Egyetértés, 1923. május-augusztus (5. évfolyam, 98-196. szám)

1923-06-08 / 127. szám

Egyes szám á­ra 40 korona, DEBRECZEN, 1923, V. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM. PÉNTEK, JUNIUS 8. Előfizetési ár helyben és vidéken: | EGYES SZÁM ÁRA 40 KORONA. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy hónapra 800 korona* | Kapható az Ossza« dohánytőzsdékben ! Kossuth-utca i-ly szám tatai!, varos» Egy negyedébre 2400 kor.­­ :: és az utcai árusítóknál. :: . :: háza épüleL :i ■■■■■■■»■■■^^■■iMaMMaMwawwiiswMiwiiPWwypwipsswiéajMiiiiiiJuiLiiLijJiiiMi.tiJM .ui > I'jiiiwiS^sww^we^esamiisBissmssawiwswmMSMWBwsMaas I A tisztviselők nyomora a nemzetgyűlés előtt. A város közgyűlése megszavazta az 50 és 80 koronás villamos viteldíjat Budapest, június 7. A nemzetgyűlés mai ülését egynegyed 12 órakor nyi­totta meg Szolovszky Béla elnöki Az elnöki és előadói jelentések után áttérnek a napirend tárgyalá­sára. Szilágyi Lajos : Tulajdonképen nem is annyira a tisztviselőkérdésről kíván beszélni, mint inkább a fix­­fizetésűek helyzetéről. Érti ezalatt a köz- és magánalkalmazottakat, nyug­díjasokat, nyugbéreseket, nyugdíjas özvegyeket és árvákat. Annak a moz­galomnak, amelyet a fix fizetésnek érdekében megindított, nincs egyéb célja, mint a bajok megelőzésére — való törekvés. A mozgalom eszközei a normális parlamenti út s tárgyila­gosság és a meggyőzés fegyvere. .. Nem akarnak ebből a kérdésből po­litikai tőkét kovácsolni, mert sem­mi sem könnyebb, mint ellenzéki állás­pon­tot foglalni el és semmi nem ne­hezebb, mint alkudni tudni. (He­lyeslés.) Mozgalmunk rokonszenvet keltett a nyomorgók között és ellen­szenvet azok között, akikre a fix fize­tésűek nyomorának megoldása újabb terheket rótt. A nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés.­­ A nyomor okozta elkeseredést becsületes ember becsületes párt nem használja ki agi­tációra. Akiken segíteni akarnak, nem tartoznak az ő táborukba, sőt a válsztások alatt legtöbben ellenük dolgoztak. Csak az emberiesség ve­zeti őket, amikor érdekükben dolgoz­nak, érdemeket nem akarnak szerez­ni, csupán az eredmény fontos nekik. Az indítvány lényege három rész­ből áll. Ki akarja mondatni a kor­mánnyal azt, hogy a fix fizetésnek nyomorát a legsürgősebben meg kell szüntetni és hogy meg kell je­lölni azokat a reformokat, amelyek a kérdés megoldására szükségesek, az átmeneti intézkedésekkel együtt. A tisztviselők legnagyobb baja az, hogy mintegy 12 féle illetményt kap­nak, úgy, hogy maguk sem tudnak eligazodni.­­ Törzsizetésük ma már említésre sem érdemes, mert nem felel meg egy munkás napi vagy óra­bérének sem. A törzsfizetést az egész vonalon rendezni kell a ma­i viszonyoknak megfelelően. A kor­mány a mai körülmények között rendkívüli segélyekkel operál,­­ de ezek nem állanak arányban még a régi­­törzsfizetésekkel sem. Ezek a segélyek csak megnehezítik helyzetü­ket, ezek súlyosabbá teszik a segé­lyezési rendszert, mert a kormány már hónapokkal előbb publikálja a segélyeket, de azokat csak később kapják meg a tisztviselők. Az ilyen rendszer csak húzása-halasztása a megoldásnak. Kéri, hogy a létminimumot adják meg. — Vannak, akik azt ajánlották, hogy a létminimum megállapításánál a zsír napi árfolyamát vegyék tekin­tetbe. Mások kérik, hogy minden egy­korona békebeli törzsfizetés után két kiló búza mai árát adják. A harma­dik megoldási mód az, hogy a béke­beli fizetés nyolcszázzorosát utalják ki, továbbá, hogy a búzaparitást ve­gyék alapul. Végül az aranyparitást ajánlották, ez azonba véleménye sze­rint nem helyes.