Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)
1878-05-06 / 125. szám
XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre........................................ 20.— Félévre...................................................10.— Negyedévre.................................. 6.~ Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg dij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 125. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. TÁVIRATOK. Debreczen, május 5. (Az „Egyetértés“ távirata.) A debreczeni függetlenségi pártnak elnöke : Patay István volt országgyűlési képviselő, a tántoríthatlan hűségi hazafi, a páratlan jellemű férfiú, a debreczen vidéki függetlenségi párt közszeretetben álló vezérférfia, ma d. u. fél 4 órakor meghalt. A boldogult 75 éves volt. Ifjú korában a magyar gárdánál szolgált, onnét mint főhadnagy a dragonyosokhoz, azoktól pedig, Würtenberg huszárokhoz lépett által. Az 1848—49-iki magyar szabadságharczban mint huszár őrnagy, később mint ezredes vett részt. A mint az isaszegi csata után az osztrák seregek elhagyták a magyar fővárost, s egyedül Henczi vonta meg magát Budavárában, ő volt a Pestre benyomuló magyar hadsereg előcsapatának parancsnoka s az ő lovának lábai érintették először Pest utczáit. Egyideig Budavár ostroma alatt ő volt Pest térparancsnoka. A 61-ki országgyűlésen, mint Debreczen képviselője vett részt s a határozati pártnak tevékeny tagja volt. Az 1865-iki országgyűlésen a szoboszlói kerületnek, azután egész 1872-ig Debreczent képviselte. A szélsőbaloldalnak renditletlen hive volt, a parlamentben védelmezve azt, amiért 48—49-ben karddal kezében harczolt. Egyike volt azon 7 képviselőnek, kik a 67-ki koronázást törvénytelennek mondották ki. A debreczeni függetlenségi párt ma egy hete tartott tisztújítási közgyűlése alkalmával nagy lelkesedés közt egyhangúlag ismét őt választá meg elnökének. Temetése szerdán lesz. Kaposvár, máj. 5. (Az „Egyetértés“ távirata.) Somogy megye függetlenségi pártja a „Népkör“ zsúfolásig megtelt nagy termében ma tartotta meg értekezletét a kerületek nagy számú küldöttei jelenlétében s a volt balközépiek nagy részének csatlakozása mellett. Szalay Imre, az értekezlet összehívója, hangsúlyozta, hogy Somogy megyének, mint 1869-ben, úgy a legközelebbi képviselői választások alkalmával is, nyolcz függetlenségi képviselőt kell választani. Elnökül: Gáspár, jegyzőül Andorka árvaszéki ülnök választattak meg. Az értekezlet kimondotta,hogy mindenféle nevűhivtelen pártok ellen jelöltet állít fel. Csak az számíthat támogatásra, aki aláírja a függetlenségi programmot. Az értekezleten Mocsáry Lajos és Verhovay Gyula beszédei roppant lelkesedéssel fogadtattak. A szűkebb bizalmi értekezleten herczeg Odescalchi Arthur elnöklete alatt a pártszervezés módozatai állapíttattak meg.Nyolcz kerületből csak kettőben lehet nagyobb küzdelem. London, máj. 5. „Reuters Office“ jelenti Konstantinápolyból 5-ről: Sadyk pasa oda nyilatkozott, miszerint Törökország a semlegességet fenn fogja tartani és területét megóvandja. A Mehemet Ali pasa Baker ezredes által tett kérdésre kijelenté, miszerint az oroszok előnyomulását Konstantinápolyba meg fogja gátolni. Pétervár, máj. 5. A „Pét. Journ.