Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1875-10-09 / 160. szám

IX. évfolyam. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy hely­bén házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra ... 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön 80 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. 160. szám, Szombat, 187B. október 9 Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, IV., Megyeház­­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR UJSÁG“-ra. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Évnegyedre...................................5 frt. — kr. Félévre........................................10 frt. — kr. Egy hóra...........................................1 frt. 80 kr. Helyzetünk. ni. Mint a formába esett féreg rágcsálnak ezek az emberek a fenálló alapon s arról a mi rajta kivül van, tudomásuk sincs. Mintha a vi­lágon se volna az a közjogi kérdés. Egész lelki nyugalommal mondják, hogy mi normális vi­szonyok közt vagyunk. Széll Kálmán pénzügyminiszter úrnak eszébe se jut a közjogi kérdés, harmadfél óráig tartó beszédében nem reflektált rá legtávolabb­­ról sem. Magyarország függetlensége — ezen eszme teljesen kívül esik az ő gondolatainak látkörén, az 1867-iki pactum — ez az ő egész világa, ez az ő otthona, melyről azt tartja, hogy „itt élned halnod kell.“ Ő a kiegyenlítés korszakában kezdette meg politikai pályáját, ezen korszakban csinált fényes carrieret, ő ezen rendszer iránt tán épen szeretettel és hálaérzettel is viseltetik; és attól kell tartanunk, hogy ő, mint kizárólagosan a közösügyes korszak nemzedékének tagja, azon iskolájához tartozik a politikusoknak — ennek növendékei szerepelnek túlnyomóan e korszak­ban — melynek jellemző vonása az, hogy pró­­kátori módon kell védeni minden ügyet, védeni kell azt, mint a perlekedő dienst, akár van igaza akár nincs, s ha az ember valamely párthoz tar­tozik, akkor annak programmja traditiói, bevett nézetei képezik a felvállalt ügyet, ezt védeni per fas et nefas a politikusnak mindenek fölött álló kötelessége. Vonakodott ő egy időben el­vállalni a pénzügyi tárczát, akkor még vissza­tartóztatta jobb sugallata egy desperata causa felvállalásától, de miután most már felvállalta, teljesen beleélte magát azon feladatba: a fen­álló alapon rendezni Magyarország pénzügyét, s most már előtte az, a­mi ezen alapnak kere­tén kívül áll, nem létezik. Neki ezt adták föl pensum gyanánt, ezt szabták ki teendő gya­nánt, ennek akar ő most már megfelelni coute que coute, az ő szellemének röpte ezen túl nem jár. Ha magasabb szempontból fogná föl az ügyet, akkor be kellene látnia, hogy Magyaror­szág pénzügyeit a fenálló alapon akarni ren­dezni, képtelenség, éreznie kellene azt, hogy folytatni tovább végtelenségig ezt a hasztalan erőködést s abban a nemzet erejét kimenteni, lelkiismeret ellen való dolog. De a pénzügyi bizottsági referenst, a­ki a bizottsági megálla­podások objectiv előadásában gyakorolta ma­gát éveken át s az ifjú minisztert, kit pártja nagyra emelt, előzményei akadályozzák, most m­é­g l­e­g­a­l­áb­b, azon szempontra emelkedni, mely a legmagasabb ámbár egyszersmind a legtermészetesebb is, hogy t. i. mit követel az ország java. Azt hinné tán sok ember, hogy a pénz­ügyminiszternek csakis szakembernek kell len­nie s pénzügyekben az a szakember, ki pénzzel