Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)
1961-01-14 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ra. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1961. JANUÁR 14. Ara 70 FILLÉR AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOM —W Szót kérnek a végzett hallgatók • Egri TTK-sok az elméleti és kísérleti fizika Folytatom a közvetítést (mármint az iskolában szerzett tanári tapasztalatok közvetítését). Ezúttal az egri baráti hármas többségét alkotó TTK-sok mondják el mindazt, ami oktató munkájukban nehézséget okoz. A kémia-fizika szakos csak egyik szaktárgyát, a fizikát tanítja, mert más munkája is van: kollégiumi nevelő. Ezért oktatással kapcsolatos észrevételei csak a fizikára vonatkoznak. Mindjárt az elején elmondja, hogy a IV. évben végzett fizikai kísérletekből több kellett volna, mert az iskolában külön fizikai gyakorlat van, s ehhez nem ártott volna alaposabb előkészítés az egyetemen. Igaz, itt meg az a baj, hogy a kísérletekhez szükséges felszerelés elég szegényes. Ezért sokszor kell a fejét törnie, hogy a következő órán milyen kísérletet végezzenek el, hiszen nem olyan könnyű dolog a szükségest a lehetségessel összeegyeztetni. Ehhez tartozik még az az észrevétel is, hogy jó lett volna, ha négy évig tanulnak kísérleti fizikát. Ezzel szemben nyugodtan lehetett volna csökkenteni az elméleti fizikára fordított időt és energiát. A gyakorlati célokat sem közvetlenül, sem közvetve nem szolgáló képzéssel függ össze némelyik egyetemi jegyzet elvontsága — helyenként talán öncélúsága — is: e jegyzetek írói megfeledkeztek arról, hogy a diákok majd középiskolában fognak tanítani, nem pedig az Akadémián tartanak előadásokat. Ami a jegyzetekre vonatkozik, ugyanúgy áll a tananyagra általában: a tanárjelölteknek a fizika és kémia szakon egyaránt azt az anyagot adták le, amit a vegyészeknek és fizikusoknak, tehát a leendő kutatóknak. Nyilvánvaló, hogy ebből nehézségei támadnak a kezdő tanárnak, akinek — érthető okokból — még a legszükségesebb pedagógiai módszerek begyakorlása is gondot okoz. S akkor még ráadásként a tananyag egyes részeinek hozzáidomítása a középiskola követelményeihez és lehetőségeihez ... A másik fiú geológia-földrajz szakon végzett. Jóllehet a geológia szaknak jelenleg igen kevés hasznát veszi, a másik szaktárgya nem okoz különösebb gondot. Vagy legalábbis nem az egyetem okozta meglevő gondjait. Legfőképpen azt fájlalja, hogy a különböző általános iskolákból kikerülő elsősök tudása nagyon egyenetlen. Sokszor egészen elemi dolgokat nem tudnak, mert az általános iskolákban hiány mutatkozik szaktanárokban. Ez magyarázza azt, hogy a diákok egy részénél semmi jele sem látszik az előkészítésnek. Emiatt az első félévben igen nehéz a tanítás, mert össze kell hangolni a különböző fokú ismeretekkel rendelkező tanulókat. Amiatt is panaszkodik, hogy az utóbbi években nagyon háttérbe szorult a földrajz a többi tárgyhoz képest. (Megvallom őszintén, ez a hír egy kicsit szíven ütött, mert diák aránytalanságáról éveim sok kedves élménye,'' érdekes ismerete fűződik a földrajzórákhoz s a térképek- hez. S ha már itt tartunk, hadd fűzzek hozzá egy sze-rény véleményt: azt hiszem, az elkövetkező években még nagyobb szükség lesz a föld-rajzi ismeretekre, mint eddig, hiszen napról napra tágul világképünk, s ma már Guinea fővárosának ismerete éppúgy is hozzátartozik a korszerű mű- • veltséghez, mint mondjuk az '' atomfizika elemei vagy Jó- ■ • zsef Attila költészete. Ezért hi- szem, hogy a földrajz mégis megkapja a társadalmi és po- ;; litikai jelentőségének megfe- . lelő helyet a középiskolá-ban.) Most pedig visszaadom a szót a riportalanynak, aki még elmondja, hogy a tananyag szerkezetében nem ártana némely változtatás; nevezetesen első osztályban szerinte fél-fél évig általános természeti és általános gazdasági földrajzot kellene tanítani a későbbi ismeretanyag megalapozására. Természeti földrajzot ugyan tanulnak a gyerekek, de általános gazdasági földrajz egyáltalán nem szerepel az anyagban. Pedig jó lenne ezt bevezetni, mert megkönnyítené a későbbi gazdaságföldrajzi ismeretek elsajátítását azáltal, hogy bizonyos általános fogalmakat megismertetne a tanulókkal.