Egyetértés, 1876. március (10. évfolyam, 49-74. szám)
1876-03-01 / 49. szám
botránkozik meg a közvélemény, ámde a tapasztalás megtagadásához még annak bántalmazását tűzni ki czélul, ki az események lánczolatos fejlődését oly bámulatos logikával jósolta meg, az már merény lett volna a józan ész és gúny a létező nyomor ellen. Óvakodtak e merénylettől. Saját érdekükben tették ezt. Hát a volt balközépi lapok miért nem szólanak hozzá Kossuth leveléhez? A taktika kötötte-e meg nyelvüket? Hogyan, nekik nincs egy beköszöntő szavuk annak a Kossuth Lajosnak leveléhez, akinek neve alatt baloldaliaskodtak, akinek népszerűségét pártczélukból a volt szélsőbaltól maguk számára követelték , akik cultust űztek nevével, zászlójukon csalárdkodtak elveivel ? No de hagyjuk magukra a „politikai cynismus“ e nyomorultjait! Nem érdemlik meg, hogy kérdésekkel feszegessük erkölcsi szegénységük rongyos épületét. Nagyon sok okuk, még több érdekük van nekik e jellemző hallgatáshoz kötve. Adjunk tehát inkább helyet a többi lapok kivonatos véleményének.* A „Pesti Napló“ írja: A „hontalan Kossuth“ cypruslombot küldött Deák Ferencznek a sirkápolnába. Megholt barátság nemes áldozatja egy „nemes ellenfél“ tiszteletére. Kossuthnak lelke nagyot búcsúzik Deák Ferencztől a nagy baj- s versenytárstól; elméje elborul és elmereng a múltakon, melyek fájós vigasztalást nyújtanak neki a reménytelen számkivetésben az idegen földön. Megindult keblében régen eltepett, de el nem feledett érzések kelnek; képzelnie visszaidézi a kort, midőn „ész- és szivrokonság“ sok évi benső barátságot fűztek két akkora szellemóriás körül, minő Kossuth, s mint volt Deák Ferencz, hogy legméltóbbak sok ezer közül, együtt vezették a nemzetet előre, mindenben különbözők, csak a hazaszeretetben egyenlők. Leeble ismét igy: Nem találkozhattak az életben azontúl, kik a halálban közelednek ismét egymáshoz. Más elv, más felfogás, más czél vagyon Deák Ferencz előtt, mint melynek Kossuth áldoz. Ellentét rejlik a kettő között. S mindkettő hajthatlan : Deák s Kossuth. Ez folytatni és megújítani akarja a forradalmat, melyet amaz átkoz, s nem akar kibékülni mind halálig, mert gyűlöl és szeret halálosan; elvet és törvényt mást nem ismer el, mint melyet 1849. ápril 14-dikén kihirdetett és politikája az elszakadás Ausztriától mindenképp minden áron. — Deák ellenben törvénytisztelettel, nem fegyverrel szegül az absolutismus ellen, véráldozatot kerül s erkölcsi daczczal győz ; a históriai alakulást, a kapcsot Ausztriával nagyra becsüli s mint természetes és szükségesnek bebizonyukat fentartani kívánja, ezért békítő szerepre vállalkozik s a viszonyt a királyhoz s az örökös tartományokhoz állandó módon szabályozni óhajtja. Lehet-e ellentét határozottabb ? Végül a következőleg fejezi be czikkét a „Napló“: S ha Kossuth velünk érez, mi is véle. Nekünk is fáj Kossuth Lajos fájdalma. „Szeretni lángolón hazát és nemzetet“ és elszakadva élni a hazától, a legnagyobb kin, mely egy nagy honfi szivében forrhat. S Kossuth sorsával nem békit ki minket, hogy ezt a sorsot nem mi okoztuk neki. S nagyobb részvétünk, hogy nincs vigaszunk , mert ki a nemzet szivében élni vágyik, annak nincs a babérban öröme, s az emlék elmúlt évek dicsőségének romja. Nekünk ez emlék maradó dicsőség ; neki nélkülözés. Mi vagyunk az adósok. S Kossuth Lajos megáll ifjúkori barátja sírján, melyet a nemzet érczczel s márványnyal ékít s fáradt lelke elbusul nagyon mélyen. Meghalni készen áll a nemzeti szabadság hérosa, elhagyva, egyedül. Büszke lelke hajthatlan akarattal azt üzeni haza: „ne sírjatok !