Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-05 / 132. szám
tot, Zsembery István 26, Csávolszky Lajos 21,Marsovszky Jenő 19 szavazatot. A többi szavazat eloszlott. A háznagyra beadott szavazatokból kapott Kovách László 176, Jankovich Miklós 91, Beöthy Algernon 14 szavazatot, üres volt 5. E szerint a háznagy Kovách László. Korelnök zajos éljenzések közt köszönetet mond a háznak s elhagyja az elnöki széket. Ghyczy Kálmán (zajos éljenzés közt elfoglalja az elnöki széket.) T. ház! A ház tisztviselőinek választása a törvény és a házszabályok rendelete szerint megtörtént. — Magyarország 413 választókerülete közül mindegyik megválasztotta képviselőjét. Horvát-Slavonországok 34 képviselőjét is megválasztotta a horvát szlavon dalmát országoknak országgyűlése. Beadatott a ház alakulásáig 428 megbízó levél. Három horvát-szlavon-dalmátországi képviselőn kívül, kik még nem jelentkeztek, tizenhat azon magyarországi kerületeknek száma, melyeknek képviselői még nem mutatták be megbízó leveleiket. Midőn ezt a házszabályok egyenes és határozott rendelete szerint ez alkalommal a háznak tiszteletteljesen bejelenteném, első teendőmnek tartom az ugyanazon szabályok által rám ruházott jognál és kötelességnél fogva ünnepélyesen kijelenteni, hogy a folyó esztendei augusztus hava 28-ára felséges urunk királyunk által összehívott országgyűlésnek képviselőháza megalakult. A megalakult ház előtt legelsőbben is mélyen érzett hálás köszönetemet jelentem ki a ház elnökévé lett megválasztatásommal irántam nyilvánult nagybecsű bizalomért és azon díszes kitüntetésért, melyben ez által érdemem felett részesíttettem. (Élénk éljenzés.) Azon kérdést illetőleg, vajon e megtisztelő bizalomnak megfelelhetek -e, nem tagadom te hát, aggodalommal nézek a jövőnek elébe, ha a jelen országgyűlés által megoldandó feladatoknak nagyságára és azon országos tanácskozásoknak fontosságára gondolok, melyeknek vezérlete csekély tehetségeimre fog nehezedni, és ha mindamellett ezen állást elfoglalom, erre egyedül azon remény bátorít, hogy a ház t. tagjai az állásommal járó nehéz kötelességeknek hü teljesítésére irányzandó törekvéseimet ugyanazon hazafias jó akarattal fogják megbírálni, és támogatni, amellyel engemet ezen állásra kegyesen felhívni méltóztattak. Elnöki kötelességeim közé elsősorban a ház tanácskozásainak tárgyilagos, részrehajlatlan vezetése és a törvények és szabályok azokra vonatkozó azon rendeleteinek épségben tartása tartozik, amelyek egyrészről a ház tagjai számára a szólásszabadság nagy fontosságú jogát, másrészről a ház tekintélyét, méltóságát, tanácskozásainak rendes folyamát biztosítják. Meg vagyok győződve, hogy e kellékek bármelyikének hiányában az országos tanácskozásoknak üdvös eredménye nem lehet és habár tehetségeim gyengesége mellett nem nyújthatok önöknek biztosítást az iránt, hogy elnöki teendőim minden ágaiban jogos várakozásuknak megfelelni képes leszek, azt bizton kijelenthetem, hogy a tanácskozások részrehajlatlan vezetése mellett, azok általam említett másik két fő kellékeinek épségben tartására is minden alkalommal legjobb tehetségem szerint törekedni fogok. (Élénk éljenzés.) A ház elnöke épen részrehajlatlanságának megóvása végett van eltiltva attól, hogy a ház tanácskozásaiban e helyről a tárgyak érdemére vonatkozó nézeteinek kifejtésével tényleges részt vegyen. — Szabályaink e rendeletét követve, nem tartom jelen felszólalásom köréhez tartozónak az országgyűlés tanácskozásai alá kerülendő tárgyakban követendő irányelveknek és azon magas feladatoknak bármi részben való fejtegetésébe bocsátkozni, — melyek megoldását a haza ezen országgyűléstől várja, követeli. Ismeri azokat a háznak minden tagja; tudja kiki, hogy a feladat nem kisebb, mint reorganisatiója belügyeink csaknem minden ágainak, nagy horderejű jogok és érdekek megvédése az ország külviszonyaiban. E nagy feladat csak számos és nagy erők, és tehetségek egyesült közreműködésével, legbiztosabban az országgyűlés egyesült erejével oldathatik meg. Ily egyesítés sok, különben jogosult érdeknek háttérbe szorítását, nem egy kedvencz eszmének elejtését, vagy elnapolását követeli, nagy áldozatkészséget igényel és azért azt, csak a hazaszeretet szent érzete, csak magaszati hazafiság eredményezheti. Ez erény azonban nem hiányzott a nemzetben soha, és