Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-11 / 136. szám
136. szám IX. évfolyam. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre.... 20. — Félévre .... 10.— Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dí]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár. Szombat, 1875. szeptember 11. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodidner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ! MAGYAR ÚJSÁG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Kolozsvár, szept. 10. Szerkesztő barátom! Az országgyűlési óriási többséget látva, véghetetlen fájó érzés fog el: mennyi üdvös intézkedést, mily nagy életbevágó reformokat teremthetne e többség súlya és tekintélye, ha volna egy kimagasló, czéljaival tökéletesen tisztában levő, erős akaratú államférfi, ki e többségnek irányt képes volna adni. A nyolcz évi tapasztalás megtaníthatott bennünket, hogy az 1867-ben megkötött kiegyezkedés miben és mennyiben káros az országra. Mert hogy a kiegyezkedés egyikmásik kérdésben roppant anyagi hátrányára van nemzetünknek, azt beismerik és mondják azon jobboldali, most már szabadelvű társaink is, kik különben körömszakadtáig védik és folyton helyeslik a kiegyezkedést. Ezen reánk hátrányos megállapodások megváltoztatására soha sem volt kedvezőbb alkalom, mint most. Megvan hozzá a többség. Többség volt az 1869—72-iki országgyűlésen is, de akkor a kiegyezkedés hiányai — rövid tapasztalás lévén még mögöttünk — nem voltak oly kézzelfoghatók, mint ma. Az előrelátóbb politikusok megmondták ugyan már akkor is, hogy a roszul kötött kiegyezkedés hova fogja vezetni a nemzetet, de hatását, következményeit akkor még nem érezték oly közvetlenül mint most. Míg tehát egyrészről teljes öntudatával bír ma minden józanul gondolkodó fő a kiegyezkedés teremtette helyzet veszélyességének, míg más részről ezen veszélyes helyzet megváltoztatására a legfőbb és legelső kellék, a törvényhozási többség megvolna, mégis a legnagyobb aggodalommal nézünk e törvényhozási többség működése elé: vájjon hatalmát és tekintélyét a nemzet javára fogja-e fordítani? Félünk, hogy ez óriási többségnek nem veszi semmi hasznát az ország. A többség maga nincs eléggé áthatva az ország rohamosan tornyosuló bajaitól; a többségben nincs meg az a kiolthatatlan hazafias érzet, mely ellenállhatatlanul törekedjék nemzetét naggyá és virágzóvá tenni. És ennél még nagyobb szerencsétlenség az, hogy mindezek nincsenek meg a kormányban sem, melynek kezdeményezései a többségbe erőt és életet önthetnének. Ott vannak például a bank- és vámügyek. Hogy ez a két kérdés már eddig is koldussá tette a nemzetet s előbb-utóbb megöli, ha az ország érdeke szerint nem rendeztetik, azt csiripolják már a verebek is — annyira nyilvánvaló dolog. Ezt a két kérdést rendezni — úgy a mint Magyarország érdeke és jóléte kívánja, nem akadályozza a kiegyezkedési törvény egy cseppet sem. Mi kell tehát hozzá, hogy úgy rendeztessék e két kérdés, amint a magyar nép jóléte kívánja ? Semmi egyéb, mint a törvényhozás akarata. De ennek az akaratnak erősnek és rendületlennek kell lenni. Tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy úgy a bank mint a vámügy annak a félnek érdekében fog megoldatni, amely fél állhatatosabban megmarad elhatározása mellett. Mert ahoz, hogy valamely kérdés ne teljesen a mi érdekünkben oldassák meg, nem elég azt mondani, hogy Ausztria nem akarta máskép. Ha már egyátalán kell ezt valakinek mondani, úgy legyen ez a valaki Ausztria ne Magyarország. Nagyon sajátságos dolog az, hogy az Ausztria és Magyarország közti jó és békés viszony fentartása kedvéért mindig csak Magyarország enged, Ausztria