Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1983-09-26 / 12-13. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) anélkül, hogy ez a tanszék önállóságát veszélyeztetné. Az Integráció önkéntes partneri alapra kell, hogy épüljön. A szociológiai szakterület egyetemi szintű intézetté vált.” Tovább folyik az ügyvitelgépesítési program és a döntési hatáskörök elosztásának reformja. Egyetemi tanácsi határozat született a számítástechnika jóval szélesebb körű felhasználásáról. A döntési jogkörök reformjával kapcsolatban rektor elvtárs kifejtette, hogy „némelyek egyoldalú decentralizációt igényelnek. Ez leegyszerűsített részigazság. Minthogy rektorságom utolsó esztendejébe léptem, most már elpanaszolhatom például, hogy a rektor jogosítványokkal való ellátása enyhén szólva szegényes. Az az elv, hogy oda kell a jogköröket telepíteni, ahol a legnagyobb az informáltság, jól hangzik, de igen fontos területeken nem valósulhat meg. A 60—80 fős testületekben például a legkülönfélébb ügyekben a legkülönbözőbb szakemberek szavaznak ; a tanácstagok mindezen kérdésekben aligha lehetnek kellően tájékozottak. Természetesen senki sem gondol a testületek megszüntetésére, de igen alaposan meg kell fontolni azt, hogy merre mozduljanak el a jogkörök. A jogkörök kérdése felveti az egyetem és a minisztérium idevágó kapcsolatát is. Tudomásom szerint a minisztérium jogkörének jelentős részét le akarja adni az egyetemnek; ez a folyamat már megindult. Elsősorban tanulmányi, oktatási, kutatási, utazási ügyek átadását kell szorgalmaznunk.” Szintén a múlt év eredménye az oktatók fokozott megbecsüléséről szóló egyetemi tanácsi határozat. A kutatók bérelmaradásának csökkentésére és képviseletére is történtek és történnek erőfeszítések. A tanszékvezetők rotálásának új, rugalmas megoldásához „olyan szemlélet kialakítására van szükség, amely természetesnek tartja azt, hogy a tanszékvezető, akárcsak minden más választott vezető, nem csak papíron, de valójában is rotáljon; senki se tekintse bukásnak azt, ha valaki megválik a tanszékvezetéstől — esetleg csak egy időre, hiszen később újra választható. Ez lehetővé teszi azt is, hogy olyan tanszéken, ahol többen alkalmasak a tanszékvezetésre, többen juthassanak a kormányrúdhoz, és többen juthassanak drága időhöz, hogy adminisztrálás helyett oktassanak és kutassanak.” Jelentős előrelépésként értékelte rektor elvtárs az oktatók hallgatói véleményezésének a meghonosodását. „Ennek bevezetése is szemléletváltozást igényel: a hallgatói kompetencia elismerését, partneri viszonyt az oktató és hallgató között. A visszacsatolás elvét általánosan alkalmazzák az erre alkalmas területeken. Itt is a visszacsatolásról van szó: kapjon az oktató vagy egy oktatási egység időről időre visszajelzést a munkájáról úgy, hogy munkájának hallgatói megítélése időről időre nyomon követhető legyen. Másfelől gondoskodni kell arról, hogy a véleményeket ne vigyék ki az utcára, és azok ne kerüljenek be a hivatalos személyzeti anyagba.” A hallgatók egyetemi életben való részvételének fokozott biztosításáról egyéb módon is gondoskodik az egyetem vezetősége. „A hallgatók tantervkorszerűsítési tevékenysége megelevenedett, és ma már az oktatók és egyetemi vezetők ezeket komolyabban veszik, mint azelőtt. A hallgatók képviselői részt vesznek a kétéves intézkedési terv kidolgozásában és végre-hajtásában. Joguk van bármilyen speciálkollégium meghirdetését kérni. Ahol erre mód van, az egyetem pártolja a párhuzamos előadásokat ugyanabból a tárgyból. Ez egészséges versenyt támaszthat, de visszájára fordul, ha a hallgatók ahhoz az oktatóhoz csődülnek, amelyik liberálisabban vizsgáztat. Emellett a hallgatók rendelkezésére állnak a vendégelőadói kollégiumok, amelyeket az egyetemen kívüli meghívottak tartanak. Szűk körben lehetséges az is, hogy az egyik hallgató egyik szakja az egyik karhoz, másik