“ Ha meghal, ne sírjon akkor a nemzet ? Sokáig éltesse még Isten őt ép egészségben, de ha elköltözik, a nemzet sírni fog, nagy halottjának a legőszintébb szeretet könyeit fogja hullatni utána. S Kossuth Lajosnak, akárhová fekszik, nagy temetője Magyarország leszen, szemfödele a nemzet bánata, emlékoszlopa az örök dicsőség! A „P. Journal“ írja: Kossuth Lajosnak Deák Ferenczről Helfy Ignáczhoz intézett levele a legnagyszerűbb horderejű politikai esemény. Bírálatot adni e levélnek lehetetlen, egyike ez ama figyelemre méltó okiratoknak, melyek a történelemben jelköveket képeznek és melyeket minden hiányaikkal, minden előnyeikkel el kell fogadnunk, mint teljes befejezett egészeket, melyek előtt a bírálat lerakja fegyvereit. Kossuth Lajos, az aggastyán az, ki e levélben hozzánk szól; e levél, daczára kiválóan negativ jellegének, melyet magán hord, bizonyos politikai végrendelet, melyet Kossuth átad a nemzetnek, a melyet nagy nemes lelke emésztő hevével és szenvedélyével szeret és tisztel még akkor is, midőn azt megróni látszik. Nem a hatalmas néptribun többé, kinek lelkesültsége felemeli s a történelemben egyedül álló tettekre lángoltatja fel a tömeget, e levél Kossuthja a komoly, bölcsészileg gondolkozó aggastyán, ki a kor magaslatára érve, komolyan vizsgálva és elemezve szemléli a világot és az eseményeket. Irigység nélkül elismeri Kossuth Deák nagyságát, előítélettől menten, tárgyilagosan igyekszik festeni a nemzet nagy bölcsének képét anélkül, hogy csak egyetlen árnyat is engedne arra esni. Kossuth, a vas politikai következetesség embere, Deák a bölcs politikai opportunitás embere, e gyökeresen eltérő két politikai jellem e levélben egymás mellé állítva lép a nemzet elébe, és talán épen azért, mert Kossuth a tekintet nélküli igazság iróniával rajzol, új vonásokat nyer Deák képe, melyek újból kedvessé teszik őt előttünk. Saját szempontjából jelezve Deák tévedésének nevezi Kossuth az 1867-ki kiegyezést, de épen abban találja az elhunyt nagyságának bizonyítékát, hogy sikerült neki e „tévedést“ mai államéletünk alapjává tenni. Az utolsó fórum, mely a kiegyezés fölött ítélni fog, a történelem. Ha csakugyanis Deák tévedése volt a kiegyezés, e tévedés a legnemesebb indokokból a legmagasztosabb honfiúi érzelmekből származott, egy rendkívüli államférfiul lángész tévedése volt. Kossuth azon kedvező helyzetben van, hogy bejezett mit fölött ítélhet, míg az ő theoriában határozottan következetesebb nézetei érvényre nem jutottak, erősítheti, hogy az ő programmja a helyesebb, ki cáfolhatja meg? Utalásai Ausztriával fenálló viszonyainkra határozottan helyesek, mi kik az ország politikai élete közepette élünk, gyakorta épen úgy nyilatkoztunk, és Kossuth éles, kora által meg nem zavart, államférfim tekintete épen e helyütt tűnik ki legjobban, noha Kossuth huszonhét év óta száműzetésben élve nélkülözi viszonyaink közvetlen szemléletét. Egész özönét a gondolatoknak kelti fel az agg államférfink nagyszerű nyilatkozata, lesz alkalmunk azt a legkülönbözőbb oldalról megvilágítani. A nyelv szépsége, a levél eszmegazdagsága kellemesen elüt epigonkorunk nedv- és erőtelen emanatióitól. A kormánykörök természetesen keveset épülnek az agg exdictator levelén, mert e levél éle Tisza Kálmán czimére szól és anélkül, hogy neve említve lenne, oly elitélést nyer a miniszterelnök politikája, a minőnél élesebb és megsemmitőbb nem gondolható.* Az „Ung. Lloyd“: „Közöltük egész terjedelmében Kossuth Lajosnak Deák Ferencz haláláról szóló terjedelmes levelét. Kossuth e legújabb enunciatiója tulajdonképen csak újabb elitélése Deák 1867. óta követett politikájának, bár egész méltánylattal ismeri el Deáknak mint embernek és mint polgárnak személyes jellemét, tulajdonait. Bizonyára ritka szép dicséret, ha Deák elvi politikai ellenfele őt a nemzet „legkitűnőbb tagjának“, „legjelesebb polgárának“ jelenti ki és oda nyilatkozik, hogy „Deákkal a legfényesebb csillag tűnt le hazánk egéről.“ E mellett elismeri Kossuth a „hatalmas észt“, a „szándék önzéstelen tisztaságát“ és Deák jellemének hozzáférhetlenségét. Mindamellett elítéli Deák nagy kiegyezési művét, nagy tévedésének mondja azt s komor intelmeket tesz. Kossuth álláspontja fölött az osztrák-magyar kiegyezés ügyében nem akarunk vitatkozni. Tiszteljük Kossuth hű, becsületes meggyőződését anélkül azonban, hogy fejtegetéseinek jogos alapját elismernők. — Hogy viszonyunkat Ausztriához és állapotainkat ben az országban mi sem látjuk rózsaszínben, jól tudják olvasóink. De sem az Ausztriával szemben meglévő feszültségnek, sem a zilált belviszonyoknak nem a kiegyezés az oka, de oka egyedül és kizárólag ama párt- és pénzügyi gazdálkodás, melyet kilencz év óta űznek az országban. Hogy közigazgatásunk nyomora, törvénykezésünk hozzáférhetlen, közrendészetünk és közlekedésünk lésze annak a kiegyezés valóban