Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1875-10-09 / 160. szám
IX. évfolyam. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helybén házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra ... 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. 160. szám, Szombat, 187B. október 9 Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR UJSÁG“-ra. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Évnegyedre...................................5 frt. — kr. Félévre........................................10 frt. — kr. Egy hóra...........................................1 frt. 80 kr. Helyzetünk. ni. Mint a formába esett féreg rágcsálnak ezek az emberek a fenálló alapon s arról a mi rajta kivül van, tudomásuk sincs. Mintha a világon se volna az a közjogi kérdés. Egész lelki nyugalommal mondják, hogy mi normális viszonyok közt vagyunk. Széll Kálmán pénzügyminiszter úrnak eszébe se jut a közjogi kérdés, harmadfél óráig tartó beszédében nem reflektált rá legtávolabbról sem. Magyarország függetlensége — ezen eszme teljesen kívül esik az ő gondolatainak látkörén, az 1867-iki pactum — ez az ő egész világa, ez az ő otthona, melyről azt tartja, hogy „itt élned halnod kell.“ Ő a kiegyenlítés korszakában kezdette meg politikai pályáját, ezen korszakban csinált fényes carrieret, ő ezen rendszer iránt tán épen szeretettel és hálaérzettel is viseltetik; és attól kell tartanunk, hogy ő, mint kizárólagosan a közösügyes korszak nemzedékének tagja, azon iskolájához tartozik a politikusoknak — ennek növendékei szerepelnek túlnyomóan e korszakban — melynek jellemző vonása az, hogy prókátori módon kell védeni minden ügyet, védeni kell azt, mint a perlekedő dienst, akár van igaza akár nincs, s ha az ember valamely párthoz tartozik, akkor annak programmja traditiói, bevett nézetei képezik a felvállalt ügyet, ezt védeni per fas et nefas a politikusnak mindenek fölött álló kötelessége. Vonakodott ő egy időben elvállalni a pénzügyi tárczát, akkor még visszatartóztatta jobb sugallata egy desperata causa felvállalásától, de miután most már felvállalta, teljesen beleélte magát azon feladatba: a fenálló alapon rendezni Magyarország pénzügyét, s most már előtte az, ami ezen alapnak keretén kívül áll, nem létezik. Neki ezt adták föl pensum gyanánt, ezt szabták ki teendő gyanánt, ennek akar ő most már megfelelni coute que coute, az ő szellemének röpte ezen túl nem jár. Ha magasabb szempontból fogná föl az ügyet, akkor be kellene látnia, hogy Magyarország pénzügyeit a fenálló alapon akarni rendezni, képtelenség, éreznie kellene azt, hogy folytatni tovább végtelenségig ezt a hasztalan erőködést s abban a nemzet erejét kimenteni, lelkiismeret ellen való dolog. De a pénzügyi bizottsági referenst, aki a bizottsági megállapodások objectiv előadásában gyakorolta magát éveken át s az ifjú minisztert, kit pártja nagyra emelt, előzményei akadályozzák, most még legalább, azon szempontra emelkedni, mely a legmagasabb ámbár egyszersmind a legtermészetesebb is, hogy t. i. mit követel az ország java. Azt hinné tán sok ember, hogy a pénzügyminiszternek csakis szakembernek kell lennie s pénzügyekben az a szakember, ki pénzzel és számokkal foglalkozott egész életében. És miután Széll Kálmán a pénzügyi bizottság emelőin növekedett s számtételek képezték az anyatejet, mellyel mióta politikusunk megszületett, kizárólag táplálkozott, kiválóan alkalmas a pénzügyek vezetésére. Teljes készséggel elismerjük a miniszter úrnak fényes tehetségeit, óhajtjuk hogy jó emlékező s szónoklási tehetsége ne kerekedjék felül a dolgoknak általános és magasabb szempontból való felfogási képességén, igaz hazafias indulatában sem kételkedünk, de nincs nagyobb fallácia mint az a szakemberekben való föltétlen