Egyetértés, 1877. június (11. évfolyam, 130-159. szám)
1877-06-03 / 132. szám
XI. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre......................................2«.— Félévre...............................................10.— Negyedévre.......................................6.— Egy hóra...............................................1.80 Egy szám 7 frajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön S0 kr. Nyílttéri öt hasábos sor 80 krajczár. $00** Junius hó elsejétől kezdve uj előfizetést, nyitunk az „Egyetértésedre. Előfizetési árak: Junius hóra Junius—augusztusra Junius—szeptemberre Junius—deczemberre 1.80 5.— 6.80 11.80 Előfizetőinknek közelebb fogjuk szétküldeni az orosz-török háború — európai és ázsiai — harczterének teljesen sikerült pompás térképét. A háború tartama alatt lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Olvasóink érdeke iránti kötelességünknek tartottuk megtenni minden szükséges intézkedést arra, hogy saját harctéri tudósítóink és eredeti távirataink által a háború eseményeiről mindig gyors és hiteles tudósításokat adhassunk. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, üzimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha ezimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. aPSF- Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre és „Egyetértési” kiadóhivatalába (himle utcsa 1 szám alá) küldendők. A „Egyetértés" kiadóhivatala. Rustsuk, május 21. (Saját külön tudósítónktól.) Legutóbbi levelemben a dunai hadállásokat igyekeztem ismertetni úgy az egyik, valamint a marik part felől. Ismertetésemet a Viddintől Rustsukig terjedő pontoknak biztosságával zártam be. 132. szám. Vasárnap, 1877. junius 3. Szerkesztői Iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest, IV. himec-utcea 1. se. hová az előfizetési pénzek küldendők. cast erősiteni fognak, lesz hivatása e hadmiveletet keresztülvinni. Ezenu terv készítője egy itt élő hazánkfia, a kinek nevét említenem tilos, de a kinek nevét nálunk minden ember ki fogja találni. Budapest, jun. 2. Az események rohamával szemben halljuk a vélemények nyilvánulását minden irányban, de nem találjuk fel abban azon határozott alakot, mely szigorúan körvonalazná a teendőket. Abban majdnem mindenki hogy Boszniát ne annektáljuk, megegyez, azon vélemény is eléggé elterjedt, hogy acióba kell lépni, mozgósítani, mig el nem késünk; tekintélyes haderőnk, drága felszerelésünk s jól begyakorlott és fegyelmezett hadseregünk által döntő szavazatunkat hallatni kell az európai concertben; a birodalom tekintélyét érvényre kell juttatni s a helyzetnek imponálni. Ezeket elég gyakran halljuk, még azt is, hogy az orosz terjeszkedést meg kell akadályozni, hogy az aldunai tartományokban garázdálkodását nem kell tűrni. Még Törökország integritását is emlegetik nem ritkán. Elismerik azt, hogy a szláv áramlat az osztrák-magyar birodalomra veszélyes, hogy romlásunkat okozhatja, szóval mindenről beszélnek, hogy mi nincs jól; elmondják, hogy gróf Andrássy politikájában nem bíznak, hogy a titkok fátyola mögött rejtőzhet valami jó is, de az ellenkezőt sokkal inkább van okunk hinni; politikáját nem tartják egy hatalmas birodalomhoz méltónak, mert zárkózottsága kétértelművé teszi, s még esetleges szövetségeseit is bizalmatlansággal tölti el; az ellenséges elemekkel szemben pedig semmi effectusa nincs, mert azokat többről többre bátorítja. Fájdalom, azt sem gondolja senki, hogy Ausztria bölcsesége valamennyi hatalom eszén túljárna, hogy azok mindannyian szépen belemennének a kelepczébe, s így egyik