szakja egy másik karhoz tartozzék. Erre a matematika, filozófia és nyelvészet kitűnő multidiszciplináris lehetőségeket nyújthat. Egyre gyakoribbá válik, hogy az egyik kar hallgatója egy másik karon vendéghallgatóként hallgatja az előadásokat. Az eddiginél jóval nagyobb mértékben lehetséges a pályakorrekció a tanulmányok során vagy akár annak befejezése után, másoddiploma szerzése útján is. Figyelemmel kell ugyanis lennünk arra, hogy a pályaválasztás korai kényszere idején a döntés különféle okoknál fogva nem lehet mindig kiérlelt. Márpedig társadalmi érdek az is, hogy az értelmiségi, pályára készülő végeredményben a hajlamait követhesse, a képességeit maximálisan kifejleszthesse, ne kelljen egy életen át elzárva maradnia attól, amiben érettebb fejjel megtalálhatná elképzelésének megvalósítási lehetőségeit. A kiemelkedő tehetségű hallgatók potenciális nemzeti értékek. Társadalmi érdek az, hogyezek számára olyan körülményeket teremtsünk ésolyan követelményeket támasszunk velük szemben, hogy tehetségüket teljes mértékben kifejleszthessék, a képességeikre szabott megemelt egyéni tanterv szerint végezzék el az egyetemet. Ahogy ott segítjük a gyengébbeket, úgy kell gondoznunk a kiemelkedő tehetségeket is. Ez kétségkívül elitképzés, persze nem egy társadalmi elité, mint a múltban, hanem a tehetségé.” A felsőoktatás folyamatban levő reformjának végrehajtásához Eörsi Gyula a következő gondolatokat fűzte: „Legnagyobb ellenségünk a közöny, a quieta non movere. Ellenünk játszik a fásultság, a »minden úgy jó, ahogy van«, a »nekünk már semmit nem kell megreformálni«.” Reformnemzedékek vagyunk, amely érzékeny a szükségképpen előbb vagy utóbb bekövetkező avulásokra. Hivatkoznak — nemegyszer némi okkal —arra, hogy reformok sokaságát kellett végigcsinálni, és jórészük meghalt, mielőtt legalább a hallgatóság egy évfolyama az adott reformot végigvitte volna. Ennél veszélyesebb az az utóbbi időben hangoztatott elv, hogy mivel a reform szükségképpen szerzett érdekekbe ütközik, minden esetben meg kell teremteni a szükséges érdekeket ahhoz, hogy a reform sikeres legyen, vagyis kompenzálni kell azt, akit sérelem ér. Ez az elv megfullasztaná a reformokat. Természetesen törekedni kell kielégítő megoldást találni, bizonyos esetekben akár kompromisszumok árán is, kívánatos, hogy sikerüljön az érdeksérelmet megszüntetni, de az említett elvet nem szabad fetisizálni. Minden nagyobb horderejű reform szükségképpen konfliktusok sorozatában jön létre, és a konfliktusok feloldása többnyire nem mindenkinek kedvez. Ezért nem lehet kizárni bizonyos lépések elrendelését, az érdekviszonyok megváltoztatását kompenzáció nélkül, szükség van áldozatkészségre is. Felelős állampolgári magatartás-e az, ha valaki indokolt változásra azért nem hajlandó, mert az valamilyen személyes érdekét sérti? Hogy konkrétebb legyek: például összevonnak két tanszéket, és a két tanszékvezető helyett csak egyre van szükség. Igaz, ebben a kérdésben a levegőből beszélek. Az egyemen jónéhány tanszék összevonása indokolt, sőt, szükséges, de ebben a kérdésben sikerről nem számolhatok be; a legmerészebb dékánok sem mernek ilyen lépésre vetemedni. A puha társadalmi közeget itt is igencsak keményen védik.” Az intézkedési tervvel kapcsolatban rektor elvtárs elmondotta: „úgy tűnik túlságosan sokat vállaltunk. Ennek egyik oka az az egészséges nyomás, amely főleg a KISZ részéről érte az állami vezetést, és amelynek az optimista állami vezetés azifjúsági parlamenten nem állt eléggé ellen, alig mondott nemet. Ezért a felelősség természetesen az állami vezetésre hárul. Emellett némi bizonytalanságban voltunk a reform,készséget illetően és minél több oktatót és hallgatót be akartunk vonni a munkálatokba. A végül is elfogadott terv végrehajtásának megszervezése — elsősorban Varga Gyula főtitkárnak köszönhetően — megfelelő volt. Jobbára reformokra