Egyenlőség, 1918. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-05 / 1. szám

mint a visszaszorított reakció, a hatalmak és érdek­­tömbök új kirohanását, hogy a vélt leggyengébb pont­­nak megostromlásával az elomlott régi feudális rend­­nek új bástyázatokat emelhessenek. Mégis megválto­­zott nézőpontom a zsidóság helyzetének megítélésé­­ben. Már akkor tisztán éreztem, hogy a zsidók hely­­zetét, magát az egyenjogúsítást, másképp is kell ér­­telmeznünk, mint csak honpolgári viszonyt, mint kö­­zös demokratikus elhelyezkedést. Úgy éreztem, hogy tekintetem messzebb, mélyebben elhatol az ősi idők távlatába, túl az új korszakok megművelt tájékain, túl a szelíd dombokon, túl az egyengetett utakon. Job­­ban kell néznem a havas ormokat és szűk hegyszoro­­sokat, ám eneken a zsidók történelmi­ útja évezrede­­ken át vezetett. Megérteni véltem, hogy a mi további sorsunk útja egyenest onnét a távoli jeges meredek­­ségből szakadt, hogy az emancipáció mi reánk nézve nem pusztán korszerű vívmány,­ új jogok élvezete, elvének előnyösebb helyzete. Az­ emancipáció nekünk a küzdelemnek újabb terét jelölte ki, láthatóbb, emel­­kedettebb pozíci­ót szabott meg, tűzött ki az örök em­­beri célok és egyben az örök zsidó rendeltetés hadi szolgálatában, úgy, hogy ma is fáradságos á­ttör­és­ a zsidó nemzedékek kötelezettsége. Azóta i­s szemben állunk változatos, mulatságos és tragikus formákban a zsidókérdéssel, ezt a szót csak úgy értve, hogy valamit minden áron kérdésessé akarnak tenni. És épen most, az emancipáció ötvene­­dik évfordulójára történt, hogy a hazai tudományos szociológia beiktatta a zsidókérdést a nagy közpro­­blémák közé. ״ De strugis, quia non sunt, nulla fiat questqu‘ — hiába mondotta Kálmán király már nyolc­­száz év­e előtt, a századok megmutatták, mily keve­­set ér ez, ha vannak emberek, akik a­­kísérteti látó- hiányokat, melyek gyuladt képzeletükből rajzanak, élő és mozgó valóságnak hiszik. Hogy mily kevés reális alapja van az antiszemitikus kérdéshajszának, hogy mennyire nem az államélet konkrét szükségeiből, a korszerű társad•'״ ימי ״ jlődés, természetes vajúdásai­­ból kel­sebb bizonyság rá, hogy mi­helyt : ás vetése valahol kihajtott, nyp*ג ״' vádakat, a legsötétebb kő­׳/t­uatizmus és gyűlölködés ősi kék be újra a tudatlan töm­e­­ődésébe. Magyarországon a­z antiszemitikus izgatás első .. jelentőségének első mértföld­­ xanteni vérvád jelezte a gyű­­­ülemlésének első mérges kere- 1־. Franciaországban, a de- és a nemes felvilág­osodottság­­ágában, az antiszemita dema­­׳־ és ifjságüzleti spekulációból m­­­iatt abban a Dreyfus-perben folyamán egy ártatlan zsidó , törvényes eljárás kizárása­­mellőzésével, hamisított ok alapján a legbélyeg­­marasztalhattak el. És Csehországban, a Beilis­­egyéb rituális jellegűek, me­­rt ernitizmus“ nagy erő­k, készültek /־ Midd arra "״ etler "'־ /felvilágosult /tó demagógia /tikus igája alá ',lelkiismeretlen , a buján trá­­gyázott földből-parlagon kihajtott mindenféle bolondo­k gomba között sannak az állandó zsidókérdésnek kó­­rója is, amelyen mostanában holmi tudós szociológok is annyit kérődzenek és gondolják, hogy benne komoly magot találnának. De mikor az antiszemitizmus törté­­nete