szép reggelen csak arra ébrednének fel Európa hatalmai, hogy Ausztria diplomatájának sikerült a csel. Ennyit Ausztriától senki sem vár. Épen azért tartózkodó, zárkózott politikáját nem is helyeslik, s azt tartják, hogy ha az ország színe előtt nyílt politikával lépne ki, ezzel semmit sem vesztene, sőt ezáltal megszerezhetné külpolitikájának kifelé a teljes nyomatékot, belől a teljes biztonságot. Ezekkel körülbelül tisztában van mindenki, ezekben nem is igen merül fel véleménykülömbség, kivéve Ausztria ellenségeit, kik okvetlen annektálni akarják a cultúrától elmaradott Boszniát, pusztítni rá az ország pénzét, erősíttini a szláv elemet és befolyást a birodalomban. De annál nagyobb a tájékozatlanság és véleménykülönbség az iránt, hogy mit kell hát tenni? Nézetem szerint az, kinek egy millió 400 ezer ember áll a háta mögött, az adott körülmények között már tisztában lehet magával. A törökkel kezet fogva, az oroszt nem csak visszaszorítani, de megtörni és agressio aspiratióit lehetetlenné tenni hosszú időre — ez volna az egyedüli helyes politika. Ausztria hadereje megmérkőzhetik bátran az oroszéval, sőt acióba nem is léphet akkora erővel, mint Ausztria, hadserege elemeinek más arányai miatt. De egy rabszolga birodalomból nem is lehet a fegyveres erőnek felét sem elhozni, mert a mely birodalmat csak az erőszak a kancsuka tart össze, onnan a mint a lábát kihúzza a végrehajtó hatalom, mindenfelől kiüt a lázadás, s oda többé visszamenni nem lehet. Szétmálik az egész szépségesen magától. Még hozzá kell számítani azt is, hogy művelt s lelkesült katonáink mindegyikére, főleg ha a muszka ellen kell menni, bátran lehet 3—4-et számítani abból a kancsuka, kartács és vutki által lelkesült, éhes orosz katonából. Azon északi colossus nem olyan nagy óriás, mint gondoljuk, nagy csak kopár, mocsáros területe, de a cultura és erő biz ott kevés; azzal Ausztria egymaga is elbánna, hát még hozzá a török. Ott vagyunk ma ahol negyvennyolczban a kasztok s kiváltságok eltörlésének eszméjével voltunk. A korszellem, az események a tényleges állapotokat túlszárnyalták, s vagy tenni kellett valamit, kézbe venni a vezérszerepet, helyes irányt adni az új eszméknek, vagy elsodortatni általuk. Most az eset hasonló, sőt azonos. Most nem a feudális rendszerből kibontakozás, hanem a nemzetiségi, a csoportulási eszme ragadta meg, mint ragály a világot, a népeket. Nagyon csalódik, ki azt hiszi, hogy a régi állapotok conserválhatók ; másfél millió haderő arra elégtelen, vagy csak egy pár évi sikert arathat, kevés ahhoz kétszer annyi is, hogy a jövő nyugalmát biztosítsa s az árral szembe vsszék, de fél millió is elég arra, hogy a népeket kielégítse, s őket kedvencz eszméjök valósításában elősegítse. És épen ebben áll az állambölcsesség, a helyes és tapintatos politika, hogy az események úgy irányíttassanak, az alakulás úgy vezettessék, hogy az sem a népeknek, sem birodalmunknak ártalmas ne legyen. A párisi szerződés, már minden pontjaiban meg van törve, meg van tépve. Erre ez idő szerint kár is már hivatkozni, hanem erős karral, helyes irányban kell az áramlatot vezetni. Ez lehet csak egyetlen czélunk és jól felfogott érdekünk. Buszuuk, május 20-án. (Saját külön tudósitónktól.) A dunai harcztér állásáról sokféle álhir kering. Ez igen természetes, mig az oroszoknak érdekükben van, hogy Bukaresten keresztül csak oly tudósítások lássanak világot, amelyek távolról sem felelnek meg a valónak. A Rustsukba érkezett jelentések szerint az oroszok főkép három ponton sánczolták el magukat a Duna balpartján: Caiatznál, Braillánál