és számokkal foglalkozott egész életében. És miután Széll Kálmán a pénzügyi bizottság em­e­lőin növekedett s számtételek képezték az anya­tejet, mel­lyel mióta politikusunk megszüle­tett, kizárólag táplálkozott, kiválóan alkalmas a pénzügyek vezetésére. Teljes készséggel elis­merjük a miniszter úrnak fényes tehetségeit, óhajtjuk hogy jó emlékező s szónoklási tehet­sége ne kerekedjék felül a dolgoknak általános és magasabb szempontból való felfogási ké­pességén, igaz hazafias indulatában sem ké­telkedünk, de nincs nagyobb fallácia mint az a szakemberekben való föltétlen bizalom, a szak­emberek után való túlságos kereslet. A minisz­ternek, legyen az pénzügyi vagy bármiféle „szakminiszter“, legfőbb tulajdonsága az, hogy kellő állást tudjon foglalni az összes országos politikára nézve, hogy kellő irányban tudja ve­zetni az ország ügyeinek összegét. Nem is az egy miniszter, nem az egy ország sorsát in­téző kormány feladata, hogy egy bizonyos adott alapon tegyen meg mindent, mit az ország dolgainak intézésére azon a bizonyos alapon tenni lehet, hanem az, hogy teremt­sen egy oly alapot, melyen azután lehet tenni biztosan a siker reményével. Nem az a fel­adata, hogy annak az adott alapnak határain belül menjen végletekig, hanem az, hogy megítélje, lehet-e átalában sikert várni azon az alapon, feladata meg nem indulni rajta, ha nem láthat előre biztos eredményt. Kísérlete­ket tenni egy egész országgal nem szabad. Hiszi-e csakugyan teljesen Széll Kálmán miniszter úr, hogy a fenálló alapon lehetséges rendbehozni Magyarország pénzügyét? Nem merülnek-e föl olykor lelkében kételyek? Alig­ha­nem. Az az egész nagy határozottság és biz­tonság, mel­lyel fellép, úgy látszik nem egyéb mint afféle fütyülés, mel­lyel azt akarja bemu­tatni a sötétben járó gyermek, hogy ő nem fél. Az a mód nélküli henczegés és pattogás úgy látszik mintha csak egy felcsigázott lelki állapotnak volna symptomája. Magyarország pénzügyeit rendbe lehet hozni, a fenálló alap keretén belől — ez volna bebizonyítandó s ez azon nagy thesis, melyet ő exposé beszédében bebizonyítani törekszik. S erre két fő argumentuma van: 1. Van ember van kormány, a kire a dolgot bizni lehet. 2. Magyarország megbirja a kívánt áldozatot. Mit hoz fel az elsőre nézve ? Azt, hogy a mostani kormány nyolcz millió hatszáz­ezer forintot takarított meg. Nem ismerjük a rész­leteket, nem tudjuk mennyire valóság ez a megtakarítás, de ám legyen, ebbeli törekvése a minisztériumnak elismerést érdemel. Azt se vesszük rész néven Széll miniszter úrnak, hogy erre önérzettel hivatkozik. De, hogy ebből követeli magának azt a jogot, hogy nagy adó­emelést indítványozzon s helyezzen még jövőre is kilátásba, az már egy kissé sok. És sok azon praetensió, hogy feltétlenül megszavazzon neki az ország mindent a mit követel, mert hiszen kimondja, hogy abból, mit elő fog ter­jeszteni, nem szabad elmaradni semminek. Annyival inkább sok, hogy maga is mondja, miszerint ezek a törlések nem tarthatók föl mind 1876-on túl is, bevallja, hogy a megta­karítás részben csak elhalasztás, hogy a ter­mészetes fejlődés elutasíthatlan követeléseket fog formálni stb. Mindez tetemesen csökkenti a megtakarítások jelentőségét s csökkenti azt a jogczimet is, melyet belőlük formál. Azon másik argumentumra nézve, hogy t. i. megbirja az ország a kívánt áldozatot, azt mondja a miniszter úr maga is, hogy „nem elég venni, adni is kell, hogy állandóan vehes­sünk.