Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVI. évfolyam – 1912.

II. Hazai irodalom - Székely József: Petőfi szerelme. Alszeghy Zsolt

A magyar história tárgyalásánál igazán alkalma lett volna egy kis önálló kutatásra, de itt is megelégszik azzal, hogy az idevonat­kozó irodalmat ismertesse. Meg lehetett volna állapítani, hogy a magyar átdolgozó a Gesta mellett milyen más forrást használt, vagy a­mi könnyebb, nyelvi alapon tisztázni a Bogáti Fazekas szerzőségére vonatkozó föltevést, tárgyalni lehetett volna a história nyelvi és ver­selési sajátságait — mindezeket pl. György Lajos Magelóna­ kiadásá­ban szépen megoldotta, de a mi kiadónk, úgy látszik, irtózik minden eredetiségtől. Egyetlen érdeme a széphistória pontos, betűhív kiadása a Nem­zeti Múzeum czímlapnélküli példánya alapján. A Ráday-könyvtár czím­lapos kiadásához nem tudott hozzáférni s azért a czímét Szabó Ká­roly után adja. Függelékül rövid bevezetés kíséretében közli azt a két népmesét (Gaal György: 52. sz., Magyar Nyelvőr XIX. 523.), melyeket Katona az Apollonius-typush­oz sorol (Ethnographia, XIV. 423.) (Budapest.) KIRÁLY GYÖRGY: Székely József: Petőfi szerelme. Budapest, Kunossy, Szilágyi és Társa, 1911. K. 8-r. 104­­. Petőfi szerelmi lírájának rajza ez a kis dolgozat. Nyilvánvaló, hogy Petőfi szerelmi költészetének egyes körei szerint vizsgálja a dalokban nyilatkozó érzést és annak történetét és mind a kifeje­zésben, mind az érzésben fejlődést keres. Az érzés problémái is, a kifejezés tökéletes­ülése is nem egyszer vétetett már vizsgálat alá, legsikerültebben Négyesy Kisfaludy-társasági felolvasában. Ha a meg­állapításokat és megfigyeléseket tekintjük, Székely dolgozatában nem is sokkal többet találunk, mint teszem Veress Samuéban (Petőfi sze­relmei. Rimaszombat, 1907). A szerelmi fellángolásokat a Csapó Etelka­epizódig Székely is úgy magyarázza, mint Tóth Kálmán a saját sze­relmeit Sokat beszélnek kezdetű költeményében : Nem, nem szerettem eddig én ! Csak úgy hivém, Bennem a költő szeretett — Szép volt nekem a csillag, meg az ég, Mert ábrándos valék, Ábrándos gyermek szerfelett, S hogy ábrándimért ne kaczagjanak, Ugy keresek egy alakot, Hogy mit a csillag szült, s a nap, Arról mondják el a dalok . . . Azt hiszem azonban, hogy ez a magyarázat jobban illik a sze­relmes költő dalába, mint a reális alapon mozgó fejtegetésbe. Viszont az Ideál, Ideál és való soraiból értekezőnk többet olvas ki, mint a költő akarta, talán azért, mivel nem vet súlyt a «Való kell a föld fiának, a költő nem a föld fia»-sorra Maga Székely is hangoztatja ezeknél az irodalmi hatást; nem lett volna szabad tehát mindjárt és minden szerelmi dal mélyén határozottan valamelyik apró kis viszony nyilatkozását keresni. Ezeknek a tárgyalása a dolgozat leg­gyengébb része. A női szépség iránt való fogékonyság és a leá­nyokhoz való vonzalom el van különítve a szerelemvágytól Székely szerint, a szerelemvágy viszont az ábrándtól. Ezt a mesterséges és hamis elkülönítést ráviszi a költeménymagyarázatokra is és úgy össze­vissza­ elmélkedi ezeket az első szerelmi viszonyokat, hogy szinte

Next