Egyetértés, 1885. január (19. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-09 / 9. szám

1885 EGYETÉRTÉS. PÉNTEK, JANUÁR 9. A Zdió bizottsághoz az igazságügyi miniszter ez évre­­ elnökké Szentgyörgyi Imrét, alelnökké Suhay Imrét, ta­gokká Czorda Bódog, Halmosy Endre és Sütteö Rudolf birákat nevezte ki. A leír. javadalmat élvező főpa­pok, után maradt törzsvagyon elkülönzése s a hagyaték rendezése tárgyában szervezett vegyes bizottsághoz ugyan­­­csak az igazságügyi miniszter Babos és Jamniczky bírá­kat nevezte ki. Az 1874. évi 33-ik törvény 51. szakasza értelmében a képviselőválasztást felebbezési ügyek elbírálására hivatott két tanács tagjaivá titkos szavazás­­ utján megválasztattak : I. Az első tanácsba rendes ta­gokká Babos Kálmán, Czorda Bódog, Balásy Antal és Jam­niczky Lipót, póttagokká Andrasovics Béla, Lehoczky Kál­mán, Farkas Géza és Nagy Imre. II. A második tanácsba ’rendes tagokká Halmosy Endre, Manojlovich Emil, Ocsvay Ferencz és Osztrovszky József, póttagokká : Paiss Andor, Szentgyörgyi Imre, Madirevich Samu és Vértessy Sán­dor. Végre a könyvtárbizottság tagjaiul megmarad­tak a tavalyiak: Csem­egi Károly s Tóth Lőrincz tanács­elnökök s Czerda Bódog kúriai biró, Kiknek múlt évi fáradozásaikért köszönet szavaztatott. A könyvtári alap­­ bevételei : múlt évi maradvány 19 frt 70 kr, államse­gély 500 frt, a kúriai bírák járulékai 630 forint 50 kr, takarékpénztári kamat 7 frt 14 kr, összesen 1157 forint .34 kr. — Kiadások: előfizetés szaklapokra 26 forint (többnyire ingyen adatnak) antiquáriusi szerzeményekre 25 frt 50 kr, könyvvételre 900 frt 34 kr, könyvkötésre 154 frt 40 kr, összesen 1106 frt 24 kr. A múlt évi könyvtárállomány volt 805 mű, 1955 kötetben s 1858 darabban, a szaporodás összege 103 mű 205 kötetben s 279 darabban. A szaporulat betüsoros czimjegyzékben állittatik össze s hozatik a tagok tudomására. Különös figyelem fordittatott a magyar jogirodalomra, s a becses monográfiákra, így lassankint gyarapodik a néhai Maj­­láth György országbíró által alapított szakkönyvtár, mely addig, míg azt a kúria saját épületében elhelyezheti (vajh mikor !), tetemes összegre fog növekedni. — A képviselőválasztások utójátéka A múlt évi általános képviselőválasztások alkalmával Jászberény­ben, Gyergyón, Kolozsvárott, Mindszenten stb. történt választási zavargások és vérengzések ügyéről azóta úgy­szólván semmit sem lehetett hallani. Annál többet fo­gunk nemsokára hallani a dunapataji kerületben levő Vac­cert községben június 8-kán történt s a most em­lítetteknél sokkal kisebb mérvű választási zavarok ügyé­ről, a­melyeket noha a falut mintegy 400 főnyi tömeg­ben megszállott kalocsai stb. gajári-pártiak provokálták s több Fülöp-párti vadkerti embert véresre is vertek, mégis egyedül csak vadkerti Fülöp-párti emberek ellen emeltetett vád és pedig «lázadási» vád. A végtárgyalás ez ügyben előreláthatólag f. é. februárban fog a buda­pesti kir. törvényszék kiküldött birósága előtt Kalocsán megtartatni. Védőül, mint halljuk, Istáczy Győző fog szerepelni. — Esküdtszéki tárgyalás volt ma délelőtt a For­tunában. Két egyetemi hallgató állott egymással szem­közt egy hírlapi nyilatkozat miatt, melyet Mátyusz Béla orvosnövendék tett közzé, a «rágalmazó, hazug ember­nek» bélyegezve ifj. Bittera Kálmán joghallgatót, ki róla sértő levelet irt egy harmadik személynek. Ezzel a ki­csinyes dologgal bajlódott reggel kilencz órától délig az­­ esküdtszék Kriszt János elnök vezetése mellett; sza­­vazóbírákul Brinkmannt és Mészölyt jelölte ki a törvény­szék. Mindkét fél ott volt a tárgyaláson; a vádló Szir­mai Manó ügyvéddel, a vádlott dr. Rácz Géza ország­gyűlési képviselővel.­­ Az 1885. év első negyedére ki­sorsolt esküdtek csaknem mind megjelentek s miután a védő Pecsics Márkot, Herzl Izidort, Pécsi Manót, Blau­stein Józsefet, Mandl Ignáczot és dr. Goldstein Izidort elvetette, az esküdtszék rendes tagjaivá lettek: Tomory György, dr. Zsoldos Károly, Kaschnitz Gyula, Engelbuch Alajos, Kauser József, Szigeti Vilmos, Parányi István, Schitz Károly, Lindmayer Ferencz, dr. Székács Béla, Gruber Vilmos és ifj. Zettner Ede; póttagok: Fodor Kálmán és B­­liczay Béla.­­ A vádlott elismerte, hogy ő irta az inkriminált nyílttéri közleményt s el is vállalta érte a felelősséget. Dr. R­ácz Géza felolvasását kérte a nyilatkozatban említett rágalmazó levélnek. Dr. Szirmai­­ ellenezte a levél felolvasását, mert az egy harmadik sze­mélynek szól s igy annak a tulajdona; aztán meg egy nőt is emleget a levél, a kit nem szabad a nyilvá­nosság előtt meghurczolni. — A törvényszék rövid tanácskozás után megtagadja a levél felolvasását. — E helyett a felek kölcsönös beleegyezésével fölolvastatá a törvényszék dr. Bita Dezső egyetemi rektor levelét, ki tanúként volt megidézve, de nem jelent meg s elmara­dását azzal mentegeti, hogy nem akart ily kicsinyes ügy­ben szerepelni a nyilvánosság előtt. A rektor különben arról értesíti levele utján az esküdtszéket, hogy a pörle­kedő feleket megpróbálta kibékíteni, de kísérlete meg­hiúsult.­­ Meghiteltették s kihallgatták ezután a felek által bejelentett erkölcsi tanukat; Halasi Gyula ország­gyűlési képviselőt, Tomházy Gyula kir. ügyészt és Wag­ner Alajos gimnáziumi tanárt, kik mindannyian jót mon­danak úgy a vádlóról, mint a vádlottról. Ezzel véget ért a bizonyító eljárás s meghallgatta az esküdtszék a vádló és védőbeszédeket, melyek a per jelentéktelen voltához képest meglehetősen rövidek voltak. Az esküdtek tizen­­kettedfél órakor vonultak vissza s rövid tanácskozás után kihirdette főnökük, Engelbach Alajos a verdiktet, mely szerint az első kérdésre («Foglaltatik-e az inkrimi­nált czikkben becsületsértés?») nyolcz esküdt igen­nel, négy nemmel felelt, a második kérdésre válaszolva a czikk szerzőjének egyhangúlag a vádlottat nyilvánították, kit a harmadik kérdésre adott feleletével hat esküt vét­kesnek, hat nem vétkesnek mond. E verdikt alapján a törvényszék is fölmentette a vádlottat, a vádlót pedig 94 frt 38 kvnyi perköltség megtérítésére ítélte.