Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 1. félév (2-26. szám)
1841-06-20 / 25. szám
211 templomok helyreállítására és fölékesitésére áldozza, az arany-sarkantyú vitézi renddel ruházta föl. — Az orosz követségnél levő Gallitzin Tódor hg, ki elhagyva az orosz-óhitet katholika vallásra tért, Sz. Pétervárra hivaték, hova már el is utazott. — Romában hite van, mikép az egyházi birodalomban 's lombardi királyságban visszaállított ’s tetemes birtokkal megajándékozott máltai rendet szép hivatás’ reménye kecsegteti. — Hiszik ugyanis, miszerint újólag e’rendre fogják talán a’ syriai és szentföldi keresztények’ védelmét, valamint Jeruzsálem’ őrizetét is bízni. Melly rendeltetés valamint a’ rendhez illő, ugy a’ keresztény Europa' közvéleményével is igen egyező lenne, ’s a’ keleti bonyolódás’ kiegyenlitését magokra vállalt nagyhatalmaknak szinte becsületökre válnék. (K. Kzt) Hollandia Amsterdamból írják, (’s vajha valósulna a hir,) hogy a’ hollandi király elhatározá magát, a’ Romával már 1825 ben megkötött concordatumot, mellynek végrehajtását azonban az előbbi kormány mindeddig elhalasztó, életbe léptetni; ’s mint hire van, az ez iránti utasítások a’ németalföldi követhez Liedekerke grófhoz el is küldettek már Romába. Atalában ugy látszik, mintha II. Vilmos megvolna győződve szükséges voltáról annak, hogy a’ katholikusok iránt ez ideig követett rendszer megváltoztassák, ’s a’ katholika egyháznak az ötét illető helyezet megadassák. — Szó van arról is, miszerint Luxemburg ’s a’ Belgiumtól Holland’ részére átengedett limburgi tartományrész’ számára külön püspökség fogna fölállittatni. Igen hihetővé teszi ezt a’ királynak irásban adott azon felelete, mellyet a’ luxemburgi papság’ föliratára válaszul bocsáta az apostoli helyetteshez. Foglalatja ez: „Örömmel vettem azon érzelmek’ ’s kivánatok’ nyilatkoztatását, mellyet önök hozzám intézett föliratukban kifejeztek. Annál nagyobb megelégedésemre szolgált az nekem, minthogy az önöket erre ösztönözőnek mondott ok újólag tanúsítja azon kötelességérzést, melly a’ luxemburgi papságot mindenkor kitüntette. Mindenkor legnagyobb gondom leend reá, hogy a’ katholika egyház azon pártfogásban ’s gyámolitásban részesüljön, mellyet az, mint minden bevett hitvallás’ egyházai, igazságosan követelhet, amit én, közremunkálásom által egy önállású szerkezet’, és ezzel egybefüggő szükséges képzőintézet’ létesítésében, nem 212 sokára bebizonyítandók. Meggyőződve róla, hogy önök ezentúl is nem fognak szűnni az én szeretett luxemburgiaim’ sziveit valódi vallásosságra és keresztény szeretetre ébreszteni, 's egyszersmind őket a’ fejedelmek iránti hi ragaszkodásban és engedelmességben mgerősiteni, királyi hajlandóságom felőli biztosításomat örömest adom végül önöknek. Hága, dec. 20-án 1840. Vilmos. (K. S.) Poroszország* Trier, april. 13. Több egyházi lapokban közölteték azon tudósítás, miszerint: „a’ trieri kerület’ valamennyi papjai, számszerint 42en, az egy U. L. fr___i plébánost Jillinger urat kivéve, Günther W. püspöki helyettes urnak folyamodást nyujtanak be, kérvén őt, hogy a’ papnevelőintézetből minden élelmest követő tanítók távolittassanak el, különben kénytelenek lesznek ez iránt magához a’ sz. székhez folyamodni.“ E’ czikk’ bővebb fölvilágositásául következőket közöl a’ Kathol. Kirchenzeitung: Múlt télen a’ trieri városi papság’ nagy része azon írásbeli kérelemmel járult a’ főkáptalanhoz, hogy az itteni papnevelőintézet’ két oktatóját, Rosenbaum és Wunde tanárokat, kik valamint eddig, ugy most is a’ sz.szék által kárhoztatott hermesi tanhoz ragaszkodnak, szólítsa föl a’ kárhoztató breve iránti föltétlen kódolásra, vonakodásuk’ esetében pedig távolítsa el őket a’ papnevelőintézetből. Mi e’tárgyban a’városi decanatus’ plébánosait illeti, ezek összesen ama’ rossznak távolítása mellett nyilatkoztak , melly a’ papnevelőházban igenis hosszas ideig tart már, kivéve Fillinnjer U. L. fr___i és Lenarts Sz. Mátyás külvárosi plébánosokat, kik minden illynemű folyamodást legnagyobb mértékben rosszaltak. — A’ káptalan , mint ezt katholikus gondolkozásmódjától ’s tapasztalt bölcseségétől várni lehetett, komoly megfontolásra vette a’ dolgot, ’s az illető tanítók a’ püspöki helyettes által i. e. jan. 19k én valóban föl is szólittattak, és pedig ismételve, hogy vessék magokat alá a’ sz.atya’ ítéletének, — de mind haszontalanul. Híre van, hogy a’sz. káptalan ez iránt Romába folyamodott, ’s mi e’ lépésnek a’ papnevelőintézetre ’s megyénkre nézve egyiránt jótékony sükerét várva várjuk. Jóllehet pedig ama’ két tanító ellen maga a püspöki hivatal is föllépett, ’s a’ megyei clerus szinte elég álalánosan kinyilatkoztató rosszalását sz. szék iránti engedetlenségük miatt, Fillinger úr mégis a’ két tanító iránt nem szűnik leg-