és Réninél. Az oláhok Oltenitzától Kalafátig vannak kisebb mozgó csapatokban szétszórva; jelentékenyebb táborhelyeket Oltenitzánál, a Nikopolinak átellenében fekvő szigeteken és Kalafátnál ütöttek; a főhadiszállás Krajován van. E helyen fegyverzik és szerelik a bolgár önkéntes csapatokat. Ugyancsak itt szerveznek most egy testőrcsapatot, amelyekbe csak tiszta vérű szlávokat vesznek be, s ezen testőrcsapat fog Károly fejedelem körül szolgálatokat tenni. A független királyságnak ez furcsa atributuma, s mindenesetre inkább jöhet kém, mint testőrcsapat számba. uleniczánál legújabban erős állást foglaltak az oláh csapatok. Ágyúikat jobbadán az orosztól nyerték kölcsönben. Krupp ágyuk ezek 15 centiméres kaliberrel, s a szolgálattevő tüzérlegénység és tisztek egy-kettő kivételével mind orosz. Az itteni erős posstióból a kisebb török monitorok garázdálkodását kellene ellensúlyozni. De biz nem nagy sikerrel teljesíti feladatát, mert május 16-án éjjel is átmentek a román partra a bátor cserkeszek és hamarosan 700 darab birkából álló zsákmányt ejtettek. Az oláh-orosz ütegek késő vették észre az expediciót és boszuból Turtukaint lövöldözték. A török ágyuk vissza feleseltek, s mintegy óra hosszáig tartott a discursus. Jelentékenyebb, s a legkisebb mértékben is döntő ágyuharcz még ez ideig nem volt a Duna mentében. Amolyan ágyupróbálás van mindennap, de az csak a puskaport fogyasztja, eredményt egy részre sem biztosit. Bustsuk és Silistka ellen még ilyen próbatűz sem történt, úgy látszik ezekre sajnáljuk vesztegetni a puskaport. Egyébiránt ezek a több ponton való mindennapos lövöldözések, ha eredménytelenek is, de kétségtelenül elárulják, hogy céljuk maszkírozni a Dunán való átkelés kitűzött pontjait. A török hadvezénylet kitűnőleg van értesülve, tudja tehát azt is, hogy orosz részről az utóbbi napokban nagy előkészületek történtek a Dunán való átkelésre. Ha mégis a tervet, mely már érettnek volt mondható keresztül nem próbálták tényleg is vinni, ez azt bizonyítja, hogy az időjárás meg a hadászati viszonyok számbavétele következtében csökkent önbizalmuk. Félnek a kudarcztól, amely itt végzetessé válhatik a cár hadaira. Az ázsiai harcztéren szenvedett veszteségeket könnyen kiheverheti, de a Dunánál az átkelés sikerülte vagy nem sikerülte e háborúban rá nézve életkérdés. Az orosz hadvezénylet önbizalmát nagyban növelhette a török hadak és ütegek elhelyezése a Duna jobbpartján. Viddintől Bustsukig minden figyelemreméltó pont úgy van megerősítve a törökök által, hogy az ellenséget átkelési mozdulatánál, bármely részen történjék is ez, hármas tűz fogadja, szemközt és két oldalt eredő ellenállhatlan kereszttűz. Ezen a részen tehát istenkísértés lesz az átkelés, s ha mégis megtörténnék, roppant áldozatba fogna kerülni. Szólanom kell most a Rustsuktól a Fekete tengerig terjedő védelmi öv mibenlétéről. Ez ideig az alsó részen Turtukán volt legjobban fenyegetve. Május 17-én azonban 24 zászlóaljnyi erősítést kapott három üteg Kruppféle ágyúval. Parancs szerint az erősítésnek a Turtukánnál levő és az átelleni partot teljesen domináló magaslatokat kellett megszállni. Alig hogy ez megtörtént, az Oltenitzánál levő oláh csapatok rögtön több respectust tanultak Turtukán iránt. A Dobrudsa a törökök védelmi harczának e mindenki által nevezetesnek elismert pontja május 16-áig csaknem minden erőt nélküzött. El lehetett mondani, hogy a törökök, akik a most folyó harczban roppant sok embert igényelnek, üresen hagyták e területet. Mindössze 16-ika óta kezdtek oda jelentékenyebb katonai erőt vezényelni, úgy, hogy 