­­ A temesvári ügyvédi kamaránál, mint az «Ügyvédek Lapja» írja, sok tag nem fizeti a tagsági díja­kat úgy, hogy az ügyvédi kamara most a tagsági illet­ményekkel hátralékban lévő tagok ellen a fegyelmi eljá­rást elrendelte és azokat vád alá helyezte. A vádhatáro­­­zat indokolása így hangzik : Az ügyvédek első­sorban hivatásuk szerint kötelesek az ügyvédi rendtartás rende­leteit pontosan megtartani és az ügyvédi rendtartás által rájuk rótt kötelezettségüket teljesíteni és mert rendi kötelezettségek elmulasztása által a törvény alkotta kamarai intézmény fennállása lehetetlen, az ügyvédi kamarai választmány ama helyzetbe tétetnék, hogy mű­ködését beszüntetni lenne kénytelen. Mert továbbá a tagsági díjnak végrehajtás ut­áni beszedése mind a ka­mara, mind annak egyes tagjai tekintélyét mélyen sérti — úgy az a kamarai tag, ki a reá kivetett csekély tagsági illetményt nem képes vagy nem­ akarja megfi­zetni — pénzek behajtásával és értékek megőrzésével méltán meg sem bízható. — Az ügyvédi kar tekinté­lyének megóvása végett, a kamarai illetményekkel hát­ralékban levő ügyvéd, a kamarából való kizárása által, fegyelmi után annyival inkább büntetendő, mivel tag­sági illetményét meg nem fizetvén és igy mint bejegyzett ügyvéd, az ügyvédi kamara iránti rendi kötelességét nem teljesítvén — méltán ama rend jogainak élvezését sem követelheti, hanem köteles tűrni, hogy esetleg a gyakorló ügyvédek lajstromából rendi büntetéskép ki­­törültessék. Ezenkívül az illetmény-hátralékosok az illet­ményeknek meg nem fizetése által nemcsak maguknak szereznek illetéktelen előnyt — a­mennyiben az ügyvéd­­kedési jogosultságot ingyen gyakorolják — hanem jogta­lan kárt is okoznak a fizető kamarai tagtársaknak, mert azok a kamarai intézmény fentartása érdekében maga­sabb tagsági díjak fizetésére kényszerűlésnek. — A kú­riához a napokban öt ilyen vátmhatározat érkezett fel, azonban a kúria megsemmisítette az ügyvédi kamara fenti határozatait és panaszlott ügyvédek meghallgatását rendelte el. — A tortúra. Az «Ügyvédek Lapja» írja a következő­ket: Gregovicska György lipótvári hegyőr, Nagy János, Paulik János és Markó János tanuk egyező vallomása szerint, 1881. évi febr. 21-én, a lopással gyanúsított Laczkó Györgyöt, beismerő vallomás kicsikarása végett, gúzsba kötözte, a földön f­etrengőt bikacsökkel erősen ütlegelte. A nyitrai törvényszék ezért vádlottat a btkv. 477-ik szakaszába ütköző hivatalos hatalommali vissza­élés miatt, tekintettel több tagból álló családjára és hogy a vádbeli cselekményt «hivatalos túlbuzgalmában» követte el — 1­4 napi fogházra ítélte. A budapesti kir. tábla ez Ítéletet, indokainál fogva, helybenhagyta, ugyan igy határozott a napokban a m. kir. kúria is, indokul azt hozván föl, hogy mivel a kir. ügyész a kiszabott büntetés mértékének csekélysége miatt nem f­elebbezett, e részben tehát a nem felebbezett Ítélet vádlott terhére súlyosbítható nem volt. — Furfangos csalónők. A fővárosi bű­nkrónikában a Szenvey Berta és leánya Regina neve már nem egy­szer fordult meg. Féléve sincs, hogy a budapesti kir. büntető törvényszék elitélte őket egy előkelő főúri csa­lád nevével űzött szélhámosság miatt és kevéssel azután ismét hasonló természetű csalást követtek el. A károsul­tak jelentésére a törvényszék megindította a szélhámos nők ellen a vizsgálatot, illetve — mivel szökésben vol­tak — köröztetésü­ket. A csaló nők egyike, Szenvey Berta most kézre került, épen furfangos terveinek szövése köz­ben. Május első napjaiban Szenveyék a tatai járás­­bíróság értesítése szerint Pluhár József szöllösi földm­i­­vest szemelték ki áldozatul. Szenvey Berta Haller Má­riának adta ki magát a földműves előtt és lakást bérelt nála havi 35 frt fizetésért mindaddig, míg veje, Horváth Lajos, a­ki Bécsben államtitkár, érte nem jön. A sze­gény földmives örülve e szerencsének, jó ideig hiába biztatta magát azzal, hogy az előkelő nőktől, kik időközben kölcsönöket is vettek fel tőle, nemso­kára megkapja pénzét. Később sürgetni kezdte az adósságot, mire a következő napokban az állam­titkártól levél érkezett hozzá, hogy csak legyen még egy ideig türelemmel. Néhány hét múlva távirat, majd újabb levél érkezett az államtitkártól, melyben azt írja, hogy november hóban eljön anyósáért és sógornőjéért és az élelmezési költségeket busásan meg fogja küldeni. Addig is küld egy 800 forintra szóló váltót, melyet azonban Pluhár csak az esetben értékesíthet, ha még pár hétig türelemmel lesz. Midőn az államtitkár úr mind­­azáltal nem mutatkozott,a földmives,kinek elfogyott türelme sűrűbben kezdte követelni pénzét. Egy napon aztán Szenvey Regina azt mondta neki, jöjjenek fel Pestre, itt rokona, Károlyi Sándor gróf majd az utolsó fillérig ki fogja fizetni az adósságot. Pluhár hitt a csalóka sza­vaknak és a fővárosba érkezve, Szenvey Reginával a Károlyi-palota elé hajtatott; a koc­apénzt természetesen neki kellett előlegeznie. Szenvey Regina félóra múlva jött csak ki a palotából — azt mondva, hogy a grófot nem találta otthon. Innen valami ügyes-bajos dolgának elinté­zése végett a központi rendőrségre hívta magával Pluhárt. Órákig várakozott hiába a szegény földmives a kalan­­dornőre, de hiába, mert az nem került többé elő. Mi­kor Pluhár vigasztalanul visszatért Szöllösre, Haller Má­riát, a