nem oka. Ki gátolta az országot, hogy észszerű vasúti politikát űzzön ? Ki tiltotta meg Magyarországnak, hogy ben szerényen rendezkedjék be ? Ki parancsolta, hogy kifeszített vitorlákkal az államadósságok tengerére szálljunk ki ? Ki volt oka ama felemésztő pártüzelmeknek, melyek nyolcz éven át a legjobb erőket absorbeálták, az időt elnyelték és a nemzetet meggondolt nyugodt munkássághoz jutni nem engedték? Kossuth Lajos emlékezni fog, hogy ő és pártfelei is hozzájárultak némileg e zilált parlamentáris állapotok megteremtéséhez. Ma ítéletet tartani e fölött, mindenesetre jog és kötelesség ; az igazságos bíró azonban csak akkor mondhat helyes ítéletet, ha világossá lettek előtte politikai és nemzetgazdasági állapotunk ziláltságának valódi okai.“* A „Nemzeti Hírlap“, mely ma szintén egész terjedelmében közli Kossuth levelét, többek közt ezeket írja: Kossuth, bármily távol álljon is ma a nemzet gondolkozásmódjától, egykor annak hű és bátor, dicső és érdemes vezére vala ; bármily nagy tévedésben él is egy évtized óta, halhatatlan érdemeket szerzett magának e haza és nemzet körül. Kossuth Magyarország legnagyobb fiainak egyike e században és nagy marad mai tévedései daczára. A „Neue freie Presse“: Az ismételve említett levél, melyet Kossuth Lajos Baraccone di Collegnoból Helfy Ignácz magyar képviselőhöz intézett és a melyben Magyarország egykori dictatora Deák Ferencz elhunyta alkalmából nyilatkozik, már megjelent az 1818-as párt orgánumában. E terjedelmes levél nemcsak írójának egyénisége, de annál fogva is különös érdekkel bir, mikép nyilatkozik az 1848-ki forradalom életben maradt hőse elhunyt barátjáról és politikai ellenfeléről. E figyelemre méltó levél legmarkánsabb pontjait következőkben adjuk (s ezzel közli a levélnek mintegy fele részét.) * TÁRCZA: Üllő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. MÁSODIK KÖTET. (Folytatás.) III. Rész. Nem is sejtve, hogy mindez a furfangos ember hadicsele, gyorsan felkapva egy hevedert, s az őrmester engedélyét nem is várva, egy ugrással lenyalék s a hevedert a kő alá feszítve, minden összes erőmet reá forditám s a kő a másik oldalra gurult. — Hangzott az „éljen" kiáltás. — Csendesen pajtás, csendesen, különben hamar fent leszünk, — szólt macska Gáspár. Most nem volt szükséges ásitni, nagy volt a fegyenczek és felügyelők közt az izgalom s a rend kissé szünetelt. Mi legalább tizenöt lábbal alantabb voltunk a többinél, felülről csak vállainkat látták, Macska Gáspár felségesen fel tudta használni ez alkalmat. Míg vállvetve igyekeztünk a követ felhengergetni, a fenlevőkhöz nyers életeket szórt, közben pedig hozzám gyors, szaggatott mondatokat intézett. — Pajtás, van-e kedved vélem tartani?.... ily jó alkalom nem nyílik többé.... de még két ily ficzkóra volna szükség, mint te és én.... tizen vannak, de kettőnek kell kezdeni.... kívülem egynek sincs bátorsága..., és talán néked.... holnap az utolsó Tegnap este lapunk zártakor a viz 21 láb 7 hüvelyken állott, és bár túl vagyunk a legnagyobb veszélyen, mind az által a Duna nem apad, sőt inkább növekszik, amennyiben délutáni 2 órakor 21 1. 9 hüvelyken áll. Az árvíz bizottságban történtek közül röviden a következőket emeljük ki: A ferenczvárosi elöljáróság részéről egy küldöttség jelent meg, mely jelenti, miszerint a soroksári gátnál a vízállásnak nem lévén lefolyása intézkedni kell, hogy a víz onnan eltávolitassék. Gerlóczy alpolgármester tudatja az árvíz bizottsággal, hogy betegsége folytán gátolva van megjelenni. A kerületek elöljáróságai beküldötték jelentéseiket a történt segélykiosztásokról. A VI. kerületben szükséges 1500 db kenyér. A IV. kerületben 100, Újlakon 115, a III. kerületben 900 kenyér szükséges, az V. kerületben 4— 5000 db van készletben. A VIII. kerületből Barth László jelenti, hogy 300 db kenyér tegnap átküldetett az V. kerületbe és még 400 darab felesleg van, melyet az elöljáróság Újlakra vél átküldni. A bizottság Havas Sándort bízza meg, hogy az élelmiszerekre vonatkozó mindennemű bejelentéseket átvegye és azok felett rendelkezzék. — Barth László Újlakra megy, hogy ott a szükségről személyesen meggyőződjék és ahhoz képest felhatalmaztatik a VIII. kerület élelmiszere feleslegét