Élelmezési Dolgozó, 1963 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
Milyen küldöttségek jönnek, hová utazhatunk? Milyen delegációk érkeznek ebben az évben hazánkba, hová utaznak magyar szakszervezeti küldöttek? Szakszervezetünk az IBUSZ-szal közösen milyen külföldi szakmai és társasutazásokat szervez? Ezekre a kérdésekre kértünk választ az illetékesektől. Csak ízelítőül mondunk el néhányat. Ez is mutatja, hogy 1963-ban számos utazásra kerül sor. Tovább bővülnek nemzetközi kapcsolataink. Dolgozóink újabb országokkal ismerkedhetnek meg. — MILYEN DELEGÁCIÓK ÉRKEZNEK HAZÁNKBA? — Ausztriából 2 küldöttség is jön, az egyik az Osztrák ÉDOSZ Egységfrakció, a másik pedig az Osztrák Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete. Azért jönnek, hogy megismerkedjenek a szakszervezeti bizottságok berügyi és érdekvédelmi tevékenységével. Olaszországból össz-szakszervezeti küldöttség jön, ők viszont a szakmai oktatásra kíváncsiak. A Szovjetunióból konzerv- és baromfifeldolgozó ipari delegáció érkezik. Bulgáriából hazánkba utazó küldöttek elsősorban az újítómozgalommal, anyagtakarékossággal kívánnak foglalkozni. Romániából a szocialista brigádmozgalom iránt érdeklődő csoport jön. Lengyelországból is érkezik hozzánk küldöttség. De jönnek távolabbi országokból. Angliából a Dohányipari Dolgozók Szakszervezetének küldöttei, ők a Lágymányosi és a Debreceni Dohánygyár szakszervezeti munkájával ismerkednek meg közelebbről. Franciaországból a szakszervezet főtitkára jön hazánkba. — ÉS AZ ÉDOSZ KÜLDÖTTEI MELY ORSZÁGOKBA UTAZNAK? -tv — Egy delegációnk Finnországba kapott meghívást. Ennek eleget is tesz. Főként a Finn Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezetének irányító munkáját, valamint a bizalmiak tevékenységét tanulmányozzák. Szakszervezetünk képviselteti magát az Olasz Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete Kongresszusán. S eljutunk egy távoli országba, Japánba is. Amikor Sato elvtárs, a Japán Dohányipari és az Össz Japán Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezetének vezetője hazánkban tartózkodott, meghívta az ÉDOSZ küldötteit hazájába. A meghívást elfogadtuk. — MILYEN UTAK LESZNEK AZ IBUSSZAL KÖZÖSEN? — 1963-ban 39 utat szerveztünk. Ezeknek célja egyrészt, hogy szakszervezetünk tagjai szervezett külföldi, szakmai utakon vegyenek részt, másrészt, ezek üdülő jellegű társasutazások. Nem tudjuk valamennyit felsorolni, hiszen 39- ről van szó, csak néhányat. Így iparunk dolgozói elutazhatnak a Bécsi Vásárra, a Lépcsei Vásárra, körutazást tehetnek Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Szovjetunióban az NDK-ban. — MIKOR KEZDŐDNEK EZEK AZ UTAK? — Az első március 16-án és még novemberben is utazik egy csoport Kijevbe és Moszkvába. — Általában milyen JÁRMŰVEL UTAZNAK? Autóbuszon, vonattal, hajóval, repülővel. Tehát valamennyi közlekedési eszközt igénybe veszünk. — HÁNY NAPOSAK AZ UTAK ÉS MENNYIBE KERÜLNEK? — A Bécsi Vásár például 40 napos, de a romániai körutazás 10, a szovjetunióbeli 12. Általában 6—8 naposak út-jaink. Például a kijen—moszkvasút júliusban vonattal 2 100 forintba kerül, plusz 481 forintot beváltanak. Vagy a Berlin —Potsdam 5 napos út vonattal , 1250 forintba