ki azalatt ott maradt, vérében találta. A szeren­csétlen nő elmetszette ereit. A földmives, ki nem akarta hogy az asszony nála haljon meg, átszállittatta őt a ta­tai járásbírósághoz, mely értesítette a fogásról a buda­pesti törvényszéket. A furfangos csalónőt, ki időközben egészen felépült már, rövid idő múlva átkisérik a For­tunába. — Megrögzött bűnös. A budapesti kir. törvény­­szék előtt nagyon ismeretes ember J­ejs István, a ki volt már telekkönyvi hivatalnok, pirotechnikus, táviró­­felügyelő és cselédszerző. E mesterségeit mind abban­­hagyta, de a több ízben kiállott büntetések daczára is megmaradt furfangos csalónak. Ma újra alkalmat adott rá a törvényszéknek, hogy ítéletet mondjon fölötte. A «Foncier» biztositó társaságnál ügynöki állást keresett s hogy ezt elnyerhesse, a fölveendő előlegre biztosítékot kellett nyújtania. Azzal ámította az igazgatóságot, hogy Kassán ingatlan birtoka van. El is hozatta onnan a telek­könyvi kivonatot s hogy a házrészén levő adósságot elpa­lástolja, meghamisította a teherlapot. Akkor derült ki ez, mikor a biztosító társaság a Neffnek adott előleget, rá akarta tábláztatni a kassai ingatlanra. Neffet okmány­­hamisitás miatt letartóztatták, de megfelelő kouczió fe­jében nemsokára kiszabadult a fogságból. Alig hogy sza­baddá lett, újabb bűnöket követett el; egyszerre há­rom nőnek ígért házasságot és Mazuch Irmától kicsalt 1000 irtot, Rachler Károlynétól pedig elsikkasz­totta 170 irtot érő óráját és lánczát. A magyar államvas­utaknál távíró-felügyelő volt s mikor ezt az állását oda­hagyta, magával vitte egyúttal egyenruháját is, s lopással vádolta őt az igazgatóság.­­ A mai végtárgyaláson csa­lás, lopás, sikkasztás és okirathamisitás miatt kért ellene szigorú büntetést a közvádló. A törvényszék csak a lo­pásban s a Mazuch Irma ellen elkövetett csalásban mon­dotta ki bűnösnek s elitélte őt tizenhárom havi fogságra 100 frtnyi pénzbírságra és 5 évi hivatalvesztésre. Mint­hogy a reászabott fogházbüntetést a vizsgálati fogsággal kitöltötte, a végtárgyalás után azonnal szabadon eresz­tették. Páris, jan. 8. Az esküdtszék megkezdte Clovis- Huguesné perének tárgyalását. A közönség nagy tömegben tódult a tárgyalásra, melyen számos dip­lomata is megjelent. A vádlott nő megilletődve ugyan, de szilárd hangon válaszol a föltett kérdé­sekre. Bevallja, hogy tette szándékos volt, s még május 25-én elhatározta, hogy meggyilkolja rágal­mazóját. A kihallgatás folyamán új adatok nem me­rültek föl. Páris, jan. 8. Clovis Huguesné védelmében a szenvedett erkölcsi kínokra, valamint a rágalmazó makacsságára és kegyetlenségére utalva, kijelenti, hogy tette miatt nem érez lelkiismereti furdalást. A kihallgatott tanúk semmi újat sem vallanak. Este folytatják a végtárgyalást. Az ítéletet valószínűleg az éj folyamán hozzák meg. MULATSÁGOK. — A bál az udvarnál. Mindennek van utóhangja. Hogyne lenne tehát utóhangja annak a táncrestélynek, mely ritka fén­nyel és pompával tegnap éjjel zajlott le a budavári várpalota királyi termeiben. A tudósitói toll számtalanszor irta már le azt a szinkáprázatos látványt, minőt külföldi udvaroknál föl nem találhatni, s még mindig akad egy­más , mit utólagosan kell elmon­dani. A tegnapi táncrestély soká emlékezetes marad, mert a királyi család csaknem teljes számban jelent meg fényes vendégei körében.Ott volt a dúsgazdag arisz­­tokráczia tündöklő diszöltözeteiben, a hadsereg főbb tiszt­­jei csillogó egyenruhában, a képviselők és az értelmi arisztokráczia mind-mind diszmagyarban. Egyedül az ipar és kereskedelem képviselői hiányoztak. A csillárok fénye megtört az ékszereken, melyek a hölgyekről szerte tündököltek. Néhány díszöltözet általános feltűnést kel­tett. Még Rudolf trónörököst is meglepte az a páratlan gazdag ruha, melyben Festetich Tasziló gróf jelent meg. Ősi hagyomány ez, már a gróf nagyatyját is ékesítette. Kiegészítő része a kalpag, melyen egy ritka szép ékszer — Mária Terézia ajándéka — tün­dököl. Egész története van e díszruhának s a trónörökös érdekkel hallgatta a grófot, ki ezt elbeszélte. Ő felsége a jelenlevők közül számtalant tüntetett ki megszólításá­val s a hölgyekkel is sokáig társalgóit. Megszólításait a miniszterekhez német nyelven, a képviselőkhöz pedig magyarul intézte. Rudolf trónörökös folyton magyarul társalgóit, különösen az arisztokráczia fiatalabb tag­jaival. A királyné a terem egyik szélén pamla­gon ülve fogadta a bemutatásokat. Mellette voltak Stefánia trónörökösné, Klotild és Izabella főherczeg­­asszonyok és Koburg herczegné. Egymás közt társalogtak a bemutatás alatt. Később a trónörökösné, meg Klotild és Koburg herczegné mutattattak be egyeseket maguknak. A trónörökösnének Szapáry István pestmegyei főispán az arisztokráczia számos tagját mutatta be. A bemuta­tások és a táncz megkezdése után a nagy teremben meg­szűnt a tolongás, mert az urak tömegesen keresték föl a buffot. Az egyik teremben hideg étkek voltak lerakva patkó alakú asztalokra a legnagyobb választékban. Egy másik te­remben lakályok töltögettek sört,asztali bort és pezsgőt.Min­­denki azt választotta, a­mi szemének és szájának tetszett. A bufferben megszűnik az a feszesség, mi a nagy terem­­ben uralkodni szokott. Az ismerősök együvé kerülve mulatnak. A híres udvari czukorkák ez alkalommal szá­mos vendég fájdalmára hiányoztak. Volt azonban más­féle czukor azokban a termekben, hol a teát szolgálták fel, s régi szokás szerint majd mindenki vett magához néhány darabot. Az udvari etiquet tudvalevőleg nagyon szigorú, s ebből magyarázható ki az a körülmény, a miről udvari körökben suttognak, hogy nehány hölgy­nek, kik nem kerek ruhában jelentek meg, mint