bizonyosan a jelen országgyűlés folyama alatt is fényesen fog nyilvánulni. Midőn azért egyúttal elnök társaim, s a ház ez alkalommal megválasztott többi tisztviselőinek a ház jegyzőinek és háznagyának nevében is tolmácsolom a legforróbb hálának érzetét azon kitűnő bizalomért, a melyben őket a t. ház megválasztatásuk által részesíteni méltóztatott; s midőn a ház helyeslésének biztos reményében t. korelnökünknek a ház alakulása körül folytatott tanácskozásainknak jeles vezérletéért, a t. korjegyzőknek sikeres fáradozásaikért a ház nevében köszönetet mondok (Éljenzés) és azt jegyzőkönyvileg is kifejeztetni kérem (helyeslés), még csak azon nagy eszméket jelző két rövid szónak kimondására szorítkozom, melyek hazánk törvényhozásainak szemei előtt törekvéseink állandó iránytűje gyanánt lebegtek mindenkor: Éljen a király, éljen a haza! (Hosszas élénk éljenzés.) Mindenek előtt t. ház, miután a ház megalakulása megtörtént, szükséges, hogy azt az illető osztályok alakításával,és a bizottságoknak megválasztásával rekesszük be, úgy a mint ez iránt a ház szabályai intézkednek. A kilenc tanácskozó osztály nézetem szerint mielőbb sorsolás útján megalakítandó, s azonfelül azon összesen 14 bizottság megválasztandó, amelyeknek megválasztása a házszabályok szerint szintén az országgyűlés első teendőinek sorába tartozik. Bátor volnék kérni a t. házat, méltóztassék az iránt nyilatkozni, hogy mikor méltóztatik ezen teendőknek teljesítésére napot kitűzni. (Felkiáltások: Hétfőn) Madarász József figyelmébe ajánlja az elnöknek, hogy a házszabályok 26. §-a értelmében még a kilencz osztálynak megalakulása előtt kötelessége a háznak a 7—7 tagból álló 9 bíráló bizottságot megválasztani s ezeknek mielőbbi megválasztása annyival is inkább kívánatos, mert a 30. § intézkedése következtében, amint ezen bíráló bizottságok megválasztattak, utána való nap az elnök egyúttal az igazoló bizottságot üléstartásra felhívja, a bíráló bizottságok pedig azonfelül minél előbb megalakulni kötelesek. Neki semmi kifogása úgymond az ellen, hogy a legközelebbi ülés napirendjének első teendői közé a 9. osztály sorsolása tűzessék ki, hanem mindenesetre kérné a házat, hogy ugyanazon napirendnek teendői közé a 26. §. szerint a 7—7 tagból álló bíráló bizottságoknak megválasztása is tűzessék ki. (Helyeslés.) Helfy Ignácz méltányolni tudja azon indokot, mely az elnököt arra indítja, hogy a ház munkálkodását minél inkább siettesse, és azért hétfőre hozza javaslatba a bizottságokra való szavazást. Maga is osztja az elnök, s bizonyára az egész háznak azon kívánságát, hogy siettessük a munkát; de tekintve, hogy e bizottságok megválasztása mindenesetre igen fontos kérdés a ház jövendőbeli működésére nézve, minthogy tudjuk, hogy gyakorlatilag a dolog úgy szokott történni, hogy előbb a kormánypárt saját kebelében megállapodik a bizottságok tagjaira nézve, és csak azon értekezlet után tudja meg az ellenzék, minő arányban részesíttetik ő a választásban; kell arra idő, hogy az ellenzék is a maga részéről megállapítsa az arányt, és egyszersmind hogy tanulmányozhassa a tagok közül, ki melyik szakra alkalmasabb. Minthogy ő azt hiszi, hogy a ház minden pártjának érdekében áll, hogy a bizottságok minél jobban legyenek összeállítva, és minthogy erre idő kell, arra kéri a házat, méltóztassék megállapodni abban, hogy a bíráló bizottságok választása, valamint az osztályok kisorsolása a hétfői ülés napirendjére tűzessék, a bizottságok választása azonban a reákövetkező napra halasztassék. (Helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminiszter azon kérést terjeszti a ház elé, hogy ezen ülésszak alatt a pénz-és az adóügyeket illető összes tárgyakat a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani előkészítés végett. Minthogy azonban ezen körülménynél fogva a pénzügyi bizottságnak amúgy is számos teendői megszaporodnak, kéri a házat, méltóztassék elhatározni, hogy az ezen bizottságnak eredetileg a házszabályokban legalább 15 re megállapított száma ez idő szerint 21-re emeltessék. (Helyeslés.) Szende Béla honvédelmi miniszter hivatkozva a házszabályok 98. §-a, mely szerint a honvédelmi bizottság legalább 7 tagból áll, tekintettel arra, hogy ezen bizottság gyakran igen fontos tárgyakkal van elfoglalva, de ezen ülésszak alatt különösen igen igen fontos