Egyetemes Filológiai Közlöny – XL. évfolyam – 1916.
I. Értekezések - Binder Jenő: Stendhal-hatás Jókaira
ifjú, kit este és ambicziója kiragad alacsony környezetéből s előbb nevelő lesz egy vidéki nemes házában, majd de la Mole marquis titkára Párisban. Első helyen elcsábítja a ház urának feleségét, a másodikon szerelmi rabságba ejti őt a marquis leánya, de szerelmeinél is erősebb, démonibb szenvedély lelkében: a plebejus lázongó büszkesége. Alárendelt helyzetével, mely tehetségének nem felel meg, folyton elégedetlen, nagyúri léha környezetét mélységesen megveti s ambicziózus előretörtetése végre is vesztét okozza. Ebből a Sorel Julienből van valami a «Szerelem bolondjai» Angyaldyjában. Ő is titkár, szintén titkos szerelmi viszonya van gazdája (elvált) feleségével s lelkének kígyója szintén a becsvágy, mint Söreié; őt is kínozza a gondolat, «hogy annyi silány kretin, annyi félember áll fölötte s viseli a tőle irigylett czímeket». Mindez azonban csak halvány reminiszcienczia Jókainál: alapjában a két ember teljesen elüt egymástól; csak néhány részlet, néhány helyzet kapcsán van némi megegyezés közöttük. Ilyen részlet Sorel második találkája kedvesével, Julien éjjelenként a leány ablakához támasztott létrán hatol be ennek szobájába szerelmi találkozóra. Második ilyetén látogatása alkalmával a nő, érzelmei paroxizmusában, le akarja vágni gyönyörű hajának féloldalát, hogy szerelme zálogául adja kedvesének. «Emlékezni akarok arra — mondja neki — hogy szolgálód vagyok : ha kárhozatos gőgöm valaha elvenné eszemet, mutasd nekem a hajat s szólj így: ,Itt többé nincs szó szerelemről, nincs szó arról az indulatról, melyet az Ön lelke e pillanatban érezhet; megesküdött, hogy engedelmeskedni fog nekem, engedelmeskedjék hát a becsület parancsának.1» Julien csak nehezen tudja kedvesét elhatározásában megakadályozni. Mikor azonban az ifjú távozik s lenn az ablak alatt, a park sötétjében, azzal fáradozik, hogy a létrája okozta nyomokat eltüntesse a puha földön, egyszerre valami ráesik a kezére. Mathilde hajának a fele volt, melyet levágott s utána dobott. A «Szerelem bolondjai»-ban Angyaldy és Malvina találkozóhelye a budai Farkasvölgy egy rejtett házikója. Egy tikkasztó szerelmi jelenetben, mely a regény legszebb részei közé tartozik, a szerelmes férfi gyönyörtől ittasan suttogja kedvesének: «Kértem-e tőled valaha, hogy egy fürtöt hajadból vágj le nekem emlékül? Úgy-e soha? Mert gyilkolásnak tartanám hajadnak csak egy szálát is levágni: e gyönyörű selyemhullámnak, melynek árnyékában annyiszor elrejtem arczomat stb.» A nő akkor valamely alkalmas ürügygyel kiküldi a házból lovagját s mikor ez visszatér, a meglepetés és ijedtség megállítja az ajtóban. A szép hölgy hajfürtei rövidre le voltak vágva. .. – Most tudod már, szólt a szerelmében őrjöngő asszony, hogy olyan varázserővel bírsz, a minőt a regetündér adott pártfogolnának , hogy ami kívánságot kiszalaszt ajkán, az mind teljesül. — Azért vigyázz magadra! Vigyázz, hogy mit szólsz hozzám! mert nem mondhatsz nekem oly nagyot, oly rettenetest, hogy azt meg ne tegyem. Mondtad — és megtörténik!» A szembeállítás ellen azt vethetné valaki, hogy csupán az «amour des loisirs studieux» késztetheti az embert arra a hiábavaló philologiai játékra, hogy Jókai regényének e mozzanatában Stendhalhatást hajszoljon. Hogy egy exaltált némber szerelmi lázában levágja hajdíszét s odadobja zálogul kedvesének, olyan gondolat, melyel-