azt a meghívó kívánta, el kellett távoznia. A tánczban nem sokan vettek részt s mint már említettük, több tánczosnő akadt, mint tánczos. A tánczrend igen ízlésesen volt kiállítva; egyik oldalán volt magyarul nyomtatva, hogy mily tánczok lesznek, a másikon né­metül, hogy egy-egy táncz mennyi ideig tart. A csárdást Berkes bandája játszotta. A füzértáncz alatt igen szép virágbokrétákat osztottak szét a hölgyek közt. A fényes bál nem folyt le azzal az óraszerű pontosság­gal, a­mely minden udvari aktusnak sajátsága. Az ud­­var a kitűzött időnél valamivel későbben jelent meg, a­minek oka egyedül az volt, hogy a lánczhídtól a vár­palotáig a felvonulás teljes egy órát vett igénybe és abban az időben, melyre az udvar megjelenése ki volt tűzve, a lánczhidon és az Albrecht-uton a ko­csik beláthatlan sora állott. A bécsi lapok táv­iratai az udvar késő megjelenését egy sajnálatos ese­mén­nyel hozzák kapcsolatba, a­mely ugyan nagy konstervácziót idézett elő a társaságban, de nem áll összefüggésben­ az udvar megjelenésének késedelmével. E tény röviden az, hogy egy fiatal gróf, kinek téve­désből egy hasonló névre és családra szóló meghívót kézbesítettek, nejével jelent meg a bálon, anélkül, hogy eleget tett volna ama formaságoknak, melyek egy hölgy­nek az udvarhoz való bevezetését meg szokták előzni. A kérlelhetlen udvari etiquet nem nézte el a gróf hibá­ját, bár az udvari etiquet őre a főudvarme­teri hivatal is hibát követett el és ezért a hölgynek távoznia kellett í férje, ki a kocsiig kisérte, visszatért, magyarázatot köve­telni. A sajnálatos ügy nem maradt ennyiben, mert ma az udvari hivatal a legmagasabb inteneziónak megfeleleg sajnálkozásának kijelentésével rendezte az ügyet és igy a tegnapi eset a fiatal gróf állását a társaságban semmiben sem alterálja. — A párisi magyar egylet Szilveszter-ünnepe, mint nekünk Párisból írják, ez idén kiválóan sikerült. A Palais-Royal Véfour-termeit zsúfolásig megtöltötte a nagy számban megjelent francziák és magyarok érdekes vegyülékéből állott vendégsereg. Ott láttuk írja tudósí­tónk az egész nagykövetséget Hoyos gróffal az élén, és melyben a magyarságot Velicz követségi titkár képviselte, továbbá Türr tábornokot, Heller Istvánt a híres zene­szerzőt, Badint, Mine Adam titkárát, de Rouchandt a louvre-i múzeumok igazgatóját, Gallet-t az ismert opera­­szöveg­írót, Mine Marchesit férjével, a Temps szerkesz­­tőjét, dr. Bakodyt, ki fiatal kedves nejével Párisban tölti a telet, érdekes vendégei voltak az estélynek Len­donból Prichard úr és neje, a Budapesten jól ismert Gregor Sarolta, Miss Round, híres angol írónő, Miss Bruno angol színésznő, kik mindannyian a Mandel testvérekkel itt élő bankárokkal rándultak át egyenesen ez ünne­pélyre. A hangversenyből, tombolából és bálból álló estély, mehen kivált a csárdást sokat jártak, minden részében érdemére válik a rendezőségnek, mely Bertha Sándorral az élén egy a párisi magyar kolóniában fe­lejthetetlen kellemes, igazán magyaros mulatságot ren­dezett. — A ferenczvárosi társaskör e hó 10-én rende­zendő hangversenyének műsora: «Bordal» férfikar Verdi «Ernani» dalművéből. «Steier dalok» Bislétől két hege­dűre, Gollovitz Gizella k. a. zongora kísérete mellett előadják Bakos József és Gollovitz Károly. «Szomor Dani» Kiss Józseffől, szavalja dr. Szabó József, a) Ro­­máncz «Pál és Virginia» dalműből Masse Viktortól, b) «Das Mädchen spricht» There Károlytól, énekli Gol­­lovitz Gizella k. a. Halász Gyula zongorakisérete mellett. «Nocturno» Reinecketól, Sehulek J Amália k. a. zongora­­kisérete mellett előadja vadászkürtön Sehulek Imre. «Szabadság dal» férfikar, Huber Károlytól. A férfikar következő urakból áll: V. Nagy Imre, Révffy Jenő, Lipter Gyula, Szily József, Singer Alajos, Bruck Béla, Kovács József, Sax Ágoston, Éder Pál, Göm­öry Elek és Homicskó Athanász. Február hó 1-én szinielőadás lesz.­­ Az athleta-bál február 9 én a vigadó összes ter­meiben gróf Tele­ky József elnöklete alatt tartatik meg. A lady patronesse a bájos ifj. gróf Almássy Kálmánná. A rendezőség nagy tevékenységet fejt ki, hogy az eddigi fényes sikereket még tetézze.­­ A budapesti szállodások, vendéglősök és korcs­­márosok ipartársulata és a Budapesti pinczéregylet ja­nuár 20-án a fővárosi vigadó összes termeiben jótékony­­czélú zártkörű tánczvigalmat rendez. Tiszteletbeli el­nök Kammer Ernő, Gundel János bálelnök, Walter Ferencz bálalelnök, Schopper Ferencz rend. biz. alel­­nök, Wrabetz Frigyes rend. biz. elnök, Walter Károly jegyző, Glück Frigy­s pénztárnok. — Az idei orvosbál rendkívül fényesnek ígérkezik. A bizottság mindent elkövet, hogy a bál régi hírnevéhez méltó legyen. A bál háziasszonya Sennyei báróné ked­ves leányát szintén az orvosbálon fogja bemutatni. A hölgyeket a bizottság kellemes meglepetésekben fogja részesíteni a tánczrenddel. A folyamatban lévő szemé­lyes meghívások eddigi eredménye után ítélve is számos először bálozó leányt fognak az idén az orvosbálon be­mutatni.­­ A pestmegyei bál háziasszonyi tisztét gróf Sza­páry Istvánná, a pestmegyei főispán neje vállalta el. A bálbizottság most sűrűén tart üléseket s ezek utolsó­ján 25 forintot szavazott meg a hírlapírói nyugdíjintézet javára. A bál január 28-án lesz a fővárosi vigadó nagy termében.­­ A kőbányai kisdedóvó-egylet január 10-én Kőbányán, az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság termében az egylet alaptőkéjének gyarapítására zártkörű tánczestélyt rendez. — Rákos-Palotán Wagner Manó, Kammermayer Bertalan, dr. Molnár Rezső, Pocz János, Ambrus István és Maczák Manó a parkvendéglő téli helyiségeiben e hó 17-kén a szabadságszobor javára jelmez-estélyt ren­deznek. — A kenderesi ifjúság az újonnan épült róm. kath­ leányiskola nagytermében folyó évi január 11-én jótékony czélu tánczvigalmat rendez.