átadni. A harmadik kerületi elöljáróságnál 11 órakor előlegül élelmezéses fuvar fedezéseid 500, az első kerületnek nap.... az ajtón ki a hidra.... a védbástyán keresztül le a szabadba.... a tenger felé csak engem kövess.... ki utunkat állja, leütjük.... ez az őrmestert legelőször.... Ha árulóm leszesz... Dolgozzunk és ne fecsegjünk, — szólt le az őrmester. — Nem bírom tovább, — mondá macska Gáspár, a hevedert eldobva. Czélját elérte s erejét nem akarta hasztalan pazarolni. — Jöjjünk fel, — vezénylő az őrmester megelégedéssel, hogy neki legyen igaza, még pedig kétszeresen, midőn csapatának két legerősbje nem volt képes véghezvinni azt, mire macska Gáspár egymaga vállalkozott. A rend helyreállt, s a munka szokott módon folyt. Én kettős erővel dolgoztam, hogy elrejtsem izgatottságomat, melyet a rablógyilkos közleménye előidézett. Tervét jóformán megértem, főleg miután egy alkalmat felhasználtam a védbástyákon le, és körültekinteni. Közvetlen az építkezés helye mellett volt a védfalban egy ajtó, mely most az építkezéskor sokszor használatba vétetett, s melynek kulcsát az őrmester zsebében viselte. A kaputól híd vezetett keresztül egy széles árkon, mely hajdan a város Védárkát képező, miként a fogház védfala, a város védfalát. Az árkon túl magas bástyafal emelkedett, hol néhány ágyú volt elhelyezve, de ezt ott még soha sem láttam. Jobbról e bástyafaltól egy alacsony kőfal állt, melyen keresztül láthatók. Innen fák lombjait láthatom, s ez lehetett az irány, melyet Macska Gáspár jelölt, mert a fák lombjai közt a tenger csillogását is kivehetek, sőt Vasárnap reggel 9 órakor indult lefelé a „Pollux“ gőzös. Földváry kormánybiztos utazott a hajón azon küldetéssel, hogy a hajlékuktól és kenyerüktől megfosztottaknak segélyt nyújtson. A vasúti összekötő hídtól a Csepel szigetig s azonfelül, végtelen messzire jobbról a Gellérthegy alján Albertegy futó tekintetem a sziget homokpartját is érinté, hová most a búcsúzó nap végsugarát veté. Eleget láttam, és siettem lejönni, hogy gyanút ne ébresszek. Nemsokára megszólalt az estharang. A munka ideje megszűnt, s én az őrmester kíséretében a már jól ismert uton a kert hosszában, a gazdasági udvaron át szobám felé haladtam. Ez éjjel nem jött álom szememre. Mindig a szabadulás lehetőségének eszméje háborgott lelkemben. Hogy macska Gáspár tervének van kezelába, erről meg valék győződve, s nem kevésbé, hogy ő elég fortéllyal és merészséggel bír, terve kivitelére. A helyiség sem lehetett kedvezőbb; magas bástyafal, erdős tengerpart, aztán a sziget, melyet legroszabb esetben úszva elérhetek. S ha egyszer ott valék! Most már tudtam, miként lehet onnan tova jutni. Ruháim még ott voltak ama nőnél, a kis faluban, és fegyverem, s vadásztáskám is. Prantovitzba is eljuthatok, s a jó Jani segélyére biztosan számíthatok. A múltkor visszautasítom segélyét; most a fogház sírjából menekülve, hová elevenen betemettek , most elfogadom. Ha pénzzel el valék látva, nyitva állt előttem a világ, biztosan felleltem az utat Amerikába. Akkor aztán istenhozzád vizsgálati fogság, fogház, érdemdús törvényszék és bírák, védelmező, fogházigazgató, és ... . bakó. Szabad ember leszek, gúnyolódhatom fölöttetek jó x-iek, kik oly rész bizonyitványt adtatok felőlem. S atyám ? ... igen ő számoljon saját lelkiismeretével, ki szigorával elűzte magától gyermekét, s ő,. .. . igen egyedül ő tette azt bűnössé. Eddig nem valék az; most azzá kell lennem, igen már ainnak érzem magam. Talán maga az együttlét, az érintkezés ily emberrel minő macska az Árvíz. 100 frt utalványoztatik utólagos számadás mellett. Kamuiermayer polgármester kéri, hogy az ő felsége által adományozott összeg kiosztására alakult bizottmány megalakulván, ezek számára a 16,000 frt külön nyugta mellett szétosztás végett átadassák. Megtörténik. Ha Az árvízkárosultak részére újabban adakoztak a vészbizottságnál: Wahrmann Mór 200 frt, Haggenmacher Henrik 200 frt, Lónyay Gábor 200 frt, Lónyay OdöR. 100 frt, Burián János 100 ft, Heinrich A. és fiai 300 frt, dr. Schmidt Titus 20 ft, Wodiáner Béla 100 frt, „Pesti Napló“ szerkesztőségének újabb gyűjtése 205 frt, Gerlóczy Károly 10 frt, gr. Wenckheim Rudolf 100 frt, Pucher József 100 frt, dr. Kovács