19-ére összesen már 18.000 cserkesz kapott parancsot a mocsárak között állást foglalni. E nevezetes védelmi vonalon is készen várják tehát a muszka-oláh szövetségeseket. Ha áttörnek, sok ember fog befutni a mocsarakba, ugyancsak kellene nagy haderőt ide fordítani, hogy kigázologhassanak az ellenségre ezer halált hozó vidékről. A Dobrudsa ma a legnevezetesebb katonai tekintélyek összhangzó beismerése szerint, a leghatalmasabb védelmi vonala Törökországnak. Egy a természet által alkotott vártömb, számtalan akadállyal, a földalakulás és mocsárképződés hadakkal fölérő szövetségével. Ha ellenség be is talál nagy áldozatokkal törni a Dobrudsába , mindjárt az első lépésnél ki van téve a veszélynek, hogy hadait a minden oldalról szakadó és az időjárás által nevelt kiöntések között rendesen felállíthassa. Viszont léptennyomon ki van téve annak, hogy az ide rejtett hadak több pontról megtámadják, folyvást nyugtalanítsák az úgyis tömérdek elemi bajjal küzdő ellenséget. Az ellenség ki van itt téve annak, hogy a mocsárak között szétszórt sorait egyenkint és egymásután leverik, és sem előre nem tehet gyors mozgást, sem visszavonulni nem képes gyorsan. A török hadvezénylet különben gondoskodott arról is, hogy a visszavonulás lehetetlenné váljék. A Dobrudsa egyes pontjain ugyanis készletben tartanak úszó torpedókat. Minden előkészület meg van téve úgy elzárni a Dunán a visszavonulási vonalat, hogy az átkelt hadak a Dobrudsa mocsarai és a Duna között teljesen elpusztuljanak. Állásuk biztonságában a törökök inkább óhajtják, mint félik a Dobrudsába való betörést. Meglehetősen jó értesültséggel mondhatom, hogy az átkelést csak látszólag fogják akadályozni, miután érdekükben van, hogy az orosz-oláh hadak átkelve a Dunán a Dobrudsába törjenek. És ezt azért írom, hogy ne legyenek meglepetve, ha majd egyszerre csak egy szentpétervári diadaltól duzzadó távirat ujjongani fog a Dobrudsába győzelmesen történt bevonulás felett. Majd lesz alkalma később hallgatni a győzelemről. A bebocsátás tervéről tudomásul látszik bírni a „Neue Frei Presse“ harcztéri tudósítója is, aki orosz tacticának mondja az átkelés megengedését. Részemről a fennt leírtak után nem vagyok vele egy véleményen, s azt hiszem, akik olvasták Moltkénak a Dobrudjáról adott véleményét, azok velem együtt kívánatosnak fogják vallani a törökoláh csapatok ily módon való megsemmisítését. Nagyobb baj a törököket a Duna általam leírt vonalain sehol sem fenyegeti. Hanem van igen is bajra, még pedig jelentékenyre kilátás ama orosz hadoszlop előnyomulásától, mely ezelőtt tíz nappal Kalafát háta mögött állást foglalt, hogy Szerbián keresztül intézze mozdulatait. A törökök ezután úgy járhatnak, mint a háború megindulását megelőzőleg folyton folyvást. Ők respectálják a szerb területet, az orosz nem respectál semmit. A hadüzenet előtt kelt át lopva a Pruthon, s így akar átkelni a Dunán Kladovánál is, hogy megkerülje a törökök védelmi vonalát. Minden jel arra mutat, hogy az átkelés Kladovánál fog megtörténni. Erre mutat főkép az általam előbbi leveleim egyikében ismertetett terv a szlávok általános conflagratiójáról. Nincs kétségem benne, hogy az oroszok minden jogot s minden érdeket lábbal tipró vakmerősége megteszi ezen a magyar-osztrák monarchiára kihívás jelentőségével bíró lépést is. Vagy nagyon el lehet bízva saját erejében, és az osztrák-magyar monarchiának „utasítással“ ellátott szlávjaiban, vagy fedezve érzi magát a bécsi udvarral kötött valamely pactummal. A törökök nincsenek illuzióban a Szerbián át való támadás tekintetében. Érzik, hogy