tárgyak felett lesz hivatva tanácskozni, mint a múlt országgyűlésen is kérte, most is kéri, hogy ezúttal a bizottság tagjainak száma 15 tagra emeltessék. (Helyeslés.) Péchy Tamás közlekedésügyi miniszter ugyancsak a házszabályok 98. §-a értelmében arra kéri a házat, hogy valamint a pénzügyi bizottság, akképen a közlekedésügyi bizottság tagjainak számát is méltóztassanak 21 tagra emelni. Ezen bizottságok gyakran együttműködnek és ezért is szükséges, hogy egyenlő számmal legyenek. (Helyeslés.) Simonyi Lajos bv. kereskedelmi miniszter (Derültség) felemlíti, hogy a lefolyt országgyűlés alatt a gazdasági és a számvizsgáló bizottságban 7—7 tag volt, de ez kevésnek bizonyult, ennélfogva ajánlja, hogy mindkét bizottság tagjai száma 9-re emeltessék. (Helyeslés.) A tett indítványok nyomán tehát a pénzügyi bizottság 21 tagból, a közlekedésügyi szintén 21 tagból, a honvédelmi 15 tagból, a gazdasági és számvizsgáló bizottság pedig 9—9 tagból fog állani. Hétfőn az osztályok megalakulnak és a bíráló bizottságok megválasztatnak. A többi bizottság megválasztása pedig keddre halasztatik. Elnök felkéri ezután a ház azon tagjait, akik részint három, részint két helyen választattak meg, nyilatkozzanak az iránt, hogy melyik kerületbeli megbízatásukat tartják meg s melyekről mondanak le. A múlt országgyűlésen s a korábbiakon e végett három napi határidő tűzetett ki: felkéri ennélfogva a házat, méltóztassék, ha jónak látja, elhatározni, hogy az illető képviselők három nap alatt nyilatkozzanak, melyik kerületet tartják meg. (Helyeslés.) Vannak továbbá úgymond még tagjai a háznak, akik azon eddigi állásukról, amely a képviselői állással összeférhetetlen, nem mondottak le. Ezeket figyelmezteti, hogy a törvény által erre nézve megszabott határidő alatt az elnökségnél az iránt jelentkezzenek. És minthogy vannak képviselők, kiknek megbízó levelei még nem menvén át a vizsgálaton, igazolásra várnak, ezeket megkéri, hogy amennyiben oly állást foglalnak el, mely összeférhetlenséggel van összekötve, ez iránt az elnökséget értesítsék. Ülés vége 3 óra 10 perczkor. Hétfőn 10 órakor ülés. A gleichenlbergi fürdőből. [Ne féljen az olvasó, nem fogok a mai politikáról szólani, mely az itteni szegény betegekhez hasonlít, kik a halál csiráját bensőjökben hordják és kiknek arczpirja inkább sorvadást mint sem egészséget jelent. De szólani akarok a gleichenbergi benyomásokról és szólani akarok a jó meleg nedves levegőről, Gleichenberg szép, kies fekvéséről, jó ásványvizéről és fürdőjéről, melyek daczára minden jó behatásu tulajdonságaiknak nem képesek még csak egy beteget sem megmenteni, ha az egyszer a természettől el van ítélve. De szép a remény és igy mint minden ember, ezen betegek is a cura által javulást remélnek, s őket e reménytől megfosztani vétek volna. Annyi bizonyos, hogy borzasztó ezen betegeknek zenéjét hallgatni, melyet a köhögés minden tónusban képez, főképen éjjel, mi a szomszéd falakon keresztül igen szomorúan hangzik. De hagyjuk el ezen szomoritó képet, és iparkodjunk egy vigabbat rajzolni, p. o. azt, melyet a lengyel és magyar társaság itten képez, és mely majdnem a fürdő vendégeknek legnagyobb contingensét teszi. Kellemes behatást tett reám az, hogy itten a magyar és lengyel nyelv túlsúlyban van képviselve. Ami különösen magyarjainkat illeti, azok Páris, Berlin, London, Róma, Konstantinápoly, Egyptom, de még Chinában is egy arányos lelkesedéssel bírnak hazájuk iránt, úgy itt is, amiről tisztelt szerkesztő úr is, bár rövid ittléte alatt meggyőződhetett, szemtanúja lévén annak a kedves báró Monbach családnál, hogy a magyar nemcsak Magyarországon, de még a guthmüthig, de együgyü stájer nép közt is csak magyar marad. Meg van lepve az ember, midőn a Monbach család kitűnő kastélyába belép, mely egy gyönyörű szép regényes parkszerű erdő közepett magasan kiemelkedő hegyen áll. Ott ,a legkisebbiktől a legnagyobbikig, mindenki magyarul beszél. Nem szólok ezen nemes család szép magyar gyermekeiről és finom neveléséről egyebet, de annyit kell hogy mondjak, midőn ezen kedves családot elhagyom, mikép nem tudom, mi dicséretre méltóbb, báró Monbach igen magyaros és finom modora, vagy az ő szellemdus nejének — szül. gróf Vassné — hazafias lelkesedése. Annyi bizonyos, hogy ezen család az igen elhanyagolt hires ősi magyar