­­ A selmeczbányai városi dalárda által e hó 5-én tartott tánczmulatsággal egybekötött hangverseny igen j­ól sikerült. Különösen tetszett a hölgy­kar, melyben Irancané és Fo­ iasyné úrhölgyek, valamint Hrencsik, Tirts, Dévard, Jörgely és Richter Evelin kisasszonyok működtek közre. A főérdem azonban az egylet fáradha­tatlan karmesterét Giczka Sándor urat illeti meg. A hangversenyt majdnem virradtig tartó táncz követte, melyben a közreműködőkön kívü­l részt vettek még: Farka­s Istvánné akadémiai igazgatónő, Solcz Gyuláné főerdőtanácsos neje, Vankovits Lajosné, özv. Balkovicz Lajosné, Gulrich Józsefné, Heim Antalné, Hauler Olga úrhölgyek, valamint Ossenbrück Ida, Péch Larika, Po­­laneczky Lujza, Pisi Zsuzsanna és Irén, Hlavati, Suszter, Háb­a, Smál stb. kisasszonyok. — Tamásiban (Tolnamegye) kedélyes Szylveszter­­estét tartott az odavaló intelligenczia. A bál háziasszo­nya Bobics Antalné Sisovics Mária úrnő volt, ki sokat tett e kitűnő mulatság létrejötte érdekében. Jelen vol­tak: Ifj. Szévald Mórné, Boncz Gézáné, Madarász Já­­nosné és Busbach Jánosné úrnők, továbbá: Gruber Sze­réna, Boncz Erzsike, Parragh Etelka, Horváth Sarolta, Spindlbauer Irén, Busbach Janka, Keizner Fülöpke és Madarász Laura kisasszonyok stb. — A szentesi fiatalság január 17-én Szentesen, Rambovszky József nagy­termében a szegény sorsú is­kolás gyermekek felruházására zártkörű tánczmulatságot rendez. A rendező bizottság: dr. Gsató Zsigmond elnök, Nyiry Gyula alelnök, dr. Mátéffy Ferencz jegyző, Szépe Kálmán pénztárnok, Soos László ellenőr, Bartha Kál­mán, dr. Hódy János, Kovács Imre, Sulcz Lajos, Tóth Árpád, Várady Lajos, dr. Csató Kálmán, Horváth János, Soós Albert, Szénássy Ferencz, Ujváry J. Andor, Wel­­lisch Vilmos biz. tagok. — Balassa-gyarmaton az 52-ik zászlóaljparancsnok neje Györgypál Ferenczné úrnő kezdeményezése folytán, Szilveszter estéjén tombolával összekötött piknik volt a m. kir. honvéd tiszti özvegyek és árvák a nyugdíjalap ja­vára. A mulatság a jótékony czél iránti tekintetből a zászlóaljparancsnokné buzgalma következtében fényesen sikerült. A balassa-gyarmathi 52. honvédzászlóalj összes lisztjei jelen voltak, valamint még Bac­ár Gyuláné, Gal­­góczy Béláné Mari és Irén leányával, Fenyvessy Ar­­noldné, Harmos Gáborné, Melicher Ferenczné, Fölkel Mariska kisasszon­nyal, Beme Gyuláné stb. Ott volt Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő is Buda­pestről. — A kunfélegyházai szr. nőegylet saját czéljai előmozdítására január 24-én a Korona vendéglő nagy­termében zártkörű tánczvigalmat rendez. — A budapesti könyvkötősegédek betegsegélyző és temetkezési egylete a polgári lövölde helyiségeiben tánczvigalmat rendez. — Sárospatakon e hó 31-én lesz a hittanhallgató ifjúság tánczvigalma a ref. főiskolai tanári nyugdíjintézet javára. Br. Vay Miklós koronaőr s az iskola főgondnoka, meghívóját 100 frttal váltotta meg. — Zágrábból írják lapunknak e hó 6-iki kelettel. A polgári bálnak csak a neve polgári, de a bál bizottságban úgyszólván egyetlen tekintélyes polgárember sincsen. Szerepel benne egy Hahn nevű volt háztulajdonos, a­ki most Dob­ocsák kereskedőnél könyvvezető, Stern­ Zviezdai (csillag) lisztkereskedő, Szupanek felső Magyarországból idekerült suszter stb. Ezek azok, a kik elhatározták, hogy nem hívják meg a bánt, az érseket, Ramberg táborno­kot s a közös hadseregbeli tiszteket, minthogy ezek az urak csak németül beszélnek. — Igen fényesnek ígérkezik a fiatalság bálja, melyre Héderváry Khuen grófné elvál­lalta a bálanya tisztét. Megígérték, hogy a bálban meg­jelennek : Rathbergné, Ghiczyné, Szladovicsné, Bothenné, Zichy Rubidoné, Rauchné, Jelasitsné, Kuzmanovitsné, s az előkelő világ még számos hölgye. E hó 5-én az ide­való magyar tisztviselők javára pompásan sikerült batyu­bált rendeztek a m. kir. államvasutak üzlethelyiségében. Csurgóról Horváth Józsi zenekara jött át, s ez játszotta a tanezdarabokat. A bálanya Tolnayné volt. Számosan voltak a bálban Kapronczáról, Kőrösről és Fiuméból. A horvát hölgyek közül is igen számosan voltak jelen s pompásan tánczolták a csárdást, nem is gondolva a ma­gyarfaló ellenzéki politikusok eszeveszett hóbortjára. Az előkelő társaság reggeli hét óráig maradt együtt a leg­vidámabb hangulatban. — Falkenstein Soma miskolczi sorsjegy- és váltó- üzlet­főnök eljegyezte Ekstein Simon csobádi (abauj­ megyei) birtokos leányát, Fanny kisasszonyt. — Gabillon Dóra kisasszony, a bécsi udvari szi­­nészpár leányával ma tartotta esküvőjét Bécsben dr. Fournier Ágoston tanár. — Szlávy Sándor törvényszéki biró e hó 4-én jegyet váltott Gyöngyöshalászi Takács Jolán kisasszon­nyal Po­m­ azon. HÁZASSÁG. — Radvánszky Béla báró, Zólyom megye főispánja, a történelmi és archeológiai tanulmányai által széles kör­ben ismert szaktudós ma este eljegyezte Tisza Paula kisasszonyt, Tisza Kálmán miniszterelnök bájos leányát. — Gavora József fővárosi kereskedő tegnap tartotta esküvőjét a belvárosi templomba Seregi Jolán kisas­­­szon­nyal. GYÁSZROVAT: Bottka Tivadar, a magyar tudományos akadémia tiszteleti tagja s a történelmi társulat egyik alapítója e hó 7-én este Ipolyságon elhunyt. Vele a régmúlt idők­nek ismét egy kiváló alakja tűnt el a még élők közül. A nyolczvanhárom évet élt férfiút gyászolja a politikai és tudományos világ, de halála mégis a történetírásra legnagyobb veszteség, melynek hivatott és kiváló műve­lője volt egész életében. Pályáját 1821-ben kezdte meg mint diplomatikus ügyvéd Barsmegyében, a hol Kis- Endréden 1802 julius 6-án született. Családja ugyanott lakott s a jómódú földbirtokosok sorába tartozott. A fiatal ügyvéd a megyének ajánlotta föl szolgálatait s híven teljesité kötelességét 1840-ig. Ekkor mint a megye főjegyzője élesen megtámadta a főispáni visszaéléseket s emiatt hivatalától felfüggesztették. A vizsgálat mit sem tudott reá bizonyítani, de Bottka lemondott hivataláról. A közélet teréről azonban nem lépett le, sőt inkább ekkor kezdett szerepelni. 