kész, tapasztalt személyekből álló bizottságok jöttek létre; a tagok mintegy egyharmada a hallgatók köréből került ki. A végrehajtás során különféle nehézségekbe ütköztünk; különösen nehéz volt és eddig nem is sikerült a javaslatokkal megismertetni az egyetem közvéleményét. Ebben az érdeklődés hiánya is közrejátszott. Az elmúlt tanév második felében próbálkoztunk nyílt tájékoztató ankétok szervezésével, és ezt folytatni fogjuk. Azt is tervezzük, hogy ebben a tanévben az Egyetemi Lapok adjon tájékoztatást az elkészült tervpontok legfontosabb elemeiről. A sok nehézség ellenére az intézkedési terv közel időarányos részét végrehajtottuk. A leginkább azoknál a tervpontoknál van lemaradás, amelyek megoldását nem az oktatóktól, kutatóktól várjuk, hanem a minisztériumtól és a gazdasági apparátustól. Bízom benne, hogy a bizottságok hatékony munkálatai eredményeképpen az intézkedési terv még meg nem oldott pontjai túlnyomó részét e tanévben megoldjuk.” Ezután Eörsi Gyula az egyetemi, illetve kari vezetésnek az elmúlt évben bekövetkezett változásairól szólt. Lejárt a megbízatása Medzihradszky Kálmán rektorhelyettesnek, Schmidt Péternek, az ÁTK dékánjának, Kubovics Imrének, a TTK dékánjának, és Döme Györgynének, az ÁJTK dékánhelyettesének. A tudományos és külügyi rektorhelyettesi teendőket ezentúl Wolfram Ervin akadémikus, a TTK professzora látja el, az ÁJTK új dékánja Földesi Tamás professzor, dékánhelyettese Tóth János docens lett. A TTK dékáni teendőit ezentúl Medzihradszky Kálmán professzor látja el. Ez év tavaszától egyetemünk gazdasági ügyeit is új szakember, Laki György főigazgató irányítja. 1983. július 1-től professzori kinevezést kapott: az Állam- és Jogtudományi Karonmásodállásúként Sólyom László; a Bölcsészettumányi Karon Poszler György és Siklós András; a Természettudományi Karon Juhász Nagy Pál. Általános Iskolai Tanárképző Karunkra főiskolai tanári kinevezést kapott: Mann Miklós és Bende Sándor. Egyetemi docensi kinevezést kapott a BTK-án: Szerdahelyi István, Kis Aladárné Kocztur Gizella, Kapitánffy István, Masát András, Sipos Lajos, Páll Erna, Szabó János, Réthy Endréné Palágyi Mária, Kertész István, Béládiné Szűcs Éva, Vásáry István, Balogh András másodállású, Szabó Miklós másodállású Szerdahelyi István másodállású, a Természettudományi Karon J. Tóth Dezső, Mészárosné Draskovits Rózsa, Martinás Katalin, Tamássyné Warand Judit, Pálfalvyné Rózsahegyi Márta másodállást Laczkovics Péterné Rajnavölgyi Éva, Riedel Miklós, Inzell György, Nagy Kálmánné Czakó Ilona, Horváth Mária, Molnárka Győző, Simon Péter, Freud Róbert Pál, Geszti Tamás, az ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központban: Angelusz Róbert és Csepeli György, a Tanárképző Főiskolai Karon Főiskolai docensi kinevezést kapott Somogyi Béla. Szomorú kötelességének tette a rektor eleget, amikor megemlékezett az elmúlt tanévben elhunyt tanárokról. Kegyelettel őrizzük Seres Imre egyetemi tanár. Szalai Sándor egyetemi tanár, Vas Tibor egyetemi tanár, Névai László, egyetemi tanár, Falus Róbert egyetemi tanár, Putnoki Jenő egyetemi docens, Bedő Irma egyetemi adjunktus, Mikesy Imre tanársegéd és Németh József vezetőtanár emlékét. Az Egyetemi Tanács — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa hozzájárulásával — az elmúlt tanévben Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis kitüntetéssel avatta doktorrá az egyetem szét volt hallgatóját, Móri Tamás és Fach János matematikust. Végezetül rektor elvtárs méltatta Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának egésznapos látogatását az ELTE-n. „Az Aczél elvtárssal folytatott nyílt, érdemi eszmecsere módot adott arra, hogy a legfelső párt- és állami vezetést tájékoztassuk az intézkedési tervünkben megfogalmazott célok megvalósításáról és ugyanakkor problémáinkról is.” A rektor ünnepi beszéde után Nagy Imre, egyetemünk