soha. Mindig csak Magyarország veszt, és Ausztria nyer. Ha a jó viszony fentartása azt jelenti, hogy Magyarország rovására Ausztria vagyonosodjék, akkor csak maradjon az a jó viszony, mely úgy sem ér semmit, ha a nemzet koldus lett. Eddig is legfőbb vétkük volt a nemzet élén álló férfiaknak, hogy az idegen érdekek előtt való meghajlás mindig nagyobb volt bennük, mint az ország érdekeihez való tántoríthatatlan ragaszkodás. A jelenlegi óriási többség élén álló férfiak is — attól tartok — többet fognak áldozni idegen, mint saját nemzetük érdekeinek —1.— A pénzügyi bizottság mai alakuló gyűlésén Széll Kálmán pénzügyminiszter üdvözli a bizottságot, kéri elnézését gyarlóságai iránt és részrehajlatlan, buzgó közreműködését. Jelenti, hogy a budget kész, azt a ház közelebbi szétmenése előtt fogja beterjeszteni, és ha egy pár napig tanulmányozzák a tagok, hozzákezdhetnek annak tárgyalásához az országgyűlési szünet alatt, hogy ha a ház összeül, készen legyenek vele. Ekkor fogja a pénzügyi adminisztratióra vonatkozó reformjavaslatot beterjeszteni. Hiszi, hogy a budgetet a szünet alatt lehet befejezni.— Horváth Lajos kéri ugyanakkor az 1874-iki zárszámadások kivonatát a tagok számára. Széli K. a sommázatot ígéri. — Zsedényi kérdi: a többi javaslat van-e szoros összefüggésben a budgettel? Széli: az egyik összefügg azzal; ezt elő is fogja terjeszteni; a többi egymással függ organice össze és azok külön fognak előterjesztetni. De ezek eredményét az 1876 diki budgetbe felvenni nem fogja. Ezek a budgettárgyalást nem akadályozzák. Zsedényi: Tehát a budget előterjesztése után való nap fog a bizottság összeülni. Ezzel az alakuló ülés véget ért. _________ A kereskedelmi minisztérium részéről Horn Ede államtitkár, Matlekovics Sándor osztálytanácsos, továbbá a pénzügyminisztérium részéről Merfort és Salmen osztálytanácsosok f. hó 13 án Bécsbe mennek, hogy az osztrák kereskedelmi és vámszövetség ügyében megkezdjék a tárgyalásokat az osztrák kormány meghatalmazottaival. a Belügyminisztériumban legközelebb ismét tanácskozások folytak a megye-kikerekités iránt. Ezúttal a majd teljes számban senn időző főispánok hallgattattak meg e kérdésekre, s különösen az erdélyi kikerekitésre nézve. A Királyföld, az átalános vélemény szerint, három megyévé alakittatik át; ezen fölül Brassó külön törvényhatóság marad. A székelyföld sajátos területi és népességi viszonyai nehézzé tesznek minden nagyobb módosítást. Főispáni körökben beszélik azt is, hogy a megyei házi pénztár már január 1-én életbeléptettetik. _______ Gálócsy Gusztáv a debreczeni függetlenségi párt elnöke és Szathmáry Károly jegyzője adatják a „Debr.“-ben, hogy a debreczeni függetlenségi párt jövő vasárnap, e hó 12-ikén délelőtt 10 órakor Király Mihály czegléd utczai vendéglője helyiségében közgyűlést tart, mire a pártnak minden tagja meghivatik. — Tárgy: a helyzet megbeszélése. _________ Az igazságügyminisztériumban— amint a „K. Népe“ értesül — Csemeghi államtitkár befejezte több törvényjavaslat revízióját, ameyek a szünet alatt a kultuszminisztériumban dolgoztattak ki és véleményadás végett adattak ki az igazságügyminisztériumnak. E javaslatok közt van egy a nazarénusok felekezetére, s egy másik, ami legfontosabb, a polgári házasságra vonatkozó. A kormány javaslata mint forrásunk mondja, a polgári házasságot nem mint átalánosan kötelező, sem mint mindenki által szabadon igénybe vehető polgári intézményt, hanem csakis mint szükségbeli kisegítőt kívánja behozni. Viszonyainkhoz alkalmazott némi kiterjesztéssel az osztrák „Nothemlehe“ mintájára lesz alkotva. A javaslat tehát teljesen megmarad a szűkkeblű ingatag, és zavaros alapon, melyen