1843-ban képviselőnek választot­ták s a liberális eszmék harczosai közé állott. 1847—48-ban ismét meg ven választva, de lemondott mandátumáról. A szabadságharcz után rövid ideig törvényszéki elnök volt, de amidőn tapasztalta, hogy hazafiatlan tetteket óhajta­nak tőle, visszalépett. 1861—1872-ig ismét tagja volt a­ képviselőháznak, még pedig különösen közjogi kérdé­sekben tekintélyes tagja. Az irodalom terén már igen korán szerepelni kezdett. 1829-ben adta ki első művét «De duellis Hungarorum litis docisoriis» czimmel. Pár év múlva követte egy másik jogi könyve szintén latin nyelven. A forradalom után nagy munkásságot fejtett ki, történelmi tanulmányokat és értekezéseket közlött folyóiratokban és szaklapokban s kisebb nagyobb műve­ket adott ki, egész a legutóbbi időkig. Az akadémiában, mely 1857-ben választotta meg levelezőjének, Csák Má­téról irt tanulmányával foglalta el később helyét mint tiszteleti tag. A történelmi társulat megalapítása körül élénk részt vett s legmunkásabb tagjai közzé tartozott még akkor is, midőn gyengélkedése miatt a közélettől vissza kellett vonulnia. Három év előtt ünnepelte meg Bars megye 50 éves közszolgálati jubileumát Bottka Ti­vadarnak. Temetésén küldöttségileg képviselve lesz az akadémia és a történelmi társaság. Baraczházi Capdebo István fővárosi bizottsági tag tegnap délután ötödfél órakor elhunyt. A boldogult a negyvenes évek elején jegyzője volt Temes megye tör­vényhatóságának s később átvéve atyai örökségét, egyik legtevékenyebb és legnépszerűbb tagjává lett a megyei bizottságnak. A hatvanas években a fővárosba költözött s a különböző egyesületeknél folytatta hasznos munkás­ságát. A főváros 1873-iki alakuló közgyűlése beválasz­totta őt nagy érdemei elismeréséül a bizottsági tagok sorába s e tisztét élete fogytáig meg­tartotta. Családja gyászából kiveszi részét számos tisztelője. Holttestét hol­nap (pénteken) délután 3 órakor szentelik be a lövész­­utczai 13. számú házban s 12-én helyezik el Baraczhá­­zán (Tem­es megyében) a család sírboltjában. Trmidalszky János, tekintélyes aradi polgár e hó 5-én egy fürdőházban oly rosszul lett, hogy hazaszállí­tás közben meghalt. Temetése tegnap ment végbe. Lázár Miklós a nagyváradi székesegyház czimzetes kanonokja, nagyváradi plébános, a tanitó­képezde és r. k. elemi iskolák igazgatója életének 71-ik évében agy­vérzés következtében e hó 6-án hirtelen elhunyt. Szabad-szentkirályi Beke Kálmán nyug. m. k. ud­vari alkanczellár, a Szent-Istvánrend vitéze, több város díszpolgára, Sövényházán e hó 5 év, 72 éves korában meghalt. Buziássy Károly győrvárosi és püspöki uradalmi főmérnök Győrött 61 éves korában elhunyt. Paulus Nándor, érsekújvári gyakorló orvos, január 7-én, élete 7- ik évében szélhüdés folytán me­halt. Az elhunyt Paulus Ignácz érsekujvári polgármester fi­vére volt. Tompa János kolozsvári nyug. mérnök, a független­ségi harczban huszárszázados, tegnap hosszas szenvedés után Kolozsvárit elhunyt. St.-Pölten, jan. 8. (Az «Egyetértés» tudósitójának távirata.) Auersperg Adolf herczeget, a volt miniszter­­elnököt ma délután egy órakor temették el nagy ünne­piességgel a goldeggi kastélyból. A nyugati vasút kü­lön­­vonatán ma délelőtt tíz órakor érkeztek St.-Pöltenbe : Mondel báró főhadsegéd, a király képviselője, M­osz­­titz gróf szárnysegéd, kit Rudolf trónörökös küldött maga helyett a temetésre, Taaffe gróf osztrák kormány­­elnök, Falkenhayn gróf földművelésügyi miniszter, Neipperg gróf lovassági tábornok, dr. Glaser Gyula főügyész, dr. Unger, a birodalmi törvényszék elnöke, továbbá Fellner báró osztályfőnök a legfőbb számvevő­szék főbb hivatalnokaival, Aehrenthal báró külügymi­niszteri osztálytanácsos, dr. Alter, Weeber, Weisz és Zbi­rowszki képviselők, Thun F­oix gróf, Collo­­redo Ferencz gróf, Coudenhove gróf, Ghotek Ru­dolf gróf, ifj. Fürstenberg tartományi gróf, Gudenus báró és a bécsi lapok képviselői. Dr. Alter birod­lom­gyűlési képviselő koszorút tett a ravatalra e­l­ölirással: «Dem hochverdienten Staatsmanne de Club der Ver­einigten Linken.» («A nagyérdemű államférfimnak az az egyesült baloldal klubja.») — Dr. Glaser főügyész is megkoszorúzta a ravatalt.­­ A fővárosból és a vidékről jött vendégeket huszonöt urasági fogat vitte g a goldeggi kastélyba, hol Auersperg Károly herczeg fogadta őket. Ozsonna után hozzájuk csatlakoztak a környékbeli fal­vak küldöttei is s elmentek a kastély kápolnájába, a hol magas emelvényen állott a szép koszorúkkal födött ra­vatal. Az említetteken kívül koszorút tettek az elhunyt koporsójára az egykori­ Auersperg-kabinet tagjai, az urak házának­ alkotmány­pártja, a boldogult gyerme­kei és számos fővárosi család tagjai.­­ A kápolna falai fekete posztóval voltak bevonva. A családbeli hölgyek a khoruson foglaltak helyet egy nehéz fekete függöny mögött, mely eltakarta őket a közönség elől. — A betegen fekvő st.-pölteni püspök helyett Erdinger kanonok szentelte be a halottat. — A beszentelés után egyszerű halottas szekérre tették a koporsót s Prinzen­­dorfba szállították, a­honnan St.-Valentinen és Budweison keresztül Wlaschinba viszik s ott helyezik el a családi sírboltban. A szertartás végeztével fölkeresték a vendé­gek a gyászoló családot s kifejezték előtte részvétüket. — A környékbeli nép nagy számmal gyűlt egybe a kastély udvarán. A szegények közt jelentékeny összeget osztot­tak szét.