Egyenlőség, 1932. január-június (52. évfolyam, 16-38. szám)
1932-01-09 / 16. szám
EGYENLŐSÉG 19S2 ja״ B#J־ * A *Md A kacagó rakEhirai is írta: Kiss Arnold Biese, Hlmik, Kotesu három egymásnál torkoló tót falucska a romantikus Vág folyó partján. Tulajdonképpen egy község a három, egy zsidó hitközséget is alkot a három helységben szétszórt zsidóság, s Biese, Iflinik és Kotesót a zsidó népnyelv már régidők óta kezdőbetűiről Bálok-nak neyezte el, a szenjárás ismert Bálok szakaszaután, amely szentírási szakasz tudvalevőleg a Bikám hires ékesszólású szakaszának élethistóriájával foglalkozik. * De mindezeknél nevezetesebb hirű volt Bálok zsidó gyülekezete az ő egykori hugnoros kedvű és kacagó lelkű rabbinusából, akit semiféle ősi kilebeli pap-ellenes renitenciák se tudtak úgy elkeseríteni, hogy akár a legnyakasabb rasekóli önkény is ki tudta volna hozni a sodrából. Volt az öreg urnák sok lánya közöttegy menyasszony lánya is, nagyon szép, sudár leányka, abba beleszeretett egy dúsgazdag bielitzi gyáros, a mellényzsebéből ki tudta volna fizetni a bóloki kile egész esztendei költségvetését, hozományt a világért se akart a kotesói rabbinustól elfogadni, de az öregúr haragosan csapkodta az asztalt: én nem is adok egyetlen megveszekedett garast se, de a kile, az adjon nedánt, a megígért 25 forintot, erről én nem mondok le, mert ez hazókó, ami annyit jelent, szerzett jog, s ez éppen olyan szent szokás, mint a sabosz suvo*xTmn-0sá'í1r־ TX13süveg *-cukor s egy kiló kávé. Az egyik hitközségi tagja egyszer — fukar baibász volt — azt a kérdést intézte hozzá, hogy szabad-e neki a rabbi úr számiára szombatnapon egy aranypénz ajándékot küldeni oly módon, hogy egy süveg cukorba véseti be a tízforintos aranyat? Az öregúr mogorván azt felelte: üngcsehen paszken‘ ich nichti * ’ Sokat utazott a kotesói rabbi úr a vágvölgyi városkákba, falvakba, temetésekre, esketésekre. Takarékos ember volt, azonfelül is szegény ember. Nagy tudós, kitűnő talmudista, de minden vagyona a tudományavolt. Szép, patriarkális külsejű, hosszú *fehér szakállú próféta-alak, de mindez nem igen tartott vissza egy-egy megtollasodott hitsorsost attól, hogy néha**apján tiszteletlenül csipkelődjön a szegénysorsú pappá. Egyik ilyen útján a kotesói öreg pap a ruttkai vonaton igyekezett valami elkelésre. A harmadik osztályban utazott, szemben vele ült a kupéban valamiféle borügynök. Az méltatlankodva szólt az öregurhoz: ״ Wie passt sich das, dass der grotes der Rabbiner in der dritten Klasse reist?“ Az öregur megmagyarázta neki: ״Sehen ple: gibt verschiedene Klassen von Kabbinern. Zum Beispiel: der Pester Rab*ner ist Rabbiner erster Klasse, der reist a legjobbat nagy választékban in der ersten Klasse. Der Trencsiner Rabbiner ist Rabbiner zweiter Klasse, der fahrt in der zweiten Klasse. Ich bin Koteschauer Rabbiner: Rabbiner dritter Klasse, darum fahre ich in der dritten Klasse. Sie aber, sie sind ein Azesz P6- nem erster Klasse, warum fahren sie in der dritten Klasse?14 * Szegény templom egere volt a kotesói rabbinus. Mondottuk már. Szörnyű téli zimankók jártak a felvidéken. Sokat kellett fűteni. De fája bizony kevés volt a rabbinusnak. Annál többje volt azonban a bicskei dúsgazdag Popper bárónak, a fatermelő milliomosnak. Az öregúr egyszer aztán nekidarálta magát, fölkereste Bicskén kastélyában Popper bárót, s többek között azt mondta neki: ״ Herr Baron, Ihr Holz hat einen guten Hilf, aber ihr Huf hat kein Hotz.“ Kapott is egy jól megrakott szekér fuvar fát. * Kevés lélekszámból állott a gyülekezete. Egyszer a szokásos ünnepi adományok nagyon megcsappantak. A tutajokon szálütött fa ára leszállhatott. Fizetésleszállításra akkor miég — a múlt század közepén — nem vetemedett zsidó község, de olyan hangok már akkor is fölütötték a fejüket a balbászok bősz ajkain: ״ Wer schickt mir?!