vallásközi és házassági törvényhozásunk idáig mozgott. A képviselőház válaszfelirati bizottságának ma d. u. ülésében terjeszti elő Horváth Lajos a felirat javaslatát, úgy, hogy azt már holnap a képv. házban is be lehet mutatni. A horvát*slavon-kör tegnapi értekezletén a delegatióba választandó horvát képviselőket jelölte ki. Megválasztottak: Mrazovics Mátyás, Schramm Lipót, V oncsina Iván, Pejacsevics László gróf rendes tagokal, Kraj 1evics Miroszláv póttagul. A philadelphiai kiállításra vonatkozó bejelentések a budapesti kereskedelmi és iparkamara által a kormány megbízásából alakított kiállítási bizottság határozata szerint, a f. hó 1-jére kitűzve volt határidő lefolyása után is még a folyó hó végéig elfogadtatnak. Az írásbeli, egyelőre még nem kötelező, bejelentések a budapesti kereskedelmi és iparkamarához intézendők, a szóbeli bejelentések a délelőtti hivatalos órákban a kamara irodájában (Mária Valéria utcza, új tőzsdeépület II. em.) tehetők, ugyanitt bármely a kiállításra vonatkozó felvilágosítás készségesen megadatik. — A budapesti kereskedelmi és iparkamara kiállítási bizottsága. A nagybányai bányaigazgatóság vallomás szerint tényleg feloszlattatik, s teendői a kolozsvári igazgatóságra ruháztatnak azon okból, hogy ezen igazgatóságnak, ha az erdélyi vasművek eladatnának, még egy bizonyos nagyobb hatáskör fentartassék. vállal, hogy az esedékes kamatok és törlesztési részletek a közadók módjára fognak beszedetni, s végre, hogy a kötvényekre nézve bélyegmentesség adatnék. A magyar minisztertanács e kérdést tárgyalás alá vette, s azt határozta, hogy a horvát bánnak a kívánt biztosítás megadassák, de oly kikötéssel, hogy ha ezen jótállás folytán az állampénztárra valamely teher hárulna, az a Horvátország részére törvényesen meghatározott közigazgatási költségből lesz fedezendő. Mint a „N. fr. Presse” jól értesült forrásból hallja, a reichsrath október 15-én fog megnyittatni és nem mint korábban megállapodtak, okt. 10-én. A delegatiók megnyitásáról tegnap már hivatalosan értesítette az elnök a reichsrath tagjait. A király megküldve a magyar és az osztrák miniszterelnökökhöz intézett legf leiratát, eme rendeletet intézte a delegátiók összehívása tárgyában a külügyminiszterhez: Kedves Andrássy grófi A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867. évi decz. 21-én kelt törvény értelmében megválasztott, a magyar országgyűlés által pedig az 1867. XII. t. cz. értelmében az 1875. évre kiküldendő közösügyi bizottságokat folyó évi szept. 21-ére Bécsbe összehívtam; minélfogva megbízom önt, hogy az illető előterjesztések iránt intézkedjék. Kelt Schönbrunban 1875. évi szeptember hó 7-én. Ferencz József, s. k. Andrássy s. k. _________ király legmagasb kéziratával együtt a delegatiók összehívása tárgyában. (A levél és melléklete felolvastatnak.) Zsedényi Ede: A képviselőház által a delegátióba 40 rendes tag és 10 póttag lévén választandó, indítványozza, hogy a választások a képviselőház által a jövő hét azon napjára, amelyen országos ülés fog tartatni, napirendre tétessenek, és akkor választassák meg az 50 delegationális tag. (Helyeslés.) Elfogadtatik. Egyéb tárgya a mai ülésnek nincs. — A legközelebbi ülésben a gazdasági bizottság jelentését be fogja adni a ház költségvetésére nézve, s reményleni lehet, hogy a válaszfelirati bizottság is már holnap be fogja adhatni jelentését. Holnap a netán beadandó indítványok felolvashatása végett déli 12 órakor ülés tartozik. Ülés vége 11 óra 30 perczkor. Országgyűlés. A képviselőház ülése szeptember 10-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. ■ Jegyzők: Huszár Imre, Molnár Aladár, Beöthy