“ De hát mi az, a­mit ő ad? Bankkérdés megoldása, vámkérdés megoldása. A „megol­dás“ üres p­razis mindazok után, a­mit e té­ren tapasztaltunk. A magyar határvám felállí­tásáról szó sincs a minisztérium körében, a bankkérdésre nézve pedig most ismét előtérbe tolja a miniszter úr a valuta rendezését s ez­zel csak újabban igazolja azon nézetemet, hogy nem lesz magyar bank, míg fenáll az 1867-iki alap. Mit ad tehát? Semmit, de egyátalában semmit. Mivel bizonyítja be hát azt, hogy az ország elbírja az emelendő adót? Azzal, hogy kijelenti, miszerint ő hiszi, hogy elbírja az ország. Hiszi pedig azért, mivel ő az ország adóképességét nem az utolsó évek csapása alatt ítéli meg; e csapások alatt — úgymond — „nem annyira az adó­képesség, mint a fize­tési képesség szenvedett.“ Gyönyörű finom dis­­tinctió. Hát ugyan mi az adó egyéb mint fize­tés, s a fizetési képtelenség nem annyi-e mint adóképtelenség? Összes argumentatiója a mi­niszter úrnak ezen sarkalatos kérdésnél a fé­lekből áll, hogy ő hiszi, hogy ő meg van győ­ződve, hogy ő bizton meri állítani stb. De hát ily argumentumok mellett elindulhat-e az or­szág azon az uton, melyre ez a költségvetés áll, a megtakarítás és áldozatkészség útján? Az idén 8 millió új adó, 77-re majd ismét 8 és így tovább — és mindezt azért, mert Széll Kálmán úr me­g van győződve, hogy okvetlen rendbe hozzuk saját erőnkből (értsd: bank és határvám nélkül) pénzügyünket. Rend az a Széll Kálmán? Eként okoskodik Széll Kálmán pénzügy­­miniszter ur, midőn ama nagy thesist bebizo­nyítani akarja. Oda is hagyja azután gyakran az argumentatió hálád­atlan terét s a hatásnak más eszközeihez folyamodik. Azon ihlet, melynél fogva meg van győ­ződve pénzügyünknek a fenálló alapon való rendbehozhatóságáról, kedélyessé, meleggé, éke­­sen szólóvá teszi a mi ifjú pénzügyminiszterün­ket. Valóban nem lehet megindulás nélkül ol­vasni beszédének következő passusát: „Ne­künk t. ház, egy nagy lépést kell tenni előre s önerőnkre támaszkodva, a helyzet bizonyta­lanságából ki kell emelnünk az ország legfél­tettebb kincsét, megsebzett hitelét, hogy tisz­telettel hajoljanak meg előtte, mint meghajlik mindenki a munka gyümölcse, a nélkülözés és az önsegély előtt.“ De uram! Azok a kül­földi uzsorások nem adnak sokat az efféle ke­délyességre, még ha elhinnék is, hogy sikerül­ni fog Széll Kálmán urnak zsákruhába bujtatni az egész nemzetet. Ők azt fogják gondolni, hogy naturam si furca expellas, tam­en redit, s ha csakugyan dologtalan és értelmetlen ez a magyar nemzet, milyennek hirdeti a szabad­elvű párt kifogyott ezérnájú bölcsesége, nem fog most egyszerre megváltozni. Előttük sok­kal inkább emelné az ország hitelét az, ha a meghunyászkodás helyett erélyt tapasztalná­nak, ha azt látnák, hogy oly rendszabályok fo­ganatosításán jár eszünk, melyektől csakugyan lehet és bizton lehet várni az ország vagyoni gyarapodását. A kölcsön­adók előtt fontosabb a biztos hypotheka, mint a fizetési jó szándék és töredelmes szív, szívesebben adnak pénzt ,a hypotheka és jó kötés mellett gonosz ember­­­­nek, mint olyannak, ki a legjobb ember a vi­­ágon, de szegény is és nem tud kimutatni jó íypothekát. Miként legyen hitele akár erkölcsi, akár pénzbeli oly országnak, mely még csak be se meri