Élelmezési Dolgozó, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEK ÚJÍTÓINK ELŐTT A mi iparunkban az újítási mozgalom fejlődésének szinte korlátlan lehetősége van. Fej­lődő iparunk, a fogyasztók igényeinek állandó növekedé­se, gazdag és kiaknázatlan te­rületet jelent az újítók szá­mára. Az elgondolások meg­valósításának anyagi feltéte­lei biztosítva vannak, a dol­gozók alkotás­iágya egyre m­­­inkáig szélesedik. Fontos népgazdasági, de egyéni érdek is, hogy a dolgozók minél nagyobb tömege járuljon hozzá a technika, a technológia fejlesztéséhez. Sajnos, a múlt év első fél­évében az újítások száma mégis hat százalékkal csök­kent. Hasonlóan csökkent a bevezetett újítások arány­­száma is. Míg 1957-ben az elfogadott javaslatok 87,3 százalékát valósították meg, addig a múlt év első felé­ben már csak 80 százalékát. Még egy alapvető, súlyos hibára figyelmeztet a statisz­tika. A bevezetett újítások 30 százalékánál mértek csak népgazdasági eredményt, a többit pedig eszmei alapon díjazták, így aztán nem cso­da, ha a jelentkező népgaz­dasági eredmény tízmillióval csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva. Igaz lehet az, hogy a bevezetett újítások nagy többségénél nem volt mérhető népgazda­sági eredmény? Nem, ez nem így van. Csupán az elbírálók kényelmességének következ­ménye. Ugyanis így nem kellett felelősséget vállalni a kalkuláció helyességéért. De azt már nem vették figyelem­be, hogy­­i ezzel becsapjuk saját magunkat, esetleg a nép­gazdaságot, de mondjuk meg őszintén, legtöbbször az újítókat. Eléggé gyakori az, hogy az újítási díjat száz, vagy eset­leg 150 forintban állapítják meg. Ennek láttán az újítók érdeklődése a kisebb jelentő­ségű feladatok megoldására irányult, mert hiszen úgy tűnt, a nagyobb jelentőségű újításaikért sem kaphatnak többet. A feladattervekben sze­replő, a vállalat számára fontos, nagyobb jelentőségű, esetleg nagyobb szakértelmet, több kísérletet igénylő feladatok megoldásával, aránylag ke­vesebb ember foglalkozik. Újítási mozgalmunk egy má­sik súlyos fogyatékossága a tapasztalatcsere, a jól bevált újítások elterjesztésének hiá­nya. A tapasztalatcsereként ér­kezett újításoknak csak 13,8 százalékát valósítot­ták meg a vállalatok. Miért vannak ezek a hiá­nyosságok? Egyrészt, mert az iparigazgatóságok e téren levő irányító tevékenysége nem kielégítő. A múlt év nyarán tartott iparági konfe­renciákon helyes, célravezető intézkedési­­terveket fogadtak el. Azonban azóta ezek már feledésbe merültek­, végre­hajtásukat senki sem ellen­őrizte, senki sem kérte szá­mon. Az igazgatóságokra ér­kezett újítási ügyek nem in­téződnek el határidőn belül, gyakori az ügyek elintézésé­nek öt-hat hónapos elhúzó­dása. Az igazgatóságok ellen­őrző tevékenysége sem kielé­gítő. Csak egy-egy konkrét ügy kivizsgálására szorítkoznak ahelyett, hogy egy hosszabb időszak teljes keresztmetszetét vizsgálnák. Hasonló hiányosságok ta­pasztalhatók a vállalatoknál is. Több vezető úgy gondolja: a mozgalom szervezése, segíté­se az újítási előadó feladata, s az ezzel kapcsolatos problémá­kat maga oldja meg. Az újí­tási előadók súlyos leterhelésé­re hivatkoznak és tevékeny­ségük legtöbb esetben kizá­rólag csak a legszükségesebb adminisztratív munkára kor­látozódik. S miután a szak­­szervezeti