hospitalitásunk iránti kedves emlékeket fölujitotta bennem. Egy napon a hires orientalista báró Hammerpurgstahl fiát is felkerestem. Midőn az ember a régi, de igen érdekes várkastélyába belép, egy török felirat olvasható, mely a látogatókat törökül üdvözli. Ami pedig ezen régi kastély háziurát, illeti a bécsi reiefisrath tagja nem nagyon megnyerő alak, amit azonban bőven kárpótol a kedves háziurnő nyájassága. Még egy más látogatásra is reg voltam egy család által hiva, hogy mennénk együtt az egyptomi alkirály egyik nagy politikai ágenséhez, kinek itt szép birtoka van. De daczára annak, hogy én Seffer basát Egyptomból személyesen ismerem, mégsem volt vágyam odamenni. H. M. Árvéd-munkálatok a budai hegyekben. A fővárosi középitési bizottság tegnap délután tartott ülésében tárgyalta a Budán eszközlésbe veendő árvédmunkálatokra vonatkozó tervezetet. Először több kisebb tárgyat intéztek el, igy Hersy Gyulának a zöldfa utczában építendő házából 21 öl a szabályozás folytán elesvén, öb p. 100 frt váltatik be. Fleischman és Weber a városligetben a külső sugárút mellett fekvő telkük feloszthatásáért folyamodnak s a városnak ingyen ajánlanak fel egy telket útnak, mely 100 hosszú, aiz öl széles, ha a szab. tervet elfogadják. Elfogadtatott ezen észrevételekkel: 1. hogy 300 ölesnél kisebb telkekre ne oszszák fel azt; 2. hogy azokon csak villák építtethessenek; 3. hogy az utcza egészen használható állapotban adassék át a városnak. Pestmegye évnegyedes közgyülése. (Szept. 3. és 4. napjain.) Tegnap f. hó 3-án folytatta a közgyűlés tanácskozásait s Szapáry István gr. főispán d. e. 10 órakor megnyitván az ülést az előző nap jkönyve felolvastatott és hitelesíttetett. Több csekély fontosságú házi ügy elintézése után a főügyész azon kérést terjesztette a bizottság elé, hogy szerfölött gyakori hivatalos utazásaira költséget utalványozzon. Kérése elfogadtatott. A bitang jószágok kezelésére nézve új rendszabály olvastatott fel, melyet elfogadtak. — Több község átcsinálási kérelme azzal fogadtatott el, hogy a munka árlejtésen fog kiadatni a legolcsóbban vállalkozónak. Erről a megyének jelentős teendő. Következett a közs. miniszter leirata, ki felszólitá a megyét, hogy az ordas-uszodi partvédezet elkészítésére az érdekelt községek a napszámot fedezzék, a minisztérium pedig kész a szükséges kőanyagot szolgáltatni. A megye felszólítása után az illető 5 község a napszámteher viselésére késznek nyilatkozott, valamint a sárközi dunavédgát és csatornázási társulat is. E partvédépítéshez Lak község 400 napszámmal, Foktü 600-zal, Úszód 2000-rel, Ordas 800-zal, Benedek 400-zal, a csatornázási társulat 4000 napszámmal járulnak á 50 kr. Ez utóbbi 2000 frtot fizet készpénzben. Ez tudomásul vétetett, de egy szakértő fog kiküldetni, hogy a használt kövek minőségét megvizsgálja. — Több község iskolai jelentései helybenhagyattak. A főmérnök jelentéséből — mely a megyei utak állapotáról szól, kiemeljük, hogy a nyári viharok az utak mellett ültetett gyenge fákban nagy károkat okoztak, továbbá, hogy a hidegkúti és vörösvári országúton a víz által tetemes kár történt, melyet csak nagy áldozattal lehetett újra helyrehozni. Felsoroltatnak még benne, hogy az összes megyei utakon minő munkákat vittek véghez. A jelentést tudomásul vették, de szót emeltek többen a közlekedés rész volta ellen; alig lehet esős időben egyik községből a másikba menni, amit az alispán maga is elismer. A szolgabirók utasitandók (szól a határozat) az utak jó karban tartására. — Felolvastatik a községek adóhátralékainak mikénti behajtására vonatkozó előterjesztés, ami tudomásul vétetett. A tiszavidéki vasúttársulat folyamodik, hogy több megye példájára Pest megye is mentse fel a vasúti pályaőröket a közmunka teherviselése alól. A főjegyző felszólalására elvetik a társulat kérvényét. A valkói elöljáróság a bizalmat vesztett Murányi Elek községi jegyzőt hivatalától felfüggesztette s daczára, hogy ez a jegyzői földek után évek óta adót nem fizetett az április hóra járó dijat neki kiutalványozta. Ez ellen több valkói polgár óvást, illetve felebbezést adott be a megyéhez. A közgyűlés azonban úgy találván a dolgot, hogy Valkó község elöljárósága nem tett törvényellenes dolgot akkor, midőn a jegyző egy havi diját kiutalványozta s azt az adó fejében le nem húzta, azért annak