“ a cserkészek alkalmazásáról britt szolgálatban szólván, azt mondja, hogy ez Layard javaslatára történt és ezen rendszabályt határozottan kárhoztatja. Az említett hírlap Boszniának Ausztria általi elfoglalásáról és Herczegovinának szóló hireket idő ellőttieknek tartja. Bécs, máj. 5. Tisza miniszterelnök ő felsége a császár által ma délelőtt magánkihallgatáson fogadtatott, ezután hosszasabban értekezett gróf Andrássyval és este a gyorsvonattal Pestre utazott. Pétervár, máj. 5. „Golos“ arról érvel, miszerint nem a san stefanoi szerződés, mely csak a papiroson létezik, hanem a britt hajórajnak a Dardanellákba nyomulása sértette meg az 1871-diki conventiót. Anglia túltette magát a szerződésen, melyet Oroszországra nézve kötelezőnek ismer, az angol kabinet logikátlan követelései csak arra alámítvak, hogy Oroszország vonakodását idézik elő és a háborút elkerülhetlenné teszik. Bécs, máj. 5. A „Bad, Corr,“ Tisza miniszterelnök ma értekezett Andrássy gróffal, később ő felsége által kihallgatásban fogadtatott és a gyorsvonattal visszautazott. A delegatiók összehívása iránt később fog határozat hozatni. Konstantinápoly, máj. 5. Sakir pasa Pétervárra nagyi övette neveztetése alkalmával Musi (tábornagy) rangra emeltetett. London, máj. 5. 580 munkás küldött Anglia minden részéből egy gyűlésben egy határozatot fogadott el a béke érdekében és egy másik határozatot, melynél fogva háború esetében a munkás küldöttek oda hassanak, hogy a munkásoknak a hadseregbe belépése akadályoztassák. 300 munkásból álló leedsi küldöttség tiltakozott a kormány politikája ellen és felszólította ezt, oszlatná szét a parlamentet, mielőtt a háború kérdésre nézve határozatot hozna. soknak tárgyát, nevezetesen ezen kérdés volt napirenden a tegnap d. u. 4 órakor ő felsége elnöklete alatt tartott közös miniszteri tanácskozásnak. Andrássy külügyminiszter a „Neue fr. Presse“ szerint igen erélyesen sürgette ezen hitel fedezetére vonatkozó előterjesztéseknek a parlamentek elé való beterjesztásait. A kiegyezési tanácskozások, mint mai táviratunkban említettük, kölcsönös (?!) kompomismus alapján véget értek. Hogy ezen „kölcsönös“ compromissum mit jelent, azt sejthetik olvasóink. A magyar kormány ismét engedett, s csakis így volt lehetséges az alkudozások befejezése. Az új „Pressednek jelentése szerint, a magyar kormány elvállalt 30 százalékot a 80 milliós bankadósságtól. Az országnak tehát 24 milló forintnyi terhet fog kelleni magára vállalni. Elvette-e a teremtő minisztereinknek szemük látását, fülök Hallását, agyok gondolkozását, hogy nem félnek attól, hogy már úgyis túlterhelt hajó elsülyed ?! De nemcsak ebben a kérdésben engedett a kormány, nemcsak az osztrákoknak ezen jogtalan követelésének tett eleget a magyar kormány, hanem elfogadta az osztrák alsóháznak az iparvámokra tett módosításait. Ezen különben legkevésbbé ütközünk meg, hisz régóta tudjuk, hogy a Tisza kabinetnek az ipari érdekek teljességgel nincs semmi a érzéke. A magyar ipari védvámok compensatióját Tisza-kabinet a pénzügyi vámokban kereste, de most ezen kárpótlásról is lemondott, amennyiben beleegyezett a petroleum vámnak 3 frtra való leszállításába. Az ipari veszteségekért tehát a Tisza kormány által annyit emlegetett fiscalis hasznot sem nyerjük meg kárpótlásul. restitútiók tekintetében az eredeti kormány- előterjesztések alapjára állottak. Az osztrák minisztérium — azar Presse szerint elhatározta, hogy a legutóbbi tanácskozások alkalmával létesült egyességen alapuló előterjesztéseket mindaddig nem fogja a reichsráth elé beterjeszteni, amíg az alkotmánypárt vezéreivel azok felett nem értekezett. Ha "az alkotmánypárt oda nyilatkozik, hogy ezen egyesség elfogadható, akkor az osztrák kabinet hite szerint nem nagy nehézséggel fog járni május végéig az összes kiegyezési javaslatok tárgyalását befejezni. Ha az alkotmánypárt elfogadhatlannak fogja találni ezen egyességet, akkor nem marad egyéb hátra, mint egy hosszabb idejű provisorium; ezen alternatívának módozatai iránt azonban a kabinetek még nem tanácskoztak. Budapest, május 5. A függetlenségi párt hétfőn május 6-án délután 5 órakor értekezletet tart. A 60 milliós rendkívüli hadi hite is képezte a tegnapi bécsi miniszteri tanácskozá st. Hétfő, 1878. május 6 Szerkesztői Iroda, Budapest, IV. hímző-utcza 1. az. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben hüldetnek vissza./ Kiadó hivatal: Budapest, IV. himec-utcza 1. sm. hová az előfizetési pénzek küldendők. Budapest, május 5. Konstantinápolyban az apró verekedések gyanút gerjesztő módon szaporodnak, nemrég angolok és oroszok, utóbb törökök és oroszok, most pedig már angolok és németek is verekedtek össze, a „Meteor“ és a „Pomerania“ hajók legénysége. Ebből is látszik, hogy a törökök és angolok az oroszok ellen hangolvák és a németek is az utóbbiakkal tartanak. Boszniának osztrák magyar hadsereg általi elfoglalása Magyarországban még mindenütt, Ausztriában és épp úgy mint Muszka, Török, Németországban és Angliában foglalkoztatja a politikusokat. Noha a törökök eleinte nagyon idegenkedtek ezen eszmétől, később, úgy látszik, megkezdettek azzal barátkozni s máris úgy gondolkoznak arról, hogy mit sem gondolnak vele, ha Ausztria el is foglalja e két tartományt, mert ezáltal legalább Montenegro és Szerbia foglalásai gátolva lennének. A rhodopei lázadásra nézve a táviratok egymásnak ellentmondanak, az egyik távirat azt állítja, hogy a felkelés apadóban van, míg más oldalról azt jelentik, hogy Ali bég és Athanasaides görög felkelő tiszt, az athenei fő fellebezési törvényszéki elnök fia, a muszkákat megtámadták és igen keményen megverték, azután pedig még elfoglalták előttük hadikői varaccsal ellátott állást. A diplomatikai pour parierek némely egy vagy másik nagyobb jelentőségű tett vagy mondat által élénkülnek, így a világ nem kevés jelentőséget tulajdonít azon bóknak, melyet Vilmos császár mondott Sándor czárnak irt levelében, mely a pour le merite rendjelt kísérte, ez félreérthetlenül ezt jelenté, hogy Németország kész Muszkaországgal tüskén bokron átmenni, de egyszersmind fittyet hányás Mac Mahon azon szavaiért, melyeket a walesi herczeghez intézett, s melyekben Francziaország és Anglia közti barátságot hangsúlyozta. A czár is irt utolsó időben Vilmos császárnak s levelében kimondá, miszerint ezentúl félre tesz minden engedékenységet Anglia vagy bármely más hatalom ellen is, ha őt győzelmei gyümölcseitől meg akarnák fosztani, mivel ez ezentúl népe és lelkiismerete előtt lehetetlenné vált. De úgy látszik, mintha Németország is kiesnék előbbi szerepéből, s ha nem is dobja el egészen az álcrát, mégis némelykor láttat valamit arcza színéből, kivált Bismarck betegsége óta. Ez most, mint az utolsó hírek állítják, már egészen felépült betegségéből, s hallván, hogy császárja nagyon is nyílt játékot kezd játszani, most nyakra-főre igyekszik,egészségét visszanyerni. Angliában a második angol hadtest is egészen készen áll hajóra szállni. Ezen hadtest áll 21 sorgyalog zászlóaljból, 6 lovas ezredből és 15 ütegiágyuból. A lókiviteli tilalom a muszkákra nézve módosítást szenvedett Németország részéről. Tudva van, miszerint a muszka hadsereg saját birodalmában könnyű lovak veszteségét nagyon könnyen pótolhatja, de annál nehezebben a nehéz lovakét. Ennek következtében tétetett kivétel Königsbergben, hol a vásárban szabad eladni