“ Az öregur szörnyen megn.plmzl.cht. ciha, tározisf^S^r egy szíít-zM közseg״ talábi־ stallumra való meghívását elfogadja s ezt az elhatározását egy szombati prédikációjában így jelentette be községének• Három oka van annak, hogy én távozom tőletek. Az első ok: mert ti nem szerettek engem. A második ok: mert ti se szeretitek egymást. A harmadik ok: mert az Isten se szeret titeket. Pro primo: nem szerettek engem. Mert ha szeretnétek, tisztességes fizetést adnátok. Pro secundo־ Mert ha szeretnétek egymást, több haszene, lakodalom lenne Kotesón, pro tério: az Isten se szeret titeket, mert ha szeretne benneteket, többet szólítana közületek magához, s ez is gyarapítaná az amúgy is szűkös jövedelmemet. * Hosszú prédikációkat szeretett tartani az öregúr. A hívek a beszéd alatt egyenkint szállingóztak ki szép lassan a templomból. Egyszer aztán az öreg úr ilyetén bevezetéssel kezdte meg a beszédet: ״ Rabbaujszáj, heute werde ich über seine Majestat, den Kaiser sprechen Wer hinaus geht, begeht eine Majestäts-Beleidigung.“ Lojális idők voltak, senki moccanni sem mert a helyén. S az öregur kedélyesen mondta el szokott szentirásfejtegetéseit s csak a beszéd végén szólt igy: Es lebe unser erhabener Monarch, Franz Josef der erste. Sok gyereke volt. Valaki egyszer igy szólította meg: Herr Kreisrabbiner. Az öregur pedig igy szólt: Nein lieber TUfERBHILL asztalosmesterail V (1111,Bap85s-n.9.és Gimt1-B.17.Wgagtr81g! Freund, ich bin kein Kreisrabbiner, nmr meine Frau ist ist eine Kreis-Rebec u. « A községében egyszer összecsapott a haladó irányzat a konzervatív iránnyal. Az öregúr valamiféle apróbb szertartásbeli reform mellett tört pálcát. Az egyik hitközségi tag — rovarirtó mestersége volt, afféle régi Dietrichstein — rendkívüli haraggal pattant föl a helyéről a hitközségi gyűlésen — kikelt a rabbi reformáló irányzata ellen. Az öregúr szelíden azt mondta neki: Sie, Herr von Platzauer, sie scheinen für religiöse Obser־ IVa/17e/1 stark eingenommen zu sein. * Télen, ha szombaton fűteni kellett volna, a hagyományos törvény szerint parancsot nem szabadott a tót Hanka cselédnek adni a fűtésre. Annak azt magától kellett kitalálni. Azért szombatról szombatra a következő kis párbeszéd folyt le Hanka és az öregur között: Az öregur: Hanka, mi van most? Hanka: Most megvan nappal. Az öregur: De milyen nappal? Hanka: Mint mindig, megvan olyan nappal. Az öregur: De milyen nappal? Péntek nappal? Hanka: Nem, szombat nappal. Az öregur: De milyen szombat nappal? Izzadós szombat nappal? nappal. Az öregur: No és mit csinál az ember, ha van hideg szombat nappal? Hanka: Ember fázik, ha van hideg szombat nappal. Az öregur: Bs mit csinál az ember, hogy ne fázzék, ha van hideg szombat nappal? Hanka: Fújja ember körmét, ha van hideg szombat nappal. Az öregur: Bs ha nem akarja körmét fújni ember — minek van akkor kályha szobában? Hanka: Ember akkor ráül kályhára hideg szombat nappal. Az öregúr: Minek ül rá, ha kályha is hideg? Mit kell csinálni, a drákó bújjék beléd, Hanka, hogy kályha ne legyen hideg? Hanka végre: Be kell fűteni akkor, ha van hideg szombat nappal így kellett Hankának hétről hétre kitalálni a maga emberségéből, hogy szombaton is be kell fűteni, hideg szombat nappal. Sok baja volt az öreg kotesói rabbinusnak a kilejével a műveit igémet prédikációinak egyes kifejezései miatt is. Hogyisnel Abban az időben, amikor egyszer a galibeja az egyik főhercegnő lebetegedése alkalmából, amikor az uralkodó házban leánygyermek született, azt az üzenetet küldte hozzá: Der Herr Rabbiner möge einne Entbindungsrede halten. Az öregúr haragosan üzente vissza: Die soller halten. Egyszer a rabbinus az egyik beeszédében azt a kifejezést használta: Geswisse Leute gleichen der Schmarotzer- Pflanze. A balbalim a templomudvaron. * beszéd után nagy fejcsóválások között la־*״