intézkedését jóváhagyja. Geszner Mihály kecskeméti felsőjárási orvos folyamodik, hogy eddigi lakhelyén, Szelén, hol 26—27 év óta tartózkodik, maradhasson továbbra is. A közgyűlés azonban, mivel több tisztviselő is van, ki a hivatal székhelyétől s ügyködési körétől távol lakik, ezen visszás állapotot megszüntetendő, kimondotta, miszerint nevezett orvos, a főorvos és egy közigazgatási tisztviselő felszólítandók, miszerint October 1-ig nyilatkozzanak, hajlandók-e illető helyeikre lakásukat áttétetni, ha nem, hivataluktól felfüggesztetnek. Következett a „magyar gazdasszonyok országos egyletének“ ötven-ötven forintos két rendbeli küldeményéről a megyebeli ínségesek javára szóló jelentés. Konopy, illetve Czigler Sándor és Madarassy László a virilis bizottsági tagságról lemondanak. Tudomásvétel végett átadatik az igazoló választmánynak, mely nem sokára fog összeülni. Bejelentetik végre Barina Vendel választott bizottsági tag halála s ezzel egyidejűleg bemutattatnak a szent-endrei, csömöri és túrai választókerületekben üresedésben levő bizottsági tagság iránti jelentések. A közgyűlés nevezett községekben a bizottsági tagok választására oct. 31-ét tűzte ki. S ezzel az ülés befejeztetett. * A megyegyülés utolsó napja ma a lehető legcsekélyebb érdekeltség mellett folyt le. — A meg elolvastatott a közmunkatanács átirata, — melyben több kőbányai szőlőbirtokos azon kérelmét, hogy a szőlőtelkeket építkezési czélra használhassák fel, az is elfogadja. Tudomásul vétetett, de mivel a telkek felosztása iránt még nem volt tervezet, a felosztandó telkek nagyságát illetőleg hosszas vita folyt. Preiszner és Scheich csak 400 □ öles telkeket akarnak megengedni, de többen ellene szólván, a majoritás azt határozza, hogy némely helyeken 120 □ öl legyen a felosztási minimum, és e helyek megnevezésére egy albizottság küldetik ki. Ez Scheich, Preiszner és Főzes urakból áll, de részt vesz benne a X. kerület elöljárója is. Következett a hegyi vizek levezetése és utak rendezése iránti javaslat. A közgyűlés a budai vész alkalmából ily javaslattétel végett egy vegyes bizottságot küldött ki kebeléből. Ezen albizottság tüzetesen tárgyalván és igen buzgón foglalkozván a kérdéssel, tegnap a vegyes bizottságnak előterjesztette javaslatát, hol az felolvastatott, a tagok észrevételeiket rá megtették, s a tárgyalási jegyzőkönyv tegnap a középitési bizottság elé került. Az első pont, mely arról szól, hogy a főv. területén az erdők pusztítása meggátoltassák s a befásitás megindittassék, — hogy a vizszabályozásról, s a szőlők és egyébb mivelési földterületekre vonatkozólag törvény vagy helyhatósági szabályzat alkottassák, s az e ponttal összefüggő 8-dik pont, mely egy úthálózatnak olyformáni létrehozatalát hangoztatja, hogy minden völgyvidék legalább egy közlekedési utat nyerjen, s ahol a szükség kívánja ezen utak egymással összekapcsoltassanak, — egyhangúlag elfogadtatott s a városi mérnöki hivatal a tervek részleteinek elkészítésére utasittatott. A 2-ik pont, mely jól szervezett állandó hegyi rendőrséget s az utak és vizárkok fentartására külön szakközegeket kíván, szintén elfogadtatott, s a bővebb részletek kidolgozására a mérnöki hivatal szólittatik fel. A 3-ik pont, mely a következő elveket állítja fel u. m. a hegyi vizeknek lehetőleg a beépített területek elkerülésével levezetése, — oly müvek létesítése, melyek segítségével a kőhordalék és iszap képződése, illetőleg a hegyekről való lemevgyei hivatalnokokon kívül alig egy két szolgabíró s pár bizottsági tag volt jelen; még a hiányozhatatlan Halász Boldizsár is távol volt ma, ami emberemlékezet óta tudvalevőleg nem történt. A tegnapi jegyzőkönyvnek felolvasása teljes egy órát vett igénybe, alkalmat nyújtván így a jelenvoltaknak, hogy ebéd utáni fiestájukat ebéd előtt elvégezhessék. 