Sebestyén Endre 100 frt, Fuchs Gusztáv 100 frt, Rock Szilárd 30 frt, Schossberger Vilmosné 200 frt, Szubovics Antal 25 frt, Kasselik Ferencz 100 frt stb. Avakumovics József 20 pokróczot ajándékozott, Deutsch Károly a Ludovika Akadémiában elhelyezett szűkölködők között 100-at 3 nap étellel lát el. Mihalik János 100 zsák burgonyát küldött, A molnárok és sütők gőzmalomtársulata 1000 darab kenyeret ajándékozott. A „Pester Lloyd“ szerkesztőségének gyűjtése 1010 frt, a magyar földhitelintézet 5000 frt, ebből 1000 frt a fővárosi s 4000 frt a vidéki károsultak számára. Az első magyar általános biztosító társaság 3000 frt. A magyar hitelbank 2000 frtot küldött a belügyminiszternek. Az árvizbizottságnál eddig összesen 61,332 frt 80 kr és 6 db arany gyűlt be. * A vidékről délig a következő fontosabb táviratok érkeztek: Tétény, d. e. 9 óra 24 p. Tökölön 100 ház viz alatt, 20 lehült s 70 dűlőtélben van. Szent-Miklóson 200 ház omlott össze, Csépről semmi bizonyost nem írhatunk. Komárom, r. 6 óra 45 p. A Duna vízállása éjjeli 12 órától nem változott. Vág vize árad. Vácz, d. e. 7 óra 30 p. Éjfélután 2 órától reggeli 5 óráig egyenlő a vízállás s ezen időtől 7 óráig 1 b. áradás, vízállás 21 1.11 b. Adony, d. e. 7 óra 50 p. Vízállás 19, a Duna tiszta, idő tavaszi, a veszélytőli félelem megszűntnek tekinthető. Mohács, d. e. 10 óra. Víz 19 láb, nem árad, partokat és szigeti töltéseket áthágta, város alatti töltések tartják a vizet, csendes meleg idő, szél nincs, veszély nincsen. Paks, d. e. 10 óra. Viz 19 láb 8 hüv., semmi jég, felényi vizsebesség, mint tegnap, paksi nagy karajjég aligha el nem akadt Dezs felé, az okozhatja a viz lasubb folyását. Kalocsa körül van vízzel, Gederlak és Ordas száraz. Szebb, d. e. 10 óra 45. Tegnap óta áradás 1 láb 5 hüvelyk; vízállás 21 1. 6. h. Győr vizei, Vág, Garam, Ipoly áradásai aggasztók — újból fenyegeti Nagy-Marost, a sarkantyú menté meg a várost a jég általi rohamos pusztulástól, az intézkedések folytattatnak. Komárom, d. e. 11 óra 15 p. Vízállás állandóan 19 1. 7 h. az emelkedést valószínűleg a Rába és Vág áradása okozza. Esztergom, d. e. 11 óra 10 p. A víz tegnap este 19 1. és 7. hüvelykről 20 lábra emelkedett, mentőeszközök és erők még szükségesek, az ínség és pusztulás terjed. Vácz, d. e. 11 órakor. Vízállás 22 láb, folytonos lassú áradás észlelhető. Szabadszállás, d. e. 11 óra 10 p.: Viz újra nagy erővel tör, a város menthetéséről szó sincs, távirda veszélyeztetve, el vagyunk már zárva. Segélyt kérünk. * * * Budán a magasabban helyekről a vizet folytonosan szivattyúzzák. Jelenleg még viz alatt van az öt pacsirta utcza, a szerecsen-utczának egy része, a főuteza a kapuczinusoktól a kórház-utezáig, a harminczad, plébános, 3 szerecsen, két nyúl, kacsa és kórházutezák. A házak közül több meg van rongálva, a vizár elmúlta után a házak meg fognak vizsgáltatni. *c Újpesten a vizár már eddig is óriási károkat csinált, az eddigi kár 1 millió forintra becsültetik, amit még inkább növel az, hogy e kár a szerényebb anyagi helyzetben levőket sújtotta. A község eddig 180 hajlékából kiűzött családot szállásolt el, a községházán népkonyha állíttatott fel, naponkint 300 ember láttatik el leves és kenyérrel. A szomszédságukban levő Dunakesz község dicsérendő jótékonysággal viseltetik az újpestiek iránt, daczára annak, hogy e kis község is nem csekély kárt szenvedett 7 zsák burgonyát, 7 kenyeret, 1 mérő babot és szép mennyiségű lisztet küldött az újpesti vizár károsultak számára. Ha az egész ország oly arányban járulna a vízkárosultak felsegélyezéséhez, mind az anyagilag szerény helyzetben levő község, úgy a károk rövid idő alatt fedezve lennének. Ha * * falváig, balra a soroksári gáton túl mindenütt víz. Promontor lentebb fekvő része szinte vízben áll a Duna árja, a vasúti töltés eresztékeiben s hidjai alatt hatoltak be, az alantabb fekvő utczasorba, megtöltve az udvarokat s házakat és döntve halomra. A jobb parton Tétény is vízben áll, ez és a vasút gátján csapott át, s úgy körülzárta a várost, hogy a promontorrali vasúti közlekedés megszűnt és csakis a gát kiigazítása után kezdődött meg ismét. Szt-Miklós, Tököl és Csépen sok ház összedűlt, de népínséget nem szenved és