oly hitelesen bizonyítja, hogy származásánál ősi butaság volt az atyja, lelkiismeretlen izgatás az anyja, ez ugyan gyerekes törekvés marad. A mo­­dern zsidóság, ha olykor még kénytelen hátára emelni az ócska előítéletek tömött zsákját, ugyan kevésbé veheti,­ hogy a zsákon minden szennyben ko­­torászó bogarak is izegnek-mozognak. Mentül üresebb és hazugabb a vak babonák mai antiszemita renaissancea, annál reálisabb tartalommal bír előttem éppen az antiszemitizmus által megnyitott és elevenné tett hit a zsidók történelmi missziójáról. Talán ellenem vethetik, hogy ilyen föltevés határo­­zottan kijelölt embereknek vagy embercsoportoknak felsőbb missziójáról szintén a babonák egy bizonyos neme, amelyet semmi pozitív bizonyossággal nem lehet megokolni. Szó sincs róla, mikor a zsidónak régi és új misszióját említem, ezzel az antiszemitizmus sötét országának határát érintem, hol a tudomány té­­nyeire fektetett induktív bizonyításnak fáklyája kial­­szik. De ki tagadhatná, hogy vannak emberi sorsok, történelmi erőfejtések, népszereplések, melyek a tör­­ténelem minden rendes mértékét, az események kö­­zönséges, logikus összefüggéseit túlhaladják és ben­­nünk a fensőbb hivatás, a csodás kijelöltetés benyo­­mását keltik? Várjon nem áll-e ez a megkülönböztet­­és a­ zsidó élet egész négy évezredére? Amikor Nagy Frigyes azt kérdezte udvari lelkészétől, várjon hiszi-e, hogy valaha a természet ismert törvényeinek meg­­bolygatásával igazi csoda is történt, a lelkész azt felelte: Igenis egy valódi csodát ismerek: ez a zsidók történelme. Annak a nagyon szkeptikus ״ zsidó elő־ kelőség״-nek, aki ankétező ■minőségében előkelő hety­­kesével odavetette: zsidó misszió soha nem volt, nem volt, nem is lesz, aki ez alapon a zsidók általános kikeresztelkedését javasolja, csak azt a­­kérdés­t ten­­ném fel, várjon a magyar nemzetnek, amelynek bizo­­nyára talán kiváltságos tagja kiváró maradni, szintén nem tulajdonít-e semmi missziót itt a maga törté­­n­elm­ helyen és nemzetközi viszonylatainak világá­­ban? Mert ha egyáltalában kizárja a misszió fogal­­mát a népek szerepléséből, akkor generális kikeresz­­teltetési javaslata a magyar nemzeti életnek súlyos kárát, végzetes megrontását jelentené, selejtesi, em­­beri és társadalmi feladataikra eltompult, a nagy cé­­lok és nagy áldozatok szolidaritására képtelen ele­­mekkel való elözönlését vonná maga után. Minden nép csak úgy volt képes nagy hivatásra, ha hite volt önmaga tehetséges, az utódokra átöröklő rendeltetése iránt. És hogyan lehessen ezt éppen a zsidóktól elvi­­tatni, holott a civilizált világ vallási életének, etni­­kai felfogásának lényeges eleme Judaea kis népéből indult ki . Itt van helyén­valónak áttérnem arra, hogy mit értek a zsidók missziója alatt, mit­ jelentsen kivált­­kép az egyenjogúsítás után, a művelt európai népek nemzeti közösségébe­ való befogadása után? Zsidó modern theológusok, de még inkább keresztény írók a zsidók általános történelmi missziójának lényegét a ti­sztultabb e­­szmék terjesztésében talál­ták meg. Azt­­ a­ meghatározást ki lehet , és ki kell tagu­­k sorsának és történelmén­­ek minden sz fordulata, úgy állami lé­tüknek, mint s­­iknak minden terméke­

Next