11 órakor megtorló szemét a gyűlés s hozzáfogott a napirend még néhány hátralevő tárgyának lemorzsolásához. A Marczibányi Majthényi féle alapítvány gondnoka Rózsahegyi István folyamodott a megyéhez, hogy a gondnoki díjából levont összeg neki kiutalványoztassék. Az ügy abban áll, hogy Rózsahegyinek az akkori adminisztrátor Kapy 120 frtot ígért évi díjként s ezenkívül a bejövő kamatfeleslegeket. Minthogy azonban ez utóbbiakat az alapítvány perei felemésztették, Rózsahegyi azokat nem kapta meg. Most azonban e czimen 366 frtot s ezenkívül elmaradt egy évi fizetését 120 frtot kéri. Ez utóbbi ki fog neki utalványoztatni, az előbbi kérést azonban a megye nem veszi figyelembe. Özvegy Körmöczy Jánosné, férjének, ki megyei csendbiztos volt, elhalálozása után nagy nyomorba jutott. Életjáradékot, vagy végkielégítést kér a megyétől, mivel férje temetési költségeit sem volt képes kifizetni. A közgyűlés elhunyt férjének 3 havi nyugdíját 150 frtnt szavazza meg neki végkielégítésül. Galgóczy Károly Pestmegye monographiáját legközelebb be fogja fejezni. A művet melyből a szerző a megyei statistikai bizottságban már kétszer olvasott fel részleteket, s melyet nekünk is volt alkalmunk már ismertetni, a szerző Pestmegye rendelkezése alá kívánja bocsátani. A közgyűlés e tárgyat az állandó választmányhoz utasítja, mely Galgóczyval értekezzen a kiadás módozatai iránt, s a jövő közgyűlésnek e tárgyról előterjesztést tegyen. A közgyűlés d. u. 1 órakor feloszlott, sosa megakadályoztatik, — arra való törekvés, hogy a vízroham, illetőleg a víz folyási sebessége gyengítessék és a víztömegek lefolyása hoszabb időre feloszlassék, elfogadtatott. E pont alatt, ezen elvek szemmel tartása mellett javasoltatik, ahogy a Krisztinavárosból a Svábhegyre vezető út melletti árok, mint szintén a Kissvábhegy és Kakukhegy magaslatai közt levezető árok uj műárok segítségével a németvölgy árkába vezettessék; b) szintén az orbánárok is; c) a Cserhalmay nyaraló melletti uj árok továbbra is fentartassék; d) a Mártonárok a sashegy lejtőjén uj műárokba vezetendő; e) a sánczárok iránya és lejtője olykép rendezendő, hogy az ott lezuhanó hegyi vizek a Gellérthegy szikláin le a rudas fürdő mellett a Dunába ömölhessenek, f) hogy az ó-budai hegyekből jövő vizek a Filatoriárkon át a Dunába vezettessenek; g) völgyzárlat létesítése, melyre alkalmas hely a hidegvölgyben a Pokornyféle mészégetőnél van, s hol 100000 frtnyi költséggel az ördögárok vizterületének m. e. felét magában foglaló völgyzárlat lenne létesíthető, mely 30 millió köbláb vizet fogadhat be. A g) pont ellen két tag nyilatkozott. Lechner L. véleménye az, hogy az ily esetek mint a júniusi 26-iki egy században legfelebb kétszer fordulnak elő. S minthogy félő, hogy e völgyzárlat nem lesz tisztán tartva, az betegségek okául szolgál, s szükség esetén a sok iszap miatt mégsem lesz használható. Schneider pedig elégnek tartja a többi intézkedéseket, miért is a völgyzárlat szerinte fölösleges. Azonban a többség mellette volt a völgyelzárásnak. A 4-ik pont, mely az ördögároknak a Drázse féle téglavetőtől a fogaskerekű pályáig fekvő részén tetemes igazításokat indítványoz, észrevétel nélkül elfogadtatik. Az 5. pont, mely a vízvidék kisebbítésére új nyílt csatornát hoz javaslatba, a Christin-féle téglagyártól az „országút“ városrészen át a legmélyebb pontokon a Dunáig, az albizottságban is vitára adott okot. Miháji kb. elnök az ördögárkot is nyílt csatornává akarná átváltoztatni, de elfogadja az új nyílt csatorna tervét. Wohlfart előbb elfoglalt álláspontját magyarázván, később hozzájárul a tervhez, Imre főmérnök a boltozott csatornához ragaszkodott, s különvéleményét írásban is beadta. E kérdés a vegyes bizottságban szintén vitára adott alkalmat. A többség azonban a beboltozott csatornák mellett nyilatkozott, főleg egészségi szempontból , Lechner Lajos a nyílt csatorna mellett szólalt fel, mert a boltozottak oly nagy eső alkalmával sok mindennel megtelnek s a víz lefolyását akadályozzák. Fogler azért nyilatkozik a boltozott csatornák mellett, mert ezeket az utczák tengelyébe lehet fektetni. Wein J. pedig az új csatornát tartja feleslegesnek, de kívánja, hogy a régit beboltozzák. Wohlfart és Schneider a bizottság javaslat mellett szólnak s így a többség a két csatorna és ezek beboltozása mellett szól. Mihálik a szerencsétlenség okának az ördögárok feletti három hidat és az árok beboltozását tartja. A 7-ik pont a menhelyek felállításáról szól, mely elfogadtatott. Ezen tárgyalási jegyzőkönyv felolvasása után az építkezési bizottság az al- és vegyes bizottságoknak legmelegebb köszönetét nyilvánítja működésükért, főleg az albizottságnak, melyre a munka legnagyobb része esett. Következett az ezek feletti vita. Scheich javasolja, hogy a vegyes bizottság által elfogadtatott 1. 