Élelmezési Dolgozó, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEK ÚJÍTÓINK ELŐTT A mi iparunkban az újítási mozgalom fejlődésének szinte korlátlan lehetősége van. Fejlődő iparunk, a fogyasztók igényeinek állandó növekedése, gazdag és kiaknázatlan területet jelent az újítók számára. Az elgondolások megvalósításának anyagi feltételei biztosítva vannak, a dolgozók alkotásiágya egyre minkáig szélesedik. Fontos népgazdasági, de egyéni érdek is, hogy a dolgozók minél nagyobb tömege járuljon hozzá a technika, a technológia fejlesztéséhez. Sajnos, a múlt év első félévében az újítások száma mégis hat százalékkal csökkent. Hasonlóan csökkent a bevezetett újítások arányszáma is. Míg 1957-ben az elfogadott javaslatok 87,3 százalékát valósították meg, addig a múlt év első felében már csak 80 százalékát. Még egy alapvető, súlyos hibára figyelmeztet a statisztika. A bevezetett újítások 30 százalékánál mértek csak népgazdasági eredményt, a többit pedig eszmei alapon díjazták, így aztán nem csoda, ha a jelentkező népgazdasági eredmény tízmillióval csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva. Igaz lehet az, hogy a bevezetett újítások nagy többségénél nem volt mérhető népgazdasági eredmény? Nem, ez nem így van. Csupán az elbírálók kényelmességének következménye. Ugyanis így nem kellett felelősséget vállalni a kalkuláció helyességéért. De azt már nem vették figyelembe, hogyi ezzel becsapjuk saját magunkat, esetleg a népgazdaságot, de mondjuk meg őszintén, legtöbbször az újítókat. Eléggé gyakori az, hogy az újítási díjat száz, vagy esetleg 150 forintban állapítják meg. Ennek láttán az újítók érdeklődése a kisebb jelentőségű feladatok megoldására irányult, mert hiszen úgy tűnt, a nagyobb jelentőségű újításaikért sem kaphatnak többet. A feladattervekben szereplő, a vállalat számára fontos, nagyobb jelentőségű, esetleg nagyobb szakértelmet, több kísérletet igénylő feladatok megoldásával, aránylag kevesebb ember foglalkozik. Újítási mozgalmunk egy másik súlyos fogyatékossága a tapasztalatcsere, a jól bevált újítások elterjesztésének hiánya. A tapasztalatcsereként érkezett újításoknak csak 13,8 százalékát valósították meg a vállalatok. Miért vannak ezek a hiányosságok? Egyrészt, mert az iparigazgatóságok e téren levő irányító tevékenysége nem kielégítő. A múlt év nyarán tartott iparági konferenciákon helyes, célravezető intézkedésiterveket fogadtak el. Azonban azóta ezek már feledésbe merültek, végrehajtásukat senki sem ellenőrizte, senki sem kérte számon. Az igazgatóságokra érkezett újítási ügyek nem intéződnek el határidőn belül, gyakori az ügyek elintézésének öt-hat hónapos elhúzódása. Az igazgatóságok ellenőrző tevékenysége sem kielégítő. Csak egy-egy konkrét ügy kivizsgálására szorítkoznak ahelyett, hogy egy hosszabb időszak teljes keresztmetszetét vizsgálnák. Hasonló hiányosságok tapasztalhatók a vállalatoknál is. Több vezető úgy gondolja: a mozgalom szervezése, segítése az újítási előadó feladata, s az ezzel kapcsolatos problémákat maga oldja meg. Az újítási előadók súlyos leterhelésére hivatkoznak és tevékenységük legtöbb esetben kizárólag csak a legszükségesebb adminisztratív munkára korlátozódik. S miután a szakszervezeti bizottságok is szó nélkül elnézték mindezt, nem csoda, ha a magára hagyott mozgalom stagnálást, sőt viszszaesést mutat. Mi hát a teendő? Úgy gondolom, amit egy-egy alkalommal kampányszerűen meg lehet oldani, azt rendszeres munkával el lehet végezni. Legjobb példa erre a decemberben üzemeinkben megtartott újítási hónap. Ez idő alatt elbírálták a régóta húzódó ügyeket, nagyrészt bevezették az elfogadott újításokat, felülvizsgálták a feladatterveket, mozgósítottak a még meg nem oldott feladatokra. Egyszóval a napi munkát is ellátták és az elmaradt feladatokat is megoldották, mert közös erővel végezték azt. Tehát elsősorban nem függetlenített újítási előadók oldják meg az újítómozgalom jelenlegi problémáit, hanem a gyár vezetői és munkásai együttesen. A szakvélemény-adást, az