Algernon, Wächter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak: Wenkheim Béla dr., Tisza Kálmán, Trefort Ágost, Szende Béla. Az ülés i. e. 11 órakor megnyittatván a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Dimitrievics Milos Bácsmegye kulpini és Theodrovics János Mármarosmegye huszti képviselők megbízó levelét egyszersmind tudatja, hogy Theodorovich kijelenté, miszerint a képviselői állást el nem fogadhatja, s azért a képviselőségről lemond. A Mármaros megye központi bizottsága e szerint utasítandó, hogy a huszti kerületben új képviselő választása iránt intézkedjék. Az államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság elnöke jelenti, hogy ezen bizottság megalakulván elnökévé gróf Festetich Györgyöt, alelnökévé Prileszky Tádét, jegyzőjének pedig Halassy Gyulát választotta. ______ Megalakultak a közlekedésügyi és pénzügyi bizottságok is, s elnökének amaz Korizmics Lászlót, jegyzőjének Szentpály Jenőt, — emez pedig elnökének Zsedényi Edét, jegyzőjének Ordódy Pált választotta meg. Tegnap az összeférhetlenségi bizottságnak tagjai a hitet letették, Szeniczey Ödön képviselő kivételével, aki most jelen lévén szintén leteszi az esküt. Tisza Kálmán előre bocsátván, hogy a házszabályok 233. §- a azt mondja (Halljuk), hogy a képviselőház számvevő bizottsága az országgyűlés eloszlásának esetében is teljesíti és bevégzi munkálkodását és annak eredményéről szóló jelentését egyelőre a belügyminiszternek adja át, a belügyminiszter pedig az említett jelentést határozathozatal végett a közelebb egybegyűlendő képviselőházhoz teszi át,—jelenti, miszerint ezen szabály rendeleténél fogva a számvevő bizottság jelentését a háznak bemutatja, hogy annak kinyomatását elrendelje és napirendre tűzése iránt határozzon. (Helyeslés.) — Ki fog nyomatni, a ház tagjai között kiosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Napirenden van a miniszterelnök levele a A főrendiház ülése szeptember 10-én. Elnök: Majláth György. — Jegyzők: Vay Béla b., Zichy) Ferraris Victor, Batthányi Ferencz gróf, Bánffy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak: Wenkheim Béla b., Tisza Kálmán, Trefort Ágost. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Elnek jelenti, hogy Béldy György 73 éves agg kora miatt magát az országgyűlésen való megjelenéstől fölmentetni kéri. Száray Victor gróf egészségi tekintetből és Béldy Gergely marosszéki főkirálybiró hivatalos elfoglaltatása miatt bizonytalan időre távoztatási engedélyt kér. — Mind a 3 kérvény az igazoló bizottsághoz fog áttétetni. — Továbbá gr. Apponyi György egészségi tekintetből kér szabadság időt, Károlyi Gyula gr. pedig országos képviselőnek megválasztatván, magát a főrendiházi üléseken való megjelenéstől ezen országgyűlés tartama alatt felmentetni kéri. Napirenden van a választási jegyek beadása és pedig elsősorban a pénzügyi bizottság egy tagjára, valamint a közösügyi bizottságra nézve is. — A főrendek szavazásra felhivatván szavazati jegyeiket beadják. Inkey Nándor báró bemutatta kir. meghívó levelét Elnök az ülést fél órára felfüggeszti. — Szünet után: Elnök: A választás eredménye a következő : A pénzügyi bizottság egy tagjára beadatott összesen 71 szavazat. Ezekből nyert Apponyi Albert gr. 64 szavazatot és igy Apponyi Albert gr. a pénzügyi bizottság tagja lett. A közös ügyek tárgyalására kiküldendő országos bizottság tagjaivá megválasztattak : gróf Almássy György, Samassa József érsek, gróf Erdődy István, gróf Erdődy Sándor, Haynald Lajos érsek, Román Miron érsek metropolita, gróf Gyürky Ábrahám főispán, herczeg Eszterházy Pál főispán, báró Vay Béla főispán, gróf Kálnoky Pál, gróf Zichy Ferraris Manó, gróf