Egyetemi Lapok, 1898 (12. évfolyam, 12. szám)
1898-02-15 / 12. szám
52044 Tizenkettedik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1898. február 1.' EGYETEMI LAPOK Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, Kecskeméti-utcza 2. szám alatt. Főszerkesztő: TÓTH ÖDÖN. Megjelen: havonkint kétszer. Egész évre . 5 írt ákr. I Negyedévre lírt 2kr. Felelős szerk. :PAKOTS JÓZSEF. Fél évre ... 2 írt 50 kr. Egy hónapra ~ írt 45 kr. • Az egyetemi, műegyetemi, jogakadémiai, teológiai, tanárképző-, állatorvosi, erdészeti kereskedelmi (egyéves tanfolyam), gazdászati, bányászati akadémiák hallgatói és a középiskolák önképzőkörei egész évre 1 forintért kapják az Egyetemi Lapokat. AZ EGYETEMI KÖR ÉS A MAGYAR DIÁKSÁG HIVATALOS LAPJA. Ünnep küszöbén. Késő jövendők krónikása bizonyosan igy fog irni erről az esztendőről, melynek barázdáját csak nemrég kezdte meg az idő eléje : „És megünnepelte a magyar nemzet annak a lánggal teli tavaszi napnak félszázad múltán visszatérő mását, amely megtermékenyíté a szíveket és a szabadság virágát sarjasztotta ki belőlük. Ide egygyé lettek mindenek az ünneplésben, a kegyeletben, a szabadság öröm ünnepén.“ Ötven év mesgyéjéről nézünk vissza a nagy Márczius idusának felkelő napjára, melynek emlékére tiszta áldozati lángot gyújt mindenki a hazában, ki magyar. Mi, a nemzet fiatalsága kiknek szivéből az eszmény fareseit még ki nem rabolta az any'agiság szelleme, a kik eszméket, reményt hordva szivünkben, magunk is egy nemzet reménysége, jövendő ereje vagyunk, dobogó szivvel gondolunk a nap elközeledtére, melynek Mária-képes lobogóját ezer fergeteges éjjel lepte meg, de mely fennen lobog most is és alatta fölesküdött hiveiként milliók sokasága, — egy egész nemzet áll. És elfogódik a mi szivünk . . . Méltó lesz-e a szabadság napjához, ehhez a soha ki nem hunyó fényforráshoz, az az áldozatláng, amit mi méltatlanok gyújtani, képesek vagyunk ? Csoda történt! Megszólalt bennünk a magyar faj szava : Hordjátok össze sziveiteket, simuljanak azok szorosan egymáshoz s ha igaz szeretettel lángja egybeolvad , ez a lángtenger méltó áldozat tűz lesz a nagy naphoz. És íme elült a gyakran önös, — többször jóakaratu, - - a természet ösztöneiben rejlő harcz. — Az egyetem pártjai begöngyölték lobogóikat, melyeken különböző jelszavak alatt, de egy czélért, az ifjúság erősbüléséért küzdöttek. Bevonták lobogóikat és most csak egyet ismernek, melynek háromszinü selymén a Patron a Hungáriáé magasztos képe alatt egyetlen jelszó ragyog: Hazafiság — Béke! ... Megszületett az áldásos béke! S ha van vetélkedés, csak abban van, hogy ki hordjon össze több márvány követ, hogy márczius oltára magasztos legyen és ragyogó. Az ifjúság szivének összedobbanását látjátok mindnyájan. Et saxa loquuntur! Mit mondjak én, akit a kegyes sors arra méltatott, hogy e dicsőséggel teli korban primus inter pares lehessek. Első munkás a hasonlók között. Az én szívem is teli eszményekkel — az enyém is örül, hogy az ifjuság békéjének olajágát is belefonhatjuk abba a hatalmas babérkoszorúba, amelyet a közeljövőben egy nemzet tesz félistenei emléknapján a szabadság ereklyés oltárára.