bizalom, a szakemberek után való túlságos kereslet. A miniszternek, legyen az pénzügyi vagy bármiféle „szakminiszter“, legfőbb tulajdonsága az, hogy kellő állást tudjon foglalni az összes országos politikára nézve, hogy kellő irányban tudja vezetni az ország ügyeinek összegét. Nem is az egy miniszter, nem az egy ország sorsát intéző kormány feladata, hogy egy bizonyos adott alapon tegyen meg mindent, mit az ország dolgainak intézésére azon a bizonyos alapon tenni lehet, hanem az, hogy teremtsen egy oly alapot, melyen azután lehet tenni biztosan a siker reményével. Nem az a feladata, hogy annak az adott alapnak határain belül menjen végletekig, hanem az, hogy megítélje, lehet-e átalában sikert várni azon az alapon, feladata meg nem indulni rajta, ha nem láthat előre biztos eredményt. Kísérleteket tenni egy egész országgal nem szabad. Hiszi-e csakugyan teljesen Széll Kálmán miniszter úr, hogy a fenálló alapon lehetséges rendbehozni Magyarország pénzügyét? Nem merülnek-e föl olykor lelkében kételyek? Alighanem. Az az egész nagy határozottság és biztonság, mellyel fellép, úgy látszik nem egyéb mint afféle fütyülés, mellyel azt akarja bemutatni a sötétben járó gyermek, hogy ő nem fél. Az a mód nélküli henczegés és pattogás úgy látszik mintha csak egy felcsigázott lelki állapotnak volna symptomája. Magyarország pénzügyeit rendbe lehet hozni, a fenálló alap keretén belől — ez volna bebizonyítandó s ez azon nagy thesis, melyet ő exposé beszédében bebizonyítani törekszik. S erre két fő argumentuma van: 1. Van ember van kormány, a kire a dolgot bizni lehet. 2. Magyarország megbirja a kívánt áldozatot. Mit hoz fel az elsőre nézve ? Azt, hogy a mostani kormány nyolcz millió hatszázezer forintot takarított meg. Nem ismerjük a részleteket, nem tudjuk mennyire valóság ez a megtakarítás, de ám legyen, ebbeli törekvése a minisztériumnak elismerést érdemel. Azt se vesszük rész néven Széll miniszter úrnak, hogy erre önérzettel hivatkozik. De, hogy ebből követeli magának azt a jogot, hogy nagy adóemelést indítványozzon s helyezzen még jövőre is kilátásba, az már egy kissé sok. És sok azon praetensió, hogy feltétlenül megszavazzon neki az ország mindent a mit követel, mert hiszen kimondja, hogy abból, mit elő fog terjeszteni, nem szabad elmaradni semminek. Annyival inkább sok, hogy maga is mondja, miszerint ezek a törlések nem tarthatók föl mind 1876-on túl is, bevallja, hogy a megtakarítás részben csak elhalasztás, hogy a természetes fejlődés elutasíthatlan követeléseket fog formálni stb. Mindez tetemesen csökkenti a megtakarítások jelentőségét s csökkenti azt a jogczimet is, melyet belőlük formál. Azon másik argumentumra nézve, hogy t. i. megbirja az ország a kívánt áldozatot, azt mondja a miniszter úr maga is, hogy „nem elég venni, adni is kell, hogy állandóan vehessünk.“ De hát mi az, amit ő ad? Bankkérdés megoldása, vámkérdés megoldása. A „megoldás“ üres prazis mindazok után, amit e téren tapasztaltunk. A magyar határvám felállításáról szó sincs a minisztérium körében, a bankkérdésre nézve pedig most ismét előtérbe tolja a miniszter úr a valuta rendezését s ezzel csak újabban igazolja azon nézetemet, hogy nem lesz magyar bank, míg fenáll az 1867-iki alap. Mit ad tehát? Semmit, de egyátalában semmit. Mivel bizonyítja be hát azt, hogy az ország elbírja az emelendő adót? Azzal, hogy kijelenti, miszerint ő hiszi, hogy elbírja az ország. Hiszi pedig azért, mivel ő az ország adóképességét nem az utolsó évek csapása alatt ítéli meg; e csapások alatt — úgymond — „nem annyira az adóképesség, mint a fizetési képesség szenvedett.