Zichy Ferraris Viktor, gróf Zichy Tivadar, gróf Szapáry Antal, Szögyényi M. László, Smai Bertalan, gróf Lónyay Menyhért, báró Mesznil Viktor, báró Lipthay Béla, gróf Zichy Henrik. Póttagoknak pedig: ifj. báró Vay Miklós, gróf Eszterházy István, gr. Batthyányi József főispán, báró Déry Lajos, báró Podmaniczky Géza, gróf Nugent Arthur választattak meg. Tombor Iván a képviselőház jegyzője jelenti, hogy a képviselőház a függő államadósságot ellenőrző bizottság tagjait megválasztotta, s e választásról a főrendeket szíves tudomás vétel végett jegyzőkönyvileg tudósítani határozta. A képviselőháznak e határozatát jegyzőkönyvi kivonat alakjában átnyújtja. — Tudomásul vétetik. A szülés szaporaságában tehát csak az egy Szászország mutat velünk egyenlő viszonyszámot (24-et), Ausztria és a német birodalom átlag 25- öt, a többi ország mind tetemesen elmarad mögöttünk. Újra egy erősen bizonyító tény, hogy a magyarországi néptörzseknek s nevezetesen a magyarnak, mint legszámosabbnak, korántsem gyér szaporulása oka annak, ha népességünk nem gyarapodik oly gyorsan, mint ezt az ország érdekében óhajtanunk kell. Az összehasonlító statistika ugyanis ellenkezőt bizonyít. S ha mégis népességünk nem tartana egyenlő lépést számbeli fejlődésében más államokéhoz — mit egyébiránt még közelebb kell megvizsgálnunk — oka egyedül szomorúbb halálozási viszonyainkban s átalános közegészségügyi állapotainkban keresendő, mire szintén még rátérünk. Egyelőre az újszülötteknek nemi különbséget kell kutatnunk. Egyike ez azon kérdéseknek, melyeket a statistikusok régóta kisérnek kiváló figyelemmel s noha az anyag mind szaporodik, mely bizonyos állandó viszonyt tüntet ki a legtöbb államban, a természeti titok nyitjára még nem akadtak vagyis a szabályos eltérés okának kiderítéséig még el nem jutottunk. Magyarország népesedési mozgalma (1864-73-ban). A m. tud. akadémia 1875. márczius 1 jén tartott ülésében Keleti Károly, érdekes és tanulságos értekezést olvasott fel a fennebbi czim alatt, mely az „Akadémia Értekezései“ között legközelebb meg is jelent. — Közöljük belőle a következő rövid kivonatot. Népességünk számával s némely állandóbb viszonyaival — mondja Keleti — több ízben volt alkalmunk megismerkedni. Ha népszámlálásaink történelme nem nyúlik is vissza régen múlt századokba, a II. József uralkodása alatt végrehajtott népszámlálásról kimentő tudomásunk van. Többkevesebb sikerrel ismételtetett az 1850—51-ben és 1857-ben ugyancsak az osztrák kormány által hazánkban is; az 1870-ben pedig, saját felelős kormányunk által megindított és kielégítő sikerrel végre is hajtott népszámlálásnak bírjuk eredményeit. Magyarország-Erdély népessége a születési többletnek és 1869-től fogva az előbbi magyar határőrvidék lakosságának hozzászámításával volt: 1864- ben 12,758.811 — lélek Végig tekintve ezen egész általánosságban bemutatott számokon, annyit máris konstatálhatni, hogy az egész évtized alatt folytonos csendes emelkedés tapasztalható, mely az évtizednek csak utolsó előtti évében, 1872-ben fordul gyenge hanyatlásnak — mit a már akkor föllépett utolsó kolerának tulajdoníthatunk, mely hanyatlás 1873-ban ugyan a befolyás alatt tetemessé változik. Ha az ország egyes részeiről, vidékeiről akarunk szólani, legegyszerűbbnek látszanék: elfogadni a régi felosztást Dunán és Tiszán innenre meg túlra. De a statistikai kutatásnak nem szabad valamely ország politikai beosztásához tapadnia, hanem nyomoznia kell tárgyát az ország természeti viszonyaihoz simulva s a statistikai anyag szerint ki kell jelölnie az országon belül levő természetes vidékköröket és határokat. Keleti a szorosan vett Magyarországot statisztikailag 