Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXII. évfolyam – 1908.
I. Értekezések - Dézsi Lajos, Arany János Magyar Irodalomtörténete
hatalmas géniusz . Csokonai, s néhány évvel később Kisfaludy Sándor , énnálló szellem mindenik, ki a föntebbi négy irány közül egyiknek sem hódolt feltétlenül, hanem követte saját teremtő lelke sugallatát. Csokonai Vitéz Mihály, született Debreczenben 1773-ban. Iskoláit az ottani collegiumban bámulatos sükerrel végezvén, ugyanott a költészet tanításával bízatott meg, de a mely hivatalról, bizonyos kellemetlenségek miatt, le kelle mondania. Elkeseredett kedélylyel a jogi pályára szánta magát s Patakra ment törvényt tanulni, de czélját nem sokára megváltoztatta s az 1796-k évi országgyűlés alkalmával Pozsonyba rándulván, ott egy Diétái Magyar Múzsa czimű költői hetilapot indíta meg. ·— Azországgyűlés végével lejött Komáromba, s ott ismerkedett meg Vajda Juliánnával, kit Lilla név alatt dicsőit verseiben ; s hogy ezt nőül nyerhesse, hivatal után látott, talált is alkalmazást a csurgói ref. gymnasiumnál , de már időközben a leányt atyja férjhez adta. — Mintegy 2 évi tanárkodás után megvált a hivataltól s 1800-ban haza ment Debreczenbe, édes anyja házához, hol azután — barátaihoz, pártfogóihoz, vagy munkái kiadása végett tett utazásait kivéve, — állandóan lakott haláláig, mely őt nem sokára 1805-ben, harminczkét éves korában, elragadta. Csokonai jeles munkái I., a lyrai nemben: «Lilla, vagy érzékeny dalok», melyek nagy része (de nem mind) a komáromi viszony idejéből való. — «Ódák» részint klasszikai, részint rímes formákban, s köztük dalok is találhatók. — Anakreoni dalok, nem fordítás Anakreonból, hanem az ő mértékén s modorában írt eredeti darabok. — Elegyes költemények, melyek közt ifjúkori dolgozatai, és a Diétái Magyar Múzsában s egyébött megjelent alkalmi versei olvashatók. — II., Az eposzi nemben: Békaegérharcz, vig hősköltemény Homér után, de az akkori viszonyokra alkalmazva, melyet még a collegium falai közt irt. — Lorottya, szinte vig eposz, vagy, mint ő nevezi, «furcsa vitézi versezett. — Árpádról irni szándékolt nagy eposzához csak a készületeket tehette meg. — II., A didacticai nemben: Halotti versek Rhédeyné halálára, s némely kisebb darabok elegyes versei közt. — IV., A drámai nemben is vannak némely vígjátékai — mint a méla Tempefői, az Özvegy Karnyóné stb. — melyek elég elmések ugyan, de a színpad kellő ismerete nélkül írottak. Ezenkívül fordított néhány pásztori színdarabot, olasz költőkből, és egy hosszabb, festő versezetet «A Tavasz» cziműt, Kleist német költő után. Csokonai műveit, szerzőjük halála után (1817), szigorúan, s nem minden elfogultság nélkül bírálta meg Kölcsey, a mi azokat az új iskola hivei előtt egy időre rosz hirbe hozta, de az újabb kor ismét kellően méltányolja az ő eredeti géniuszát. 17. §. Kisfaludy Sándor: Kisfaludy Sándor született Sümegen, Szala megyében 1772. — Iskolái végeztével atyja jogi pályára szánta, de neki arra semmi kedve nem volt, hanem titkon a költészettel foglalkozott ; végre kijelenté atyjának, hogy katona kiván lenni. Atyja ezt nem ellenezvén, mint kadét, a Sándor-Leopold ezredbe lépett s Erdélyben töltött 8 hónap után, megyéje részéről, a kir. testőrsereghez neveztetett ki, hol — mint régebben a franczia iskola tagjai — bő alkalmat nyert önkiképzésére.