“ Gyönyörű finom distinctió. Hát ugyan mi az adó egyéb mint fizetés, s a fizetési képtelenség nem annyi-e mint adóképtelenség? Összes argumentatiója a miniszter úrnak ezen sarkalatos kérdésnél a félekből áll, hogy ő hiszi, hogy ő meg van győződve, hogy ő bizton meri állítani stb. De hát ily argumentumok mellett elindulhat-e az ország azon az uton, melyre ez a költségvetés áll, a megtakarítás és áldozatkészség útján? Az idén 8 millió új adó, 77-re majd ismét 8 és így tovább — és mindezt azért, mert Széll Kálmán úr meg van győződve, hogy okvetlen rendbe hozzuk saját erőnkből (értsd: bank és határvám nélkül) pénzügyünket. Rend az a Széll Kálmán? Eként okoskodik Széll Kálmán pénzügyminiszter ur, midőn ama nagy thesist bebizonyítani akarja. Oda is hagyja azután gyakran az argumentatió háládatlan terét s a hatásnak más eszközeihez folyamodik. Azon ihlet, melynél fogva meg van győződve pénzügyünknek a fenálló alapon való rendbehozhatóságáról, kedélyessé, meleggé, ékesen szólóvá teszi a mi ifjú pénzügyminiszterünket. Valóban nem lehet megindulás nélkül olvasni beszédének következő passusát: „Nekünk t. ház, egy nagy lépést kell tenni előre s önerőnkre támaszkodva, a helyzet bizonytalanságából ki kell emelnünk az ország legféltettebb kincsét, megsebzett hitelét, hogy tisztelettel hajoljanak meg előtte, mint meghajlik mindenki a munka gyümölcse, a nélkülözés és az önsegély előtt.“ De uram! Azok a külföldi uzsorások nem adnak sokat az efféle kedélyességre, még ha elhinnék is, hogy sikerülni fog Széll Kálmán urnak zsákruhába bujtatni az egész nemzetet. Ők azt fogják gondolni, hogy naturam si furca expellas, tamen redit, s ha csakugyan dologtalan és értelmetlen ez a magyar nemzet, milyennek hirdeti a szabadelvű párt kifogyott ezérnájú bölcsesége, nem fog most egyszerre megváltozni. Előttük sokkal inkább emelné az ország hitelét az, ha a meghunyászkodás helyett erélyt tapasztalnának, ha azt látnák, hogy oly rendszabályok foganatosításán jár eszünk, melyektől csakugyan lehet és bizton lehet várni az ország vagyoni gyarapodását. A kölcsönadók előtt fontosabb a biztos hypotheka, mint a fizetési jó szándék és töredelmes szív, szívesebben adnak pénzt ,a hypotheka és jó kötés mellett gonosz embernek, mint olyannak, ki a legjobb ember a viágon, de szegény is és nem tud kimutatni jó íypothekát. Miként legyen hitele akár erkölcsi, akár pénzbeli oly országnak, mely még csak be se meri vallani bajainak valódi forrását s nem meri érvényesíteni abeli jogát, hogy megélhessen, mely nem mer bankot állítani, nem mer íatárvámot állítani, bár váltig hirdeti, sőt nem , s tagadja senki, hogy ahoz joga van , mely ahelyett, hogy sikeres eszközökhöz nyúlna úgy jövedelmi szaporítására, mint anyagi jóllétemelésére, fináncz politikául a czigány politikáját akarja adoptálni, a ki a lovát koplalni tanította. Állami hitelre tartunk igényt s nem tudjuk bebizonyítani azt, hogy állam vagyunk. Nem az-e a hitelnek legelső feltétele, hogy a hitelt kérőnek önrendelkezési joga minden kétségen felül álljon? Ha ezt nem tudjuk tisztán odaállítani a hitelezők színe elébe, ha nem látnak nálunk biztosságot arra nézve, hogy képesek vagyunk magunkon segíteni, hogy erre nézve rendelkezésünkre állanak kipróbált és biztos eszközök, akkor a mi töredelmességi s hazafias áldozatkészségi tüntetéseinkre vállat fognak vonni, mondván: jó szándékokkal van a pokol alja kiburkolva. Mocsáry Lajos: Verseczen tegnap tartatott meg a képviselőválasztás s megválasztatott Nedeczky István kormánypárti jelölt 150 szavazattal Triffnácz Sándor nemzetiségi jelölt 30 szavazata ellenében; mint e számokból látszik, a választás a legnagyobb részvétlenség mellett folyt le. A besztercze-vidéki kerületben Steinacker Ödön az orsz. ipar-egyiet hadiszász érzelmű volt igazgatója választatott f. bó 5 kén országgyűlési képviselővé. A halászatról szóló törvényjavaslat a kereskedelmi minisztériumban elkészült. Az országgyűlésnek közelebbről fog benyújtani. A közoktatásügyminiszter a budapesti egyetem bölcsészeti karának állapota iránt enquette-ot akar összehívni. A napokban egy fővárosi vállalkozó ajánlatot tett a „N. H.