elbírálást, az értékelést, a szerződéskötést, a propagandát és a szervezést ki-ki kötelességének megfelelően végezze. Üzemeink egy részében biztató eredményeket értek el az újítási hónap alatt, így most újult erővel használhatják fel a mozgalomban rejlő mérhetetlen lehetőségeket, a technikai színvonal emelésére, a fizikai munka megkönnyítésére, a biztonságos munkakörülmények megteremtésére, új iparcikkek előállítására, a választék bővítésére, és a második ötéves terv előfeltételeinek megteremtéséhez. Ács Antal Az 1959-es év végére értünk: időszerű, hogy erről az eseményekben gazdag évről számot vessünk, a tapasztalatokat gondos vizsgálat alá vegyük és azokat jövő munkánkban felhasználjuk, továbbfejlesszük. A mérleg sokoldalú. Gazdasági, politikai, kulturális és szociális, általában minden olyan jelenséget magában foglal, amely a vállalat dolgozóit érinti. Az év legnagyobb jelentőségű eseménye az MSZMP VII. kongresszusa volt és úgyszólván az egész év ennek a jegyében zajlott le. A kongresszus jegyében alakult ki a munkaverseny és születtek szocialista brigádjaink és azok a nagyszerű gazdasági és társadalmi eredmények, ám ezeket korábban elképzelni sem lehetett volna. Új színfolt Az elmúlt év fejlődését a munkaszervezés terén a szocialista brigádok létrehozása jelentette. A szocialista brigádok célkitűzései megegyeznek a vállalat előtt álló feladatokkal, amelyek döntőlegesen a termelékenység emelését célozták és semmi körülmények között nem a munkaintenzitás fokozását, hanem a jobb munkaszervezést, azonos idő alatt magasabb értékű, jobb minőségű termékek előállítását tűzte ki feladatul. A szocialista brigádok jelentős lépést tettek olyan tekintetben, hogy a dolgozók példaképüknek tekintik őket, mert a szervezett oktatásban, a vállalati rendezvényeken való részvételben, az elvtársi szellem kialakításában élen járnak. Néhány nap múlva két brigád elnyeri a szocialista brigád címet. Ezt a kitüntetettekkel együtt ünnepeljük majd. A kongresszusi versenylendület tette lehetővé éves tervünk 13 százalékos túlteljesítését, tervünkhöz képest termelékenységünk 11 százalékos túlteljesítését. Ugyanakkor egy pillanatra sem feledkeztünk meg dolgozóinkról sem, mert munkásaink bérjövedelme az év folyamán 3 százalékkal nőtt. Erősödött az üzemi demokrácia Az eredmények az év folyamán szoros összefogást hoztak létre a vállalat dolgozói, tömegszervezetei és gazdasági szervei között. Az üzemi demokráciához vezető úton nemcsak a kezdő lépéseket tettük meg, hanem ez jelentős állomás is vállalatunk életében. Az érintett dolgozókkal, a párt- és szakszervezeti szervekkel együtt beszéltük meg a gyártási terveket, dolgozóink kitüntetését, jutalmazását. Ebben az évben nem volt arra példa, hogy bármely üzemet érintő kérdést az üzemi tanáccsal ne tárgyaltuk volna meg és az üzemi tanács véleménye nélkül hoztak volna határozatot, így a vállalat valamennyi dolgozója személy szerinti ügyének tekintette mindazokat a problémákat, amelyeket a népgazdaság, vállalatunk elé állított. A szakmai oktatás iránt — amely az ipar legújabb fejlődésével, gyártási technoló-A versenyszellemmel együtt megerősödött a vállalatnál a kollektív szellem is. Amikor a harmadik negyedéves tervnél viszonylagos lemaradás mutatkozott, vállalt felajánlások teljesítésénél, a vállalat dolgozói szinte egy emberként keresték, kutatták a lehetőséget és naponta kérdezték a pártszervezet és a vállalat vezetőségét, mit kell még tenni ahhoz, hogy a felajánlásokat teljesíteni tudjuk. S szinte csodával határos, hogy néhány nap alatt behoztuk a lemaradást, sőt túlteljesítést is értünk el. ginjával foglalkozik, s olyan nagy az érdeklődés, hogy már kétszer kellett termet cserélni, hogy a hallgatók beférjenek. A dolgozók új szemléletének kialakítására jellemző az is, hogy míg korábban a társadalmi tulajdon ellen vétőket, ha lebuktak, mártíroknak tekintették, addig ma az egyes üzemrészek felelősséget vállalnak egymásért és nem tűrik maguk között a társadalmi tulajdon