Élelmezési Dolgozó, 1966 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Az új intézkedések még jobb munkát követelnek tőlünk Nemsokára ünnepelnek a Budapesti Húsipari Vállalat marhavágóhídi telepének szolalista brigádjai. A csontozók ezedszer is elnyerik a szolalista címet, a kivágók peig negyedik alkalommal apják a megtisztelő rangot hosszú évek óta kiitűnően doloznak. Az elmúlt esztendők már számos változást hoztak ezükben. Egyesítették a két örösséget. Szükség is volt rre, mert a csontozók és a svágók egymásra vannak falva. Munkájuk kiegészít egymást, ha az egyik rosszul olgozik, akkor a másik is megérzi. A csontözőim ál harancain dolgoznak, a kivágórigádban átlagban 32-en. Megszüntették a különbségért abban is, hogy most már mindkét brigád tagjait premizálják. Hi ennyit is keres most így egy brigádtag? A csontoiknál átlagban havi 2300-at , ehhez jön a prémium. Kivágóknak havi átlagos jöedelme 2100 forint plusz plénum. Ebben a helyzetben találtakét a kormányrendelet, mely a termelési kérdések íszletes taglalásán túl, bérs árintézkedéseket is tartalmazott. Hogyan fogadták arigádok tagjai az intézkedésket — erről beszélgettünk Ognár Sándor elvtárssal, a svágó brigád vezetőjével. — Szinte mindenkit érint azemelkedés — mondta a bridvezető. — Sok családraagyobb terheket ró. Nekünk,ezetőknek ilyenkor nehebb a dolgunk. Mostanában megszoktuk már, hogy szinte aig-alig akad népszerűtlen áradat, s ezért a mostani halrozat elég váratlanul ért mindenkit. Azóta már eltelt néhány nap. Mindenki ismeri Fock elvtárs nyilatkozait, Kádár elvtárs válaszait, melyet a Népszabadság minitársának adott, és éppen apokban beszélt erről a kérésről Fehér Lajos elvtárs a döllői nagygyűlésen. Sokszor kell még erről beszélgetni a dolgozókkal. A Népszabadság egyik számában láttam a megyei pártnapok menetrendjét. Szinte minden nagyobb helységben a legszélesebb dolgozó tömegek előtt számolnak be az intézkedések szükségességéről, a tervről, céljainkról. A húsipart erőteljesen érinti az áremelés. A marhahús fogyasztói ára például 50 százalékkal emelkedik. Az okok ismertek, eddig államunk kilónként 5 forint dotációt adott. Ez pedig nagy összeg, szükség van az árkiegyenlítésre. Amikor a brigádnál jártunk, még nem ismerték részletesen az új árakat, de azzal mindenki egyetértett, hogy az emeléssel együtt az eddiginél jobb minőségű árut kell készíteni. Ezt kívánják a belföldi fogyasztók és a külföldi is. Itt ismét álljunk meg egy pillanatra. Ismeretes, hogy a világon az egyik legalacsonyabb marhahús-ár éppen hazánkban volt. Számos országban jóval közelebb van egymáshoz a sertés- és a marhahús fogyasztói ára, sőt egyes helyeken az utóbbi még drágább is. Miben léphet előre a két szocialista brigád, amely eddig is kimagasló munkát végzett? Szabó elvtárs, a csontozó brigád vezetője, hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján Állami Díjat kapott munkásságáért. De a másik brigád is a legjobbak közé tartozik az országban. — Elsősorban a minőséget kell javítani — szögezte le Bognár Sándor. — Akad még tennivalónk. Például jobban kell és lehet is ügyelni a csontozásra, a kivágásra, arra, hogy ínmentesebb legyen az áru. A pép vizezésénél jobban be kell tartani az előírásokat, pl. egészen másképp kell vizezni a pépet a bikahúsnál és a tehénnél. A vörösáru keverésének meg kell adni az időt, még jobban kell ügyelni az anyagnormák betartására, a füstölési időre, a főzési időre. Ügyelnünk kell, hogy a nemesebb részeket, tehát a szarvasmarha hátsó részeit