6 ilyen egymagában kikeritett, meglehetősen egyforma természeti viszonyokkal biró területre osztja. I. Duna jobbparti kerület, illetőleg a Dunántúl ; II. Duna balparti kerület, magában foglalván a felvidéket, u. m. Árva, Bars, Esztergom, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Turócz, Zólyom megyéket; III. Duna-Tisza köze, magában foglalván Bács, Csongrád, Heves, Pest megyét és a Jászkun kerületet; IV. Tisza jobbparti kerület, illetőleg a Tiszán innen; V. Tisza balparti ker., magában foglalván Arad, Békés, Bihar, Csanád, Közép-Szolnok, Kraszna, Mármaros, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zaránd megyét, Kővár vidékét és a Hajdú kerületet; VI. Maros-Tisza-Duna köze, magában foglalván Krassó, Szörény, Temes, Torontál megyét és a Nagy-Kikindai kerületet. Keleti a népesedési statistika némely főmozzanatát e felosztás szerint mutatja be, felhíván a figyelmet arra, területileg és népességileg mely kikerekitett tereket kapunk javaslata szerint: VII. Erdély 954.8s 2,069.202 E szerint tehát 500 és 900 □ mfld. körül változó területi csoportokat nyerünk, aránylagosan eloszlott másfél és 2—2 milliónyi lakossággal, mely még viszonylag is helyesebben csoportosul, kimutatván a ritkább lakosságú vidékeket. Csak a Duna Tisza köze feltűnő némileg, amennyiben ennek nagyobb viszonylagos népességét a főváros okozza. A különböző évek befolyását világosabban látni a népességi mozgalom egyes tényezőinél, így legelőbb is ezekre térünk, kezdve elsejöknél vagyis a házasságoknál. Magyarország Erdélyen: _________ A horvát bán a „K. N.“ szerint az úrbéri viszonyokkal rokon természetű viszonyokat Horvátországban szabályozni, s e czélból törvényjavaslatot előterjeszteni szándékozván, még augusztus hóban kérdést intézett a magyar pénzügyminiszterhez, vajjon hajlandó lesz-e a magyar kormány a magyar korona országai törvényhozása elé törvényjavaslatot terjeszteni aziránt, hogy a magyar állam Magyarország tehát, mint látszik, valamennyi országnak előtte áll a népesség törvényes szaporodásának első föltételével, vagyis a házasságok viszonyszámaival, amennyiben itt az utolsó évtizedben 132.000 házasság köttetett egy éven át, esvén egy esketés átlag 97 lélekre. A népesség számában való szaporodást ismételve látjuk a házasságokra nézve is. Az emelkedés folytonos, mi a két végső évnek összehasonlításából is legott kitűnik. 1864-ben még csak 120 lélekre esett egy házasság, míg 1873-ban már minden 88 lakosra jut egy esketés. De nem oly állandóan folytonos az emelkedés az évtizeden belül, mert már 1866-ban, a porosz háború évében tetemes csökkenést tapasztalunk a házasságok számában, mely a már 108 lélekre eső hányadot 122-re emeli. A következő 1867-ik elég normális év meg is közelíti az átlagot 96-tal, de az utána való 1868-ik, az egész évtized legtermékenyebb, leggazdagabb éve a hányadot 73-ra szorítja le, mi többé egy évben sem ismétlődik. Már 1869-ban az első nagyobb válság befolyása alatt apad a házasságok száma, a hányad 90-re szökik; 1870, 71, 72 mind az átlag körül mozognak 96 és 93 között; és csodálatosan az 1873-dik év, és az, mely alatt a colera oly irtózatosan pusztított, 16.500-zal szökteti fel a házasságok számát. Ezt máskép alig magyarázhatni, minthogy a még 1872 őszén a kolera által látogatott vidékek lakói, élvén azon szokásnak, melyet állandóan tapasztalunk bármely népnél, a megelőzött csapásokat mintegy jóváteendő — vagy talán felocsúdva a járványszülte rémületből, iparkodtak helyreütni a megelőző évben elhalasztottakat s az akkorra szándékolt házasságot csak 1873-ban köték meg. Csak újabb évnek tanulmányai fogják e föltevést igazolni, ha ugyanis 1874-ben