bizottságok is szó nélkül elnézték mindezt, nem csoda, ha a magára hagyott mozgalom stagnálást, sőt visz­­szaesést mutat. Mi hát a teendő? Úgy gon­dolom, amit egy-egy alka­lommal kampányszerűen meg lehet oldani, azt rendszeres munkával el lehet végezni. Legjobb példa erre a decem­berben üzemeinkben megtar­tott újítási hónap. Ez idő alatt elbírálták a régóta hú­zódó ügyeket, nagyrészt beve­zették az elfogadott újításokat, felülvizsgálták a feladatterve­ket, mozgósítottak a még meg nem oldott feladatokra. Egy­szóval a napi munkát is el­látták és az elmaradt felada­tokat is megoldották, mert közös erővel végezték azt. Tehát elsősorban nem függetlenített újítási előadók oldják meg az újítómozgalom jelenlegi problémáit, hanem a gyár vezetői és munkásai együttesen. A szakvélemény-adást, az elbírálást, az értékelést, a szerződéskötést, a propagan­dát és a szervezést ki-ki köte­lességének megfelelően vé­gezze. Üzemeink egy részében biz­tató eredményeket értek el az újítási hónap alatt, így most újult erővel használhat­ják fel a mozgalomban rejlő mérhetetlen lehetőségeket, a technikai színvonal emelésé­re, a fizikai munka meg­könnyítésére, a biztonságos munkakörülmények megte­remtésére, új iparcikkek elő­állítására, a választék bővíté­sére, és a második ötéves terv előfeltételeinek megteremtésé­hez. Ács Antal Az 1959-es év végére ér­tünk: időszerű, hogy erről az eseményekben gazdag év­ről számot vessünk, a tapasz­talatokat gondos vizsgálat alá vegyük és azokat jövő mun­kánkban felhasználjuk, to­vábbfejlesszük. A mérleg sokoldalú. Gazda­sági, politikai, kulturális és szociális, általában minden olyan jelenséget magában­ foglal, amely a vállalat dol­gozóit érinti. Az év legnagyobb jelentő­ségű eseménye az MSZMP VII. kongresszusa volt és úgy­szólván az egész év ennek a jegyében zajlott le. A kong­resszus jegyében alakult ki a munkaverseny és szület­tek szocialista brigádjaink és azok a nagyszerű gazda­sági és társadalmi eredmé­nyek, ám ezeket korábban el­képzelni sem lehetett volna. Új színfolt Az elmúlt év fejlődését a munkaszervezés terén a szo­cialista brigádok létrehozása jelentette. A szocialista brigá­dok célkitűzései megegyeznek a vállalat előtt álló feladatok­kal, amelyek döntőlegesen a termelékenység emelését céloz­ták és semmi körülmények kö­zött nem a munkaintenzitás fokozását, hanem a jobb munkaszervezést, azonos idő alatt magasabb értékű, jobb minőségű termékek előállí­tását tűzte ki feladatul. A szo­cialista brigádok jelentős lé­pést tettek olyan tekintet­ben, hogy a dolgozók példa­képüknek tekintik őket, mert a szervezett oktatásban, a vál­lalati rendezvényeken való részvételben, az elvtársi szel­lem kialakításában élen jár­nak. Néhány nap múlva két brigád elnyeri a szocialista brigád címet. Ezt a kitünte­tettekkel együtt ünnepeljük majd. A kongresszusi versenylen­dület tette lehetővé éves tervünk 13 százalékos túltel­jesítését, tervünkhöz képest termelékenységünk 11 szá­zalékos túlteljesítését. Ugyan­akkor egy pillanatra sem fe­ledkeztünk meg dolgozóink­ról sem, mert munkásaink bérjövedelme az év folyamán 3 százalékkal nőtt. Erősödött az üzemi demokrácia Az eredmények az év folya­mán szoros összefogást hoz­tak létre a vállalat dolgozói, tömegszervezetei és gazda­sági