2. pont észrevétel nélkül elfogadtassák, mi meg is történt. A 3 pontból a — f-ig szintén. Csupán a d) pontra nézve amennyiben a Mártonárok helyett a Németvölgyön át a kelenföldön vezetendő az árok, tettek változtatást. — Lechner és Schneider ag) pontra nézve a völgyzárlat ellen vannak műszaki tekintetben. A 4-ik pont elfogadtatik. Az 5-ik pontra nézve a bizottság egyh. a beboltozott árok mellett van. Mihálik mintán. a nyílt mellett szavaz. Azon kérdésre, szükséges-e az ördögárok vizeinek elágazása vagy sem ? — a bizottság többsége az elágazás mellett nyilatkozik. A tervezett új csatorna nem mint többen ajánlják, hogy a Christer-féle téglagyáron keresztül vezettessék, hanem az országúton fog levezettetni. A víznek a rakodón való kivezetésére a szükséges intézkedések gyors megtétele végett a tanács kéretik fel. A többi pontok elfogadtattak. Az ülés esti 8 órakor ért véget. Külföld. Az új szerb minisztérium kinevezését hozza a belgrádi hivatalos lap tegnapi száma. A kinevezés ekképen szól: Miniszteri tanácsunk elnökéül és közmunka miniszterül: Mihajlovics Sztovcsa urat, nyugalmazott államtanácsi elnököt ; külügyminiszterül és a szükséghez képest miniszteri tanácsunk elnökhelyetteséül: Risztics János urat nyugalmazott minisztert; belügyi miniszterül Grujics Jefrem urat, az állami tanács tagját; igazságügy miniszterül: Milojkovics Radivoj urat, az államtanács tagját; pénzügyi miniszterül: Jovánovics Szilárd urat, belügyi miniszteri helyettest; hadügyi miniszterül: Nikolics Tihomily urat, tiszteletbeli hadsegédét, az álló hadsereg parancsnokát és tüzérségi ezredest; vallás és közoktatási miniszterül: Vasziljevics Alimpija urat, a főiskola tanárát nevezzük ki. Minisztertanácsunk elnöke jelen ukázunkat hajtsa végre. Belgrádban, 1875. évi augusztus 19/31-dik napján. Obrenovics M. Milán s. k. Mihajlovics Sztovcsa s. k. a miniszteri tanács elnöke és közmunkaminiszter. Szerbia és Montenegro között, írja a „P. C.“, igen élénk tárgyalások folynak a herczegovinai ügyben követendő közös magatartás és esetleg cselekvés iránt. E tárgyalások csak a legújabb keletűek lehetnek, mert Belgrádban és Cettinjében eddig meglehetős tartózkodó állást foglaltak el a most tárgyalásokat folytató felek. Mióta Ristics vette át Szerbia külügyének vezetését, a Montenegró iránt érzett tartózkodás mindinkább háttérbe kezdett szorulni s a nemsokára létrejövendő szerb-montenegrói szövetség iránt már alig lehet kétség. Kevésbé vérmes emberek azonban azt tartják Belgrádban, hogy Szerbia és Montenegro némileg divergáló törekvéseit épen a mostani alkalommal lehet legbajosabban egy irányba terelni. A felkelők manifestumot fogalmaztak Kossierovoban tartott közelebbi nagygyűlésükön, melyben Bosnia és Herczegovina részére, Szerbiával s Montenegróval egyesülve autonómiát és törvényhozást, az európai dynastiák valamelyikéből keresztény fejedelmet kívánnak s egyszersmind adófizetést és a török államadósság viselésében résztvevést ajánlanak. — A manifestum aláírása a következő : „A törökországi keresztények felszabaditására alakult közp. bizottság.“ A’ manifesztum azt tanácsolja a felkelőknek, kerüljenek mindaddig minden összetűzést a törökökkel, mig Szerbia és Montenegró is kényszerítve nem lesznek résztvenni a háborúban. — A felkelők — úgymond — rokonszenveznek az osztrák birodalom népeivel, kivévén a magyarokat. A felkelők vonakodnak a konsulok előtt Mostarban megjelenni, hogy velők a békés kiegyezés tárgyában értekezzenek s indokul azt hozzák fel, hogy ott török pressiónak lennének kitéve; ennél fogva azt kívánják, hogy a kiküldött konsulok békebírósággá alakuljanak. Server basa proklamatióit a ckí hír szerint, mihelyt mint a portának a kibékéltetés ügyében kiküldött meghatalmazottja, Mostárba megérkezik. E proklamatióban biztosítani fogja a basa kormánya nevében a felkelőket, hogy a porta a jövőben nem fog megtűrni semmi faggató rendszabályokat a polgárokkal szemben; a nép elnyomásában vétkesnek találandó tisztviselők felelősségre vonatnak, az önkénykedés által károkat szenvedett polgárok követelései külön e czélra felállítandó bíróságok által fognak megvizsgáltatni, az alaptalanul számüzöttek visszahivatnak és a bujtogatók kiutasittatnak. A herczegovinai mozgalomról a zágrábi „Narodne N.