élelmében nincs nagy hiány. Hétfőn reggel az ercsi sziget és Ercsi között, a jégtorlasz elindult, de annál sűrűbben rakta meg a partot jégtáblákkal. A jégindulás nagy áradással járt s valószínűleg még növelte a Szent-Márton, Sziget-Újfalu, Korc és Makád helységek veszedelmét. — Ercsi és Tököl-Csép körül azonban már másfél lábnyi apadást mutatott s már sokkal több kiemelkedőbb száraz folt látszott ki a vízből. * Február 23-áról írják a „P. Napló“-nak Pozsonyból, hogy a Duna Pozsonyon alul a balparton átcsapván, az úgynevezett kis Dunán (érsekújvári ág) és Fekete vizen bocsátotta le vizének egy részét, anélkül azonban, hogy valamely útjába eső községet nagyobb veszélybe döntött volna. Néhányat (Főrév, Fél, Eberhard) részben elöntött ugyan, de sem emberéletet nem követelt, sem vagyonban nevezetesebb kárt nem tett és tegnap ezen felsőbb vidék már jobbára vízmentes volt, bár a vízállás a főfolyamban még mindig igen magas. — Eőrévet 21-én innét élelemmel kellett ellátni. Az alább fekvő községek közül a víz Vajkát elöntötte, de a töltésszakitást meggátolta a lakosságnak erőfeszítése. Hasonlókép kapott még vizet a doborgazi, keszelezési, nagyszirpai és a sárosfai határoknak kisebb-nagyobb része, és valószínűleg Silly, Felbár, Nagy-Bodak és Budafa községek határai is, de innét hiteles adatok még hiányzanak. A vereknyei lúd, mely a Csallóköz és Pozsony közt az egyedüli állandó átkelési pont, nem minden sérülés nélkül ugyan, de mégis járható állapotban megmaradt, s tegnap mind a somorjai, mind a dunaszerdahelyi posta akadály nélkül megérkezett. Vág-mente is el van árasztva, mely körülmény a Dunának magas vízállása mellett több községre nézve válságossá lehet. így Győrött febr.* 25-én, reggeli 9 órakor a víz magassága 18 láb 4 hüvelyk volt. A Rába folyása mindinkább gyorsabb lett s bár a Dunán némi apadás volt észlelhető, a Rábán mégis áradás mutatkozott, mely annak volt tulajdonitható, hogy a Rába vize felülről erős nyomással jött. Győrszigetben a Rabcza parton levő házak udvarában, valamint Újvárosban az evang. iskola előtti téren a „Nádor“ fogadó mögött, a főutczán a sóháztól egész a városházáig egy lábnyi magasságban terült el a víz. Az újvárosi vám körül levő házak, a Kása- Mátra, valamint a Czigány lapos és az úgynevezett Tomcsányi-városban levő házak már mind vízben állanak. Péntek déltől egész szombat délig a víz folyton egyenlő magasságban maradt. Éjen át a legnagyobb éberséggel munkálkodtak a védtöltések megmentésén, melyek már igen lazulni kezdtek és itt-ott az átszivárgó vizet betömésekkel kellett elfojtani. Az aggodalom Győr-Szigetben folytonosan növekedett. A megyében a sziget- és csilizközi járás községei, majdnem kivétel nélkül mind víz alatt állanak. Pinnyéden és Bácsán a lakosság a háztetőkre menekült és már két nap óta ott várja a segélyt. Az árvíz elől menekültek a város különböző hitfelekezetű iskoláiban és egyéb középületekben vannak elhelyezve. Szombaton, február 26-án délután 5 óráig a víz folytonosan egyenlő magasságban maradt, úgy hogy 36 órán át sem áradás, sem apadás nem volt észlelhető. Délután 5 órakor a Rába folyó áradni kezdett s esti 7 órakor már 181, 5 h. volt a magasság. Sárvárról érkezett tudósítás szerint pénteken megindult ott a jég s a Rába nagy áradást mutat. Több helyütt kiöntött medréből. E hir újabb aggodalmakat keltett, mert a Duna egyforma magassága mellett a Rábán megérkezendő nagy veszélyt idézhet elő. Szombat estétől vasárnap reggelig 2 hüvelyknyi áradás mutatkozott. Vasárnapon, febr. 27. reggeli 6 1 1 órakor a vízállás a Rábán: 18 láb 7 hüvelyk, Komáromban az áradás legmagasabb fokát febr. hó 23-án érte el, midőn is a vízállás 21 láb volt, reggelre azonban apadás volt észrevehető, és másnap reggel 19 lábon állt a Duna. 25-én reggel a városban kidoboltatott, hogy a Csalló község számára élelmet hordjanak össze, délig mintegy 500 kenyeret hordtak a városházához, ezeket a gőzösen felpakolván, elindultunk fölfelé Némáig. Aranyosnál egy ladik, Sándor Miklós vezetése mellett 2 bidásszal, egy részlet kenyérrel kiszállíttatott. Hasonlóképen élelmet és segélyt vittek, Ocsa és Eki községekbe is. Komáromban az árvíz tetemes károkat okozott, több ház veszélyeztetve van és a lakók kiköltöztek belőle, a legnagyobb veszélyen azonban már túl vannak. Éjjel a következő táviratok érkeztek: Komárom, 8 óra 45 p. A vízállás 4 órától 8 óráig egy hüvelykkel emelkedett most 19 1. 