szervei között. Az üzemi demokráciához vezető úton nemcsak a kezdő lépéseket tettük meg, hanem ez jelen­tős állomás is vállalatunk éle­tében. Az érintett dolgozók­kal, a párt- és szakszervezeti szervekkel együtt beszéltük meg a gyártási terveket, dol­gozóink kitüntetését, jutalma­zását. Ebben az évben nem volt arra példa, hogy bármely üzemet érintő kérdést az üzemi tanáccsal ne tárgyal­tuk volna meg és az üzemi tanács véleménye nélkül hoz­tak volna határozatot, így a vállalat valamennyi dolgozó­ja személy szerinti ügyének tekintette mindazokat a problémákat, amel­yeket a népgazdaság, vállalatunk elé állított. A szakmai oktatás iránt — amely az ipar legújabb fej­lődésével, gyártási technoló-A versenyszellemmel együtt megerősödött a vállalatnál a kollektív szellem is. Amikor a harmadik negyedéves terv­nél viszonylagos lemaradás mutatkozott, vállalt felaján­lások teljesítésénél, a válla­lat dolgozói szinte egy em­berként keresték, kutatták a lehetőséget és naponta kér­dezték a pártszervezet és a vállalat vezetőségét, mit kell még tenni ahhoz, hogy a fel­ajánlásokat teljesíteni tud­juk. S szinte csodával hatá­ros, hogy néhány nap alatt behoztuk a lemaradást, sőt túlteljesítést is értünk el. ginjával foglalkozik, s olyan nagy az érdeklődés, hogy már kétszer kellett ter­met cserélni, hogy a hallga­tók beférjenek. A dolgozók új szemléleté­nek kialakítására jellemző az is, hogy míg korábban a tár­sadalmi tulajdon ellen vétő­ket, ha lebuktak, mártírok­nak tekintették, addig ma az egyes üzemrészek felelős­séget vállalnak egymásért és nem tűrik maguk között a társadalmi tulajdon foszto­gatóit. Erre legjobb példa az, hogy a fegyelmi határoza­tok száma csaknem felére csökkent. A kongresszus úgy ért ben­nünket, mint egy nagy csalá­dot és ez a hangulat azóta is tartós. A dolgozók beszélnek arról, mi a teendő a válla­latnál, hogy továbbra is a kongresszusi verseny szelle­mében folytassuk munkán­kat. A szakszervezeti napo­kon, üzemi tanácskozásokon nem egyszer a vitát ki kell rekeszteni, oly nagy az érdek­lődés. Sokat fejlődtek az elmúlt évben az üzem gazdasági ve­zetői is. Megtanultak a mun­kásoktól tanulni, a munká- ■ sok pedig látják, hogy van­ értelme és célja munkájuk-x nak.­­ A mérleg másik fele Az évvégi számadások X szükségessé teszik, hogy meg- X nézzük a hibákat is. Ezzel­­ kapcsolatban a legfőbb fel-­­adat a túlórák csökkentése,­­ illetve a gyártás, feldolgozás,­ egyenletessé tétele. Ehhez je-­ lentős segítséget kérünk az­­ anyagellátó tá­rsvállalatoktól.­­ Tovább kell fejleszteni a bal-4 esetelhárítást. Mi az egész főváros konyhája vagyunk,­ ezért a higiéna fokozása szá- 4 munkra mindennapos fel-ó adat.­­ Vállalatunk egész kollektí-T vaja azon dolgozik, hogy az£ 1960-as évre nyugodt, zök­­ kenőmentes átmenetet bizto-i sítsunk, valamint a kongresz-­ szusi eredményeink továbbit elemzésével, elmélyítésével­ még jobb eredményeket kí-4 vánunk elérni. Az 1960. évit tervünk igen nagy feladata-x hát ró vállalatunkra, további £ jelentős termelékenység eme-­ lést, több termék előállítá- x sát és az önköltség alapos r csökkentését írja elő. Az ed­­­digi biztató eredményeink alap- *­ján úgy véljük, a ránk rótt x feladatot meg tudjuk oldani.