fosztogatóit. Erre legjobb példa az, hogy a fegyelmi határozatok száma csaknem felére csökkent. A kongresszus úgy ért bennünket, mint egy nagy családot és ez a hangulat azóta is tartós. A dolgozók beszélnek arról, mi a teendő a vállalatnál, hogy továbbra is a kongresszusi verseny szellemében folytassuk munkánkat. A szakszervezeti napokon, üzemi tanácskozásokon nem egyszer a vitát ki kell rekeszteni, oly nagy az érdeklődés. Sokat fejlődtek az elmúlt évben az üzem gazdasági vezetői is. Megtanultak a munkásoktól tanulni, a munká- ■ sok pedig látják, hogy van értelme és célja munkájuk-x nak. A mérleg másik fele Az évvégi számadások X szükségessé teszik, hogy meg- X nézzük a hibákat is. Ezzel kapcsolatban a legfőbb fel-adat a túlórák csökkentése, illetve a gyártás, feldolgozás, egyenletessé tétele. Ehhez je- lentős segítséget kérünk az anyagellátó társvállalatoktól. Tovább kell fejleszteni a bal-4 esetelhárítást. Mi az egész főváros konyhája vagyunk, ezért a higiéna fokozása szá- 4 munkra mindennapos fel-ó adat. Vállalatunk egész kollektí-T vaja azon dolgozik, hogy az£ 1960-as évre nyugodt, zök kenőmentes átmenetet bizto-i sítsunk, valamint a kongresz- szusi eredményeink továbbit elemzésével, elmélyítésével még jobb eredményeket kí-4 vánunk elérni. Az 1960. évit tervünk igen nagy feladata-x hát ró vállalatunkra, további £ jelentős termelékenység eme- lést, több termék előállítá- x sát és az önköltség alapos r csökkentését írja elő. Az eddigi biztató eredményeink alap- *ján úgy véljük, a ránk rótt x feladatot meg tudjuk oldani.£ Deák Imre, a Budapesti Marhavágó- híd igazgatója Egy igazgató évvégi számvetése Egy nagy család vagyunk Az új móri malom Az új hengerszékek szemre is igen tetszetősek, s jó tulajdonságaikkal megkönnyítik a molnár dolgát. Sok ilyet szeretnénk látni malmainkban Felkészült az 1960-as évre a Budapesti Hűtőipari Vállalat A messzi Svédországban, Hollandiában, Svájcban, majd valamennyi demokratikus és tőkés országban sokan dicsérik azokat a tetszetős csomagolású mélyhűtött magyar gyümölcsöket, melyeket a Budapesti Hűtőipari Vállalat exportál. A vállalat tervszerű munkája 1959-ben azt eredményezte, hogy a gyorsfagyasztott cikkekből az előző évi termelésnek a kétszeresét gyártották anélkül, hogy építkezést vagy nagyobb beruházást igénybe vettek volna, ugyanakkor a termelékenység is jelentősen emelkedett. Ezt nagyrészt a kisgépesítéssel, a helyes szervezéssel, a munka észszerű vonalba állításával a nagyüzemi termelési módszerek kialakításával érték el. De vajon hogyan készültek fel az új feladatokra? Hárman válaszolnak kérdésünkre. Hartman Imre igazgató — Üzemünkben s szocialista munkaverseny nem alszik el, hanem tovább fokozódik, ezt mi, vezetők is tapasztalhatjuk. Ezt figyelembe véve 1959- ben ápr. 4-re, hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére azt ígértük, hogy a 3 éves terv hátralevő részét 1960. okt. 30-ig befejezzük és a hátralávó 2 hónapban előkészületeket teszünk az új 5 éves tervre. Négy százalékkal túlteljesítjük az előirányzatunkat; a termelékenységet 5 százalékkal növeljük; az önköltséget 1,8 százalékkal csökkentjük. A munkaverseny szervezésénél a párt, a szakszervezet és a gazdasági vezetők a legmesszebbmenőkig szem előtt tartották és tartják az üzemi demokrácia fejlesztését. A pártszervezet jó politikai előkészítő munkájával segíti a szakszervezet törekvéseit a munkaverseny megszervezésében és a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésében is. A termelési feladatok megvalósítását elősegítik a műszaki intézkedési tervei, amelyek meghatározzák a tenniáyakat és előbbre viszik a kisgépesítést, az automatizálást, az újítási mozgalmat és a szalagrendszer bevezetését. stéljük majd a termelési feladatokat, hogy a versenyt ennek megfelelően irányíthassuk. Az elmúlt évben sok jó tapasztalatot szereztünk ehhez. Rovó Gyula lakatos — Részlegünknél megindítottuk a szocialista brigád címért folyó mozgalmat és létrejött a vállalatnál a „November 7” brigád, melynek 