ez oldalról hadállásukat a legnagyobb veszély, de tudják azt is, hogy e szerencsétlenség egyúttal veszélyt képez Ausztria-Magyarországra. Meg vannak győződve, hogy ekkor a monarchia kénytelen lesz semlegességét abbahagyni, s ha nem teszi, akkor kétségtelen, hogy szövetségben áll a muszkával. Konstantinápoly, május 20. (Rendes levelezőnktől). Hónapokkal ezelőtt megírtam az „Egyetértés“nek, hogy a háborút a porta elkerülhetlennek tartja, annyira jól van informálva az orosz intenziókról. A tények igazolták, hogy minden diplomátiai lépés hiábavaló volt, és nagy szerencse a törökökre, hogy nem engedték magukat elámutatni, hanem fokozott erővel készültek a létharczra. E készülődésnek lehet köszönni, hogy most az orosz nem özönölhet szabadon a védtelenül hagyott országra , sőt, hogy a törökök jelentékeny előnyben vannak. Az ázsiai harctéren rég elvesztettek volna a törökök minden fontos helyet, ha a porta nagy kitartással és áldozattal elő nem készíti a Kaukázus fölkelését. Mert ez az, ami a csekély ázsiai hadcsapatok mellett, a törökök ügyét váratlanul győzelemre segítheti Ázsiában. A porta igen ügyesen aknázta ki a conferentionalis békeidőközt a kaukázusi cserkeszek fölkelésének előidézésére. A derviseket és hodsákat, akik nagy tiszteletben és tekintélyben állanak a Kaukázus mohamedán lakosai előtt, nagy számmal küldöttek Konstantinápolyból a muszka igával különben is folyvást harczban álló cserkeszek fellázítására. A törököknek e terve várakozáson felül sikerült, s ez legjobban bizonyít az orosz kormányzat ellen, melytől úgy idegenkedik a Kaukázus minden népe, hogy aránylag igen rövid idő elég volt a fölkelés biztosítására. Alig vitte be az orosz roppant haderejét Anatoliába, s alig, hogy a gyors kozák lovasok Karsig nyomultak előre: a törökök az abkház, csecsenez és cserkesz népekre fordíták gondjukat. A Fekete tengerpart ügyes búvárhalászaival elvagdaltatták a torpedók villanyhuzalait, vagy ki is halásztatták azokat, s aztán hozzáláttak a cserkeszeknek partra tételéhez. De ekkor már minden elő volt az emissariusok által készítve, úgy hogy az adott jelre a nép fölkelt és Szudüm-Kalé bevétele könnyűvé vált. A fölkelésnek legelső ténye a Botitól Tiflisig vezető vasúti vonal elfoglalása volt. Ez által az oroszok visszavonulási és élelmezési vonala lett elvágva. A török kormány azonnal sietett a kedvező helyzetet kizsákmányolni. Valamennyi rendelkezése alatt álló cserkesz haderőt, élelmi czikkekkel és hadiszerek tömegével szállítja partra, hogy a Kaukázusban támasztott tűz mentői nagyobb terjedelmet öltsön. a cserkeszek fölkeléséről folyvást a legjobb hirek érkeznek. A fölkelés egyre nő, és ez kényszeríti az oroszokat, hogy az Ardahánnál elért eredményt koczkáztatva hadseregük egy részét visszavonják. Mire azonban felvonulnak, fegyverrel fölszerelve fogják találni a cserkeszeket s ezek legyőzése egymagában is kemény dolgot ad, még ha nem is volna más ellenséggel dolguk. Az ázsiai orosz hadsereg oly veszélyes két tűz közzé szorult, hogy csak példátlanul vész vezénylet mellett vághatják ki magukat óriás veszteségek árán. Kissé ügyes vezénylet mellett tönkre verik őket, mert el vannak záva attól, hogy új erőket kapjanak. A táviratok tudósították önöket az Adler-fok ellen intézett bombázásról, de mire e sorokat olvasni fogják, valószínüleg táviratot vesznek arról is, hogy a szabad cserkeszek fővárosát Auapat ostromolja a török hajóhad. Biztos tudomásom van ugyanis róla, hogy az anapai part mentében elhelyezett torpedókra folyt az utolsó időben a halászat, s már fel vannak