KISZ-bizottságának titkára emelkedett szólásra. Köszöntötte az ünnepi közgyűlést mindenekelőtt egyetemünk új polgáraihoz szólt. Megemlítette, hogy nem ez az első alkalmuk az egyetem KISZ- szervezetével való találkozásra, hiszen a jól sikerült gólyatáborokban, a felvételik idején és a katonaságnál szervezett konzultációk alatt már mód nyílt az ismerkedésre. Felhívta az elsőévesek figyelmét arra, hogy nem használják ki kellőképpen lehetőségeiket, ha csupán magas szintű szakmai ismereteket szereznek egyetemi éveik alatt. Az értelmiségivé válás elengedhetetlen feltétele, hogy környezetükre cselekvően reagáló emberek legyenek. Ennek megtanulásához jó terepet kínál az egyetem. ,,Ne hallgassátok el ezért semmiről a véleményeteket, tanuljátok meg, hogyan lehet küzdeni a hibák, a konzervatív szemlélet, a túlzott kényelmesség, a rugalmatlanságok ellen, hogyan lehet demokratikusan, mások érdekeit is figyelembe véve, de nem megalkudva érvényesíteni érdekeiteket. Küldjétek a színvonal emeléséért, a tartalmában és módszereiben modern, az értelmetlen megkötésektől mentes oktatásért. Küzdjetek az egyetemi közélet tisztaságáért, hogy ne születhessenek a minőségre, vagy más nemes célokra hivatkozva antidemokratikus döntések, de ne is válhasson formális demokrácia alapján uralkodóvá a színvonaltalanság, igénytelenség.” Ebben a küzdelemben számíthatnak a hallgatók a KISZ- szervezetre. Az is fontos, hogy ne az oktatókban lássák az ellenfelet. Hozzátette még, hogy a színvonalasabb oktatásért, és demokratikus, tiszta egyetemi közéletért folyó harc nem hoz gyors eredményeket. Kitartásra van szükség és nem szabad a sikertelenségek, kudarcok láttán lemondani a célról és visszavonulni a szakma vagy szórakozás világába. Végezetül az elmúlt tanév KISZ-életéről és a jövő terveiről szólt. Megállapította, hogy sikeres volt az eltelt esztendő, a fő célkitűzéseket sikerült az egyetemi KISZ-szervezetnek valóra váltania. Megköszönte a KISZ-szervezet munkájához nyújtott segítséget, jószándékot, majd röviden felvázolta az új tanév legfontosabb célkitűzéseit: „fő feladat a szervezet megerősítése, helyenként újjáépítése oly módon, hogy a tevékenység középpontjában kiemelt célként az oktatás korszerűsítése álljon. Ennek keretében be kell kapcsolódnunk az év végén Minisztertanács elé kerülő, a felsőoktatás távlati fejlesztési koncepciójáról készült javaslat országos vitájába." Szeretnénk, ha az összoktatói értekezletek mellett egyetemi ifjúsági parlament mondana véleményt. Folytatni és fő kereteiben befejezni akarjuk egy olyan hallgatói képviseleti rendszer kiépítését, mely a mindenki választó, mindenki választható elvre épül.” A hagyományos rendnek megfelelően ezután került sor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Arany Emlékérmének átadására. Az emlékérem adományozásáról első ízben 1973-ban döntött az egyetemi tanács. A kitüntetés a kimagasló munkát végző állami és társadalmi tisztségviselőknek megbízatásuk lejártakor továbbá a több évtizedes kimagasló munka után nyugalomba vonulóknak adható. Ebben az évben az egyetemi tanács a következő professzoroknak ítélte oda az ELTE emlékérmet: Kubovics Imre tanszékvezető egyetemi tanárnak, a TTK volt dékánjának, Schmidt Péter egyetemi tanárnak, az AJK volt dékánjának. Nyugdíjbavonulásuk alkalmából egy hosszú tartalmas életút eredményeiért emlékérmet kapott: Kovács Kálmán tanszékvezető egyetemi tanár, Hahn István akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, Vayer Lajos tanszékvezető egyetemi tanár, Balogh János akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, és Varró Tibor tanszékvezető egyetemi tanár. A tanévnyitó ünnepség utolsó napirendi pontja az egyetemi tanári és docensi címek adományozási okiratainak átadása volt. A címek adományozására — a karok előter-' jesztése alapján — az egye-' temi tanács tett javaslatot. „Címzetes