is hasonló emelkedését fogjuk tapasztalni a házasulásoknak. Áttérve a születésekre, előre is megjegyezhető, hogy a legérdekesebb összevetések jóformán csak a halálesetekkel együtt véve tehetőn.Mindamellett némely külön viszonyt is kell kutatnunk, s e végből legelébb is az absolut számokat konstatálnunk; a táblázatok szaporításának kikerülése végett hozzávethetjük azon viszonyszámot is, mely kimutatja hány lélekre esik egy születés. A tízévi átlag pedig 552.263 születést mutat ki, melyekből kerek számban 24 személyre esik egy születés. A születési arány tehát, mint látszik, eléggé állandó. A 66-iki háborúév után következő 1867, kivéve, melyben nagy hanyatlás állt be, folyton emelkedik a szám 1872-ig, melynek, valamint az 1873 ik évnek külön viszonyait a halálesetek kutatásánál lesz alkalmunk bővebben tanulmányozni. A számok értékének szigorúbb meghatározása végett egyébiránt itt is kitérhetünk a külfölddel való összehasonlításra. Találjuk pedig azt, hogy: Ausztriában (1864—71) egy születés esett 25 lélekre , Bajorországban (1871) „ 26 » 1871-ben 303.253 287.895 — 15.358 106.5 1872 ben 289.132 274.130 — 15.102 105.a 1873 ban 291.275 275.517 — 15.758 105., Az évtized számai úgyszólván változatlanoknak mondhatók s alig térnek el a 10 évi átlagtól, mely szerint 15.141 fiúval születik több évenként és 100 leányszületésre átalában 105 — 106 fiszületés esik. A házasságok és születések számai, bármily örvendetes népességi tényezőkül tekinthessük egyébiránt, önmagukban még keveset bizonyítanak fajunk szaporodásában. Erre nézve ítéletet csak akkor képezhetünk magunknak, ha a harmadik tényezővel, a halálozási viszonnyal is összevetjük. Az eredmény im ez: : Született pedig: 1865- ben 12,909.421 — „ 1866- ban 12,951.488 — „ 1867- ben 13,021.288 — „ 1868 ban 13,135.330 — „ 1869 végén 13,561.243 — „ 1870 „ 13,693.092 — „ 1871 „ 13,749.549 — „ 1872 „ 13,732.466 — , 1873 „ 13,435.193 — * kitért. oszt. lakosság négysz. mfld. 1873 végén.* 1 I. I. IV. V. VI. VI. I. Duna jobbparti kér. 585.3l 1,746.238 II. Duna balparti kér. 750.el 2,467.579 III. Duna-Tisza köze 635.8s 2,142.233 IV. Tisza jobbparti ker. 548.*, 1,457.096 V. Tisza balparti ker. 90^.,* 2,246.911 VI. Maros-Tisza-Duna köze 489.141,2880.45 házasság esik egy köttetett házasság 1864- ben 104.490 120 lélekre 1865- ben 118.864 108 * 1863-ban 105.670 122 1867- ben 135.601 96 1868- ban 179.637 73 „ 1869- ben 146.272 90 „ 1870 ben 133.999 96 „ 1871- ben 142.853 96 „ 1872- ben 147.555 93 „ 1873- ban 153.068 88 „ Némileg tájékozódni fogunk e számok értéke iránt, ha más országokéival összehasonlítjuk. Átlag ugyanis egy házasság esik: Ausztriában (1864—71) 112 lélekre Bajorországban (1871) 119 „ Szászországban (1868—71) 113 » Német bírod. (1871) 108 „ Olaszország (1863—70) 113 „ Francziaország (1869—71) 141 „ Belgiumban (1872) 120 „ Angliában (1865—71) 114 „ összesen esik egy született születés 1864- ben 518.146 24 lélekre 1865- ben 536.190 24 „ 1866- ban 546.110 23 , 1867- ben 506.234 25 „ 1868- ban 557.841 23 „ 1869- ben 566.123 23 „ 1870- ben 570.692 24 1871- ben 591.148 23 „ 1872- ben 563.362 24 „ 1873 ban 566.792 23 „ j Szászországban (1868—71) „ 24 , i Német birod. (1871) » 25 , Olaszország (1863—70) „ 26 , i Francziaország (1869—71) „ 39 , Belgium (1861—72) * 33 , Anglia (1861—71) , 28 , a fiszületési esik fia ' leány többlet 100 leányra 1864 ben 266.689 251.457 — 15.232 106., 1865- ben 276.171 260.019 — 16.152 106., 1866- ban 280.198 265.912 — 14.286 105.4 1867- ben 260.329 245.905 — 14.424 105., 1868 ban 287.054 270.787 — 16.267 106 8 1869- ben 290.576 275.547 — 15.029 105., 1870- ben 292.250 278.442 — 13.808 104.,