Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXIV. évfolyam – 1910.
I. Értekezések - Gálos Rezső, Arany János esztétikája
ARANY JÁNOS ESZTÉTIKÁJA. (Vége.) 4. Már az eszményítésnél említettük,hogy annak főképen a drámaírónál s az epikusnál, tehát Arany János munkáiban is, nagy jelentősége van a jellemre nézve. A költészetnek a természet és abban az ember a két legközvetetlenebb tárgya ; az epikus és a drámaíró mindig emberi jellemből következő cselekvényt rajzol. Ennek eszményítése tehát épen úgy czélja a költészetnek, mint a valónak minden eszményítése. Arany is minden költői műben elsősorban a jellemfestés iránt érdeklődik. Lehr Albert Arany Toldijának iskolai kiadásában két módját ismeri a jellemzésnek : a kívülről és a belülről való jellemfestést. x) Tegyük hozzá, hogy Arany is e kettőt külömbözteti meg bírálataiban, de csak az utóbbit fogadja el helyesnek. A kívülről való jellemzésből — midőn a költő általános jellemvonásokat mond el valakiről — a költemény folyamán gyakran semmi sem fejlődik. (X . 55.) Garai Judit eposza azért is gerincztelen, mert a jellemzés benne csak leírás. Hebbel eposzának Keresztélye mint jellem alig tesz többet a semminél. (V.514.) A néhány megjegyzésből s abból, amit Arany a Bánk bán jellemeiről mond, világos, hogy a jellemet a költői alkotásban két szempontból vizsgálta: 1. hogy a jellemekből fejlődik-e a cselekvény, tehát megfelel-e a jellemzés a cselekvénynek ; 2. a cselekvényből alakul-e a néző vagy olvasó lelkében ennélfogva a s jellem s megismerhető-e abból teljesen ? Ez utóbbiból is következik, hogy a leírt jellemeket nem fogadta el jellemeknek és bizonyára nemcsak a való, hanem az eszményített jellemre is gondolt, midőn Bolond Istókjában azt írta: «A jellem az lassan, elrejtve virrad.» (III . 429.) A legtökéletesebb jellemfestést Katona Bánk iónjában találta meg ; ennek jellemeit egyenként végig akarta bonczolni. A rendkívül becses kísérletből csak két, de a legfontosabb rész készült el: Bánk és Gertrud analízise. Bánk bán lelkét minden állapotban megfigyeli β megmutatja, hogy a jellem csakugyan a cselekvényből ismeretes, mert a cselekvény a jellemekből fejlődik. Gertrud jelleme rá nézve azért is érdekes, mert azt már Vörösmarty homályosnak tartotta. De mert Gertrudnak fő jellemvonását is megtalálja: a laza erkölcsben (V.156.), ebből a cselekvény fejlődéséhez a Gertrud jelle g) Arany-Lehr, Toldi, 12. kiadás. 41. 1. Iphiloluiai közlöny, XXXIV. 10.