vallani bajainak valódi forrását s nem meri érvényesíteni abeli jogát, hogy megélhes­sen, mely nem mer bankot állítani, nem mer íatárvámot állítani, bár váltig hirdeti, sőt nem , s tagadja senki, hogy ahoz joga van , mely a­helyett, hogy sikeres eszközökhöz nyúlna úgy j­övedelmi szaporítására, mint anyagi jólléte­­melésére, fináncz politikául a czigány politi­káját akarja adoptálni, a ki a lovát koplalni tanította. Állami hitelre tartunk igényt s nem tud­­juk bebizonyítani azt, hogy állam va­gyunk. Nem az-e a hitelnek legelső felté­tele, hogy a hitelt kérőnek önrendelkezési joga minden kétségen felül álljon? Ha ezt nem tud­juk tisztán odaállítani a hitelezők színe elébe, ha nem látnak nálunk biztosságot arra nézve, hogy képesek vagyunk magunkon segíteni, hogy erre nézve rendelkezésünkre állanak kipróbált és biztos eszközök, akkor a mi töredelmességi s hazafias áldozatkészségi tüntetéseinkre vállat fognak vonni, mondván: jó szándékokkal van a pokol alja kiburkolva. Mocsáry Lajos: Verseczen tegnap tartatott meg a képvi­selőválasztás s megválasztatott Nedeczky Ist­ván kormánypárti jelölt 150 szavazattal Triff­­nácz Sándor nemzetiségi jelölt 30 szavazata elle­nében; mint e számokból látszik, a választás a leg­nagyobb részvétlenség mellett folyt le. A besztercze-vidéki kerületben Steinacker Ödön az orsz. ipar-egyiet hadiszász ér­zelmű volt igazgatója választatott f. bó 5 kén or­szággyűlési képviselővé. A halászatról szóló törvényjavaslat a ke­reskedelmi minisztériumban elkészült. Az ország­gyűlésnek közelebbről fog benyújtani. A közoktatásügyminiszter a budapesti egye­tem bölcsészeti karának állapota iránt enquette-ot akar összehívni. A napokban egy fővárosi vállalkozó ajánlatot tett a „N. H.“ szerint az igazságügyminiszternek, mely szerint késznek nyilatkozott a kormány által szükségelt igazságügyi palotát évenkénti amortisa­­tió útján való visszafizetés feltétele alatt felépí­teni. A miniszter ez ajánlatot beható figyelemre méltatta. A közlekedési minisztériumban, mint hallja a „N. Hirl.“ az országgyűlés egyik határozata alap­ján már munkába vétetett azon szabványok kidol­gozása, melyek általános zsinórmértékül fognak szolgálni az állami építkezéseknél, főleg azon czél­­ból, hogy azok kiadásai lehetőségig az előlegesen megállapított költségvetések korlátai közt marad­janak. E szabványok tervezetét a kormány annak idején a ház elé terjesztendi. A képviselőház pénzügyi bizottsága (10-dik ülés, okt. 8.) Elnök: Zsedényi Ede, jegyző: Ordódy Pál. — A kormány részéről jelen vannak: Simonyi Lajos b. kereskedelmi, Trefort közoktatási. Péchy Tamás közlekedési miniszterek, továbbá Horn keresk. államtitkár, Kenessy, Reitz és Kozma keresk. min. tanácsosok. Ezenkívül elnök a bizott­ságnak bemutatja Ruzman Antalt mint a horvát miniszterium képviselőjét. Mindenekelőtt Trefort közokt. miniszter Bartall igazgatót mutatja be a bizottságnak, ki a mintagymnasium fűtése iránt ad a bizottságnak fel­világosításokat, mely új fűtési rendszer tudvalevő­leg a tárgyalás alatt vitára szolgáltatott alkalmat. Ezután a napirend megszakításával a horvát miniszter költségvetése vétetett tárgyalás alá. Elő­adó Hegedűs Sándor, ki a minisztérium költ­ségvetését előterjesztvén megjegyzi, hogy egy se­géd­fogalmazói állást (800 frt) s ezenkivül egy iro­datiszti állást óhajtott volna törölni, mit