“ szerint az igazságügyminiszternek, mely szerint késznek nyilatkozott a kormány által szükségelt igazságügyi palotát évenkénti amortisatió útján való visszafizetés feltétele alatt felépíteni. A miniszter ez ajánlatot beható figyelemre méltatta. A közlekedési minisztériumban, mint hallja a „N. Hirl.“ az országgyűlés egyik határozata alapján már munkába vétetett azon szabványok kidolgozása, melyek általános zsinórmértékül fognak szolgálni az állami építkezéseknél, főleg azon czélból, hogy azok kiadásai lehetőségig az előlegesen megállapított költségvetések korlátai közt maradjanak. E szabványok tervezetét a kormány annak idején a ház elé terjesztendi. A képviselőház pénzügyi bizottsága (10-dik ülés, okt. 8.) Elnök: Zsedényi Ede, jegyző: Ordódy Pál. — A kormány részéről jelen vannak: Simonyi Lajos b. kereskedelmi, Trefort közoktatási. Péchy Tamás közlekedési miniszterek, továbbá Horn keresk. államtitkár, Kenessy, Reitz és Kozma keresk. min. tanácsosok. Ezenkívül elnök a bizottságnak bemutatja Ruzman Antalt mint a horvát miniszterium képviselőjét. Mindenekelőtt Trefort közokt. miniszter Bartall igazgatót mutatja be a bizottságnak, ki a mintagymnasium fűtése iránt ad a bizottságnak felvilágosításokat, mely új fűtési rendszer tudvalevőleg a tárgyalás alatt vitára szolgáltatott alkalmat. Ezután a napirend megszakításával a horvát miniszter költségvetése vétetett tárgyalás alá. Előadó Hegedűs Sándor, ki a minisztérium költségvetését előterjesztvén megjegyzi, hogy egy segédfogalmazói állást (800 frt) s ezenkivül egy irodatiszti állást óhajtott volna törölni, mit a minisztérium azonban a munka sokasága végett ellenez. A személyes járandóságokra előirányzott 26,340 ftnyi kiadást oly feltétellel ajánlja megszavazni, hogy a miniszter többé virementet ne nyerjen s ezt jegyzőkönyvbe kéri bevézetni. A dologi kiadásoknál a sürgönyök költségeit 3000. frtot 100. ftra ajánlja alá szállítani. A törvénytár költségeit (2500 frt) szintén sokalja, s ez iránt felvilágosítást kér. Rusman tanácsos ezen kiadás nagyságát azzal indokolja, hogy a törvények magyar példányainak megjelenése a minisztériumnak igen sok munkát okoz, és megtakarítást csak virement által vél eszközölhetőnek. A bizottság e véleményt, mit az előadó is támogat, elfogadja. A nyugdíjaknál történt csekély megjegyzések után a bizottság az egész költségvetést az előirányzott 36,340 írtban a minisztérium számára, nyugdíjakra pedig 3,725 írtban állapította meg. Következett a keresk. minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A gazdaság különböző ágainak emelése költségeinél (50,000 frt.) Csengery kimutatást kíván az iránt, hogy a gazdaságnak, mely ágai emeltetnek ezen összegből s a kormány mily irányt és mily eredménynyel követ. — A bizottság e véleményt elfogadja. Helfy a vámszerződés iránt intéz kérdést a miniszterhez, mire a miniszter, mint nem ide tartozó tárgyra a választ megtagadja. Ezután Kenessey tanácsos ad részletes felvilágosítást Csengery által a gazdasági czélok emelését illető kérdésekre. A mezőgazdasági tanfolyamokra adott összeg a debreczeni, kassai és kolosmonostori tanitóképezdéknél sikert mutatnak fel; a fatenyésztés emelése czéljából kiküldött 1ó vándortanító szintén némi eredménnyel járt el: igen örvendetes eredmény éretett el a lentermelés ügyében a szepességre kiküldött vándortanár által. A szakképzés előmozdítására 6 tanárjelölt képzésére 6000 forint fordittatott, a szakirodalom emelésére pedig 5000 forint. A selymészetnél, melyre 6500 frt fordittatik, Helfynek