­­ A temetésre érkezett vendégek délután négy órakor tértek vissza Bécsbe, forinttal segélyezett mai polgári bál látogatását. Egyidejűleg a Lipót főherczeg nevét viselő idevaló ezred parancsnoka úgy intézkedett, hogy a katonai zenekar a bálban nem játszh­atik. Hir szerint a bán is megtiltotta a kormányhivatalnokoknak a bálban való részvételt, melyre őt sem szóval, sem írásban nem hitták meg. Mindazáltal kétségtelen, hogy a bál rendkívül látogatott lesz. Zágráb, jan. 8. (Az «Egyetértés» tudó­sítójának távirata.) Hir szerint a kormány a délszláv akadémia vezető köreit értesítette arról, hogy az akadémia az eddig élvezett országos segélyt elveszti, ha tovább is részt vesz a politikai agitácziókban. Zágráb, jan. 8. (0. E.) A nemzeti párt ma este tartott értekezletén elhatározta, hogy ama esetre, ha az ellenzék az indemnitásról szóló törvényjavas­lat tárgyalását még tovább is halasztgatni akarná a holnapi ülésen a házszabályok értelmében a tár­gyalás berekesztését fogja indítványozni. Bécs, jan. 8. (Az «Egyetértés» tudósitójának távirata.) Schönerer Unverfälschte Deutsche Worte czimü röp­­iratát mint heti­lapot fogja kiadni. Prága, jan. 8. (Az «Egyetértés» távirata.) A Rudolfi­­num e hó 24-én tartandó ünneplés megnyitására bizto­san várják a trónörökös megérkezését. A meghívó kül­döttséget a legközelebbi napokban fogadja a király és a trónörökös. A megnyitó hangversenyen Fischer lipcsei zenész játszik orgonán, s Malten drezdai énekesnő fog énekelni. Prága, jan. 8. (Az «Egyetértés» távirata.) Ama be­szédben, melyet dr. Gregr tegnapelőtt választói előtt tartott, azt bizonyítgatta, hogy a csehek a reichsrathnak mostani hat évi időszaka alatt az egyetemen és a keres­kedelmi kamarák új választási törvényén kívül nemzeti, politikai és gazdasági tekintetben semmit sem kap­tak, a­mit jelentékenynek lehetne nevezni. A je­lenlegi viszonyok közt nem lehetett többet elérni, e viszonyoknak azonban jövőben változni kell, hogy a cseh nemzet veszélyeztetett existencziáját valahára bizto­síthassa. Ehhez azonban szükséges, hogy az ifjú csehek kellő számban képviseltessenek a cseh delegáczióban Bécs­ben, hogy a konzervatív klerikális Clam-párt működése el­­lensúlyoztassék.Orreí­r ezután a csehek politikai programm­­járól beszélt, megkülönböztetve az egész nép programmját az egyes pártok programmjától. Az egész nép programm­­jául az egész cseh nemzet exisztencziájának biztosítását mondá, a­mi az osztrák monarchiának is érdekében van, minélfogva a cseh nemzetiséget elő kellene mozdí­tania az által, hogy a cseh királyságnak törvényhozási és közigazgatási tekintetben nagyobb szabadságot biztosítana vagyis az ország autonómiáját kibővitené. Az autonómiá­nak olyannak kell lenni, hogy idegen elemek nemzeti ér­dekeinket ne károsíthassák. A nyelvünket, nemzetiségün­ket, és kulturális fejlődésünket illető ügyek kiveendők a reichsrath hatásköréből s a tartományi gyűlésre bízandók. Ilyen ügyek: a népiskolák, ipariskolák­ és minden orszá­gos kulturális ügyek, úgy hogy akkor külön földmivelési miniszterre többé szükség nem volna. Az autonómia e sürgős követeléséhez még a teljes nyelvi egyenjogúság, a reichsrathi és tartománygyűlési választások jogos ala­pon való reformja járulna. Az összes cseh nép pro­­grammjának második pontjául Csehország államjogi ál­lását em­lítő Gregr, s e­mellett tiltakozott Glam grófnak két évvel ezelőtt a cseh tartománygyűlésben tartott ama mondata ellen, mely szerint: «az alaptörvények érája olyan hullám, mely az idők árjában eltűnt, hogy többé vissza ne térjen.­ Clam csak a saját és a nagybirto­kosok nevében szólhatott, de nem az összes cseh nép nevében, mely történeti és állami jogáról még nem mondott le. Azáltal, hogy a reichsrathba beléptek, de facto elismerték ugyan a csehek a deczemberi alkot­mányt, hanem de jure sohasem. A nemzeti programm egyik legfontosabb pontjának kell lenni, hogy az alkot­mány a cseh történeti és állami joggal összeegyeztessék. Gregr az októberi diplomára és a pragmatica sanctióra hivatkozik, melyben a cseh korona országainak egysége és oszthatatlansága, az országok autonómiája és a koro­názás határozottan ki van mondva, a­mit szóló szintén követel. A koronázás fő jelentőségét Gregr Csehország egységének és oszthatatlanságának, valamint külön tör­téneti és államjogi organizmusnak, államjogi individuali­tásnak ünnepélyes elismerésében látja.­­ Végül azt követeli Gregr, hogy valódi és alkalmas cseh hazafi is neveztessék ki miniszternek a korona tanácsába. Ennél kevesebbet a csehek nem követelhet­nek, s ebből semmit sem engedhetnek. Szóló ezután az ifjú cseh párt állását fejtegette, mely a konzervatív pár­tot ellensúlyozza a reich­srab­ban. Az ifjú cseh pártnak együttesen kell eljárnia a többi cseh képviselőkkel s csak ez együttességben mozoghat szabadon. "A tartomá­nyi gyűlésben mások a viszonyok, iit szabadon, függet­lenül mozoghatnak, mivel itt a nagy­birtokosoknak is külön klubjuk van. Prága, jan. 8. (Az «Egyetértés» távirata.) Gregr Ede a választói gyűlésen mondott beszédében úgy magyarázta Ausztriának Németországhoz való viszonyát, hogy Bis­marck csak azért viseli magát tartózkodó módon a né­met liberálisokkal szemben, mert Ausztria és Oroszor­szág barátságára szüksége van a Francziaország vissza­­torlási vágya ellenében «m­ig a boa konstriktor elemészti zsákmányát s azután uj zsákmány után fog járni.» Ezért szükséges egy erős és hatalmas Ausztria, mely megvéd­heti a szlávokat. Csehország legközelebb van a kígyó szájához. Lemberg, jan. 8. (Az «Egyetértés” távirata.) A ga­­licziai foly­ók szabályozására vonatkozó javaslatot, mely a birodalmi tanács elé fog terjesztetni, lengyel lapok értesülése szerint a minisztertanácsban már tár­gyalták.