9 h. Paks, 8 óra 15 p. A kiöntések nagyok ugyan, de a községekben már nem találtam vizet. Élelemmel ellátott vashajókat indítottam, Tassnak és K.-Sz.-Miklósnak. Holnap az élelemosztás Unodig Gáspár, azzá avatja az embert? Annyi világos volt, hogy e terv kivitele nem volt lehetséges gyilkosság nélkül. A kapu kulcsa az őrmesternél volt, s az őrmester épen nem úgy nézett ki, mint ki önként, maga jószántából ide adja azt, főleg ily esetben. Aztán a két másik felügyelő sem volt ám valami nyulszivü. E három egyén bizonyosan ellenáll, amíg csak mozdulni képes. Ezeket el kell ejteni, még pedig az első rohamban, s úgy, hogy felkelni ne bírjanak, az első zavart kell szökésünkre felhasználni. Felültem nyughelyemen, szívem hangosan vert. Leginkább én rám számított macska Gáspár, és helyesen. Csak úgy lehetett sikert remélni, ha egyidejűleg ketten kezdtük meg a támadást; egy kezdeményező nem lenne követőre, így az egyik felügyelőnek, talán épen az őrmesternek kezem által kell elesni. Az én kezem által! Mily könnyű volt ezt gondolni, kimondani ,de a cselekvés idejében nem fog-e hiányozni erőnk. Igaz, a vámőrre rálőttem, de akkor nem csupán rólam volt szó, mindenek előtt pártfogóm, jótevőm, barátom szabadsága forgott koczkán , és mennyire hálát adtam az égnek akkor is, hogy golyóm nem talált! Most nem volt társam a bámult, mondhatom imádott férfiú, hanem macska Gáspár; most nem arról volt szó, hogy a meglepetés egy perczében egy támadó sötét alakra szegezzem fegyveremet; jól átgondolt gyilkossági terv kivitele volt ez; egy fegyvertelent kellő agyonsujtani ásóval, csákánnyal, hevederrel, vagy bármely először kezünkbe akadó eszközzel. És végre; minden erőmből igyekeztem erőmet gyűlölni, de nem valék képes erre, folytatom. A vízállás itt esti 76.19' 7" ‘— Szapáry Duna-Pentele, 8 óra 10 p. Dömsöd, Dab, Tass és Szalk Sz.-Marton beltelkei meg vannak mentve. Vízállás 18 1. Dunánk a jégtől tiszta. A vészbizottság ma délután 3550 ftot osztott a fővárosi árvízkárosultaknak. A vizállás éjjeli 12 órakor 21 1. lett h. „Válasz“ Homolya István csepelyi lelkész barátomnak. — Az „Egyetértés“ 44. számában megjelent közleményed méltó felháborodást szült minden becsületes kebelben, s e felháborodás fokozódott azon tudat valósága által, hogy Porhajós úr vad dühének sikerült végre valahára egy egyént találni, ki helyette mérges falánkját kiöltse egy oly renomirt egyén ellen, a ki arra egyátalán érdemetlen. Soraiddal önmagadat czáfolod meg; mert 1-öt vádolsz egy oly járásbirót, a ki szorgalmas, munkás, megvesztegethetlen, és a közönség igényeinek minden tekintetben megfelel; 2-ot alaptalanul vádolni látszol a beregszászi kir. törvényszéket, vagyis egy oly törvényszéket, amely kifogástalan és oly ritka elemekből egyesittetett, hogy Magyarországon ez idő szerint 3-ik helyen áll minden tekintetben. Hisz neked, úgy időd, mint alkalmad sem volt, s lehetett még eszményileg sem ösmerhetni e törvényszéket, annál kevésbé annak tagjait; 3ár interpellálod az igazságügyminisztert — anélkül, hogy az igazság terén tett ismereteidet s tapasztalataidat kétségbe vonva, — erre jogod lenne. Valakit puszta gyanusitásból elitélni, aljas gyanúsításokkal rágalmazni, becsületében megtámadni, anélkül, hogy arra okot szolgáltatott volna, a legnagyobb bűn, hisz a szentirás is azt tanítja, mit nem adhatsz, ne rabold el; a becsület pedig oly drága kincs, mit megvásárolni a világ minden aranyáért sem vagy képes. Az aljasságot, mint igénytelen egyéniség még a polczon sem szíveled, mégis visszaélve magasztos hivatásoddal, Porjahós uramnak ügyéhez szegődől, azon hitben élve, hogy soraid mint főindokok, az itélethozatnál latba jőnek, ha ezt hiszed végtelen családok Ami a beregszászi kir. törvényszéket illeti, azt vádolnod nem szabad; a törvényszék a fegyelmi eljárást megindította, a fegyelmi vizsgálatot tovább folytatja, s miután úgy állanak a körülmények, hogy nevezett Nyomárkay járásbíró úr, az oly felháborodással aljas vétségnek nevezett