­­ A lakásrendelet nézete szerint teljesen elhibázott bal­­kezű rendelet. A lakáspénzrendelet­nek egyik igazságtalansága az, hogy megszüntetik azoknak a nőknek la­káspénzét, akiknek férjük van. A dij­­nokok lakáspénzét az államnak a lakbér­viszonyoknak megfelelően kell megállapítani, természetbeni ellátással kapcsolat­ban nem lehet pontosan megállapí­tani, akarják-e, hogy továbbra is megmaradjon a kedvezményes ellá­tás vagy sem ? Kéri a pénzügyminisztert, hogy amíg a tisztviselők végleges fizetés­­rendezése meg nem történik, ne von­ják meg tőle a kedvezményes ellá­tást. A kormány azáltal, hogy leg­utóbb megvonta a cselédek kedvez­ményes ellátását, illuzóriussá tette "a fizetésrendezést. A vidéken rendszeres uszítás fo­lyik a köztisztviselők ellen. Beharan­gozzák a nagy fizetéseket, a drága­ság ez alatt folyton emelkedik és így nincsen eredménye az emelésnek. Visszaélések történtek a ruha és cipő ellátás körül. Aki közelebb volt a központhoz, inkább részesült a ked­vezm­ényben. Megemlítést érdemel a szénkérdés is.­­ A szén árát a kor­mány igen későn állapította meg és még későbben fizette ki úgy, hogy a­mire az összeg kifizetésre került, alig tudták egy hetedrészét megvásá­rolni annak, ami járt volna. A vasúti kedvezmények megvoná­sa méltán elkeseredést szült. Nagy elkeseredést keltett, hogy a nem ál­lami tanároktól, dijnokoktól megvon­ták a vasúti kedvezményt. A kikülde­tési díj igen csekély, úgy, hogy még a költséget sem tudják fizetni belőle . Újabb törvényben mondassák ki, hogy a harctéren voltak rösszfize­­tése mindig egy fokkal magasabb le­gyen, m­int ugyanazt a mukakört be­töltő olyan tisztviselőé, aki nem volt a harctéren. Külön meg kell emlékezni az ügyé­szi, vizsgálóbírói külön pótdíjakról, amelyek oly nevetségesen csekélysé­gek, hogy al­ig tesznek ki két-három ezer koronát. A különóra­díjakban is hibák van­nak. Az volna a helyes, ha az összes­­ kategóriákra nézve a különórák dí­ját egyenlően állapítanák meg. A betegsegélyző járulék körül ugyanaz a hiba áll fent. Itt is kétféle­­ intézkedés történt. A lakbérkérdés rendezése körül szintén ugyanezek az anomáliák tapasztalhatók. Ismerteti az államrendőrségi tiszt­viselők kívánságait. A börtönőrök szintén a rendőrökkel egyenlő elbá­nást kívánnak, így a nem állami tanszemélyzet ugyanazt az elbánást kéri, mint az államiak. Ugyanaz a munkájuk,­­ ugyanaz,a flelősségük, legyenek úgy díjazva, mint az állami tanerők. In­tézkedjék törvényhozási úton, hogy ezek az iskolafenntartók kényszerül­ve legyenek ebbeli kötelezettségük­nek megfelelni. Részletesen felsorolja az államvas­úti alkalmazottak, fűtők, mozdonyve-­­­zetők és tisztviselők kívánságait s ezek sérelmeit. A magántisztviselők súlyos helyzetét teszi szóvá. A ma­gántisztviselők kívánságai ebben az óhajban foglalhatók össze. Minél előbb kerüljön a Ház elé törvényja- j vaslat, amely a magántisztviselők vi­szonyait rendezi. A kereskedelmi mi­nisztériumban ilyen törvényjavaslat tudomása szerint már kidolgozás alatt áll, sőt annyira előrehaladtak már vele, hogy csak az utolsó simí­tások szükségesek még rajta. Kéri a kormánytól, hogy a B. lis­ták revíziójának határidejét tolja ki december 31-ig. Követeli az összes elbocsátott hadirokkantak és özve­gyek visszavételét.­­ Az elbocsátott tisztviselők elhelyezéséről gondos­kodnia kell a kormánynak. A föld­birtokreformban is gondoskodjék az elbocsátott alkalmazottakról. A létszámapasztást elsősorban az adminisztráció egyszerűsítésénél és a bürokratizmus túltengésénél kell végrehajtani. Az elbocsátásokba azonban a nem­zetgyűlésnek is legyen beleszólása, nehogy igazságtalanságok történhes­senek. A nyugdíjas plébánosok éheznek. Tűrhetetlen állapot, hogy nálunk, a­hol olyan dús papi jövedelmek van­nak, a papság nyugdíjasai éhezze­nek. A menekült tisztviselők sorsa szintén orvoslásra vár. Még egyszer figyelmezteti a kor-Debreczen város törvényhatósági bizottsága tegnap tartotta meg Had­­házy Zsigmond dr. főispán elnöklete alatt rendes közgyűlését. A polgármesteri jelentés tudomá­sul vétele után elfogadta a közgyű­lés a pezsgőadóról szóló szabályren­delet-tervezetet, amely szerint ez­után a pezsgőadó a beszerzési ár 10 százaléka lesz. Kimondta