­­ A lembergi felségárulási perból ismeretes J Dobrzanski Adolf udvari tanácsos, a­ki jelenleg Bécsben tartózkodik, az Ausztriában lakó ruthe­­nek helyzetéről röpiratot bocsátott ki, melyben azt hangoztatja, hogy jelenleg senki sem gondol a ruthén nemzetiség érdekeivel s hogy ily körülmények közt nem csoda, ha a különben loyalitásáról és ragaszkodá­sáról ismert néptörzs rendszeresen oly irányba tereltetik, mely az állameszmével össze nem egyeztethetnek lát­szik. A ruthének nemzetisége és vallási meggyőződése ellen irányuló folytonos merényletek azt fogják eredmé­nyezni, hogy a ruthén nép visszatér eredeti vallására, mely által megerősítheti nemzetiségi önállóságát. Berlin, jan. 8. A birodalmi gyűlés mai ülésé­ben a belügyminisztérium költségvetését tárgyalta. A kivándorlási ügyről szóló czímnél Bötticher ál­lamtitkár kijelenti, hogy a kivándorlásra vonatkozó törvényjavaslat előmunkálatai még nem fejeztettek be. Dirichlet (szabadelvű) azt állítja, hogy az új vámtarifa a kivándorlás oka. Bismarck hy biro­dalmi kanczellár válaszában kijelenti, hogy az új vámtarifa emelte a közjóllétet és ez viszont szapo­rította a kivándorlások számát, mit a nagy köz­ségi adók is szaporítanak. Richter különösen a dohánytermesztéssel foglalkozó munkások és a szegényebb vidékek lakosságának kivándorlására hívja föl a figyelmet. Bismarck hg. azt válaszolja, hogy a kivándorlás csak azt bizonyítja, hogy az il­lető vidékeken nincs jóllét és hogy a munkát még nagyobb oltalomban kell részesíteni. A kisbirtoko­sok azért vándorolnak ki, mert munkájukat többé nem fizetik meg. Richter ama kérdésére, hogy mily módon akarja a terheket csökkenteni, Bismarck hg. azt válaszolta, hogy ezt a gabonavám emelése által óhajtaná elérni és hogy e tekintetben véle­ménye valamennyi mezőgazdáéval megegyezik. Róma, jan. 8. (Az «Egyetértés» távirata.) A Popolo Romano jelenti, hogy az Assabba küldendő csapatokat Barattieri főhadnagy fogja vezényleni. Ez azonban nem más, mint egyszerű ráfogás, mert Barattieri egy pentarchos. A bersaglieri zászlóalj két hegyi üteget is visz magával. Az akczió vég­­czélja az, hogy az Aussa vidék szultánját, Mo­hamedet kényszerítsék Bianchi afrikai utazó gyilkosainak a megbüntetésére és Olaszország tekintélyének az Assabba] kereskedelmi és egyéb összeköttetésben álló törzseknél való megszi­lárdítására. Minden egyéb hit vagy alaptalan, vagy czélzatos koholmány. Csak az a bizonyos, hogy Olaszország és Anglia a középtengeri kérdésben megegyeztek. Ebből azonban nem következik az, hogy Olaszország viszonya Németország irányában meghidegült volna. Róma, jún. 8. (Az «Egyetértés» távirata.) Cirme­­ninek, a Berlinből kiutasított olasz levelezőnek ügye mind nagyobb hullámokat vet. A vidéki sajtó élénken polemizál a berlini rendőrséggel és a Capitcmo Fra­­cassa, mely jelzi, hogy emiatt a kamarában interpellá­­cziót fognak a külügyminiszterhez intézni, a kiutasítást kolosszális, indokolh­atlan erőszakosságnak nevezi. A hivatalos lap január 8. számából. Kitüntetés, ő felsége Czillieh Albin nyugalmazott számtanácsosnak, sok évi szolgálata alatt szerzett érde­mei elismeréséül, a pénzügyi tanácsosi czimet díjmente­sen, Jovanovic-l­adu János, a szabadalmazott duna­­gőzhajózási társaság kalafati ügynöke részére, a koronás arany érdemkeresztet adományozta kinevezés. A földmi­velés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Bottler Józsefet, a debreczeni föld­­mives-iskola igazgató-tanárát és gazdasági intézőjét, m­. kir. állami ménesbirtok-igazgatóvá, a m. kir. pénzügy­­miniszter, Tamásffy Gyula rendelkezés alatti adótisz­tet, a budapesti állampénztárhoz ideiglenes III. oszt. pénztári tisztté, a vallás- és közoktatásügyi m­. kir. mi­niszter, Keresztury Ödön moori lakost Moor, Sárkány, Veleg, Ondád községek és Árkipuszta számára ideiglenes iskolalátogatóvá, a fővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság, Czajlik­­ László díjtalan fogalmazó-gyakornokot dijas fogyasztási adóhivatali gyakornokká nevezte ki. Pályázat. Az általános fineveldei alaphoz tartozó ala­pítványoknál, az 1884/5. tanév kezdetétől következő ösz­töndíj-állomások jöttek üresedésbe, nevezetesen : I. A Matyasovszky-féle alapítványnál 1 állomás, évi 90 frttal. II. A győri püspök Lippay-féle alapítványnál 1 állomás, évi 120 frttal. 111. A váczi püspök-féle alapítványnál 1 állomás, évi 120 frttal. IV. A győri püspök Lippay-féle alapítványnál 1 állomás, évi 120 frttal. V. A Latinovics­­féle alapítványnál 1 állomás, évi 150 frttal. VI. A Szvo­­boda János-féle alapítványnál 1 állomás, évi 150 frttal. Ezeknek betöltésére a mai hivatalos lapban pályázat hir­­dettetik. T­A­V­I­R­A­T­O­K, Zágráb, jan. 8. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Corr.: A tárgyalások, melyek Strossmayer püspökkel ama papnövendékek kiadása végett indíttattak meg, a­kiket izgatáson értek, még nem vezettek eredményhez. Nem lehetetlen, hogy az ügy a pápa elé kerül, mert a püspök a kormány tekintélyét ez ügyben nem akarja mérvadónak elismerni. Az ügy alkalmasint nagyobb mérveket fog ölteni s agitácziókra fogják fölhasználni. Itt is a Starcsevics-pártnak ama túlzott támadásait lehet felismerni, melyeket minden tekintély ellen intéznek. Zágráb, jan. 8. (Az «Egyetértés» távirata.) Ramberg br. zágrábi hadtest parancsnok megtiltotta a tiszteknek a Vraniczany Lajos zágrábi díszpolgár védnöksége alatt és Strossmayer püspök által 100

Next