£ Deák­ Imre,­­ a Budapesti Marhavágó-­­ híd igazgatója­­ Egy igazgató évvégi számvetése Egy nagy család vagyunk Az új móri malom Az új hengerszékek szemre is igen tetszetősek, s jó tulaj­donságaikkal megkönnyítik a molnár dolgát. Sok ilyet szeretnénk látni malmainkban Felkészült az 1960-as évre a Budapesti Hűtőipari Vállalat A messzi Svédországban, Hollandiában, Svájcban, majd valamennyi demokratikus és tőkés országban sokan dicsérik azokat a tetszetős csomagolá­sú mélyhűtött magyar gyümöl­csöket, melyeket a Budapesti Hűtőipari Vállalat exportál. A vállalat tervszerű mun­kája 1959-ben azt eredményez­te, hogy a gyorsfagyasztott cikkekből az előző évi terme­lésnek a kétszeresét gyártot­ták anélkül, hogy építkezést vagy nagyobb beruházást igénybe vettek volna, ugyan­akkor a­ termelékenység is je­lentősen emelkedett. Ezt nagy­részt a kisgépesítéssel, a he­lyes szervezéssel, a munka ész­szerű vonalba állításával a nagyüzemi termelési módsze­rek kialakításával érték el. De vajon hogyan készültek fel az új feladatokra? Hárman válaszolnak kérdésünkre. Hartman Imre igazgató — Üzemünkben s szocialis­ta munkaverseny nem alszik el, hanem tovább fokozódik, ezt mi, vezetők is tapasztalhat­juk. Ezt figyelembe véve 1959- ben ápr. 4-re, hazánk felsza­badulásának 15. évfordulója tiszteletére azt ígértük, hogy a 3 éves terv hátralevő részét 1960. okt. 30-ig befejezzük és a hátralávó 2 hónapban elő­készületeket teszünk az új 5 éves tervre. Négy százalékkal túlteljesítjük az előirányzatun­kat; a termelékenységet 5 szá­zalékkal növeljük; az önkölt­séget 1,8 százalékkal csökkent­jük. A munkaverseny szerve­zésénél a párt, a szakszervezet és a gazdasági vezetők a leg­messzebbmenőkig szem előtt tartották és tartják az üzemi demokrácia fejlesztését. A pártszervezet jó politikai elő­készítő munkájával segíti a szakszervezet törekvéseit a munkaverseny megszervezésé­ben és a szocialista brigád­­mozgalom továbbfejlesztésében is. A termelési feladatok meg­valósítását elősegítik a mű­szaki intézkedési tervei­, ame­lyek meghatározzák a tenni­­á­yak­at és előbbre viszik a kis­gépesítést, az automatizálást, az újítási mozgalmat és a sza­lagrendszer bevezetését. stéljük majd a termelési fel­adatokat, hogy a versenyt en­nek megfelelően irányíthas­suk. Az elmúlt évben sok jó tapasztalatot szereztünk ehhez. Rovó Gyula lakatos — Részlegünknél megindí­tottuk a szocialista brigád cí­mért folyó mozgalmat és létre­jött a vállalatnál a „November 7” brigád, melynek 7 tagja van. Az 1960-as tervre a bri­gád úgy készül, hogy az ed­digiek során 5 újítást adtunk be a kisgépesítéssel kapcso­latban. Ezeket az újításokat már el is fogadták. Pl.: az egyik újítás a barackmagozó­gép olajozási rendszerének át­alakítására vonatkozik, mely a gyakorlatban is bevált. A jéggyári munkálatoknál figye­lembe vettük, hogy az egész generátort kicserélik ebben az évben, mely oly nagy hordere­jű átalakítás, hogy csak min­den 30—40 évben történik egy jéggyár életében. Tehát nekünk majd itt kell helytáll­ni. Bicsida Rudolf SZB-titkár — Mint döntő fontosságú kérdés a szakszervezet előtt a szociális létesítmények kor­szerű biztosítása, a dolgozók szociális ellátottsága és az em­berek ügyes-bajos dolgaival való törődés, problémáik elin­tézése. Tovább fokozzuk moz­galmi munkánkat, s főleg a po­litikai nevelés terén