az átalános tenyésztésre vonatkozó kérdésére azt jegyzi meg, hogy speciális magyar vidékeken a munkabér magas volta miatt eredmények nem mutathatók fel, különben ez ügyben vándor tanítók nem küldettek. A borászat emelése tételénél Muzslay azon veszélyre figyelmeztet, mely az országot érheti azáltal, hogy Pancsova vidékén máris 60 hold szőllő van a phyloxera által ellepve. A miniszternek tudomása van ez esetről s kijelenti, hogy a kellő intézkedések a veszély elhárítására megtétettek. Végre a minisztérium részéről még azon felvilágosítás adatott, hogy a méhészet emelésére 2000 frt s az iglói haltenyészetére szintén 2000 frt fordittatik, mely felvilágosítások után a bizottság az egész tételt megszavazza. A gazdasági tanintézetek költségeire 227.750 frt van előirányozva, melyre a miniszter vizementet kér. — Előadó az intézetek emelkedése czéljából az összeget megszavazandónak ajánlja. A miniszter jelentése után, hogy azon igazgatókra nézve, kik egyszersmind bérlők voltak, a bérletet megszüntette. Ezután Csengery szólal fel és az intézetek statistikai kimutatását kéri. Ő ez intézeteket nem extensive, hanem intensive szeretné emelni. Felemlíti többi közt az is, hogy a közép és felső gazdasági intézeteknél a terjedelmes gazdaságok szükségét nem látja, mert az elméleti tanítást a gyakorlattal egyidejűleg nem lehet sikerrel egyesíteni. A miniszter tagadja, az utóbbi nézetét is úgy vélekedett volt, mert máris intézkedett, hogy a tanintézeteknél levő felesleges földek bérbe adassanak. Azután Kenessey tanácsos az egyes tanintézetek statistikai kimutatását olvassa fel, mely szerint az összes tanulók száma 328, így egy-egy növendék körülbelől 530 írtba kerül. He 1fy virement megadása, a részintézetek fentartása s végül az igen magasan felvett fedezeti összeg (95,990 frt) ellen szól. A fedezetre nézve előadó kimutatja, hogy a bevételi költségvetés a múlt években megfelelő volt a valóságnak. Horváth és Sennyey után, kik a virement megadása mellett szólnak, a bizottság enzimet virement mellett megszavazza, a minisztert azonban felszólítja, hogy az intézetek apasztásáról átalában és a jók emeléséről gondoskodjék. Következett állami lótenyész intézetek költségénél előadó felhozza, hogy ezen intézetek majdnem annyiba kerülnek, mint az egész minisztérium s igy a többi gazdasági és kereskedelmi czélokra alig jut valami. Továbbá megemlíti, hogy az eddigi előirányzatok mindig hamisak voltak; igy péld. 1874-ben a kiadás 160,000 frttal, a bevétel 270,000 frttal volt kevesebb; meg van győződve, hogy ugyanez fog történni 1875 re is. A bizottság már tavaly azt hitte, hogy 1878-ra már nem lesz e czélra kiadás, a gazdaságokat kivéve, de ő nem meri reményleni, hogy akkor még 200,000 frttal is beérjük, miután 1876-ra 160,000 frt levonást mutat a költségvetés. Felolvassa a 9-es bizottságnak véleményét, mely ez intézmény iránt azt tartalmazza, hogy a lótenyész intézetek létszáma fokozatosan alábbszállíttassék, s a kiadás a gazdasági bevétel által egyensúlyoztassék és csak a fajok fentartása legyen a további czél. Ez azonban jelenleg nem mutatkozik eszközölhetőnek részint a résztermés, s részint a magánvállalkozás hiánya miatt. A kérdés már most szerinte az, fenntartja-e a bizottság előbbi nézetét, vagy nem ? Részéről nézetét, mely a 9-es bizottság, s a ház véleményével egyező, t. i. a tenyészintézeteknek pár év alatt megszüntetésére nézve fentartja. Simonyi minister felhozza, hogy az összes állattenyésztési ágak közül egyedül a lótenyésztés az, mely nevezetes emelkedést mutat, s az utóbbi években több milliónyi bevételt hozott az országnak. Ezen eredmény főleg az állami méneseknek köszönhető. Nézete szerint magánosok méneket nem is tarthatnak, mert költséges és nem jövedelmező, a