kerül, s 399 forintért kapnak költőpénzt. — HOL KELL JELENTKEZNI, HOVA, MILYEN CSOPORTOK MENNEK? — Az üzemi szakszervezeti bizottsághoz kell bejelenteni az igényt. A szakszervezeti bizottságnál megvan, hogy az egyes iparágaknak mikor, hord és mennyiért vannak a társasutazásai. AZ ORSZÁGÚTON Elmondok önnek most valamit. Megtudtam, részt vett megmentésemben. Amíg ért, oda voltam szegezve a földhöz, nem beszélhettem. Ott szorgoskodtak felettem. Az ön gondolatait nem ismerem. Biztosan sok minden megfordult fejében. Amikor a traktor hirtelen megbillent, s átrepült felettem, majd az árok mélyéna jobb oldalamat a földhöz szorította, hirtelen elveszítettem eszméletemet. Azt hiszem, csak egy pillanatra. Nem tudom, volt-e már életveszélyben? Csak azt éreztem, nem mozdulhatok, a traktor teljesen megbénított. Nem tudtam felemelni a fejemet. Piros, lila, kék, sárga, absztrakt alakok ugráltak előttem. Ha kinyitottam a szemem, akkor is csak ezt láttam. Aztán zajt hallottam, autó fékezett, majd futó léptek közeledtek. Ketten lehettek. Szólítottak, vigasztaltak, segítenék rajtam. Aztán újabb kocsi fékezett, néhány perc múltra egy másik. Megint nem tudtam semmiről. Talán kétszer is elveszítettem eszméletemet. A teher néha csökkent, aztán újra pokoli erővel nehezedett rám. Egyszer csak azt éreztem, szállok a levegőben. Később odaszólt valaki. — Élsz még? Tartsál ki. Csak a bal lábamat tudtam megmozdítani. — Köszönöm, élek, köszönöm, emberek. Arra ébredtem, hogy egy takaróba csavartak és vittek. Köszönöm, amit értem tettek. Magamról csak annyit, traktoros vagyok a ráhoshalmai tsz-ben. Nőtlen, 25 éves. Most, bár beteg vagyok, boldognak érzem magam. Soha nem felejtem el, amit értem tettek. É És mi, akik ott álltunk felette? Nem tudom, érezték-e már, milyen apróságokon múlik egy ember élete. Emeltük, nyomtuk, majd beleszakadtunk, hogy megmozdítsuk a traktort. Néha-néha megmozdult, aztán visszaesett. Egyszer valaki megszólalt. — Élsz még? Önkénytelenül is tegeztük, úgy éreztük, egyek vagyunk ezzel az emberrel, akit soha nem láttunk. Mennyi idő telhetett el, ezzel a harccal a traktorral. Ami addig történt, mintha álom lett volna. Erőlködtünk a traktorral és nem gondolkodtunk. Egyszer megszólalt valaki. — Ásó kellene, ki kell ásni a másik oldalt, hogy arra tudjuk billenteni. S ahogy szinte centiméterenként vágták fel a fagyott partoldalt, úgy nőtt bennünk a remény, hogy talán kibírja még. Azzal vigasztaltuk egymást, túl kell hogy élje, élnie kell, olyan fiatal még. Aztán megmozdult a traktor. Még néhány pillanat, s ott feküdt előttünk, most már kiszabadítva. Aztán elrobogott vele az egyik autó. S mi, állunk az országúton, észre sem vettük, milyen hideg van. Mintha a mi életünk folytatódna, mintha valami nagy doleg függne tőle, úgy vártuk a választ, mit mondanak az orvosok. Eddig észre sem vettük egymást. Most már volt időnk körülnézni. A Kiskunfélegyházi Húsfeldolgozó Vállalat két embere érkezett elsőnek, ők tettek legtöbbet azért, hogy megmentsék a traktorost. Amikor elbúcsúztunk, s az ember már biztonságban volt, kezet fogtunk egymással Még a nevüket sem kérdeztük meg, így is maradnak meg az emlékezetünkben — névtelenül. A traktoros fekszik a fehéres