Egyetemes Filológiai Közlöny – LXI. évfolyam – 1937.

Értekezések - Koltay-Kastner Jenő: Leopardi Magyarországon

Pr.: Ember, eszetlen vagy? Hát tenyéredet fölfalod? V. e.: Dehogy a magamét, az övét, hiszen azért hoztam őt világra és azért neveltem fel. Pr.: Hogy fölfaljad? V. e.: És mi van ezen csodálni való?... (Magyar Szalon, 1888. IX. 75—79. 11.) A sötét párbeszédeknek egyetlen fordítása ez még ebben a korban, de olvasásuk nyomát itt-ott megtalálhatjuk pesszi­mista líránkban. A magyarországi „fortuna di Leopardi" e má­sodik időszakában a pesszimizmus költője háttérbe szorította a régebbi hazafias apostol-képet. A búsongó líra bizonyos fokig kisajátította és a maga nyelvére ültette át költészetét. Az egykorú kritika is ezt az új Leopardit mutatta be. A Magyar Philosophiai Szemle 1882-i évfolyamában (47—54, 109—134. 11.) Buday József kitűnő filozófiai megalapozottságú cikket ír „Leopardi gróf mint a német pesszimizmus előfutárja" címen, mely a költő életművének és a rávonatkozó irodalom­nak jó ismeretéről tanúskodik. Prózai munkáiból maga fordít, költeményeiből Bartók és Dengi fordításában iktat be szemel­vényeket. Igaz, hogy ő már hangot ad a magyar lélek elutasító álláspontjának „a pesszimizmus gyászos filozófiájával" szemben, mely sajnosan terjed, mint „elegáns betegség a palotákban és magas műveltség szalonjaiban", de vannak rajongók is, akik Schopenhauer ítéletét idézik: „Senki e tárgyat oly alaposan és kimerítően nem fejtegette, mint napjainkban Leopardi. Egészen el van telve vele és áthatva általa; mindenütt a lét gúnyja és nyomora az ő tárgya. Munkáinak minden lapján foglalkozik vele, mégpedig a formák és fordulatok oly bőségével, a képek oly gazdagságával, hogy sehol sem kelt unalmat, sőt mindenütt élve­zetes és megindító."17 Baboss László a „Szerelem és Fájdalom­költők"-ről írva (Budapest, 1895) pedig hangsúlyozza, hogy Leo­pardit „merész, hatalmas egyénisége kiemeli a fájdalomköltők közül — vagy helyesebben azok fölé emeli —, de tény, hogy a fájdalom költője, tán ennek az iskolának, mely e címen nevez­tetik, első költői apostola Byron után". A magyar pesszimista líra rokonságérzete élénk érdeklődést váltott ki a külföldi Leo­pardi-irodalom iránt is. Akad fordítója Paul Heyse „Nerina" című életrajzi novellájának,18 ismertetője Teresa Leopardi 1881-ben megjelent könyvének, s az egyenest úgy tartja, hogy Scho­penhauer már csak rendszerbe foglalta, amit Leopardi kifeje­zett.19 így Fináczy Ernő, Pindaros ódaköltészetét akarva meg­ 17 Boross Gábor nagyszebeni tanár eredeti tárcájában. Magyarság, 1889. november 10. 18 Tóth Sándor, Otthon. Beszélyek, költemények és ismeretterjesztő olvasmányok gyűjteménye. Budapest, 1875. I. 256—292. 11. A novellába szőtt költeményeket németből fordítja. 19 Dr. Darvas Móric, L. a szülői házban. Comtesse Teresa Leopardi, Notes biographiques sur L. et sa famille. Paris, 1881. Fővárosi Lapok, 1882. 33. sz.

Next