Egyetemes Filológiai Közlöny – IX. évfolyam – 1885.
IV. Fordítások - Petőfi ó-izlandi nyelven, Wlislocki H.
etymologiak alichel bréal-tól. 647 hogy Horatius ezen idézett sorában maturior-t immatura-val helyettesíthetnek. Nagyon természetes okon alapul ezen anomália. Csak figyelmesen kell követnünk a szó jelentésének továbbfejlődését. Maturus törzsében ugyanazon gyököt mutatja mint matu-tínus (v. ö. vespertínus) és Matu-ta, a nap első óráinak istennője. Egy régi diu és nocu módjára képezett határozót kell feltételeznünk, *matu alakkal, melynek jelentése «reggel». Eme értelemben szavunk csak ritkán fordul elő latin szerzőkben. Egyszer Vergiliusban (Aen. X. 256) : «Tantum effatus , et interea revoluta ruebat Matura iam luce dies nocterque fugarat». Matura lux annyit jelent, mint «hajnal». Ha kevés példát találunk, melyekben szavunk «reggeli-t, hajnali-t» jelent, úgy annál többet, melyekben rokon értelmet mutat. Caes., De bello Gall. IV, 2 : «In his locis, quod omnis Gallia ad septentrionem vergit, maturae sunt hiemes». Colum., II, 10.: a tavaszszal és őszszel termett babot matúra faba és serotina fala által külömbözteti meg. A német früh ugyanezen jelentéssel bír (frühmorgen und frühreit). Könnyen felfogható, hogy a maturare «sietni» ige természetbeli tárgyakra alkalmazva, az «érés» értelmét vette fel. Mihelyt az ige ezen értelme általánosságön, a melléknevet is ilyenben használták, úgy hogy maturus a régi «kora» értelem mellé az «érett»-ét és azáltal a «késő»-ét is megkapta. Most már tudjuk, hogy jutottak Nigidius Figulus és Aulus Gellius az ő magyarázatukhoz , valamint a sárga és a kék sugár a szemre együttesen úgy hat, mint a zöld, úgy ők is összefoglalták a későt és a korát egy definitióba, mely azt mondja, hogy mature sem az egyiket, sem a másikat nem jelenti. Petőfi ó-izlandi nyelven. Még alig volt reggel.... Ny-vaknadlir mórginstund mörkvi nökkurr mán veid ! Ny-vaknadh jól hédhan flyg fyrir hausti lírimkaldri ! Aptarr at sinni oss sám vér solhvit snót, Hvált á vit kom bidhja liennar sér til banda. Naudhuliga tókum á kné nidhja naestra várs ; All-hratt lifi farit livurfum á hel at áfum ! Aldárfár er glik upp aldinn állstraum nú, Mörkvar lieiptuligrar glík upp módba skyni mörkri ! Dr. WLISLOCKI HENRIK.