a minisz­térium azonban a munka sokasága végett ellenez. A személyes járandóságokra előirányzott 26,340 ftnyi kiadást oly feltétellel ajánlja megszavazni, hogy a miniszter többé virementet ne nyerjen s ezt jegyzőkönyvbe kéri bevézetni. A dologi kiadásoknál a sürgönyök költségeit 3000. frtot 100. ftra ajánlja alá szállítani. A törvénytár költségeit (2500 frt) szintén so­kalja, s ez iránt felvilágosítást kér. Rusman tanácsos ezen kiadás nagyságát azzal indokolja, hogy a törvények magyar példá­nyainak megjelenése a minisztériumnak igen sok munkát okoz, és megtakarítást csak virement által vél eszközöl­hetőnek.­­ A bizottság e véleményt, mit az előadó is támogat, elfogadja. A nyugdíjaknál történt csekély megjegy­zések után a bizottság az egész költségvetést az előirányzott 36,340 írtban a minisztérium számára, nyugdíjakra pedig 3,725 írtban állapította meg. Következett a keresk. minisztérium költség­­vetésének folytatólagos tárgyalása. A gazdaság különböző ágainak emelése költségeinél (50,000 frt.) Csengery ki­mutatást kíván az iránt, hogy a gazdaságnak, mely ágai emeltetnek ezen összegből s a kormány mily irányt és mily eredménynyel követ. — A bizott­ság e véleményt elfogadja. H­e­l­f­y a vámszerződés iránt intéz kérdést a miniszterhez, mire a miniszter, mint nem ide tar­tozó tárgyra a választ megtagadja. Ezután Kenes­sey tanácsos ad­ részletes felvilágosítást Csengery által a gazdasági czélok emelését illető kérdésekre. A mezőgazdasági tanfolyamokra adott összeg a debreczeni, kassai és kolosmonostori tanitóké­­pezdéknél sikert mutatnak fel; a fatenyésztés eme­lése czéljából kiküldött 1ó vándor­tanító szintén némi eredmén­nyel járt el: igen örvendetes ered­mény éretett el a lentermelés ügyében a szepes­­ségre kiküldött vándortanár által. A szakképzés előmozdítására 6 tanárjelölt képzésére 6000 forint fordittatott, a szakirodalom emelésére pedig 5000 forint. A selymészetnél, melyre 6500 frt for­­dittatik, Helfynek az átalános tenyésztésre vonat­kozó kérdésére azt jegyzi meg, hogy speciális ma­gyar vidékeken a munkabér magas volta miatt eredmények nem mutathatók fel, különben ez ügy­ben vándor tanítók nem küldettek. A borászat emelése tételénél Muzslay azon veszélyre figyelmeztet, mely az országot érheti azáltal, hogy Pancsova vidékén máris 60 hold szőllő van a phyloxera által ellepve. A miniszternek tudomása van ez esetről s kijelenti, hogy a kellő intézkedések a veszély elhárítására megtétettek. Végre a minisztérium részéről még azon fel­világosítás adatott, hogy a méhészet emelésére 2000 frt s az iglói haltenyészetére szintén 2000 frt for­­dittatik, mely felvilágosítások után a bizottság az egész tételt megszavazza. A gazdasági tanintézetek költségeire 227.750 frt van előirányozva, melyre a miniszter vizementet kér. — E­l­ő­a­d­ó az intézetek emelke­dése czéljából az összeget megszavazandónak ajánlja. A miniszter jelentése után, hogy azon igazgatókra nézve, kik egyszersmind bérlők voltak, a bérletet megszüntette. Ezután Csengery szólal fel és az intézetek statistikai kimutatását kéri. Ő ez intézeteket nem extensive, hanem intensive szeretné emelni. Felem­líti többi közt az is, hogy a közép és felső gazda­sági intézeteknél a terjedelmes gazdaságok szük­ségét nem látja, mert az elméleti tanítást a gya­korlattal egyidejűleg nem lehet sikerrel egyesíteni. A miniszter tagadja, az utóbbi nézetét is úgy vélekedett volt, mert már­is intézkedett, hogy a tanintézeteknél levő felesleges földek bérbe adas­sanak. Azután Kenessey tanácsos az egyes tan­intézetek statistikai kimutatását olvassa fel, mely szerint az összes tanulók száma 328, így egy-egy növendék körülbelől 530 írtba kerül. H­e 1­f­y virement megadása, a részintézetek fentartása s végül az igen magasan felvett fedezeti összeg (95,990 frt) ellen szól. A fedezetre nézve előadó kimutatja, hogy a bevételi költségvetés a múlt években meg­felelő volt a valóságnak. Horváth és Sennyey után, kik a virement megadása mellett szólnak, a bizottság e­nzimet virement mellett megszavazza, a minisztert azonban felszólítja, hogy az intézetek apasztásáról átalában és a jók emeléséről gondos­kodjék. Következett állami lótenyész inté­zetek költségénél előadó felhozza, hogy ezen intézetek majdnem annyiba kerülnek, mint az egész minisztérium s igy a többi gazdasági és kereske­delmi czélokra alig jut valami. Továbbá megemlíti, hogy az eddigi előirányzatok mindig hamisak vol­tak; igy péld. 1874-ben a kiadás 160,000 frttal, a bevétel 270,000 frttal volt kevesebb; meg van győ­ződve, hogy ugyanez fog történni 1875 re is. A bi­zottság már tavaly azt hitte, hogy 1878-ra már nem lesz e czélra kiadás, a gazdaságokat kivéve, de ő nem meri reményleni, hogy akkor még 200,000 frttal is beérjük, miután 1876-ra 160,000 frt levo­nást mutat a költségvetés. Felolvassa a 9-es bizott­ságnak véleményét, mely ez intézmény iránt azt tartalmazza, hogy a lótenyész intézetek létszáma fokozatosan alábbszállíttassék, s a kiadás a gazda­sági bevétel által egyensúlyoztassék és csak a fa­jok fentartása legyen a további czél. Ez azonban jelenleg nem mutatkozik eszközölhetőnek részint a rész­termés, s részint a magán­vállalkozás hiánya miatt. A kérdés már most szerinte az, fenntartja-e a bizottság előbbi nézetét, vagy nem ? Részéről né­zetét, mely a 9-es bizottság, s a ház véleményével egyező, t. i. a tenyész­intézeteknek pár év alatt megszüntetésére nézve fentartja. Simonyi minister felhozza, hogy az összes állattenyésztési ágak közül egyedül a ló­tenyésztés az, mely nevezetes emelkedést mutat, s az utóbbi években több milliónyi bevételt hozott az ország­nak. Ezen eredmény főleg az állami méneseknek köszönhető. Nézete szerint magánosok méneket nem is tarthatnak, mert költséges és nem jövedel­mező, a fajok fentartása pedig magánosok által épen nem képzelhető. Az államnak jelenleg 4 ilyen intézete van, t. i. a mezőhegyesi, bábolnai, kisbéri és fogarasi, melyek közül kivált a mezőhegyesi emelkedett nagy magaslatra, ő nem tudja sem ta­nácsolni, sem védelmezni úgy nemzetgazdasági, mint kereskedelmi szempontból a lótenyésztésnek az állam által való elhanyagolását. Felhozza to­vábbá, hogy a lótenyésztés mellett a magyar szarvasmarha faj (csáki és almási féle) is fentarta­­tik. A ménes jószágokat illetőleg elhatározta a fe­lesleges részek bérbeadását, s ez már holdját 11 írtjával, meg is indult. Oly jövedelem e gazdaságok­ból, mint a pusztán gazdasági czélokra berende­zettekből, nem várható. A fedezeti előirányzat csal­hat a rész­évek, de csalhat az igen jó évek alatt is, itt a közép termés van felvéve. A 9-es bizott­ság nézetét, hogy pár év alatt ez intézetek az ál­lamnak semmibe se kerüljenek, nem véli kivihető­nek, különben a költségvetés a 9-es bizottságénál 37,000 frttal kedvezőbb. Végül még azt jegyzi meg, hogy az állami tenyészések megszüntetését, vagy talán ez intézetek elfecsérlését nem tanácsolhatja. Helly a pénzügyi bizottság tavalyi állás­pontját védelmezi s azt indítványozza, hogy a költ­ségvetés ezen része adassék vissza a miniszternek, hogy azt a 75. bizottsági határozat értelmében át­­idomítsa. Sennyey Pál b. szerint a 9-es bizottság előtt nemcsak financiális szempont állott, hanem az is, hogy az egész lótenyésztést ne absorbeálja az állam és hogy legyen átmenet a magán­tenyész­tésre is. Ezen elvet ő most is helyesnek tartja. Hi­szi, hogy a tenyésztést csupán a törzsfajok tenyész­tésére lehet szorítani, miáltal megtakarítás volna eszközölhető. Többek felszólalása után e tétel feletti vita elhalasztatott, miután a költségvetés előadója holnap az ülésben még nem jelenhetik. A holnapi ülésben a fentebbi ok miatt a belügyminisztérium költségvetése fog tárgyalás alá vétetni. Ülés vége d. u. 2 órakor. A magyar államháztartás részleteiről érdekes felvilágosításokat nyújt az 1874. évi zárszámadás, így egyebek közt a fogyasztási adóknak 1874. évi tényleges bevételei minden adónemnél mögötte maradtak a budgettörvény előirányzatá­nak. — A szeszadónál 6.000,000 volt előirányozva, tényleg 5.983,000 vézetett be; — a boradónál 2.735 ezer előirányzat 2.629,000 bevétellel, — a husadó­­nál 2.020,000 frt előirányzat 2.007,000 frt bevétel­lel; — a söradónál 1.820,000 forint előirányzat 1.127,454 frt bevétellel áll szemközt; — a czukor­­adónál pedig 1.320,000 frt volt az előirányzat, a bevétel pedig nem több 713,345 frtnál. A pénzügyi bizottság tárgyalásairól szólva he­lyesen jegyzi meg a „Jogtud. Közlöny“. Az igaz­ságügyi költségvetés tárgyalása a pénzügyi bizott­ságban utóbbi években rendesen nagy meglepeté­seket hozott a jogászközönségnek. A nagy reform­eszmék itt fogamzanak meg, itt csíráznak. Innen vette impulzusát a törvényszékek reductiója; innen származik az eszme, hogy a közigazgatási szolga­­bírákat újból kell bírói hatalommal felruházni stb. Ez ösvényen haladva Perczel Béla igazságügymi­niszter kijelenti, hogy még a perorvoslatok teljes átalakítása sem „csak törvénykezési, hanem finan­­ciális kérdés is“. „Mert — úgymond — ha a peror­voslatok keresbednek, akkor a bélyegilleték fog csökkenni, a­mit egyébként csak azért hoz fel, hogy illúziókat magunknak a perorvoslatok kereskedé­­séből eredő megtakarításokat illetőleg ne csinál­junk !“ Az ily cynismus kétségtelenül alkalmas min­den illúziót lerontani. Csak Horváth Lajos mint előadó volt még képes a miniszter cinismusán is túltenni, azt indítványozva, hogy a felekre bizassék a végzések lemásolása.­­ Ezek szerint tehát alig­ha állunk távol attól, hogy az igazságszolgáltatás bérbe adassék Schossberger de Tornya urnak, ki­nek procura vezetője lenne Freistadler ur, és igy aztán csakugyan fölöslegessé válnék a General- Procuratura, vagyis a kir. főügyészség, melyet Horváth Lajos törültetni kívánt. Bocsánatot kérünk t. olvasóinktól ezen travestálásért, de H. L. reform­eszméiről nemcsak deficite est, hanem épenséggel lehetetlen volt satiram non seribere.