Egyenlőség, 1924 (43. évfolyam, 1-51. szám)
1924-04-19 / 16-18. szám
׳ ׳ 1 SiCTIE ־ ZSIDÓ.SÁCI POLITIKAI 212E T 5!«APJA * mm ® JEI1E2ZXKRETEKKÉNT EGYSZERRA SZERKESZTETTE 1886-1915 SZABOLCSI MIKSA gasBaasBaBBas SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL־ BUDAPEST, V. LIPÓT-KORUT 28. SZÁM TELEFONSZAMOK: 144—30, NYOMDA :92—70 FÉLÉVRE ISO.000 KORONA SZERKESZTI ©s SZABOIi€®I fi AJ 09 83SE3^aEBBaBB8gEEE5SSEEagSBZBBgBI5aaEBBaBffiaSSgBHBEgBgBB5gEe gBsaEBsaga 99VéFvsciaféá akartak koholni IHsaselen -------------s«3—- ■ ----- A belügyminiszter elfojtotta az izgatást Diszel zalamegyei falu szomorú jelentőségre tett szert a magyar zsidók törté- netében. Az ellenforradalom legszomoúbb napjaiban Diszelen tizenegy zsidó esett áldozatul lelkiismeretlen izgatók gonosz hajtogatásának. Azóta csend van Diszelen. A kicsiny zsidó községnek férfitagjai jóformán már nincsenek is. Az elmúlt pészach ünnepei előtt azonban újabb gonosz hajtogatás vette fel a falu nyugalmát. Ugyanazok az elemek, akik 1919 őszén a zsidók elleni izgatást rendezték, alattomos módon megint bújtogatták a falu népét az évszázados őrült mesével, melyet húsvét előtt szoktak elvetemült huligánok a zsidók ellen terjeszteni. A diszeli zsidóság Frankl Adolfhoz, az orthodoxok elnökéhez fordult ez ügyben, ki Fábián Béla nemzetgyűlési képviselőt kérte meg intervencióra. Fábián azonnal felkereste Rakovszky Iván belügyminisztert, ki a legnagyobb erélyel látott hozzá, hogy az egész ország nyugalmát vesz® élyeztető izgatás Díszesén ne járhasson eredménnyel. A belügyminiszter rendeletéből a diszeli csendőrséget sürgősen megerősítették és így az izgatók, akik ellen - különben a a falu józan gondolkodású magyar nép® is határozottan fellépett, nem érhették el céljukat. A húsvét ünnepe nyugodtan múlt el ebben a sokat megpróbált zalamegyei faluban. Róma, április hó, 1A legtöbb politikus, mint a színész, a pillanatnak él, övé a perc hatalma és mámora. A perc elmúlt és öt elfelejtik. Ki emlékszik it, húsz év előtti színészekre és politikusokra ? A nevük — talán — még megvan. A szerepeik és beszédeik már elenyésztek. De vannak politikusok, akiknek tettei fenmaradnak. Azok, akik elpusztítanak nemzedékeket vagy azok, akikmegmentenek nemzedékeket. A magyar zsidóság újkori történetében két ilyen politikus szerepel. Azegyik egy népgyűlési agitátor, néppárti újságíró, majd képviselő és miniszter. A neve : Haller István, ő eszmnei halálra és intellektuális pusztulásra ítélte a magyar zsidóság egészfiatal nemzedékét, mely elől elzárta azegyetemek kapuit. A másik politikus— mint ő ־—eleinte tanító és újságíró volt. Későbbbujdosó lett, mészároslegény és lakatossegéd, menhelyeken alvó kóbor,fiatalember volt. Azután élére állt egy nemzeti mozgalomnak, népgyűlési agitátor, majd miniszterelnök lett. Egy negyven milliós birodalom diktátora, ő sietett a magyar zsidóság fiatal nemzedékének megmentésére, mert mikor sorsukról hallott, feltárta előttük az összes olasz egyetemek kapuit és így szólt: Jöjjetek ! A neve : Benito Mussolini. * Mussolini választási harcáról és belső küzdelmeiről nem vagyok hivatva véleményt mondani. Egy nemzet belső vergődésébe és utat keresésébe idegen nem szólhat, ne is szóljon bele. Diktátori hatalmáról sem akarok szólani. Régi liberális irányban nevelkedtem és nem tudom a diktatúra egyetlen formáját sem élvezni vagy érteni. Lehet, hogy ma, mikor már egész Európában haldoklik a parlamentarizmus , a Mussolini rendszere a helyes. Lehet, hogy helytelen, mert a diktatúrák egymást szülik és váltják fel. De ha Mussolini diktátorsága ׳— mint azt a német bölcsészek állítják ״־־ f . _v a szétzüllő Európában a római csász'á■*rok korszakának visszatérését jelenti, akkor a mai olasz időket leginkább Julius Caesar tiszta és okos önkény- uralmához lehet hasonlítani. Mussolinit maga a sajtója és hivel , ehhez a Caesarhoz mérik legtöbbször. A római újságírók egyesületének szívességéből résztvehettem azon a triumfuson, melyet Róma a választás־, sokból győztesen visszatérő *diktátor tiszteletére rendezett. Közvetlen közéi■* ből kisérhettem figyelemmel ezt a hihetetlen arányú tüntetést A forró rómamai tavaszi estben nem egyszer úgy éreztem, ho׳gy valami ókori diadal«» menetben veszek részt, mellyel egy, hazaérkező imperátort üdvözöl a csá־* szári Róma. Este hét óra volt a Piazza Colon■» nán négyszögben állt a katonaság* visszatartva a rengeteg tömeget. A ha־* talmas tér maga még üres — de majd hallatszik az ingerlő és izgató him■* nusz, a Giovinezza *!. pezsgő dallama! Mussolini: ״ CiMüli ■eg, hogy antiszemita vagyok...“ A zsidóság *helyzete a faseista államban — Zsidó képviselőit az uj olasz parlamentben — Faseizmus és antiszemitizmus — Mussolini és Hitler írta: S25ato©lcsi Lajos