lovakat és azokat külföldre is vihetni. Ez tehát egyenesen és kirekesztőleg csak az oroszoknak szólló kedvezmény. Bermuda szigetekből jelentik, hogy azon vizekben sok angol hajó mutatkozik. Azt hiszik, hogy ez azért történik, hogy ha a muszkák kalóz flotillát szerveznének Amerikában, azoknak Európába vitorlázása lehetetlenné válnék, ha az angolok azokat elfogdosnák. A khedive, hogy bizonyítsa rokonszenvét Angliával, tiszteket küldött Suezbe azon utasítással, hogy a Kelet -Indiából érkező britt csapatokat fogadják és őket mindennel ellássák. Indiában az angolok a bennszülöttek által több helyen tartott titkos gyülekezések nyomába jöttek, melyeknek czélja volt a törököknek pénzsegélyt küldeni. A világkiállítás megnyitó ünnepélye. — Saját levelezőnktől. — Páris, május 2. Május első napja — melynek elérkezését az egész világon, de főleg itt Párisban nagy érdeklődéssel — mondhatom ,türelmetlenül várták — végre felvirradt. Nagy nap volt ez Francziaországra nézve, mert e napra volt határozva az 1878-diki párisi villágkiállitás megnyitása, amely immár nagy ünnepélyesség mellett ténnyé vált. Oly ünnep volt ez, melyen a földkerekség minden müvelt és életrevaló nemzete részt vett — az egy német kivételével, — hogy a béke ez áldásos nagy versenyén megmutassa a nagy világnak mivel bir, mit képes alkotni, előállítani, s viszont látva az előbbre haladottabbak munkásságának gyümölcsét felismerhesse, mennyit kelljen még tanulnia, munkálkodnia, hogy azokkal lehetőleg egy színvonalra vergődhessen. A kedvezőtlen idő daczára is, már kora reggel nagy mozgalom volt észlelhető a városban ; a házakat sűrűén kezdették felékesiteni a franczia és különféle más nemzet zászlóival, amelyek között hazánk szineit azonban sajnálatomra hiába kerestem. A nagy sokaság esernyők alatt nagy tömegekben hullámzott a Mars mező felé a város minden részéről; a kiállításhoz vezető utczák a fogatok ezreitől nyüzsögtek, szakadatlan lánczot képezve egész a kapukig, s úgy látszott, hogy a széles boulevardok szinte szűknek mutatkoznak a százezernyi népes bérkocsik, magánfogatok, lóvonatu és társas kocsik befogadására. Lassú lépésben haladva s gyakran fennakadva, végre elérte a kiállítást, melynek térségei az utóbbi 3—4 nap alatt, bámulatra méltó erőfeszitő munka után, kellőképen rendbe hozva, ez alkalomra felékesittetett. A kiállítási főpalota előtt sorkatonaság volt felállítva, hogy a hullámzó sokaság között a rendet fenntartsa s az érkező idegen herczegeknek s magas méltóságoknak tisztelegjen, mig bent a palota erkélyén veres bársonynyal bevont s gazdagon aranyozott emelvény várta készen a magas vendégeket, valamint a köztársaság elnökét s kíséretét. Kevéssel két óra előtt 21 ágyúdörgés hallatszott, miközben a köztársasági testőrség zenekara Gounod „Vive la France“ czimü hymnusát játszotta. A marsai kocsija éppen e peremben érkezett meg, míg neje, udvarhölgyeivel együtt, megérkezve a már említett díszállványon helyet foglalt. Az elnököt a kereskedelmi miniszter, a kiállítási főbiztos, a kormánybiztosok, a Szajna kerület prefectusa, Páris város főpolgármestere s egyébb előkelőségek fogadták, kik előtt a marsal örömét fejezte ki a felett, hogy a művészet és ipar e nagy ünnepén elnökölhet. Felhaladva a Trocadero vízesése felett álló emelvényre, helyet foglalt, körülötte Assisi Ferencz spanyol király, a walesi herczeg, a dán herczeg, Heinrich, hollandi herczeg, a diplomatikai testület tagjai, a senátorok, képviselők. A katonaság tisztelgése és a sokaság éljenzése között felállott a köztársaság elnöke s mélyen meghatottan, láthatólag elérzékenyülve köszönte az egybegyűlteket jobb és balfelől. Erre mély csend állott be, mely mondható ünnepies volt s néhány perczig tartott, mígnem azt a földmivelési és kereskedelmi miniszter alkalmi beszéde megszakította. Monsieur le president de la Republique, Monsieur le president du Senat Monsieur le president de la Chambre des députés megszólítás után, velős szónoklatot tartott, melyben üdvözölte a köztársaság elnökét, ki — mint mondá — egy oly művet jött ide felavatni, mely a munka dicsőítésére szolgál, s mely az egyetértés, polgáriasodás és előrehaladás jelképe, azután áttért az 1871-dik párisi világkiállítás történetének vázolására, elmondván, miféle körülmények között jött az létre, minő fasisokon ment keresztül, mig végre megemlékezett röviden mindazokról, kik e roppant vállalat létesitésén fáradoztak s közreműködtek. E beszédére az elnök következőket válaszoló : Miniszter úr ! Teljes szivemből csatlakozom azon érzelmekhez, melyeket ön itt kifejezett, s hiszem, miként ön is hiszi, hogy e kiállításunk nagyszerű és tanulságos leend. Üdvözlöm önt és munkatársait e nagyszerű eredmény létrehozásáért, és szerencsésnek érzem magamat, hogy az egész világot ennek tanújaként meghívhatom. Köszönetet kell mondanunk azon idegen nemzeteknek is, kik Francziaország felhívására ily szép számmal jelentek meg a kiállításra, s ezennel a köztársaság nevében az 1878-diki párisi világkiállítást megnyíltnak nyilvánítom. A zene most ismét megszólalt, az éljenzések megújultak s a magas vendégek, a hölgyek kivételével, elhagyva az emelvényt, a Jena hídján a mindenütt sorfalat képező katonaság között áthaladtak a Mars mezőre, ahol a tömeg „Vive la France!“ „Vive le Marechal!“ „Vive la Republique!“ kiáltásai által fogadtattak. A kiállítási nagy üvegpalotát megszemlélve, ennek „idegenek utczája“ néven ismert részét látogatták meg, hol a különböző nemzetiségek különféleképen nyilvánuló éljenzései között mindig előbbre és előbbre haladtak, miközben elérkezve hazánk épülete elé, itt a magyar kiállítási bizottság, Szapáry, Zichy s Harkányi urak által fogadtatván, nehány pillanatra megállotak, s midőn Berkes magyar nótát játszott, nem csak érdekeltséget tanúsítottak, de az idegenek harsány „kis“ kiáltásaira s tapsaira több ízben meg kellett újráznia az előadott darabokat. K. G. A 48-as párt országos értekezlete. A közjogi ellenzék egy árnyalata: a 48-as párt ma tarta meg országos értekezletét a „Hungária“ szállodában. A gyűlés d. e. 10 órakor vette kezdetét. Jelen voltak a 48-as párt országgyűlési képviselői, több budapesti elvtársak s a következő vidékek 48-as pártjának küldöttei: A hajdu-böszöményi 48-as párt A jászkiséri „ A békési „ A bánhidai „ A hadházi „ Fehérmegye lovasberényi kerületének „ csákvári „ váli kerülete A kecskeméti 48-as kör, A kisújszállási 48-as párt, A kunmadarasi „ A lovaspatonai „ Nagydémi Bakonyi „ Tamási „ Pálteleki „ A pécsi 48-as párt, A bárándi 48-as párt stb. Irányi Dániel az országgyűlési 48-as párt elnöke melegen üdvözli a megjelenteket. Előadja, hogy mi bírta rá a 48-as párti országos képviselőket, hogy a mai értekezletet összehívják. A küszöbön álló országgyűlési képviselő választások tették szükségessé, hogy a 48-as párt országgyűlési képviselői a vidéki elvtársakkal tanácskozzanak a képviselő választásoknál teendők felett. Kéri az értekezletet, hogy a tanácskozás vezetésére elnököt s jegyzőt válasszon. Egyhangúlag közfelkiáltás útján megválasztatik az országos 48-as párt értekezlete elnökének: Irányi Dániel, jegyzőjének pedig Lukács Gyula. Irányi Dániel elfoglalva az elnöki széket, a következő megnyitó beszédet mondá : Mindnyájan tudják, hogy a múlt országgyűlés vége felé Tisza Kálmán felhívására az úgynevezett balközép a Deákpárttal egyesült. Mi ezen egyesülést kárhoztattuk és sajnáltuk egyszersmind, mert abban a politikai erkölcsiség elleni vétket láttunk, mert önmaguk , ezen fusionak előmozdítói kimondták, hogy ők elveiket nem adják fel, hanem csak felfüggesztik, az tényleg mégis elvfeladássá fajult s mint a következmények mutatják, a párt, amely előbb a bihari pontok alapján állott, ugyanazon térre lépett s ugyanazon téren működött, amelyen a Deákpárt. De sajnáltuk ez eljárást azért is, mert ez által a közjogi ellenzék tábora meg csökkent, a nagyobb rész elpártolt és igy mi reánk , szélső baloldalra szorítkozott az ország jogainak védelme. Sajnáltuk másrészt amiatt is, mert ezáltal oly példát adott a balközép, amely a politikai jellemek iránti hitet, bizodalmát, az országban megingatta . (Helyeslés) sajnáltuk a miatt is, mert meg voltunk győződve arról, hogy azon czél, a melyet a fusió maga elé tűzött, az más után, a melyen elindult, eléretni nem fog. — A következés is megmutatta, hogy meggyőződésünkben nem csalódtunk. sejtelmünkben. Mire vállalkozott Tisza Kálmán, midőn a Deákpárttal szövetkezett, mire vállalkozott, midőn a kormányra lépett? Arra, hogy az ország zilált pénzügyeit rendezni fogja, hogy a politikai reformokat szabadelvű szellemben fogja keresztül vinni, hogy a politikában italában nemzeti irányt fog követni. S vajjon teljesítette ezen ígéreteket? Vajjon rendezte-e a Tisza-kormány, amelynek az ország oly nagy többséget adott, az ország pénzügyeit ? Nemde a deficit, hanem nő is, 30 millió körül állandóan megmarad, dacára annak, hogy a kormány az adókat részint kiemelte, részint új adókat hozott be s daczára annak, hogy az adókat kíméletlen módon hajtotta be. A politikai reformokat oly szellemben valósította meg, a minőt pártjának czime ígérni látszott! Nem csorbittatott-e meg a megyei önkormányzat, várjon a személyes szabadságon, a gyülekezési jogon nem ejtetett-e több sérelem? S vajon nemzeti irány vezette-e átalában a Tisza-kormány politikáját. Feleljen erre a kormánynak a keleti kérdésben követett magatartása. Egy szomszéd társnemzet: a töröknemzet leveretett ellensége által, az orosz által, aki Magyarországnak is esküdt ellensége. A mi kormányunknak egyetlen szavába került volna, hogy Oroszország ne merjen háborút indítani Törökország ellen; ezt a kormány nemcsak hogy elmulasztotta, hanem a 3 császár szövetség megkötése s Oroszország iránti baráti viszonya által felbátorította Oroszországot ezen merényletre, így tehát ezekből meggyőződhetünk, hogy azon ígéretek, amelyeket Tisza és az ő pártja az országnak tett, nem valósítottak. Nem valósították azért, mert az illetőkben a kellő szándék hiányzott, részint pedig, mert azon alapkívánalmait amelyre ráléptek, nem engedte őket, hogy a nemzet óhajtásait híven teljesítsék.És ugyanezen ok lesz szülő anyja a másodkiadás ufosso előre látott sikertelenségének. Tudvalevőleg körülbelül egy esztendő előtt, midőn a Tisza-kormány a bécsi alkudozásokban egy-egy lépéssel hátrált, a „szabadelvű párt“-ból egy tetemes rész kivált, nem akarván a kormányt ezen uton tovább támogatni. Ezekhez csatlakozott ismét egynéhány képviselő ugyanazon pártból, s ezen két külön kivált párt a szélsőjobboldallal egyesült, most nem rég egy uj pártot képezett, az úgynevezett egyesült ellenzéket. Ha ezen új pártnak programmját vizsgáljuk, az első pont, amely szemünkbe ötlik, hogy ők a közjogi alapot sértetlenül fenntartani kívánják; ez maga elegendő volna arra, hogy minket tőlük elidegenítsen, nem is említem fel a többi pontokat, amelyek szintén több tekintetben ellenkeznek nézeteinkkel, nem említve azt, hogy ők a „közös vámterületet szintén fenntartani óhajtják s csak azon esetre óhajtják az önálló vámterületet, ha az alkudozás czélra nem vezet; nem említve fel azt, hogy az önálló bank sem vétetett fel az „egyesült ellenzék“ programmjába, hanem egy határozatlan kifejezéssel leplezik azon czélokat, hogy az osztrák bankkal akarják folytatni az alkudozásokat. Mi ezen új fusióval szemben is megmaradtunk elveink alapján, mi nem alkuszunk és alkudni nem fogunk, mert mi az elveket, a meggyőződéseket alku tárgyává nem tesszük. (Élénk éljenzés.) Mi meg fogunk maradni a mellett, amit eddig vallottunk, és mi hisszük, hogy a nemzet előbb-utóbb ki fog teljesen ábrándulni és meg fog győződni arról, hogy az eddigi alapon — bárki vegye is kezébe a kormányt — Magyarország helyzetét javítani, Magyarország igényeit, óhajtásait kielégíteni teljes lehetetlenség. — A mi magatartásunk nem makacsság, nem csökönösség, hanem mély meggyőződés, amelyet a tapasztalás 10—11 év óta igazol. Mert bár nem tagadom, hogy a mostani alapon is jobban lehetne az országot kormányozni, de azt merem állítani, hogy úgy, hogy a nemzet igényei, jogos óhajtásai kielégítessenek, ezen alapon egy kormány sem képes kormányozni. Ez tehát kell, hogy minket megerősítsen a mi elveinkben, kell, hogy arra indítson minket, hogy elveinkhez rendíthetetlenül ragaszkodjunk, azokat hirdessük s azoknak minél több barátot szerezni igyekezzünk. Bízzunk a nemzetben, bízzunk az isteni gondviselésben, és bízzunk a külső körülményekben is, amelyek lehet, hogy segítségünkre lehetnek. Gondoljunk vissza arra, hogy 1848 előtt melyikünk hitte volna, hogy egynéhány hét, egynéhány hónap múlva oly nagy átalakulás fog végbemenni, nemcsak Magyarországban, hanem egész Európában. Ki hitte volna azt, hogy a miért őseink századokon át küzdöttek, az néhány hónap alatt valósítva lesz ? És ha őseink 300 esztendőn által tűrhetetlenül küzdöttek a nemzet elidegeníthetlen jogaiért, mi az ő fiaik, rövid 10—12 év múlva már lankadjunk, már bátorságunkat veszítsük? Mi akkor nem lennénk apáinknak méltó fiai, minekünk tehát tovább kell küzdeni s én hiszem, hogy az isteni gondviselés az igaz ügyet nem fogja elhagyni, hanem támogatni s győzelemre fogja juttatni azt. (Hosszas éljenzés.) Czincz Ignácz hajdúböszörményi küldött sajnálkozását fejezi ki amellett, hogy az ország több kerületének 48-as pártjai épen a mai napon az országos értekezlet napján tartják szervezkedő gyűlésüket. Balogh Károly országgyűlési képviselő hosszas beszédben kritizálja az egyesült ellenzéknek, az úgynevezett habarékpártnak programmját. Ezen népbolondító programja egyes pontjai vagy azonosak a Tiszapárt programmjával, vagy üres közhelyek, vagy pedig oly törvények revisiójára vonatkoznak, amelynek megalkotásában a „Tabarékpárt tagjai“ tevékeny részt vettek, amelyeket egyhangúlag megszavaztak. Hogy lehetne tehát ezekben bízni? Beszéde végén hangsúlyozza, hogy a 48-as párt tartsa fel az eddigi jó viszonyt a függetlenségi párttal. Csanády Sándor országgyűlési képviselő kívánatára felolvastatnak az értekezleten megjelent küldöttek megbízó levelei. Ezután tanácskozás alá kerülnek az országgyűlési 48-as párt által indítványozott s az országos értekezlet elé beterjesztett határozati javaslatok, amelyeknek elseje így hangzik: I. A 48-as párt fenntartja 1872-ben közzétett programmját. Lukács Gyula jegyző felolvasván a programmot, az értekezlet egyhangúlag elfogadja a fennebbi határozati javaslatot. Farkas György budapesti ügyvéd indítványozza, hogy az értekezlet küldjön ki egy 3 tagú bizottságot, mely a függetlenségi párttal magát érintkezésbe tevén, igyekezzék oda működni, hogy a két közjogi ellenzéki párt egyöntetűen járjon el a választásoknál. párt s Csanády Sándor szintén óhajtja, hogy a 48-as a függetlenségi párt között ez irányban megegyezés jöjjön létre. Lukács Gyula nemcsak azt óhajtja, hogy a választások tartamára, hanem, hogy a két közjogi párt állandóan egyesüljön, ő sem nem 48-as párti, sem nem függetlenség párti, hanem „szélső baloldali.“ A két párt közötti ellentéteknek nem tulajdonít jelentőséget, a nép nem is érti. Behatóan indokolja, hogy a két párt által vallott elvek diadalra jutásának mennyire útjában áll az, hogy a közjogi ellenzék több részre van szakadva. Forrón óhajtva az egyesülést indítványozza, hogy a 48-as párt válasszon kebeléből egy végrehajtó bizottságot, mely érintkezésbe tevén magát a függetlenségi párt végrehajtó bizottságával, még a függetlenségi párti országos gyűlés előtt igyekezzék ezen irányban megállapodásra jutni, úgy, hogy a függetlenségi párt országos értekezletén már együttes elhatározással álljanak elő. (Helyeslés.) Pártos Béla budapesti ügyvéd pártolja Lukács indítványát, óhajtja, hogy az egyesülés mielőbb végbe menjen. Nagy Ferencz országgyűlési képviselő igen helyesnek tartja Lukács Gyulának felfogását, csak azon módosítást teszi, hogy a közjogi ellenzéki árnyalatok egyesülésének keresztülvitelével nem egy végrehajtó bizottság, hanem a két párt orsz. gyűlési képviselői bizatassanak meg. A mielőbbi egyesülést igen kívánatosnak tartja. Irányi Dániel szintén azt óhajtja, hogy nemcsak a választások tartamára, hanem állandóan egyesüljön egymással a 3 közjogi ellenzéki árnyalat : a 48-as párt, a függetlenségi párt s az elvhű balközépiek. (Élénk helyeslés.) 1874-ben is kísérlet tétetett az egyesülésre, ez akkor ugyan nem sikerült, de azért, most meg kell újítani a kísérleteket. Janó Lajos kisújszállási küldött egyesülés esetén a 48-as pártnak mind programmját, mind nevét fel kívánja tartatni. (Helyeslés.) Küry Albert jászkiséri küldött égető szükségnek tartja az egyesülést. Midőn ezen nézetét nyilvánítja, a vidék hangulatát tolmácsolja. Némi vita után elfogadtatik a beterjesztett határozati javaslatnak következő pontjai: II. A 48-as párt kijelenti, hogy nevének és programmjának fentartása mellett kész a közjogi ellenzék többi árnyalataival, azaz a függetlenségi párttal és a volt balközép elvhű tagjaival egyesülni. III. Azon sajnos esetre is, ha ezen egyesülés addig nem létesülne, a képviselőválasztásoknál a közjogi ellenzék mostani árnyalataival egyetértőleg kíván eljárni, úgy a magát szabadelvűnek nevező kormánypárt mint az újabban alakult úgynevezett „egyesült ellenzékkel“ szemben oly formán, hogy a közjogi ellenzéknek azon árnyalata, mely valamely kerületben kisebbségben van, a többségben lévőt minden erejével támogassa.* A Il-ik pont végrehajtásával a 48-as párt országgyűlési képviselői bízatnak meg. nyára A III-ik pontra nézve pedig Lukács indítván választandó végrehajtó bizottság bizatik meg, hogy a függetlenségi párt végrehajtó bizottg bizatik meg, hogy a függetlenségi párt végre-