szedve. Lesz szinleges ostrom több helyütt is a cserkesz part mentében, de a főpont, amelynek bevetése erkölcsileg roppant borderővel bírna a felkelésre Anapa, ezt fogják tehát ostromolni minden erővel. Anapa elfoglalása azért is nagy fontossággal bír, mert sikerülte esetén az azovi szoros el lesz vágva, és orosz flotta hiányában az oroszok összeköttetési vonala ez irányban is megsemmisül, s a déli hadsereg Odeszán keresztül nem küldhet segélyt a veszélyeztetett ázsiai hadseregnek. Egy mód marad akkor csak, gyalog vagy vontató állatokkal megkerülni az Azovi tengert, hanem mire ez megtörténik, hire-hamva sem lesz az ázsiai orosz hadseregnek. A feketetengeri flotta erősbítésére holnap indul öt pánczélos hajó 50,000 darab fegyverrel, s több ágyúval megrakodva, amelyeket a cserkesz partokon tesznek ki. Ugyane hajók viszik a Kaukázus igazgatására kinevezett hivatalnokokat is. Samil fia Mehemet, aki atyja halála óta török nyugdíjat élvezve, Konstantinápolyban lakik. ..eriki (osztálytábornok) ranggal küldetik ki. szultán 25-én fogadja búcsúkihallgatáson. És ez után hivatalos bevallás szerint az itt alakított 15 ezer főnyi cserkesz had élén indul egyenest Anapába, ha megérkeztéig beveszik, ha nem veszik be, akkor Suchum-Kaleban köt ki. Mielőtt levelemet bezárnám, nem mellőzhetem szó nélkül, a harcztéri levelezők azon könynyelműségét, hogy folyvást jajveszékelnek az ottomán hadi vezénylet ügyetlenségéről, anélkül, hogy behatóan számba venné a szemközt álló túlnyomó erő rovására mennyivel inkább irható ügyetlenség, és mennyire nem illeti ez a törököket, akik a meglevő erővel már az eddigi puszta feltartóztatás által is nagy dolgot miveltek. Legsűrűbben hallani panaszokat, hogy a harcztereken annyi katona sem áll, amennyit várni lehetett volna. Ez igaz , de azért a katona megvan, s a harcztérről jövő jelentéseket várja, hogy a szerint küldessék olyan pontra, ahol legjobban szükséges. Ez által vált lehetségessé, hogy a cserkesz fölkelés élesztésére készen áll és folyvást küldetnek csapatok. A dunai védvonal áttörése se ejtse kétségbe Európát, ha meg is talál történni, amiben van okunk kételkedni. A török stratégia ugyanis gondoskodott, hogy a háborút támadóvá tegye az ázsiai oldalról. Az anapai seregnek, melyet foly Konstantinápoly, május 25. (Saját külön tudósítónktól.) A Magyarországban járt török küldöttségnek itteni nagyszerű fogadtatásról már értesítik lapjuk olvasóit a rendes levelezők, mindazáltal nem lesz talán elkésve, ha én meg a tengeri útról közlök néhány részletet. A véletlen úgy hozta magával, hogy Triestből ugyanazon Lloyd gőzőssel indultam, amelyen Beuss herczeg németországi nagykövet és Zichy gr. a mi monarchiánk képviselője utaztak. A német herczeggel volt neje is. Gorfuban a két nagykövet társasága gyarapodott az olasz követ társaságával, a ki itt szállt fel a hajóra. Syrában nagy meglepetés várt mindnyájunkra, de főkép rám és Zichy grófra a két magyarra. Különböző érzelmek kelhettek ugyan fel magyarságunk daczára is, de a meglepetés mégis csak meg volt. A meglepetést az okozta, hogy a Brindisiből jött török küldöttség Syrában elhagyta az olasz hajót, melyen idáig utazott és a Lloyd gőzös „Hungária“ nevű hajójára telepedett át reggeli öt óra tájban. A nagykövetek politikai élénk beszélgetéseiket aludtak ki, midőn a török küldöttség a hajó fedélzetére lépett. Esetleg Zichy cabin ablakja előtt találkoztunk. A fiatalok harsány hangon „vive la Hongrie!