“ A magyar delegatióból. — VI. ülés. — Bécs, okt. 7-én. Elnök: Szögyényi-Marich László. Jegyzők: Szeniczey Ödön és Zichy Ferraris Viktor gr. — Je­len vannak a kormány részéről: Holzgethan b., Orczy Béla b., Benedek altábornagy, Szentgyör­­gyi, Mérey Sándor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök beje­lenti, hogy az orsz. bizottság üdvözletét a király kegyelmesen fogadta. Elnök jelenti, hogy B­a­k­c­s­i Ferencz pót­tag behivatott és helyét el is foglalta. Indítványozza továbbá, hogy a bírók, tanács bizottsága részéről már eddig beérkezett és jövőre beérkezendő üze­netek összevetésére s a két bizottság határozatai­nak összeegyeztetésére hetes bizottság küldessék ki. Az indítvány helyesléssel fogadtatván, a bizott­ság megválasztása jövő szombaton fog történni. Horváth Gyula kérdést intéz az elnökség­hez: mi történt Ürményi Miksa biz. tag behí­vása tárgyában. El­n­ö­k azt válaszolja, hogy Ürmé­nyi biz. tag a hozzá intézett elnöki felszólításra, mely 8 nap előtt küldetett meg neki, eddig nem adott­­ feleletet. — Horvát Gy. indítványozza, hogy Ürményi helyett póttag hivassék be. — Sza­vazásra tétetvén a kérdés, a többség a póttag be­hívása ellen nyilatkozik. S­z­a­p­á­r­y Antal gróf benyújtja a gazdasági bizottság jelentését a delegatió költség-előirány­­zat p. tárgyában. Elfogadtatik. Következik a napirend: A közös pénzügy­minisztérium 1876-iki költségvetésének tárgyalása. Harkányi Frigyes előadó röviden jelzi az albizottság nézpontjait, melyek ezen költségvetés tárgyalásánál irányadók voltak.­­ A törlésekben elment a lehetőség véghatáráig; a vámbetétesek előirányzatát 1.251,000 forinttal lejebb szállította ugyan, de a jövő évre a betéteseket magasabbra véli tehetni. A jelentés átalánosságban észrevétel nélkül elfogadtatván, következett a részletes tárgyalás. I. czim: Központi vezetés; az előirányzott 108,285 frt megszavaztatott. II. czim. Központi pénztár. Előirányoztatott 27,586 frt megszavaztatott 27,156 frt. III. czim. Számosztály. Előirányoztatott 37,447 frt, megszavaztatott 37,187 frt. IV. czim. A közös külügyminisztérium nyug­­élvezményére s kegydíjaira rendes és rendkívüli szükséglet előirányoztatott 307,000 frt, megszavaz­tatott 306,000 frt. V. czim. A katonai özvegyeknek és árváknak, valamint az 1860. év nov. 1. előtt nyugalmazott katonai, számosztályi és udvari hadszámvevőségi hivatalnokok s szolgáknak s azok özvegyeinek s árváinak nyug- és kegydijai. Előirányoztatott 1 mii. 210,000 frt megszavaztatott 1,203,700 frt. VI. czim. Tengerészeti nyugdijak és ellátási illetmények. Előirányoztatott 41,400 frt megsza­vaztatott 41,220 frt. VII. czim. A fenállott katonai központi s ten­gerészeti számvevőség hivatalnokainak s szolgái­nak, valamint azok özvegyeinek s árváinak nyugdi­jai s ellátási élvezményei; az előirányzott 116,000 frt megszavaztatott. VIII. czim. A közös pénzügyminisztérium nyugdijaira s ellátási élvezményeire 4000 frt meg­szavaztatott. IX. czim. A közös főszámszék nyugdijaira s ellátási élvezményeire előirányzott 12,600 frt meg­szavaztatott. A közös nyugdijak rendes, rendkívüli szükséglete 1.683,520 frt tudomásul vétetik. — A fedezetül felvett összeg az albizottság véle­ménye szerint megszavaztatik. Hasonlag a közös főszámszék szük­ségleteire előirányzott 128,768 forint, valamint az 1234 frttal előirányzott fedezet az albizottság véle­ménye szerint megszavaztatik. A határvám-jövedék bevételei az albizottság véleménye szerint 13 millió írtban vé­tetnek fel.

Next