fajok fentartása pedig magánosok által épen nem képzelhető. Az államnak jelenleg 4 ilyen intézete van, t. i. a mezőhegyesi, bábolnai, kisbéri és fogarasi, melyek közül kivált a mezőhegyesi emelkedett nagy magaslatra, ő nem tudja sem tanácsolni, sem védelmezni úgy nemzetgazdasági, mint kereskedelmi szempontból a lótenyésztésnek az állam által való elhanyagolását. Felhozza továbbá, hogy a lótenyésztés mellett a magyar szarvasmarha faj (csáki és almási féle) is fentartatik. A ménes jószágokat illetőleg elhatározta a felesleges részek bérbeadását, s ez már holdját 11 írtjával, meg is indult. Oly jövedelem e gazdaságokból, mint a pusztán gazdasági czélokra berendezettekből, nem várható. A fedezeti előirányzat csalhat a részévek, de csalhat az igen jó évek alatt is, itt a közép termés van felvéve. A 9-es bizottság nézetét, hogy pár év alatt ez intézetek az államnak semmibe se kerüljenek, nem véli kivihetőnek, különben a költségvetés a 9-es bizottságénál 37,000 frttal kedvezőbb. Végül még azt jegyzi meg, hogy az állami tenyészések megszüntetését, vagy talán ez intézetek elfecsérlését nem tanácsolhatja. Helly a pénzügyi bizottság tavalyi álláspontját védelmezi s azt indítványozza, hogy a költségvetés ezen része adassék vissza a miniszternek, hogy azt a 75. bizottsági határozat értelmében átidomítsa. Sennyey Pál b. szerint a 9-es bizottság előtt nemcsak financiális szempont állott, hanem az is, hogy az egész lótenyésztést ne absorbeálja az állam és hogy legyen átmenet a magántenyésztésre is. Ezen elvet ő most is helyesnek tartja. Hiszi, hogy a tenyésztést csupán a törzsfajok tenyésztésére lehet szorítani, miáltal megtakarítás volna eszközölhető. Többek felszólalása után e tétel feletti vita elhalasztatott, miután a költségvetés előadója holnap az ülésben még nem jelenhetik. A holnapi ülésben a fentebbi ok miatt a belügyminisztérium költségvetése fog tárgyalás alá vétetni. Ülés vége d. u. 2 órakor. A magyar államháztartás részleteiről érdekes felvilágosításokat nyújt az 1874. évi zárszámadás, így egyebek közt a fogyasztási adóknak 1874. évi tényleges bevételei minden adónemnél mögötte maradtak a budgettörvény előirányzatának. — A szeszadónál 6.000,000 volt előirányozva, tényleg 5.983,000 vézetett be; — a boradónál 2.735 ezer előirányzat 2.629,000 bevétellel, — a husadónál 2.020,000 frt előirányzat 2.007,000 frt bevétellel; — a söradónál 1.820,000 forint előirányzat 1.127,454 frt bevétellel áll szemközt; — a czukoradónál pedig 1.320,000 frt volt az előirányzat, a bevétel pedig nem több 713,345 frtnál. A pénzügyi bizottság tárgyalásairól szólva helyesen jegyzi meg a „Jogtud. Közlöny“. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása a pénzügyi bizottságban utóbbi években rendesen nagy meglepetéseket hozott a jogászközönségnek. A nagy reformeszmék itt fogamzanak meg, itt csíráznak. Innen vette impulzusát a törvényszékek reductiója; innen származik az eszme, hogy a közigazgatási szolgabírákat újból kell bírói hatalommal felruházni stb. Ez ösvényen haladva Perczel Béla igazságügyminiszter kijelenti, hogy még a perorvoslatok teljes átalakítása sem „csak törvénykezési, hanem financiális kérdés is“. „Mert — úgymond — ha a perorvoslatok keresbednek, akkor a bélyegilleték fog csökkenni, amit egyébként csak azért hoz fel, hogy illúziókat magunknak a perorvoslatok kereskedéséből eredő megtakarításokat illetőleg ne csináljunk !“ Az ily cynismus kétségtelenül alkalmas minden illúziót lerontani. Csak Horváth Lajos mint előadó volt még képes a miniszter cinismusán is túltenni, azt indítványozva, hogy a felekre bizassék a végzések lemásolása. Ezek szerint tehát aligha állunk távol attól, hogy az igazságszolgáltatás bérbe adassék Schossberger de Tornya urnak, kinek procura vezetője lenne Freistadler ur, és igy aztán csakugyan fölöslegessé válnék a General- Procuratura, vagyis a kir. főügyészség, melyet Horváth Lajos törültetni kívánt. Bocsánatot kérünk t. olvasóinktól ezen travestálásért, de H. L. reformeszméiről nemcsak deficite est, hanem épenséggel lehetetlen volt satiram non seribere.