. Méltóztatnak még emlékezni a kievi vérvádra, amelynek vádlottja egy Beilis nevű zsidó volt. Eleinte úgy állt a dolog, hogy megvádolták, bebörtönözték, de semmit sem tudtak kisütni ellene. Mindamellett fogva tartották, abból indulva ki, hogy jó lesz ezt a zsidót lakat alatt tartani, mert hátha kiderül, hogy mégis elkövette a gyermekgyilkosságot, s akkor legalább kéznél lesz. Utóbb azonban fordulat történt. A gyermekgyilkosság tetteseit kinyomozták, s most már nemcsak azt lehetett tudni, hogy Beilis semmit sem csinált, hanem azt is, hogy kik csinálták, amit Beilis nem csinált. Beilist mégis fogva tartották. Mert közben az jutott eszükbe a hatóságoknak, hogy megnézik a Talmudot, hátha abban benne van a keresztény vérélvezése s ha abban benne van, akkor ez a Beilis mégis csak élvezhette a vért s akkor jó, ha a börtönben lakik. Szakértőket hívtak és a szakértők sokáig tanulmányozták a Talmudot — nem is tarthat kis ideig az, ha valami olyat keresnek egy könyvben, ami nincs benne — de semmi olyat nem találtak benne, ami a vérvádat támogatta volna. Valamit tehát csinálni kellett. Csináltak is. A Talmudot szabadlábra helyezték és Beilist tovább is fogva tartották. Szép kis idő múlt el a kievi vérvád keletkezése óta, de Beilis még egyre ül, minden megokolás nélkül, csak ül, mert annak idején letartóztatták. Nem is csodálni való, hogy a felesége, aki egy szimplaeszű zsidóasszony, azzal a kéréssel járult az illetékes hatóságok elé, hogy most már eresszék ki az ő urát és csukjanak be helyette egy más zsidót. A jó asszony ugyanis az urának ok nélkül való fogvatartásából jogosan jutott arra a következtetésre, hogy Oroszországban a börtönben állandóan kell lennie egy inspekciós zsidónak. S mert az ő ura már eleget volt inspekciós, most egy másik zsidót kell e fontos posztra kirendelni. Kérését a hatóság egyelőre nem találta teljesíthetőnek. Hátha elkövet ez a Beilis otthenn a börtönben valami olyat, ami büntetendő és büntethető s akkor nem kell kimenni érte, ott van már, üli már a büntetését. A másik esetről, ami talán még ennél is épületesebb, a kadétpárt vezérének egy dumabeli beszédéből értesülünk. E vezető politikus azt mondja, ott a duma nagy nyilvánossága előtt, hogy Oroszországban a zsidókkal még most is rosszabbul bánnak, mint ahogy a rabszolgaság idejében a négerekkel bántak afrikai gyarmatokon. És illusztrálja ezt az állítását a következőkkel: A kurlandi kormányzó a tartományában lakó zsidó kézművesektől elkoboztatta a mesterségük szerszámait s mikor ez megvolt, akkor