jobban kidolgozzuk és az elejéből az eddiginél is jobb minőségű parizert és más árut készítsünk. Úgy érzem, ehhez a feltételek adottak, ígérem, hogy brigádunk épp oly lelkiismerettel és becsülettel fog dolgozni, mint eddig tette, és a megnövekedett követelményeket igyekszünk teljesíteni. Eddig is jelentős exportfeladatokat teljesített a húsipar és a kormányrendelet értelmében még több marhahúst exportálunk az elkövetkezendő időszakokban. A hazai igények még változatosabb kielégítése és az export növelése olyan feladat, amely még jobb, szervezettebb, átgondoltabb munkát követel meg. A szocialista brigádok ezt is maradéktalanul teljesítik majd. — Az válik üggyé, amiből ügyet csinálunk — mondta Bognár elvtárs —, az árkiegyenlítés, a bérek rendezése szükséges velejárója fejlődésünknek. Az emberek természetesen számolnak, gondolkodnak, törik a fejüket, mindenki elkészítette pénzügyi tervét, tudják, hogy csakis úgy tudnak előre lépni saját pénzgazdálkodásukban is, ha jobb minőségű árut termelünk, mert ezzel emelkedik a keresetünk. Vannak nehézségek, ez kétségtelen. Hogy kit mennyiben érintenek a rendelkezések, azt ma még nem lehet lemérni. Egy biztos, a párt és a kormány intézkedései a jövőt szolgálják, azt, hogy még inkább megalapozzuk népgazdaságunk fejlődését, ugyanakkor elősegítsük az életszínvonal emelkedésének feltételeit. ........mim................................................................................................................ együttműködés hoz eredményt! Csak az A Nyíregyházi Konzervgyár akszervezeti bizottságát azal a céllal kerestük fel, hogy évben végzett munkájukis tájékozódjunk és ennek gyelembevételével a helyénen adjunk módszerben! ■gítséget a társadalmi mtinibizottságok és az aktivisták tvékenységéhez. Először Tukacs Endrénnét írestük fel, aki betegsége élén helyettesíti a szakszerszeti bizottság titkárát. — Az elmúlt évek során alszervezeti bizottságunkik igen sok nehézséggel illett megküzdeni — mond. — Egyik legfontosabb felratunknak tekintítettük a fárdalmi munkabizottságok építését és az aktivisták itatását. Ezzel egyidejűleg rekedtünk arra, hogy azdasági vezetéssel megfeleegyüttműködés alakuljon A célok megvalósításában lék el eredményeket. A rsadalmi munkabizottságott nagyrészt létrehozták, sek a még fennálló nehézek ellenére is igyekeznekadataikat megoldani. Hogy melyek ezek a nehézgek, az a szakszervezeti bittság tagjaival, az aktiviskkal és a dolgozókkal való ■szélgetés során került felülre. Vegyük sorjába őket. Horváth Gábor, a szakszer■zeti bizottság termelési felesének irányításával a terelési bizottság tagjai, az aktivisták, az elmúlt hónapok ott arra törekedtek, hogy egteremtsék, kialakítsák a unkaverseny hatékony fóráit, megszervezzék a szollista címért küzdő brigádok és mozgósítsanak a terelési tanácskozásokra. A gyár igazgatójának jelentésében — melyet a kampányra való felkészülésről adott az ÉDOSZ megyebizottságának — a következőket olvastuk: „A termelési feladatok sikeres ellátásaihoz nagy szükségünk van a társadalmi szervek aktív segítségére. Rendkívül fontos, hogy a társadalmi szervek egyrészt segítsenek a munkafegyelem, a technológiai fegyelem megszilárdításában, másrészt lelkesítsenek a termelési feladatok mennyiségi megvalósítására”. Ez nagyon dicséretes dolog. A baj ott van, hogy a vállalat gazdasági vezetői csak a feladatokra való mozgósításnál igénylik a szakszervezeti aktivisták segítségét. Amikor dicséretre, jutalmazásra kerül sor, akkor már sajnos nem támaszkodnak