“ A magyar delegatióból. — VI. ülés. — Bécs, okt. 7-én. Elnök: Szögyényi-Marich László. Jegyzők: Szeniczey Ödön és Zichy Ferraris Viktor gr. — Jelen vannak a kormány részéről: Holzgethan b., Orczy Béla b., Benedek altábornagy, Szentgyörgyi, Mérey Sándor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bejelenti, hogy az orsz. bizottság üdvözletét a király kegyelmesen fogadta. Elnök jelenti, hogy Bakcsi Ferencz póttag behivatott és helyét el is foglalta. Indítványozza továbbá, hogy a bírók, tanács bizottsága részéről már eddig beérkezett és jövőre beérkezendő üzenetek összevetésére s a két bizottság határozatainak összeegyeztetésére hetes bizottság küldessék ki. Az indítvány helyesléssel fogadtatván, a bizottság megválasztása jövő szombaton fog történni. Horváth Gyula kérdést intéz az elnökséghez: mi történt Ürményi Miksa biz. tag behívása tárgyában. Elnök azt válaszolja, hogy Ürményi biz. tag a hozzá intézett elnöki felszólításra, mely 8 nap előtt küldetett meg neki, eddig nem adott feleletet. — Horvát Gy. indítványozza, hogy Ürményi helyett póttag hivassék be. — Szavazásra tétetvén a kérdés, a többség a póttag behívása ellen nyilatkozik. Szapáry Antal gróf benyújtja a gazdasági bizottság jelentését a delegatió költség-előirányzat p. tárgyában. Elfogadtatik. Következik a napirend: A közös pénzügyminisztérium 1876-iki költségvetésének tárgyalása. Harkányi Frigyes előadó röviden jelzi az albizottság nézpontjait, melyek ezen költségvetés tárgyalásánál irányadók voltak. A törlésekben elment a lehetőség véghatáráig; a vámbetétesek előirányzatát 1.251,000 forinttal lejebb szállította ugyan, de a jövő évre a betéteseket magasabbra véli tehetni. A jelentés átalánosságban észrevétel nélkül elfogadtatván, következett a részletes tárgyalás. I. czim: Központi vezetés; az előirányzott 108,285 frt megszavaztatott. II. czim. Központi pénztár. Előirányoztatott 27,586 frt megszavaztatott 27,156 frt. III. czim. Számosztály. Előirányoztatott 37,447 frt, megszavaztatott 37,187 frt. IV. czim. A közös külügyminisztérium nyugélvezményére s kegydíjaira rendes és rendkívüli szükséglet előirányoztatott 307,000 frt, megszavaztatott 306,000 frt. V. czim. A katonai özvegyeknek és árváknak, valamint az 1860. év nov. 1. előtt nyugalmazott katonai, számosztályi és udvari hadszámvevőségi hivatalnokok s szolgáknak s azok özvegyeinek s árváinak nyug- és kegydijai. Előirányoztatott 1 mii. 210,000 frt megszavaztatott 1,203,700 frt. VI. czim. Tengerészeti nyugdijak és ellátási illetmények. Előirányoztatott 41,400 frt megszavaztatott 41,220 frt. VII. czim. A fenállott katonai központi s tengerészeti számvevőség hivatalnokainak s szolgáinak, valamint azok özvegyeinek s árváinak nyugdijai s ellátási élvezményei; az előirányzott 116,000 frt megszavaztatott. VIII. czim. A közös pénzügyminisztérium nyugdijaira s ellátási élvezményeire 4000 frt megszavaztatott. IX. czim. A közös főszámszék nyugdijaira s ellátási élvezményeire előirányzott 12,600 frt megszavaztatott. A közös nyugdijak rendes, rendkívüli szükséglete 1.683,520 frt tudomásul vétetik. — A fedezetül felvett összeg az albizottság véleménye szerint megszavaztatik. Hasonlag a közös főszámszék szükségleteire előirányzott 128,768 forint, valamint az 1234 frttal előirányzott fedezet az albizottság véleménye szerint megszavaztatik. A határvám-jövedék bevételei az albizottság véleménye szerint 13 millió írtban vétetnek fel.