“ „aha la Russe“ kiáltással költötték fedő excellentiáját. Egy óra sem telt bele, máris mind a három nagykövetet a fedélzetre csalta a kíváncsiság, ahol az egész küldöttséget vígan csevegve találták. Nagy meglepetés volt arczukról olvasható, kivált pedig Zichy gr. arczán. A német követ és neje nem bírták a kárörvendő mosolyt elfojtani, midőn Zichy zavarát látták. Észrevették, hogy e nem várt és nem is óhajtott találkozás kellemetlenül hat monarchiánk képviselőjére. Syrától Stambulig az út nyugodtan folyt, a küldöttség készakarva került minden demonstratiót. Beszélgettek, és beszélgetések csaknem szakadatlanul magyarországi élményeikre vonatkoztak. Este a fiuk Raghib bey buzdítására bús török nótákat daloltak. Nem bírtam a hatás alatt egy könyet elfojtani, midőn az első alkalommal a kormányrúd körül gyülekezve nyugodt lassú hangon énekelni kezdtek, s az ének dallama oly ismeretes volt. Ott álltam e perczben a követek háta mögött, midőn az ének felkeltve Reuss herczegné figyelmét, Zichy gróftól kérdezé, hogy mit dalolnak a törökök. Zichy gr. következőleg felelt: „Bizonyosan nem tudom, de úgy rémlik előttem, hogy ez a magyar szózat. Nem jól tanulhatták be, mert magyarok által magyarul dalolva sokkal szebb.“ Csötörtökön délután 5 órakor mindnyájan a fedélzetre siettünk, szemügyre venni a közeledő herczeg-szigeteket. Alig tekintettünk szét a láthatáron, rögtön négy hatalmas füstoszlop emelkedett , jelezve, hogy négy gőzhajó tart „Hungáriánk“ felé. Rendes távolba érkezve, félkörben megfordultak, s hajónk mellé sorakoztak. Mind a négy a szó szoros értelmében zsúfolva volt a török főváros minden rangú embereivel. Hivatalnokok, papok, softák, polgárok voltak a mennyien csak rá férhettek. A hajók egyikén egy nagy magyar zászló lengett; ezen foglaltak helyet a Konstantinápolyban lakó magyarok Kun Albert nagykereskedő vezetése alatt. A hajókról folyvást harsogott „éljen a magyar, éljen a török,a „vesszen a muszka“ felkiáltás. A követek ez időben nem mutatták magukat a fedélzeten. De később a lelkesedés felkiáltásai kicsalták őket, s így alkalmam volt olyan látványban gyönyörködni, aminő a ritkaságok közzé tartozik. Három koronás fő küldötte egy csoportban a török nemzet küldötteivel ritka látvány. Amazok zsebükben hozzák a hivatalos meghatalmazást és utasításokat; emezek nem hozzák írásban, hanem szíveikben küldetésük eredményét, egy rokon nép szeretetét. A követek ezelőtt néhány hóval távoztak, anélkül, hogy a porta küldte volna őket, most pedig jönnek vissza, anélkül, hogy hínák őket. Megállnak és nézik a négy hajó népének lelkesedését. Zichy kap tapsot is, midőn a két nagykövet közzé lépve a fedélzeten megjelenik. Éljenzés, taps és zene mellett értünk a kikötőbe, amelynek partjain, amerre csak szem látott, hemzseget a nép. Hatvan fogat várta a küldöttséget zászlókkal. A lépést haladó kocsik mellett a nép tengerként hullámzott. Sokáig tartott, míg belevergődtek a kocsik a Seraskieratus kertjéig. Egészen beesteledett, mikorára oda értünk; a házak ki is voltak világítva. Három óráig tartott itt az ünnepély, amelyről levelezőik már referáltak. Vasárnapra, május 27-ére az országgyűlési képviselők ebéde van kitűzve, a Magyarországon járt török küldöttség tiszteletére. Tervben van indítványozni, hogy mindazon magyar városok és községek, amelyek a török küldöttségnek Budapestre üdvözlő sürgönyt küldtek, innen viszonzás fejében egy köszönő sürgönnyel tiszteltessenek meg. A sürgönyök „a török parlament összes tagjai“ aláírással küldetnének el. Megteszik-e az indítványt, s ha igen, megkapják-e Magyarországon a köszönő táviratokat, az ma még előttem is kérdés. Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva.