Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)

1878-05-06 / 125. szám

XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre........................................ 20.— Félévre...................................................10.— Negyedévre.................................. 6.~ Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg dij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 125. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. TÁVIRATOK. Debreczen, május 5. (Az „Egyetértés“ távirata.) A debreczeni függetlenségi pártnak el­nöke : Patay István volt országgyűlési képviselő, a tántoríthatlan hűségi hazafi, a páratlan jellemű férfiú, a debreczen vidéki függetlenségi párt köz­szeretetben álló vezérférfia, ma d. u. fél 4 órakor meghalt. A boldogult 75 éves volt. Ifjú korában a magyar gárdánál szolgált, onnét mint főhadnagy a dragonyosokhoz, azoktól pedig, Würtenberg hu­szárokhoz lépett által. Az 1848—49-iki magyar szabadságharczban mint huszár őrnagy, később mint ezredes vett részt. A mint az isaszegi csata után az osztrák seregek elhagyták a magyar fővárost, s egyedül Henczi vonta meg magát Budavárában, ő volt a Pestre benyomuló magyar hadsereg elő­­csapatának parancsnoka s az ő lovának lábai érin­tették először Pest utczáit. Egyideig Budavár ostroma alatt ő volt Pest térparancsnoka. A 61-ki országgyűlésen, mint Debreczen képviselője vett részt s a határozati pártnak tevékeny tagja volt. Az 1865-iki országgyűlésen a szo­­b­o­s­z­l­ó­i kerületnek, azután egész 1872-ig Debre­­czent képviselte. A szélsőbaloldalnak renditletlen hive volt, a parlamentben védelmezve azt, a­miért 48—49-ben karddal kezében h­arczolt. Egyike volt azon 7 képviselőnek, kik a 67-ki koronázást tör­vénytelennek mondották ki. A debreczeni függet­­­­lenségi párt ma egy hete tartott tisztújítási köz­gyűlése alkalmával nagy lelkesedés közt egyhan­gúlag ismét őt választá meg elnökének. Temetése szerdán lesz. Kaposvár, máj. 5. (Az „Egyetértés“ távirata.) Somogy m­egye függet­lenségi pártja a „Népkör“ zsúfolá­sig megtelt nagy termében ma tartotta meg értekezletét a kerületek nagy számú kül­döttei jelenlétében s a volt balköz­é­­piek nagy részének csatlako­zása mellett. Szalay Imre, az érte­kezlet összehívója, hangsúlyozta, hogy Somogy megyének, mint 1869-ben, úgy a legközelebbi képviselői választások al­kalmával is, nyolcz függetlenségi kép­viselőt kell választani.­­ Elnökül: Gáspár, jegyzőül Andorka árva­széki ülnök választattak meg. Az értekez­let kimondotta,hogy min­d­enféle nevű­hi­vtelen pártok ellen jelöltet állít fel. Csak az számíthat támogatásra, aki aláírja a függetlenségi programmot. Az értekezle­ten Mocsáry Lajos és Verhovay Gyula beszédei roppant lelkesedéssel fo­gadtattak. A szűkebb bizalmi értekezleten herczeg Odescalchi Arthur elnöklete alatt a pártszervezés módozatai állapíttat­tak meg.Nyolcz kerületből csak kettőben lehet nagyobb küzdelem. London, máj. 5. „Reuters Office“ jelenti Konstantinápolyból 5-ről: Sadyk pasa oda nyilatkozott, miszerint Törökor­szág a semlegességet fenn fogja tartani és területét megóvandja. A Mehe­­met Ali pasa Baker ezredes által tett kérdésre kijelenté, miszerint az oroszok előnyomulását Konstantin­á­­p­olyba meg fogja gátolni. Pétervár, máj. 5. A „Pét. Journ.“ a cser­készek alkalmazásáról britt szolgálatban szólván, azt mondja, hogy ez Layard javaslatára történt és ezen rendszabályt határozottan kárhoztatja. Az említett hírlap Boszniának Ausztria általi elfoglalásáról és Herczegovinának szóló hireket idő ellőttieknek tartja. Bécs, máj. 5. Tisza miniszterelnök ő felsége a császár által ma délelőtt magán­­kih­allgatáson fogadtatott, ezután hossza­sabban értekezett gróf Andrássyval és este a gyorsvonattal Pestre utazott. Pétervár, máj. 5. „Golos“ arról érvel, mi­szerint nem a san­ stefanoi szerződés, mely csak a papiroson létezik, hanem a britt hajórajnak a Dar­danellákba nyomulása sértette meg az 1871-diki conventiót. Anglia túl­tette magát a szerződésen, melyet Oroszországra nézve kötelezőnek ismer, az angol kabinet logikátlan követelései csak arra alámítvak, hogy Oroszország vonakodását idézik elő és a háborút elkerülhetlenné teszik. Bécs, máj. 5. A „Bad, Corr,“ Tisza miniszterelnök ma értekezett Andrássy gróffal, később ő felsége által kihallgatás­ban fogadtatott és a gyorsvonattal vissza­utazott. A delegatiók összehívása iránt ké­sőbb fog határozat hozatni. Konstantinápoly, máj. 5. Sakir pasa Péter­­várra nagyi övette neveztetése alkalmával Musi­ (tábornagy) rangra emeltetett. London, máj. 5. 580 munkás küldött An­glia minden részéből egy gyűlésben egy határoza­tot fogadott el a béke érdekében és egy másik határozatot, melynél fogva háború esetében a mun­kás küldöttek oda hassanak, hogy a munkásoknak a hadseregbe belépése akadályoztassák. 300 mun­kásból álló leedsi küldöttség tiltakozott a kormány politikája ellen és felszólította ezt, oszlatná szét a parlamentet, mielőtt a háború kérdésre nézve ha­tározatot hozna. soknak tárgyát, nevezetesen ezen kérdés volt na­pirenden a tegnap d. u. 4 órakor ő felsége elnök­lete alatt tartott közös miniszteri tanácskozásnak. Andrássy külügyminiszter a „Neue fr. Presse“ szerint igen erélyesen sürgette ezen hitel fedezetére vonatkozó előterjesztéseknek a parlamentek elé való beterj­esztásait. A kiegyezési tanácskozások, mint mai táviratunkban említettük, kölcsönös (?!) kom­­p­omismus alapján véget értek. Hogy ezen „köl­csönös“ compromissum mit jelent, azt sejthetik olvasóink. A magyar kormány ismét en­gedett, s csakis így volt lehetséges az alkudo­zások befejezése. Az új „Pressednek jelentése szerint, a magyar kormány elvállalt 30 százalékot a 80 milliós bankadósság­tól. Az országnak tehát 24 milló forintnyi terhet fog kelleni magára vállalni. Elvette-e a te­remtő minisztereinknek szemük látását, fülök Hallását, agyok gondolkozását, hogy nem félnek attól, hogy már úgyis túlterhelt hajó elsülyed ?! De nemcsak ebben a kérdésben engedett a kormány, nemcsak az osztrákoknak ezen jogtalan követelésének tett eleget a magyar kormány, hanem elfogadta az osztrák alsóháznak az iparvámokra tett módosításait. Ezen különben legkevésbbé ütkö­zünk meg, hisz régóta tudjuk, hogy a Tisza ka­binetnek az ipari érdekek teljességgel nincs semmi a érzéke. A magyar ipari védvámok compensatióját Tisza-kabinet a pénzügyi vámokban kereste, de most ezen kárpótlásról is lemondott, a­mennyiben beleegyezett a petroleum vámnak 3 frtra való leszállításába. Az ipari veszteségekért tehát a Tisza kormány által annyit emlegetett fiscalis hasznot sem nyerjük meg kárpótlásul. r­es­t­i­t­úti­ó­k tekintetében az eredeti kormány­- előterjesztések alapjára állottak. Az osztrák minisztérium — azar Presse szerint elhatározta, hogy a legutóbbi ta­nácskozások alkalmával létesült egyességen alapuló előterjesztéseket mindaddig nem fogja a reichs­­ráth elé beterjeszteni, a­míg az alkotmánypárt ve­zéreivel azok felett nem értekezett. Ha "az alkot­mánypárt oda nyilatkozik, hogy ezen egy­esség elfogadható, akkor az osztrák kabinet hite szerint nem nagy nehézséggel fog járni május végéig az összes kiegyezési javaslatok tárgyalását befejezni. Ha az alkotmánypárt elfogadhatlannak fogja ta­lálni ezen egyességet, akkor nem marad egyéb hátra, mint egy hosszabb idejű p­r­o­v­i­s­o­r­i­u­m; ezen alternatívának módozatai iránt azonban a ka­binetek még nem tanácskoztak. Budapest, május 5. A függetlenségi párt hétfőn május 6-án délután 5 órakor értekezletet tart. A 60 milliós rendkívüli hadi hite is képezte a tegnapi bécsi miniszteri tanácskozá­­ s­t. Hétfő, 1878. május 6 Szerkesztői Iroda, Budapest, IV. hímző-utcza 1. az. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben hül­­detnek vissza./ Kiadó hivatal: Budapest, IV. himec-utcza 1. sm. hová az előfizetési pénzek küldendők. Budapest, május 5. Konstantinápolyban az apró vereke­dések gyanút gerjesztő módon szaporodnak, nem­rég angolok és oroszok, utóbb törökök és oroszok, most pedig már angolok és németek is verekedtek össze, a „Meteor“ és a „Pomerania“ hajók legénysége. Ebből is látszik, hogy a törökök és angolok az oroszok ellen hangolvák és a németek is az utóbbiakkal tartanak. Boszniának osztrák magyar hadsereg általi elfoglalása Magyarországban még mindenütt, Ausztriában és épp úgy mint Muszka, Török, Németországban és Angliában foglalkoztatja a po­litikusokat. Noha a törökök eleinte nagyon ide­genkedtek ezen eszmétől, később, úgy látszik, meg­kezdettek azzal barátkozni s máris úgy gondol­koznak arról, hogy mit sem gondolnak vele, ha Ausztria el is foglalja e két tartományt, mert ez­által legalább Montenegro és Szerbia fog­lalásai gátolva lennének. A rhodopei lázadásra nézve a távira­tok egymásnak ellentmondanak, az egyik távirat azt állítja, hogy a felkelés apadóban­ van, míg más oldalról azt jelentik, hogy Ali bég és Atha­­nas­aides görög felkelő tiszt, az athenei fő­ fel­­lebezési törvényszéki elnök fia, a muszkákat meg­támadták és igen keményen megverték, azután pedig még elfoglalták előttük hadikői varac­csal ellátott állást. A diplomatikai pour parierek né­mely egy vagy másik nagyobb jelentőségű tett vagy mondat által élénkülnek, így a világ nem kevés jelentőséget tulajdonít azon bóknak, melyet Vilmos császár mondott Sándor czárnak irt levelében, mely a pour le merite rendjelt kí­sérte, ez félreérthetlenül ezt jelenté, hogy Német­ország kész Muszkaországgal tüskén bokron át­menni, de egyszersmind fittyet hányás Mac Mahon azon szavaiért, melyeket a walesi herczeghez intézett, s melyekben Francziaor­­szág és Anglia közti barátságot hangsúlyozta. A c­zá­r is irt utolsó időben Vilmos csá­szárnak s levelében kimondá, miszerint ezentúl félre tesz minden engedékenységet Anglia va­gy bármely más hatalom ellen is, ha őt győzelmei gyümölcseitől meg akarnák fosztani, mivel ez ezen­túl népe és lelkiismerete előtt lehetetlenné vált. De úgy látszik, mintha Németország is kiesnék előbbi szerepéből, s ha nem is dobja el egészen az álcrát, mégis némelykor láttat valamit arcza színéből, kivált Bismarck betegsége óta. Ez most, mint az utolsó hírek állítják, már egészen felépült betegségéből, s hallván, hogy csá­szárja nagyon is nyílt játékot kezd játszani, most nyakra-főre igyekszik,egészségét visszanyerni. Angliában a második angol hadtest is egészen készen áll hajóra szállni. Ezen hadtest áll 21 sorgyalog zászlóaljból, 6 lovas ezredből és 15 ütegiágyuból. A lókiviteli tilalom a muszkákra nézve módosítást szenvedett Németország részéről. Tudva van, miszerint a muszka hadsereg saját birodalmában könnyű lovak veszteségét nagyon könnyen pótolhatja, de annál nehezebben a nehéz lovakét. Ennek következtében tétetett kivétel Königsbergben, hol a vásárban szabad eladni lo­vakat és azokat külföldre is vihetni. Ez tehát egyenesen és kirekesztőleg csak az oroszoknak szólló kedvezmény. Bermuda szigetekből jelentik, hogy azon vizekben sok angol hajó mutatkozik. Azt hiszik, hogy ez azért történik, hogy ha a musz­kák kalóz flotillát szerveznének Amerikában, azoknak Európába vitorlázása lehetetlenné válnék, ha az angolok azokat elfogdosnák. A khedive, hogy bizonyítsa rokonszenvét Angliával, tiszteket küldött Suezbe azon utasítás­sal, hogy a K­e­l­e­t -I­n­d­i­á­b­ó­l érkező britt csa­patokat fogadják és őket mindennel ellássák. Indiában az angolok a bennszülöttek ál­tal több helyen tartott titkos gyülekezések nyo­mába jöttek, melyeknek czélja volt a törököknek pénzsegélyt küldeni. A világkiállítás megnyitó ünnepélye. — Saját levelezőnktől. — Páris, május 2. Május első napja — melynek elérkezését az egész világon, de főleg itt Párisban nagy érdeklő­déssel — mondha­tom ,­türelmetlenül várták — végre felvirradt. Nagy nap volt ez Francziaországra nézve, mert e napra volt határozva az 1878-diki párisi villágkiállitás megnyitása, amely immár nagy ünne­pélyesség mellett ténnyé vált. Oly ünnep volt ez, melyen a földkerekség minden müvelt és életre­való nemzete részt vett — az egy német kivéte­lével, — hogy a béke ez áldásos nagy versenyén megmutassa a n­agy világnak mivel bir, mit képes alkotni, előállítani, s viszont látva az előbbre ha­­ladottabbak munkásságának gyümölcsét felismer­hesse, mennyit kelljen még tanulnia, munkálkod­nia, hogy azokkal lehetőleg egy színvonalra ver­gődhessen. A kedvezőtlen idő daczára is, már kora reg­gel nagy mozgalom volt észlelhető a városban ; a házakat sűrűén kezdették felékesiteni a franczia és különféle más nemzet zászlóival, a­melyek között hazánk szineit azonban sajnálatomra hiába keres­tem. A nagy sokaság esernyők alatt nagy töme­gekben hullámzott a Mars mező felé a város min­den részéről; a kiállításhoz vezető utczák a foga­tok ezreitől nyüzsögtek, szakadatlan lánczot képezve egész a kapukig, s úgy látszott, hogy a széles boulevardok szinte szűknek mutatkoznak a száz­ezernyi népes bérkocsik, magánfogatok, lóvonatu és társas kocsik befogadására. Lassú lépésben haladva s gyakran fennakadva, végre elérte a kiállítást, melynek térségei az utóbbi 3—4 nap alatt, bámulatra méltó erőfeszitő munka után, kellőképen rendbe hozva, ez alkalomra fel­­ékesittetett. A kiállítási főpalota előtt sorkatonaság volt felállítva, hogy a hullámzó sokaság között a ren­det fenntartsa s az érkező idegen herczegeknek s magas méltóságoknak tisztelegjen, mig bent a palota erkélyén veres bársonynyal bevont s gazda­gon aranyozott emelvény várta készen a magas vendégeket, valamint a köztársaság elnökét s kí­séretét. Kevéssel két óra előtt 21 ágyú­dörgés hal­latszott, miközben a köztársasági testőrség zene­kara Gounod „Vive la France“ czimü hymnusát játszotta. A marsai kocsija éppen e peremben érkezett meg, míg neje, udvarhölgyeivel együtt, megérkezve a már említett díszállványon helyet foglalt. Az elnököt a kereskedelmi miniszter, a kiál­lítási főbiztos, a kormánybiztosok, a Szajna kerület prefectusa, Páris város főpolgármestere s egyébb előkelőségek fogadták, kik előtt a marsal örömét fejezte ki a felett, hogy a művészet és ipar e nagy ünnepén elnökölhet. Felhaladva a Trocadero vízesése felett álló emelvényre, helyet foglalt, körülötte Assisi Ferencz spanyol király, a walesi herczeg, a dán herczeg, Heinrich, hollandi herczeg, a diplomatikai testü­let tagjai, a senátorok, képviselők. A katonaság tisztelgése és a sokaság éljenzése között fel­állott a köztársaság elnöke s mélyen meghatottan, lát­hatólag elérzékenyülve köszönte az egybegyűlteket jobb és balfelől. Erre mély csend állott be, mely mondható ünnepies volt s néhány perczig tartott, mígnem azt a földmivelési és kereskedelmi mi­niszter alkalmi beszéde megszakította. Monsieur le president de la Republique, Monsieur le president du Senat Monsieur le president de la Chambre des députés megszólítás után, velős szó­noklatot tartott, melyben üdvözölte a köztársaság elnökét, ki — mint mondá — egy oly művet jött ide felavatni, mely a munka dicsőítésére szolgál, s mely az egyetértés, polgáriasodás és előreha­ladás jelképe, azután áttért az 1871-dik pá­risi világkiállítás történetének vázolására, elmond­ván, miféle körülmények között­ jött az létre, minő fasisokon ment keresztül, mig végre megemléke­zett röviden mindazokról, kik e roppant vállalat létesitésén fáradoztak s közre­működtek. E beszédére az elnök következőket vála­szoló : Miniszter úr ! Teljes szivemből csatlakozom azon érzelmek­hez, melyeket ön itt kifejezett, s hiszem, miként ön is hiszi, hogy e kiállításunk nagyszerű és ta­nulságos leend. Üdvözlöm önt és munkatársait e nagyszerű eredmény létrehozásáért, és szerencsésnek érzem magamat, hogy az egész világot ennek tanújaként meghívhatom. Köszönetet kell mondanunk azon idegen nemzeteknek is, kik Francziaország felhívására ily szép számmal jelentek meg a kiállításra, s ezennel a köztársaság nevében az 1878-diki párisi világki­állítást megnyíltnak nyilvánítom. A zene most ismét megszólalt, az éljenzések megújultak s a magas vendégek, a hölgyek kivé­telével, elhagyva az emelvényt, a Jena hídján a mindenütt sorfalat képező katonaság között átha­ladtak a Mars mezőre, a­hol a tömeg „Vive la France!“ „Vive le Marechal!“ „Vive la Repu­blique!“ kiáltásai által fogadtattak. A kiállítási nagy üvegpalotát megszemlélve, ennek „idegenek utczája“ néven ismert részét látogatták meg, hol a különböző nemzetiségek különféleképen nyilvá­nuló éljenzései között mindig előbbre és előbbre haladtak, mi­közben elérkezve hazánk épülete elé, itt a magyar kiállítási bizottság, Szapáry, Zichy s Harkányi urak által fogadtatván, nehány pillanatra megállotak, s midőn Berkes magyar nótát játszott, nem csak érdekeltséget tanúsítot­tak, de az idegenek harsány „kis“ kiáltásaira s tapsaira több ízben meg kellett újráznia az elő­adott darabokat.­­ K. G. A 48-as párt országos értekezlete. A közjogi ellenzék egy árnyalata: a 48-as párt ma tarta meg országos értekezletét a „Hun­gária“ szállodában. A gyűlés d. e. 10 órakor vette kezdetét. Jelen voltak a 48-as párt országgyűlési képviselői, több budapesti elvtársak s a következő­ vidékek 48-as pártjának küldöttei: A hajdu-böszöm­ényi 48-as párt A jászkiséri „ A békési „ A bánhidai „ A hadházi „ Fehérmegye lovasberényi kerületének „ csákvári „ váli kerülete A kecskeméti 48-as kör, A kisújszállási 48-as párt, A kunmadarasi „ A lovaspatonai „ Nagydémi Bakonyi „ Tamási „ Pálteleki „ A pécsi 48-as párt, A bárándi 48-as párt stb. Irányi Dániel az országgyűlési 48-as párt elnöke melegen üdvözli a megjelenteket. Elő­adja, hogy mi bírta rá a 48-as párti országos képviselő­ket, hogy a mai értekezletet összehívják. A kü­szöbön álló országgyűlési képviselő választások tették szükségessé, hogy a 48-as párt országgyű­lési képviselői a vidéki elvtársakkal tanácskozza­nak a képviselő­ választásoknál­ teendők felett. Kéri az értekezletet, hogy a tanácskozás vezeté­sére elnököt s jegyzőt válasszon. Egyhangúlag köz­felkiáltás útján megválasztatik az országos 48-as párt értekezlete elnökének: Irányi Dániel, jegyzőjének pedig Lukács Gyula. Irányi Dániel elfoglalva az elnöki széket, a következő megnyitó beszédet mondá : Mindnyájan tudják, hogy a múlt országgyűlés vége felé Tisza Kálmán felhívására az úgynevezett balközép a Deákpárttal egyesült. Mi ezen egyesülést kárhoztat­tuk és sajnáltuk egyszersmind, mert abban a po­litikai erkölcsiség elleni vétket láttunk, mert ön­maguk , ezen fusionak előmozdítói kimondták, hogy ők elveiket nem adják fel, hanem csak felfüggesztik, az tényleg mégis elvfeladássá fa­jult s mint a következmények mutatják, a párt, a­mely előbb a bihari pontok alapján állott, ugyanazon térre lépett s ugyanazon téren műkö­dött, a­melyen a Deákpárt. De sajnáltuk ez eljá­rást azért is, mert ez által a közjogi ellenzék tá­bora meg csökkent, a nagyobb rész elpártolt és igy mi reánk , szélső baloldalra szorítkozott az ország jogainak védelme. Sajnáltuk másrészt a­miatt is, mert ezáltal oly példát adott a balközép, a­mely a politikai jellemek iránti hitet, bizodalmát, az or­szágban megingatta . (Helyeslés) sajnáltuk a miatt is, mert meg voltunk győződve arról, hogy azon czél, a melyet a f­u­s­i­ó maga elé tűzött, az más után, a melyen elindult, eléretni nem fog. — A következés is megmutatta, hogy meggyőződésünkben nem csalódtunk. sejtelmünkben. Mire vállal­kozott Tisza Kálmán, midő­n a Deákpárttal szövetkezett, mire vállalkozott, midőn a kormányra lépett? Arra, hogy az ország zilált pénzügyeit rendezni fogja, hogy a politikai reformokat sza­badelvű szellemben fogja keresztül vinni, hogy a politikában italában nemzeti irányt fog követni. S vajjon teljesítette ezen ígéreteket? Vajjon ren­dezte-e a Tisza-kormány, a­melynek az ország oly nagy többséget adott, az ország pénzügyeit ? Nem­de a deficit, ha­nem nő is, 30 millió körül ál­landóan megmarad, dac­ára annak, hogy a kor­mány az adókat részint k­iemelte, részint új adó­kat hozott be s daczára annak, hogy az adókat kíméletlen módon hajtotta be. A politikai reformo­kat oly szellemben valósította meg, a minőt párt­jának czime ígérni látszott! Nem csorbittatott-e meg a megyei önkormányzat, várjon a személyes szabadságon, a gyülekezési jogon nem ejtetett-e több sérelem? S va­jon nemzeti irány vezette-e átalában a Tisza-kormány politikáját. Feleljen erre a kormánynak a keleti kérdésben követett maga­tartása. Egy szomszéd társnemzet: a t­örök­nemzet leveretett ellensége által, az orosz által, aki Magyarországnak is esküdt ellensége. A mi kormányunknak egyetlen szavába került volna, hogy Oroszország ne merjen háborút indí­tani Törökország ellen; ezt a kormány nemcsak hogy elmulasztotta, hanem a 3 császár szövetség megkötése s Oroszország iránti baráti viszonya által felbátorította Oroszországot ezen merény­letre, így tehát ezekből meggyőződhetünk, hogy azon ígéretek, amelyeket Tisza és az ő pártja az országnak tett, nem valósítottak. Nem valósí­tották azért, mert az illetőkben a kellő szándék hiányzott, részint pedig, mert azon alap­­kívánalmait amelyre ráléptek, nem engedte őket, hogy a nemzet óhajtásait híven teljesítsék.És ugyanezen ok lesz szülő anyja a másodkiadás ufosso előre látott siker­telenségének. Tudvalevőleg körülbelül egy esztendő előtt, midőn a Tisza-kormány a bécsi alkudozá­sokban egy-egy lépéssel hátrált, a „szabadelvű párt“-ból egy tetemes rész kivált, nem akarván a kormányt ezen uton tovább támogatni. Ezekhez csatlakozott ismét egynéhány képviselő ugyan­azon pártból, s ezen két külön kivált párt a szélső­jobboldallal egyesült, most nem rég egy uj pártot képezett, az úgynevezett egyesült ellenzéket. Ha ezen új pártnak programmját vizsgál­juk, az első pont, a­mely szemünkbe ötlik, hogy ők a közjogi alapot sértetle­nül fenntartani kí­vánják; ez maga elegendő volna arra, hogy min­ket tőlük elidegenítsen, nem is említem fel a többi pontokat, a­melyek szintén több tekin­tetben ellenkeznek nézeteinkkel, nem említve azt, hogy ők a „közös vámterületet szin­tén fenntartani óhajtják s csak azon esetre óhajt­ják az önálló vámterületet, ha az alkudozás czélra nem vezet; nem említve fel azt, hogy az önálló bank sem vétetett fel az „e­g­y­e­s­ü­lt ellenzék“ programmjába, hanem egy határozatlan kifejezéssel leplezik azon czélokat, hogy az osztrák bankkal akarják folytatni az alkudozásokat. Mi ezen új fusióval szemben is megma­radtunk elveink alapján, mi nem alkuszunk és al­kudni nem fogunk, mert mi az elveket, a meggyőződéseket alku tárgyává nem tesszük. (Élénk éljenzés.) Mi meg fogunk ma­radni a mellett, a­mit eddig vallottunk, és mi hisszük, hogy a nemzet elő­bb-utóbb ki fog telje­sen ábrándulni és meg fog győződni arról, hogy az eddigi alapon — bárki vegye is kezébe a kormányt — Magyarország helyzetét javítani, Magyarország igényeit, óhajtásait kielégíteni teljes lehetetlenség. — A mi magatartásunk nem m­akacsság, nem csökönös­­­ség, hanem mély meggyőződés, a­melyet a tapasz­talás 10—11 év óta igazol. Mert bár nem taga­dom, hogy a mostani alapon is jobban lehetne az országot kormányozni, de azt merem állítani, hogy úgy, hogy a nemzet igényei, jogos óhajtásai ki­­elégítessenek, ezen alapon egy kormány sem képes kormányozni. Ez tehát kell, hogy minket megerő­­sítsen a mi elveinkben, kell, hogy arra indítson minket, hogy elveinkhez rendíthetetlenül ragasz­kodjunk, azokat hirdessük s azoknak minél több barátot szerezni igyekezzünk. Bízzunk a nemzetben, bízzunk az isteni gondviselésben, és bízzunk a külső körülményekben is, a­melyek lehet, hogy segítsé­günkre lehetnek. Gondoljunk vissza arra, hogy 1848 előtt melyikünk hitte volna, hogy egynéhány hét, egy­néhány hónap múlva oly nagy átalakulás fog végbe­menni, nemcsak Magyarországban, hanem egész Európában. Ki hitte volna azt, hogy a miért őseink századokon át küzdöttek, az néhány hónap alatt valósítva lesz ? És ha őseink 300 esztendőn által tűrhetetlenül küzdöttek a nemzet elidegenít­hetlen jogaiért, mi az ő fiaik, rövid 10—12 év múlva már lankadjunk, már bátorságunkat veszít­sük? Mi akkor nem lennénk apáinknak méltó fiai, minekünk tehát­ tovább kell küzdeni s én hiszem, hogy az isteni gondviselés az igaz ügyet nem fogja elhagyni, hanem támogatni s győzelemre fogja jut­tatni azt. (Hosszas éljenzés.) Czincz Ignácz hajdú­böszörményi küldött sajnálkozását fejezi ki a­mellett, hogy az ország több kerületének 48-as pártjai épen a mai napon az országos értekezlet napján tartják szervezkedő gyűlésüket. Balogh Károly országgyűlési képviselő hos­­­szas beszédben kritizálja az egyesült ellenzéknek, az­­ úgynevezett habarékpártnak programmját. Ezen népbolondító programja egyes pontjai vagy azono­sak a Tiszapárt programmjával, vagy üres­­ köz­helyek, vagy pedig oly törvények revisiójára vo­natkoznak, amelynek megalkotásában a „Tabarék­párt tagjai“ tevékeny részt vettek, amelyeket egy­hangúlag megszavaztak. Hogy lehetne tehát ezek­ben bízni? Beszéde végén hangsúlyozza, hogy a 48-as párt tartsa fel az eddigi jó viszonyt a füg­getlen­s­é­g­i párttal. Csanády Sándor országgyűlési képviselő kí­vánatára felolvastatnak az értekezleten megjelent küldöttek megbízó levelei. Ezután tanácskozás alá kerülnek az ország­gyűlési 