* A következő alkalommal — befejezésül — arról számolnék be, hogy milyen munkát végeznek még, mivel foglalkoznak a fiatal tanárok az iskolai órákon kívül. T. F. KURCZ ÁGNES: Kegyelet A temetőről jegenyék jutnak eszembe és napsütés szűk márványtábla és békés gyomok és semmi bánat Autó robog a sírásó kapás az úton egy kerékpár rendben elsuhan Édesanyám nesze itt ez a virág ha ugyan érsz vele valamit én csak a jegenyéket hallgatom mint a tengeri kagyló úgy suhognak szakadatlan és csöndes illatokkal a vadgalamb is felbúg olykor olykor a kerítésen túl cigánygyerekek dalolnak kéregetnek adjon egy forintot szerencséje lesz ma megmondom mibe fogjon mit hoz a jövő a földből alig látszik ki még a lába szürke Anyámról álmodtam egyszer pedig a hangját elfeledtem kéregetett egy lavórt cipelt a szeme könyörgöre tágult nékem rongyosan is jó lett volna hívtam haza intett most nem lehet Néha kutatom arcát ha tükörbe nézek Mint arany a vésett betűkből úgy kopott k belőlünk a gyász Fonnyadt virág szirmára hunyorog a hetykén megnyesett fű mert nincsen isten nincsenek halottak és már a csontokban sem hiszek a kő alatt • * És ide virágos ruhában jövök s a jegenyéket hallgatom KÖZLEMÉNY Az Egyetemi Könyvtár olvasóterme január hónapban a vizsgaidőszak alatt vasárnaponként is (8—13 óráig) a hallgatóság rendelkezésére áll Telefon csengett délelőtt. Vili hívott fel, meg akarta tudni otthon vagyok-e. Ha ráérek, felszalad — mondta. — Csak gyere nyugodtan — válaszoltam — úgyis rámfér egy kis pihenés. Vilivel egy műhelyben dolgoztam tavaly, boldogult fizikai dolgozó koromban. Most, hogy visszagondolok rá, milyen távolinak tűnik. Pedig nem volt régen — talán öt hónapja. Mennyit küszködtünk, mennyit szórakoztunk a fiúkkal. S hónapok óta feléjük sem nézek. Valami honvágy féle mozdult meg belül és anélkül, hogy észrevettem volna, halkan dúdoltam: „Jöjj vissza csókos, ifjú nyár.. Nem tudom miért éppen ezt énekeltem, de úgy éreztem, ideillik. Vili, mint maga az élet, úgy rontott be. Vidáman nevetett, végigdübörgött a lakáson, mindent jól megnézett, aztán belevetette magát a legközelebbi székbe. — Látom, tanulsz — mondta. — A világért sem akarlak zavarni. Mondd meg nyugodtan, ha feltartalak, legfeljebb eljövök máskor. — Ugyan, dehogy zavarsz. Igaz, hogy vizsgára készülök, de egy kis pihenés nem árt. Megértően nézett rám. Csóválta a fejét és maga elé dünnyögte: — Csuda nehéz dolog lehet annyit tanulni. Biztos egész nap előtted a könyv,ólintottam. Mért vegyem el a kedvét? Mért mondjam meg, hogy amit ő hisz, annak a fele sem igaz. Vili folytatta gondolatmenetét. — Képzelem, jó korán felkelsz és estig egyfolytában csak tanulsz. Nem fájdul meg a fejed? Most látom csak, milyen sápadt vagy. Hogy nézel ki! Mintha csak hálni járna beléd a lélek. — A, ne hidd. .. látszat csal. Öt kilót híztam. Egyszerűennem férek bele a nadrágomba. Mis azért a tanulást is ki lehet bírni. — Ne szerénykedj. Tudom én, mit jelent az. Hogy micsoda energiát kíván. Kezdett zavarba hozni nagy bizalmával. Óvatosan másra tereltem a szót. — Beszélj valamit az üzemről. Mit csináltok, hogy vannak a többiek? — Dolgozgatunk. Múlt héten tizenkétóráztunk felajánlásképp. A KISZ vállalta, hogy 30 óra társadalmi munkát teljesítünk. A KISZ helyiséget is kibővítettük még egy szobával, így már elférünk: a sporttelepen kézilabda- és