7 tagja van. Az 1960-as tervre a brigád úgy készül, hogy az eddigiek során 5 újítást adtunk be a kisgépesítéssel kapcsolatban. Ezeket az újításokat már el is fogadták. Pl.: az egyik újítás a barackmagozógép olajozási rendszerének átalakítására vonatkozik, mely a gyakorlatban is bevált. A jéggyári munkálatoknál figyelembe vettük, hogy az egész generátort kicserélik ebben az évben, mely oly nagy horderejű átalakítás, hogy csak minden 30—40 évben történik egy jéggyár életében. Tehát nekünk majd itt kell helytállni. Bicsida Rudolf SZB-titkár — Mint döntő fontosságú kérdés a szakszervezet előtt a szociális létesítmények korszerű biztosítása, a dolgozók szociális ellátottsága és az emberek ügyes-bajos dolgaival való törődés, problémáik elintézése. Tovább fokozzuk mozgalmi munkánkat, s főleg a politikai nevelés terén szeretnénk nagyobb sikereket elérni. Természetes, a termelési kérdések továbbra is előtérben lesznek. A dolgozókkal szakszervezeti taggyűlésen és üzemi tanácsülésen megye EBÉDSZÜNETBEN AZ ÖNELLÁTÓ! — Milyen eredményt ért el a versenyben? __ 400" ,-ban megtakarítottam az üzemi étkezési költségeimet. Nagy Mártonné fondantöntő kezdeményezése Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére Nagy Máronné fondantöntőnk hozzászólásában igen hasznos felajánlást tett és azt javasolta — brigádtagjaival folytatott előzetes tanácskozás után —, hogy minden dolgozó vállaljon április 4 tiszteletére a maga munkaterületén 100 forintnyi megtakarítást, illetve önköltségcsökkentést. Az önköltségcsökkentést, vagy anyagmegtakarítást negyedévenként mérjük. Maga részéről felajánlotta, hogy az öntőgép teljesítményét 8 óra alatt változatlan létszámú brigád mellett 10 százalékkal növelik. Ezenkívül azt is ígérte, hogy a cukros zsákok kirázásával szintén negyedévenként 100 forint megtakarítást ér el. A gépi csomagolóban tartott röpgyűlésen Mohácsi Ferencné válaszolt Nagy Mártonná versenykihívására és vállalta azt, hogy az „Édes Anna” csomagolásában negyedévenként fóliában 100 forintot takarít meg. Horvát Jánosné, a Csemege Édesipari gyár SZB-titkára: Az üzemi tanácsok időszerű feladata Kormányunk jóváhagyta a népgazdaság 1960. évi terveit. A vállalat már megkapta a tervfeladatokat jelző legfontosabb előírásokat. Ezek figyelembe vételével a következő hetekben készítik el a vállalati részletterveket. Az élelmezésügyi miniszter az ÉDOSZ elnökségével egyetértésben úgy rendelkezett, hogy a vállalatok igazgatói január 20-ig az üzemi tanácsokkal ismertessék, tárgyalják meg az 1960. évi tervfeladatokat. Ez lehetőséget ad arra, hogy az üzemi tanácsok ne csak „kész” vállalati terveket véleményezzenek, hanem a terv készítése közben fejthessék ki véleményüket, hasznosíthassák saját és dolgozó társaik tapasztalatait, és ezzel érdemben járuljanak hozzá minél jobb vállalati tervek elkészítéséhez. Egy esztendővel ezelőtt ezzel kapcsolatban a következőt írtuk az Élelmezési Dolgozókban: „A vállalati tervvel kap- csolatban felelősségteljesen "véleményt mondani nem könnyű dolog. Ebből az kö£ vetkezik, hogy alaposan fel kell készülniü’. Ez ma is igaz. Mégis úgy gondoljuk, üzemi tanácsaink ima nagyobb önbizalommal, s több siker reményével foghatónak e nagyon fontos munkádhoz, mert az elmúlt esztendő alatt üzemi tanácsaink, kü-önösen a mérlegbeszámolókéból adódó feladatok megtárgyalása kapcsán sok ide vonatkozó tapasztalatot szerez-ttek; több mint félezer szakszervezeti aktivista különböző szakszervezeti tanfolyamunkon megismerkedett a népgazdasági és vállalati tervek összefüggéseivel, a vállalati tervezés legfontosabb alapelveivel (meggyőződésünk, hogy X ezek az elvtársak most hasznosítják a tanultakat), nagyzerű tapasztalatokat szereztek X a kongresszusi verseny alatt. Tanácskozzunk az üzemek x dolgozóival az előttünk álló X feladatokról, s gyűjtsük össze a jó tatpasztalatokat, hallgassuk "s meg az okos tanácsokat, és ezek felhasználásával véleményezzük a tervet. Tímár Károly ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3