ágyon, s vajon mire gondol? S mire gondol a sofőr, aki nap mint nap ezen az úton jár, szállítja a húst. S mire gondol az „öreg”, a mi gépkocsivezetőnk, aki a legkritikusabb pillanatokban segített, s az ő ötletei oldották fel egyhelyben topogásunkat. Bennünk az a pillanat maradt meg, amikor visszatért az üres gépkocsi. — Ijeiben marad? —* kérdeztük lélegzetvisszafojtva. — Igen. Az orvosok szerínt, újén. A sok ismeretlen ember, oly boldogan szorongatta egymás kezét, mintha a másik az ő életét mentette volna meg. ■jzét vezetővel beszélgettem. .. az embereikről esett szó, ki hogyan dolgozik, ki mit érdemel. A két történetet kommentár nélkül is elmondhatnám, de nem tehetem. — Nézze — kezdte az egyik —, ha én mindennel törődnék, akkor nem tudnék rendesen irányítani, meg hát nem is az én feladatom, hogy a legkisebb ügyekben is döntsék. Azért vannak itt a munkatársaim. Igaz, hogy én írtam alá ezt a prémiumlistát, de hát... Nem mondom el végig védőbeszédét. Az történt, hogy munkásai, akik határidőre elvégeztek egy fontos munkát, 30 forintos célprémiumot kaptak, egy másik esetben pedig 50 forintos jutalmakat Ez egyébként szabálytalan is. És a másik történet. — Nagyon jó munkás. Mindig lehet rá számítani, csak egy baja van, nem tanul, pedig olyan sokszor magyaráztam neki, hogy ez a saját érdeke is. Két éve „birkózunk”. Annyit már elértem, hogy ha olvasgat. Most valameli nap odaállt elém s azt mérta, beiratkozik a technikába. Úgy örülök. Azt hittem, először a ezzel az emberrel tesz kitelt az igazgató, de nem van. Végigmentünk együtt üzemen, mindenkihez v egy-egy kedves szava,szt valamennyi munkatársát merte. Mi lehet a titka emn az igazgatónak és a másnak? Az egyik szereti az embeket, a másik sem. Sokáig nem hagyott ngodni ez a gondolat. Gondatban végigmentem mind munkahelyen, mintha énnék az igazgató. Először s ahogy szégyelltem magam, másik esetben, úgy éreztettem valamit az embekért. S olyan jó, amikor ember tehet valamit a miért. Azt hiszem, az előigazgató ezt még sokaj érezhette. Őszintén sajnál érte. Színe és visszája 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ • Kerül Kubából Kedves levél érkezett hozzánk Kubából, írója Gilberto Laxrea, a „Chile Cukorközpont” szakszervezeti bizottságának titkára számolt be nekünk arról, milyen eredményeket ért el a kubai cukoripar. Íme a levél néhány sora: „Testvéri üdvözletem küldöm az egész magyar munkásosztálynak, különösen pedig a magyar cukoripari dolgozóknak. Büszkén tudatom az elvtársakkal, hogy a mi cukorközpontunk nyerte el az 1962. évi cukoripari kampányban az első helyet. Igen szép teljesítmény ez, büszkék vagyunk eredményeinkre. Elvtársaink, barátaink megfogadták, hogy 1963-ban a szezon során ismét elnyerik az első díjat, amelyet Jesus Menendezről, a kiváló hazafiról neveztek el.