cselekménynek nem szerzője, előidézője és kezdeményezője, hanem mint lépre csalatott madár, csel utján sodortatott be; a törvényszék már ez okból, de az igazságszolgáltatás hátránya tekintetéből is szükségtelennek tartotta a felfüggesztést, s ígyís miután úgy állanak a dolgok, hogy beavatásod szerint is, vádlók voltak a kihívók, s mint ilyenek, büntetés alá esők, a törvényszék úgy járt el, amint eljárnia kellett. Ennyit tartottam buzgó fohászkodás teljes közleményedre az igazság érdekében szükségesnek megjegyezni, azon figyelmeztetéssel, hogy a dobáló igen sokszor önmagát is megdobja. Az lebegjen a te elmédben is, a mit oly fennen hirdetsz vasárnapokon a csepelyi szószékből: „a ki téged kővel, azt te kenyérrel!“ Ungvárt, 1876. febr. 28. — Barátod s hived : Gortvay János, köz- és váltó ügyvéd. * Kapos, febr. 27. Tekintetes szerkesztőség. — Az „Egyetértés“ I. évi február 24-ki számában — egy Homolya István Csepely községe ref. lelkészének aláírásával ellátott közlemény jelent meg, s ez csekély egyéniségemmel foglalkozik. Én Homolya István lelkész úrral semmiféle hírlapi polémiát folytatni nem kívánok, csakis annak kinyilatkoztatására szorítkozom, hogy a nevezett lelkész úr interpellátiójának alapja s tárgya nagy részben alaptalan rágalom, miért is nem mulasztandom el, hogy ellene a közleményében hemzsegő sértések miatt a törvény engedte lépéseket megtegyem. A lelkész úr által említett eset vizsgálat tárgya •— s így hírlapi discussiónak helye nem is lehet, — ezek után kérem a tek. szerkesztő urat, hogy jelen soraimnak az „Egyetértésiben helyt adni méltóztassék. — Kész szolgája: Nyomárkay Aurél, kaposi k. albiró.* A védelem és önvédelem jogosultságának indokából kiadtuk e két nyilatkozatot, a tárgyhoz nem tartozó néhány kifejezés és megjegyzés elhagyásával. Részünkről a dolog érdemébe nem bocsátkozunk, hanem azt okvetlenül megvárjuk az igazságszolgáltatás érdeke szempontjából, hogy a vizsgálat szigorú és részrehajlatlan legyen. A csak „részben alaptalan“ vád természete követeli meg, hogy az eljárás semmi kívánni valót ne hagyjon hátra, hanem a maga közvetlenségében derítse fel, hol és mennyiben sértetett meg a polgári és családi jog szentsége. Szerk. KÜLFÖLD. A porta reformintézkedései és legutóbbi amnestiájától azt várja, hogy azzal legközelebb teljesen véget vet a délszláv lázadásnak. Két főhivatalnok, Kaidar és Warsa effendi a napokban viszi le a helyszínére az iradot s fogja a benne ígért rendszabályok valósítását megindítani. Konstantinápolyban azt is hiresztelik, hogy a montenegrói fejedelem jövőre komolyabban veendi a semlegesség kötelességeit s már tudni akarják, hogy Nikita Gorombaságain keresztül valódi szívjóság sugárzott ; s már többször gondolom, hogy épen nagy szelídségét rejtendő, bujt ez áhnodorba, e szúró köntösbe. S ha ez ideig még nem állok vele a legjobb lábon, az én hibám volt, ki előzékenységét dölyffel visszautasítom. S ő nem érezteti velem neheztelését, de őszinte jóakaratát nem vonta meg tőlem egy perezre sem. Eltekintve sajátos beszédmódjától nem úgy bánt ő velem, mint a börtönőr a reá bízott fogollyal, hanem mondhatom, mint a régi hit szolga a gondjaira bízott urfival, ki nem jól cselekszik, s kit ő szép móddal észre akar téritni. Sokszor munka közben oly különös kifejezéssel nyugtatá rajtam világoskék szemeit, mintha magában mondogatná: szegény fiú, szegény fiú, s mintha szívesen letenné kezéből a hüvelymértéket, hogy csákányomat véve fel, helyettem dolgozzék. Igen, hazamenőben már párszor mondá: — Nos, még nem fáradtunk bele ? — Máskor ismét: — Ne legyünk szerfelett makacsok, ne boszantsuk a kapitány urat, és ne nehezítsük saját életünket. — Csak kivételes esetekben nevezé hajdani kapitányát igazgatónak. — Hogyan, a kapitány urat ? — kérdem. — Nem akarjuk megérteni, — válaszolt az öreg mélabúsan. Nem akartam megérteni, ez bizonyos volt. De mert ha valamit látszólag nem értünk, valóban nem értjük-e azt? Bármi okozta is az igazgató érdekeltségét sorsom iránt, lehetetlen volt észre nem vennem szívélyességét, melynek naponkint bizonyítékát adta. Szavai, hangja fülembe csengett még, s a hang annyira emlékeztetett azon férfiú hangjára, ki eszményem volt, sőt most is az,