“ eme sensationalis távirati tudósításokat közli: Nevesinje mellett 2-án nagy harcz folyt. A törökök tönkre téve. Neveszinte lángban. A felkelők három erősséget támadtak meg. A török részről elesettek száma 200, 80 megsebesült s több török fogságba került A felkelők a megtámadott erősségeket hatalmukba kerítvén, 80 lónak és 100 puskának jutottak birtokába. — Ljubobratics Montenegróból visszaérkezvén, a felkelők fölötti parancsnokságot ismét átvette. A felkelők főhadiszállása Zubcébe tétetett át. A felkelők Trebinje ellen újabb expedíczióra készülnek. A Montenegró kétszínűségéről szárnyra kelt hírek valótlanok. A kragujeváczi szkupstina az ország minden vidékéről 200 táviratot kapott, melyekben a törökök elleni háborúnak proclamáltatását sürgetik. A belgrádi nép izgatottan kívánja a harczot. A helyzet veszedelmes. Leo d’Urgel feladása. A „Standard” spanyolországi levelezője Leo d’Urgel feladásáról következő részleteket írja: — Csütörtökön este : Tegnap két karlista tisztnek megengedték Dorregarayhoz menni. A castilloni helyőrség látva, hogy hasztalan vár segélyt, kénytelen volt megadni magát. Fegyvereit letenni és szabadon elvonulni kívánt. E feltétel megtagadtatott és Martinez Campos nem akarta meghosszabbítani a fegyverszünetet. 8 órakor a Ciudadból néhány fehér zászlós követ jött s vizet kért a sebesültek számára. Miután nem kaptak vizet és élelmiszereik is elfogytak, feladták a fellegvárat. Este 6 órakor írták alá a szerződési pontozatokat. Holnap reggel 7 órakor fog a ciudadi helyőrség a hősies védelem után kivonulni. Pénteken este. A helyőrség tegnap este Castillonból a fellegvárba vitetett át. Ma tisztelegtek a helyőrségek Jovellar tábornok és törzskara előtt. Gyönyörű időnk volt s a katonaság delfiléje festői látványt nyújtott. A királyi csapatok keskeny sorokban táboroznak a zöld hegyeken. A seo d’urgeli ütegek 21 üdvlövést tettek. Legelői jött Lizzarraga, tábornoki egyenruhában, utána a püspök bíbor papi öltönyben s fekete köpenyben. Ezt követték a tábornok lovai és a poggyászokkal megrakott öszvérek. Ezután 12 trombitás, négy karlista csapat, tíz áldozár stb. A tábornok megtekinti a fellegvárat, mely az ostrom miatt sokat szenvedett. Az ágyuütegekben nem történt semmi kár. A királypártiak 820 j foglyot hurczoltak el. Volt ezek közt legalább 100 tiszt. A karlista kórodákban 50 sebesült van elhelyezve. A karlisták vesztesége az ostrom egész tartama alatt nem tesz ki többet 40-nél, 100-an sebesültek meg. A királypártiakból mintegy 300-an részint megsebesültek. Lizzarraga mint hadifogoly becsületszavára fogadta, hogy Barcelonába megy. A püspök egy papnöveldébe utasíttatott. A Corregarayhoz küldött követek a szerződési pontozatok aláírása után visszatértek azon válasszal, hogy segélyre ne számítsanak, mert Saballs és Castello nem akartak hozzá csatlakozni. Jovellar dél felé vonult. A foglyok ma éjjel Martinezben fognak aludni s onnan Puycerdán át Barcellonába menni. A „Standard” santanderi levelezője jelenti, hogy Leo d’Urgel kapitulatiója az északi tartományokban örömmel fogadtatott. Jovellar hadserege haladéktalanul elindult, hogy Dorregarayt Lerida tartományban utolérje. A karlista csapatokat Santanderben és Asturiaban folytonosan üldözik. A madridi minisztérium őszre egybehívja a kortest. A tartományi tisztviselők utasíttattak, hogy a kormánypárti jelölteket hathatósan támogassák. A Lassalisták kongressusa ülésez múlt szombat óta Hamburgban Bräuner ottani szabó elnöklete alatt. 1873-ban megtörtént ugyan az egyesülés Berlinben a sociáldemokraták két ága, a Lassalisták és az eichenachiak közt, azonban dr. Schweizer és vele egy kis töredék makacsul megmaradt továbbra is Lassale tanai mellett. — E hi ellenzék tart tehát most kongressust, melyen Lipcse, Bréma, Harburg, Hamm, Over, Hamburg stb. városok vannak képviselve s a tagok száma 750 főre megy. — A viták hevesen folytak s határozatba ment, hogy egy uj „átalános német munkásegyesület“ alapittassék a Lassale féle alapszabályok alapján, melynek székhelye Hamburg és közlönye a „Social-Demokrat“ czimü lap legyen. Az egylet alapeszméi a következők: „Tekintve, hogy a hamburgi kongressus a Lassale által alapított általános német munkás egylet hű kinyomata, elvben úgy mint szervezetében a még fennálló egyleti és gyülekezési törvény határozataival szemben lehetővé teszi, hogy a régi Lassaleféle alapszabá