** Megalapozott vállalati terveket A második ötéves terv harmadik évében járunk. A vállalatok már megkapták az 1963 évi tervezési keretszámokat. E számok megszabják a fő irányt, a tervezés kiindulási alapját, s megjelölik, hogy milyen fő célok megoldására kell a figyelmet összpontosítani. A keretszámok azonban nem tárhatják fel mindazokat a tartalékokat és lehetőségeket, amelyek az egyes vállalati részlettervek kidolgozása során felszínre kerülhetnek. A vállalati terv olyan tartalékot tárhat fel, mely végső soron visszahat az iparág, az országos vállalat, illetve az egész tröszt tervére is. A terv végrehajtásának viszont elengedhetetlen feltétele, hogy a dolgozókat már a tervkészítés munkájába bekapcsoljuk. Vállalati szakszervezeti szerveinknek tehát a tervek kidolgozása terén is segíteni kell a gazdasági vezetést A szakszervezeti bizottság képviselői részt vesznek a munka megindításában, bekapcsolódnak a tervfejezetek részletes kidolgozásába, s tájékozódnak a tervjavaslat főbb mutatószámairól. A szakszervezetnek ez a tevékenysége csak akkor eredményes, ha ismeri az üzem dolgozóinak álláspontját." A szakszervezeti bizottságok által összegyűjtött anyagot vitára kell bocsátani. Egyrészt a vállalat gazdasági vezetőivel, másrészt a dolgozókkal kell megbeszélni. Helyes egybekötni ezt a tervtájékoztatóval. Ez egyik feltétele annak, hogy a dolgozók további javaslatokat tegyenek. A dolgozóknak a tervezésbe való bevonására két módszer is alkalmazható: Az egyik módszer, társadalmi munkabizottságok alakítása, akiket egy-egy tervfejezet, illetve egy-egy probléma megoldásával bízunk meg. Különösen alkalmas a termelési, a műszaki-fejlesztési és a munkaügyi tervfejezet arra, hogy ezek ellenőrzését, vizsgálatát egy-egy bizottságra ruházzuk. A társadalmi bizottságok feladata kettős. Egyrészt alposan megvizsgálják az egyes tervfejezetekben foglalt irányelveket és mutatószámokat és egyben kialakítják az ezzel kapcsolatos véleményt. Másrészt, előkészíti az üzemi tervismertető értekezleteket, kiválasztja azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyeket a dolgozók körében vitára kívánnak bocsátani. A másik módszer és az eredményes munka előfeltétele az, hogy a különböző tervfejezeteket lebontják üzemrészekre. Az üzemrészekre lebontott tervjavaslatok megvitatásának nagy előnye éppen konkrétságában rejlik. A dolgozóknak olyan kérdésekhez kell hozzászólniuk, melyek közvetlenül mindennapi tevékenységükkel, munkájukkal kapcsolatosak. A két módszer közül a szakszervezeti bizottságok azt alkalmazhatják, mely az adottságoknak a legjobban megfelel. A követelmény viszont az, hogy a dogozók előtt ne az elkészült tervet ismertessük, hanem a tervkészítés során vonjuk be őket a munkába és kérjük javaslataikat, mert csak ezzel a módszerrel biztosítható a vállalati tervek megalapozottsága és a tervfeladat végrehajtása. Kell-e az üdülőjegy? Hol lehet a hiba? Egymás után kapjuk a hírt, hogy a szakszervezeti bizottságok nem használják fel az üdülési beutalókat. Ilyenkor vagy az történik, hogy a jegyeket átadják más szakmáknak, vagy egyszerűen kifizetik a csoportvagyonból. Hogyan történhet ez meg? Talán nem szeretnek dolgozóink télen üdülni? Nem hisszük el például, hogy a Dunaújvárosi Sütőüzemben senki sem akad, aki most a téli hónapokban elmenne Galyatetőre, vagy Mátraházára. Egyszerűen arról lehet szó, hogy a dolgozók nem is tudnak róla, beutalójegy van, vagy az utolsó pillanatban szólnak. Ilyenkor már két okból sem mehet el, aki egyébként talán szeretne. Egyrészt minden vállalatnál elkészítik a szabadságolási tervet, másrészt van egy családi terv is. Nem