kosárlabda-pályát építettünk, majdnem mindenki beiratkozott az olvasómozgalomba. Új kultúrtermet is szeretnénk. Ha sikerül, tavaszra meglesz, is sorolta, sorolta a sok munkát és eredményt, melyet mind az utolsó öt hónapban végeztek, illetve értek el. Szinte megszégyenültem. Ennyi munka i Kis ennyi életerő! Valamit akartam mondani, hogy lássa, azért mi sem alszunk. — Mi is végzünk társadalmi munkát. Már kétszer is voltunk. — Éreztem, hogy ez nagyon kevés az előbb hallottakhoz képest. Sokat beszélgettünk még. Magamról is, a gyáriakról is. Felidéztük az egyéves emlékeket. Reggel háromnegyed 5- kor kallott felkelnem! Amikor a gyárkapuhoz értem, sokszor olyan álmos voltam, hogy a bélyegzőlapot fordítva bélyegeztem le. De érdekes , amikor fél 3-kor kijöttem a gyárból, soha nem voltam álmos. Vili látta rajtam, hogy megrohannak az emlékek. Hagyott gondolkozni. Hirtelen nekem szegezte a kérdést. — Válaszolj, de őszintén! Mi hiányzik neked legjobban a gyárból? Elnevettem magam, olyan komikusnak tűnt hirtelen komolyra válása. Egy kicsit viccesen, egy kicsit cinikusan feleltem. — Hát tudod, akkor soha nem voltak pénzzavaraim Bezzeg most! Ez az egyik. A másik meg — de sokszor viszszasírtam azt az állandóan kritizált üzemi kasztot, amikor a menzán kanalaztam az ebédet... —zt válaszoltam. Pedig bel-ül egész mást éreztem. De mennyire mást! Hálát azért az egy évi segítségért, törődésért, amit a dolgozóktól és a kiszesektől kaptam, s amely elsősorban hozzásegített, hogy az új, idegen környezetben emberül megálljam a helyemet. Wohl Péter BUDAPEST 1901 JAN 15. ELSŐ VIZSGÁJA. JELES! Fotó: Krämer Enciklopédikus anyag helyett korszerű ismereteket Széljegyzetek az egyetemi nyelvészeti oktatás reformjának vitájához Az „Egyetemi Lapok”’ múlt év december 17-i számában Antal Ulászló elvtársérdekes cikket írt az egyetemi nyelvészeti oktatás helyzetéről. Az ugyancsak időszerű írásban a szerző — teljes joggal — egyetemi nyelvészeti oktatásunk legnagyobb hibájának azt az aránytalanságot tekinti, amely a történeti és egyéb nyelvészeti stúdiumok között áll fenn pillanatnyilag. Kétségtelen, hogy nyelvészeti oktatásunk rég esedékes reformjában az első feladat ennek az aránytalanságnak a megszüntetése, a nyelvtörténeti órák számának észszerű csökkentése és a felszabaduló időnek a nyelvi elemzés problémái oktatására való felhasználása. A középiskolába kerülő fiatal tanárnak vitathatatlanul erre van a legnagyobb szüksége. A helyes egyensúlyviszonyok megteremtése azonban csak az első, s nem is a legnehezebb feladat ezen a téren. Ha pusztán arról lenne szó, hogy az indokolatlanul túltengő nyelvtörténeti órák számát csökkenteni kell, akkor ez csak egyszerű tantervi, azaz adminisztratív kérdés lenne. Sokkal többről van azonban szó. A külső arányok helyreállításával párhuzamosan az egyetemen oktatott történeti összehasonlító nyelvészetnek is meg kell újulnia. Ennek a megújulásnak két alapvetően fontos tényezőjére szeretnénk itt a figyelmet felhívni. Az első és a legfontosabb követelmény az, hogy egyetemi nyelvészeti oktatásunkat, s így a nyelvtörténeti stúdiumokat is át kell hatnia a marxizmus—leninizmusnak. Az egyetemi nyelvészetianyagot egyértelműen marxista társadalomtudományi tárgyként kell a hallgatóknak bemutatni. Mindez persze olyan fontos és bonyolult feladat, hogy egy ilyen rövid cikk keretében még a körvonalak megrajzolására sem vállalkozhat senki. Ezért csak néhány kiragadott szempontból próbálnánk illusztrálni, hogy többek között mit várunk a marxizmus alkotó alkalmazásától. Azt, hogy a nyelv társadalmi jelenség, a polgári nyelvtudomány is hangoztatja. De számára ez lényegében anynyit jelent, hogy a nyelv több ember sajátja, tehát nem egyéni, hanem kollektív. Ha (Folytatás az 5. oldalon)