szeret­nénk nagyobb sikereket elér­ni. Természetes, a termelési kérdések továbbra is előtér­ben lesznek. A dolgozókkal szakszervezeti taggyűlésen és üzemi tanácsülésen megye­ EBÉDSZÜNETBEN AZ ÖNELLÁTÓ! — Milyen eredményt ért el a versenyben? __ 400" ,-ban megtakarítottam az üzemi étkezési költsé­geimet. Nagy Mártonné fondantöntő kezdeményezése Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére Nagy Máronné fondantöntőnk hozzászólásában igen hasznos felajánlást tett és azt javasolta — brigádtagjaival folytatott előzetes tanácskozás után —, hogy minden dolgozó vállaljon április 4 tiszteletére a maga munkaterületén 100 forintnyi megtakarítást, illetve önkölt­ségcsökkentést. Az önköltség­­csökkentést, vagy anyagmeg­­takarítást negyedévenként mérjük. Maga részéről felaján­lotta, hogy az öntőgép teljesít­ményét 8 óra alatt változatlan létszámú brigád mellett 10 szá­zalékkal növelik. Ezenkívül azt is ígérte, hogy a cukros zsákok kirázásával szintén negyed­évenként 100 forint megtakarí­tást ér el. A gépi csomagolóban tartott röpgyűlésen Mohácsi Ferencné válaszolt Nagy Mártonná ver­senykihívására és vállalta azt, hogy az „Édes Anna” csomago­lásában negyedévenként fóliá­ban 100 forintot takarít meg. Horvát Jánosné, a Csemege Édesipari gyár SZB-titkára: Az üzemi tanácsok időszerű feladata Kormányunk jóváhagyta a népgazdaság 1960. évi terveit. A vállalat már megkapta a tervfeladatokat jelző legfon­tosabb előírásokat. Ezek fi­gyelembe vételével a követke­ző hetekben készítik el a vállalati részletterveket. Az élelmezésügyi miniszter az ÉDOSZ elnökségével egyet­értésben úgy rendelkezett, hogy a vállalatok igazgatói január 20-ig az üzemi ta­nácsokkal ismertessék, tárgyalják meg az 1960. évi tervfeladatokat. Ez lehetőséget ad arra, hogy az üzemi tanácsok ne csak „kész” vállalati terveket vé­leményezzenek, hanem a terv készítése közben fejthessék ki véleményüket, hasznosít­hassák saját és dolgozó tár­saik tapasztalatait, és ezzel érdemben járuljanak hozzá minél jobb vállalati tervek elkészítéséhez. Egy esztendővel ezelőtt ez­­­­zel kapcsolatban a következőt­­ írtuk az Élelmezési Dolgozó­kban: „A vállalati tervvel kap-­­ csolatban felelősségteljesen "véleményt mondani nem­­ könnyű dolog. Ebből az kö­­£ vetkezik, hogy alaposan fel­­ kell készülniü’.­­ Ez ma is igaz. Mégis úgy­­ gondoljuk, üzemi tanácsaink ima nagyobb önbizalommal, s több siker reményével foghat­ónak e nagyon fontos munká­dhoz, mert az elmúlt esztendő­­ alatt üzemi tanácsaink, kü-­­­­önösen a mérlegbeszámolók­éból adódó feladatok megtár­­­gyalása kapcsán sok ide vo­­­­natkozó tapasztalatot szerez-t­tek; több mint félezer szak­­szervezeti aktivista különbö­ző szakszervezeti tanfolyamun­kon megismerkedett a nép­­gazdasági és vállalati tervek összefüggéseivel, a vállalati tervezés legfontosabb alapel­veivel (meggyőződésünk, hogy X ezek az elvtársak most hasz­­­nosítják a tanultakat), nagy­­­­­zerű tapasztalatokat szereztek X a kongresszusi verseny alatt.­­ Tanácskozzunk az üzemek x dolgozóival az előttünk álló X feladatokról, s gyűjtsük össze a jó ta­­t­pasztalatokat, hallgassuk "s meg az okos tanácsokat,­­ és ezek felhasználásával­­ véleményezzük a tervet. Tímár Károly ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3

Next