a szakszervezeti aktivisták munkában szerzett gazdag tapasztalataira. (A november 7-i jutalmazások például a szakszervezeti bizottság véleményének kikérése, és bevonása nélkül történtek.) Ezt látva a gazdasági vezetők többsége — művezetők, üzemvezetők — úgy gondolják, ha felsőbb szinten ez így van, akkor ők minek kérték a főbizalmiak véleményét, nem is szólva a szakszervezeti bizalmiak ezirányú jogairól. Ezt tették szóvá a negyedik negyedévi tanácskozáson többek között a sűrítő üzemrész dolgozói is. Valószínű, már előbb is szóvá tették volna, de a gyár igazgatója nem gondoskodott arról, hogy 1965. III. negyedévében megtartsák a műszaki konferenciát és a termelési tanácskozásokat. Huczik Lajostól — a szakszervezeti bizottság bérfelelősétől — az iránt érdeklődtünk, mennyire van tájékozódva a normák kezeléséről, változtatásáról, az új normák kiadásáról, a folyamatban levő bérkorrekciókról. A beszélgetés elején úgy éreztük, Haczik elvtárs nem szívesen ad erre választ. Végül őszintén elmondotta, hogy az illetékes vezetők ez ideig még sohasem vonták be a feladatok előkészítésébe, bár többször kérte. A hiba forrása megint az, hogy az igazgató elvtárs nem vonja be a szakszervezeti bizottságot a napirenden levő bér- és munkaügyi problémák, ügyek intézésébe. Sőt, e téren még a szükséges tájékoztatást sem biztosítja a szakszervezeti aktivisták részére. A legutóbbi bérrendezésnél például, amikor a konzervipari intéző bizottság a végrehajtást tárgyalta, a gyár vezetői ezt csak akkor hozták a szakszervezeti bizottság titkárának tudomására, amikor már Budapestre kellett utaznia. Aznap kapta meg az anyagot, így azt tanulmányozni sem tudta, érdemben állást nem tudott foglalni. Az intézőbizottsági ülésen ugyan részt vett, de észrevétele az anyaggal kapcsolatban nem volt. Talán ma sem tudna erről az intézkedésről, ha az értekezletre nem hívták volna meg. Az ilyen szemlélet persze ragadós. A vezetők ilyen irányú „példamutatása” még fokozottabban hat a középszintű vezetőkre, így vált gyakorlattá a Nyíregyházi Konzervgyárban, hogy a túlóraigénylést rendszeresen, utólag íratják alá a szakszervezeti bizottsággal. Nem is gondolnak arra, hogy annak aláírását valaki a szakszer- vezeti bizottság tagjai közül megtagadhatja. A gazdasági vezetők elrendelik a túlórát, s a bizonylatokat összegyűjtik, és pusztán romaságként alá-| íratják az szb-vel is. Tapasztalatainkat a válla- § lat gazdasági vezetőivel és | szakszervezeti bizottságának | tagjaival megbeszéltük. A | munkabizottságok részére § igyekeztünk megfelelő segít§ séget nyújtani azzal, hogy | megmagyaráztuk a jogaik| kal való élés nemcsak lehe-| tőségük, hanem a dolgozók- | kal szembeni kötelességük is. Dolgozótársaik azért válasz | tották meg őket, hogy ezek- | kel a jogokkal éljenek, s | minden erejükkel hassanak | oda, hogy a vállalat gazdasá- | gi vezetői azonos partnerként | kezeljék őket. A munka megjavításához az kell, hogy a vállalat gazdasági vezetői is töreked- jenek az egészséges munka- kapcsolat kialakítására, amelyben érvényre jut a ve- | zetés színvonalának emelke- dése, a munkásokat védő tör- vények betartása. Ne feled- f kezzenek el arról, hogy a dolgozók véleményének meg- | kérdezése, javaslataik figye- e lembevétele nélkül nem le- t hét eredményes munkát vé-| gezni és ehhez elsősorban a szakszervezeti bizottsággal kell felső- és középszinten a | kapcsolatot megjavítani. Úgy véljük, hogy Beretvási Dezső igazgató elvtárson ad sor, hogy a szakszervezettel | való együttműködés