egyetemi tanáraink és docenseink fontos szerepet töltenek be az oktatómun-' kánkban, gazdagítják elsős sorban gyakorlati ismeretein-' ket és olyan szakismeretekkel egészítik ki az oktatást, amelyllyel mi kevéssé rendelke- zünk.” — mondotta Eörsi Gyula az okiratok átadásakor. A művelődési minisztertől egyetemi tanári címet kapott: a Bölcsészettudományi Karon Balassa Iván, Bertár Jolán„ az Állam- és Jogtudományi Karon: Prandler Árpád, Száss Iván, a Természettudományi Karon: Braun Tibor, Endrei Walter, Pócs Tamás, Simonál László, Sólyom Jenő. A Művelődési Minisztérium államtitkárától docensi címet kapott: a Bölcsészettudományi Karon Gerő Győző, Végh József, az Állam- és Jogtudományi Karon Vida István, a Természettudományi Karon Biró Tamás, Dudich Endrénél Simon György, Tamás And-rás, Vargáné Láng Eszter. Az ünnepi közgyűlés a restitor zárószavával és a Szózat hangjaival ért véget. MEGKEZDŐDÖTT A 349. TANÉV 1.. , ímmímmmSzKié , n Két éve ígérték meg, tavaly lett bevezetve. Mindenki szidta, majd elültek a kedélyek, később már a tapasztalatok értékelése pozitív képet festett róla. Az új ösztöndíjrendszerről van szó. Bár az ígért 30%-os növekedésről nem lehetett beszélni, így is érezhető volt az ösztöndíjak emelkedése. De mi lesz egy év után, megmarad-e az ösztöndíjak reálértéke? Mindenkiben felmerül ez a kérdés. A KIÍSZ- szervezet a reálérték megtartását is zászlajára írta, bár tudtuk, hogy a gazdasági helyzet ■nagy érv lesz az illetékesek kezében. Hadd írjam ezért le nagy MENNYI örömmel: szeptember 1-től 9,7%-kal növekednek az ösztöndíjak. Az általános (tanulmányi) ösztöndíjnál 13,2% a szociális támogatásnál 5,3% ez a növekmény. Mit jelent ez konkrétan? Tavaly már megtanultunk számolni, ezért csak röviden írom le az adatokat. Bárki, aki nappali tagozatos és vidéki az egy főre jutó családi jövedelme 3600,— Ft-ra történő kiegészítésének 85%-át hozza. A budapestieknél 2800,— Ft-ra kell kiegészíteni, annak jár a 85%-a. (Tavaly 3400,—, ill. 2800,— Ft volt és 80%-os kompenzálás.) Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki ezt az így számítható összeget kapja, hanem csak azt, hogy így jön össze a kari keret. Ebből kell tartalékolni a rendkívüli szoc. támogatásokra és csak a fennmaradó összeget oszthatják el a csoportok. Az általános ösztöndíjkeret számítása bonyolultabb. Jó közelítésként az vehető, hogy minden 4,00-nál jobb átlagú hallgató 600,— Ft-ot, minden 3,51 és 3,99 közötti átlaggal rendelkező 500,— Ft-ot hoz. (Ez tavaly 535 ill. 425 Ft volt.) Az elosztás módját a kari szabályzatok rögzítik, örülhetünk tehát, ha nem is felhőtlenül. A növelést ugyanis nem annak a belátásnak köszönhetjük, hogy fontos politikai kérdés a reálérték szintentartása, hanem a tavalyi év (érthetően) óvatos tervezése eredményezte. Tehát — bár most egy évre megnyugtató megoldás született — az ösztöndíjak reálértékének problémája továbbra is élő, választ váró marad. A keretek növelése mellett néhány ponton változni fog az ösztöndíjrendszert szabályzó miniszteri utasítás is. Csak a leglényegesebb pontokat emeljük itt ki: a SZET-es hallgatók a szoc. támogatás szempontjából teljesen azonos elbírálás alá esnek a többi nappali tagozatos hallgatóval. — a kiemelt ösztöndíjra megszűnt az 1%-os korlátozás (eddig a hallgatók legfeljebb 1%-a kaphatót!) — az egy főre jutó jövedelmet a házas hallgatók esetén; — ha a házastárs is diák —, a szülők után, ha dolgozik, az 5 jövedelme alapján kell kiszámítani (eddig azt is figyelembe kellett venni, kivel él egy háztartásban.) (A rendelkezés még nem jött ki, így ez csak terv.) Végül egy fontos adat: tavaly a második félévben a rendszeres szoc. támogatás egyetemi keretének 10%-a megmaradt. (A tanulmányi ösztöndíjnál a maradvány kevesebb mint 1%, tehát egészségesnek nevezhető). Jobban oda kell tehát figyelni az elosztásra! Nagy Imre : LESZ IDÉN AZ ÖSZTÖNDÍJ?