a közgyűlés, hogy a Debreczeni Helyi Vasút Részvény­­társaság a szénárak emelése foly­tán beállott áremelkedések követ­keztében az áramért a békebeli ár svájci centime szerint átszámított összeget tartozik fizetni. Ezzel szem­ben felemelte a vitel­díjakat, amelyek e szerint a következők lesznek : Szakaszjegy 50 korona, vonal és átszálló jegy 80 korona. Heti bérletjegy bárki részére napi két utazásra 780 korona, munkás­jegy két utazásra 390 korona, ta­nuló­jegy két utazásra 210 ko­rona, négy utazásra 320 korona, orvostanhallgatóknak még két utazásra 420 korona, köztisztvi­selőknek két utazásra 650 kor., négy utazásra 900 korona, városi alkalmazottaknak havi arcképes bérletjegy 1000 korona, postai és katonai küldöncöknek 7000 kor. Benkő János kéri, hogy a tanulók­nak ne legyen szükséges arcképes jegy, ment az arckép drága. Szóba került itt az a kérdés is,­­ hogy a drágításnak oka a magas áramdíj, aminek oka a villamosság termelési költségének magassága. Rimanóczy Béla igazgató rámuta­tott, hogy a kazánházak eredetileg — igen helyesen — a legjobb sze­nekre volt berendezve. Most azonban jó szén nincs, a rendelkezésre álló szén pedig igen sokba kerül és sok­kal kevesebb eredményt tud produ­kálni. A berendezés átalakítása vi­mányt, hogy a tisztviselőket, ezt az értékes elemet ne hanyagolja el, és irredenta szempontból is kötelessé­gét teljesíti, amikor jobb megélheté­süket biztosítja.­­ A tisztviselőkről csak hódolattal lehet beszélni, ha te­kintetbe vesszük, hogy ennyi ideig nyugodtan tűrték a nyomort. Külön hódolat és elismerés illeti meg azokat a leányokat és felesége­ket akik példás önfeláldozással vise­lik a rájuk rótt nélkülözést és szen­vedést Bámulatos hogy milyen néma türelemmel mondanak le minden jó­ról, kényelemről, tanulják meg és végzik a legnehezebb testi munkát is (A Ház minden oldalán éljenzik a magyar asszonyokat.) Nem áll az, hogy nem lehet segí­teni, csak akarni kell.. Ebben a tek­in­tetben a kormánynak nem lesz ellen­zéke. Pénzt kell teremteni bárhon­nan, a „Nem tehetjük“ és „Nincs mi­ből“ nem fogadható el többé.­­ A 48-as időknek megfelelően órák alatt korszakalkotó törvényeket kell hoz­ni. Erre inti a kormányt, az össze­omlás küszöbén, utoljára. Az elnök napirendi indítványának elfogadása után az ülés délután fél 3 órakor ért véget, szont 200 millió koronába kerülne, a­mivel szemben az év­i megtakarítás csak 15 százalék lenne. Már­pedig végül is remélhető, hogy két év alatt visszatérhetünk a jó tüzelőanyagra,­ két év alatt pedig a 200 milliós beru­­­házás nem térülhetne meg. A közgyűlés Hegedűs Jenő dr. fel­szólalása után, aki sürgős intézke­dést kíván, mert különben nagy baj lesz, utasította a tanácsot, hogy a világítási vállalat helyzetének szanálására, esetleg a vállalat­nak magánvállalkozásba adásá­ra vonatkozóan tegyen előter­jesztést. Megváltoztatta a közgyűlés amak előző határozatát, hogy ezután az áram- és gázmérő órák beszerzési költségét a fogyasztók­­tartoznak vi­selni, mivel azóta megfelelő számú óra jutott a vállalat birtokába. Felhatalmazta a közgyűlés a taná­csot, hogy a vízvezetéki hat kút be­kapcsolásának és a gépházi és háló­zati hibák kijavítására, valamint a város közönségének tűzifával való ellátására megszerzett 110 millió ko­ronás két rendbeli kölcsönt fölvegye és fölhasználja. Elismerését és kö­szönetét nyilvánította ez alkalommal a közgyűlés Pásztor Miksa pénzinté­zeti igazgatónak a kölcsön megszer­zése körül kifejtett jóakarata és ered­ményes fáradozásáért Kimondta egyben a közgyűlés, hogy a vízvezetéki munkálatok a leg­sürgősebben végrehajtandók s a vízvezeték megvizsgálására Nagy József, Schwartz Vilmos és Tóth István tagokból álló bizottságot küldte ki azzal, hogy a vizsgálathoz a bizottságba tagul hívja meg a víz­vezeték kibővítésének tervét készítő Zarka Elemér műszaki főtanácsost is. A gyámpénztári betétek kamattá-

Next