lehet máról holnapra előkészületlenül otthagyni a lakást, családot, gyereket. De vegyünk más példát. Az Ercsi Cukorgyárban, a Szabadegyházi Szeszgyárban, a Fejér megyei Malom-, Terményforgalmi Vállalatnál állítólag a dolgozók nem igénylik az üdülési beutalókat. Az üdültetés a jó munka egyik elismerési formája. Ne járassuk le tervszerűtlen kapkodással, nemtörődömséggel ezt a nálunk már kialakult formát. Készítsék el időben a szabadságolási tervet, beszéljék meg azokkal, akiket jutalomüdülésre küldenek időben, akkor nem történhet meg ilyen eset. S a tervek elkészítésénél ne feledkezzenek meg arról, hogy az őszi, téli hónapokban is lehet üdülni. A MAKÓI TEJÜZEMBEN A Csongrád megyei Tejipari Vállalat korszerű tejfeldolgozó üzemet létesített Makón. A higiéniai követelményeknek megfelelően a teljesen zárt gépi berendezésekben a nyersanyag sehol sem érintkezik a levegővel. Az új ipari létesítményben megkezdődött a próbaüzemelés, s az 1963-as évben 17 millió liter tejből készítenek majd sajtot, illetve vajat. A felső képen: ellenőrzik a tejszínékelő bárkák működését kent, kipróbálják a vajkészítő berendezést. A mi nyugdíjasaink Néhány jó tapasztalatot szereztünk a vállalatainktól nyugállományba vonult dolgozókkal való foglalkozás területén. Ezekről szeretnék most röviden beszámolni. Nálunk Fejér megyében, szakszervezeti bizottságaink jó eredményeket értek el. Például az Ercsi Cukorgyárban már hagyománnyá vált, hogy minden évben rendkívüli segélyben részesítik nyugíjasaikat. Az Adatforgalmi Vállalat a termelési tanácskozásra is meghívja volt idős dolgozóit. A Szabadegyházi Szeszgyár szakszervezeti bizottsága pedig felkereste a nyugdíjasokat, s az év vége előtt nagyobb összegű rendkívüli segélyben részesítette őket. Megyebizottságunk mellett már korábban létrehoztuk a helyi csoportot, ahol 7 telep dogozóit tartjuk nyilván. Ezeknek az idős embereknek volt vállalat, nem Székesfehérváron van s a nagy távolság miat nem tud velük foglalkozn régi szb-jük. Most 12 ilyen nyugdíjast tartunk nyilván Valamennyien igen rendszeretők, pontosan fizeti a tagdíjat. Elhatároztuk hogy az új tankönyvek kiadása alkalmával egy-eg csomagot is átadunk valamennyiüknek. Az átadó már megtörtént, s mondottam nagyon boldogok voltak idős kollégáink. Nem nagy dolgok ezek, az is igaz, nem oldottun még meg minden problémát. De igyekeztünk emberi módon, becsülettel gordoskodni róluk. Mi csak arra kérjük idő szaktársainkat forduljana bizalommal szakszerre?a bizottságainkhoz. A velü való törődés a szakszervezeti munka szerves rész Mavunk területén szerenénk elérni, hogy idő nyugdíjasaink életük káralevő részét jó egészségben, nyugodt körülménye között töltsék el. Járosy Ferenc Agronómusbrigád Tavaly májusban alaku meg az Orosházi Baromfeldolgozó Vállalatnál agronómus-brigád. Oly vállalást tettek, hogy szamai továbbképző tanfolyyamot tartanak a termel szövetkezetekben, ugya akkor ők maguk is növel szakmai tudásukat, tanunak. Azt is megfogadta hogy 150 óra társadal munkát végeznek. Az eremények már mutatkozna Nott a felvásárolt állati darabonkénti átlagsúly részt vettek a város szerzési munkálataiban, tpasztalatcserelátogatást szerveztek a tsz-ek bárói figondozói között.