48-as párt által indítványozott s az orszá­gos értekezlet elé beterjesztett határozati javasla­tok, a­melyeknek elseje így hangzik: I. A 48-as párt fenntartja 1872-ben közzé­tett programmját. Lukács Gyula jegyző felolvasván a program­mot, az értekezlet egyhangúlag elfogadja a fen­­nebbi határozati javaslatot. Farkas György budapesti ügyvéd indítvá­nyozza, hogy az értekezlet küldjön ki egy 3 tagú bizottságot, mely a függetlenségi párttal magát érintkezésbe tevén, igyekezzék oda működni, hogy a két közjogi ellenzéki párt egyöntetűen jár­jon el a választásoknál. párt s Csanády Sándor szintén óhajtja, hogy a 48-as a függetlenségi párt között ez irányban megegyezés jöjjön létre. Lukács Gyula nemcsak azt óhajtja, hogy a választások tartamára, hanem, hogy a két közjogi párt állandóan egyesüljön, ő sem nem 48-as párti, sem nem függetlenség párti, hanem „szélső bal­oldali.“ A két párt közötti ellentéteknek nem tulajdonít jelentőséget, a nép nem is érti. Behatóan indokolja, hogy a két párt által vallott elvek diadalra jutásának mennyire útjában áll az, hogy a közjogi ellenzék több részre van szakadva. Forrón óhajtva az egyesülést indítvá­nyozza, hogy a 48-as párt válasszon kebeléből egy végrehajtó bizottságot, mely érintkezésbe tevén magát a függetlenségi párt végrehajtó bizottságá­val, még a függetlenségi párti országos gyűlés előtt igyekezzék ezen irányban megállapodásra jutni, úgy, hogy a függetlenségi párt országos értekez­letén már együttes elhatározással álljanak elő. (Helyeslés.) Pártos Béla budapesti ügyvéd pártolja L­u­­k­á­c­s indítványát, óhajtja, hogy az egyesülés mi­előbb végbe menjen. Nagy Ferencz országgyűlési képviselő igen helyesnek tartja Lukács Gyulának felfogását, csak azon módosítást teszi, hogy a közjogi ellen­zéki árnyalatok egyesülésének keresztülvitelével nem egy végrehajtó bizottság, hanem a két párt orsz. gyűlési képviselői bizatassanak meg. A mielőbbi egyesülést igen kívánatosnak tartja. Irányi Dániel szintén azt óhajtja, hogy nem­csak a választások tartamára, hanem állandóan egyesüljön egymással a 3 közjogi ellenzéki árnya­lat : a 48-as párt, a függetlenségi párt s az elvhű balközépiek. (Élénk helyeslés.) 1874-ben is kísér­let tétetett az egyesülésre, ez akkor ugyan nem sikerült, de azért, most meg kell újítani a kísér­leteket. Janó Lajos kisújszállási küldött egyesülés esetén a 48-as pártnak mind programmját, mind nevét fel kívánja tartatni. (Helyeslés.) Küry Albert jászkiséri küldött égető szük­ségnek tartja az egyesülést. Midőn ezen nézetét nyilvánítja, a vidék hangulatát tolmácsolja. Némi vita után elfogadtatik a beterjesztett határozati javaslatnak következő pontjai: II. A 48-as párt kijelenti, hogy nevének és program­mjának fentartása mellett kész a közjogi ellenzék többi árnyalataival, azaz a függetlenségi párttal és a volt balközép elvhű tagjaival egye­sülni. III. Azon sajnos esetre is, ha ezen egyesülés addig nem létesülne, a képviselőválasztásoknál a közjogi ellenzék mostani árnyalataival egyetértőleg kíván eljárni, úgy a magát szabadelvűnek nevező kormánypárt mint az újabban alakult úgynevezett „egyesült ellenzékkel“ szemben oly formán, hogy a közjogi ellenzéknek azon árnyalata, mely vala­mely kerületben kisebbségben van, a többségben lévőt minden erejével támogassa.* A Il-ik pont végrehajtásával a 48-as párt országgyűlési képviselői bízatnak meg. nyára A III-ik pontra nézve pedig Lukács indítvá­n választandó végrehajtó­ bizottság bizatik meg, hogy a függetlenségi párt végrehajtó bizott­­g bizatik meg, hogy a függetlenségi párt végre-

Next