terén eddig fennálló hiányosságokat | megszüntesse. Szívlelje meg | azokat a figyelmeztetéseket | melyeket most tettünk. Breitner Ferencné, | Arnold Sándor | A nagyobb önállóság több feladatot ad mindenkinek A szakszervezeti bizottságoknak az eddiginél még hatékonyabban kell hozzájárulniuk a vállalati tervek jobb megalapozottságához. Ezt fejezi ki többek között Központi Vezetőségünk 1968. évi munkaprogramja. Mit tesz ezért a Magyar Országos Söripari Vállalat szakszervezeti bizottsága? Erről beszélgettünk Bányai Sándor elvtárssal. A MOSZ-nak 1966-ban lényegében ugyanazt a sörmennyiséget kell előállítania, mint tavaly. Ugyanakkor az a követelmény, hogy ezen belül tovább növeljék a palackos áruk mennyiségét, ugyanis ez a vendéglátóipar, de a háztartások kívánsága is. Ehhez kell majd segítséget nyújtani a műszaki feltételek javításával, a szocialista verseny szervezésével. Továbbá az anyagi ösztönzés rendszerének módosításával, s akad még egy lényeges feladat, a balesetek számának csökkentése. Ezeken a területeken kíván az szb segítséget adni a vállalat gazdasági vezetőinek, s ugyanakkor a maga speciális munkaterületén is akad olyan számos terület, amelyen előbbre kíván lépni. Melyek ezek? — Javítani kívánjuk a szervezettséget, a tagdíjfizetés arányát, élni kívánunk a SZOT új rendelkezésével, amely szélesíti a családi üdültetés rendszerét. Tovább fejlesztjük ebben az évben az oktatás különböző formáit, hogy csak a leglényegesebbet említsem — jegyezte meg az szb-titkár. Először a gazdasági feladatokról beszéltünk részletesebben. Valószínűleg anyagellátási nehézségek lesznek 1966- ban a söriparban, ezek áthidalása elsőrendű feladat. Ezért különös gondot fordítanak a most folyó termelési tanácskozásokon arra, hogy a dolgozókkal együtt megtalálják a megoldást. Ehhez nagy segítséget nyújthatnak a szocialista brigádok. A napokban értékelik a tavalyi eredményeket, és ennek alapján teszik meg a vállalásokat. Lényeges feladat az is, hogy az újításokkal jobban foglalkozzanak, mint eddig. Vigyáznak arra, hogy az elfogadott újításokat valóban be is vezessék, és azok ne süllyedjenek el az íróasztalok fiókjaiban. Említést tettünk már arról, hogy növelni kell a palacksör mennyiségét. A palackozó gépek kapacitása véges. Ezen úgy lehet „segíteni”, hogy csökkenteni kell még az állásidőket. Nagyobb gondot kell fordítani a karbantartásra. Több palackra, koronadugóra van szükség. Ezeknek előteremtése is gondot okoz majd. Egy másik fontos terület a költséggazdálkodás javítása. Ezekre is elkészítette már a javaslatát a szakszervezeti bizottság. Sok bosszúságot okozott a megbetegedésekből származó munkanap-kiesés a vezetők számára. Úgy gondolják, hogy szervezettebb munkával, jobb anyagellátással ezen változtatni lehet. A baleseti helyzeten már voltak változások tavaly. A szakszervezeti bizottság úgy tervezi, hogy beszámoltatja a főmérnököt a balesetek alakulásáról, a megelőző védekezésről. Ismerik azokat a munkaterületeket, ahol legtöbb a baleset. Azoknak az üzemrészeknek a művezetőit, ahol sok a baleset, rendszeresebben ellenőrzik majd. Élni fognak a lehetőséggel, amely kimondja, hogy emelni kell a művezetők és főművezetők fizetését. Persze ügyelnek arra, hogy azoknak emeljék progresszívebben az illetményét, akik jól dolgoznak. — A kormányhatározat értelmében sor kerül a bérrendezésre — mondta az szb-titkár. — Nálunk a főművezetők és művezetők bérén kívül emeljük a nehéz fizikai dolgozók fizetését is. Már elkészültek javaslataink ezzel kapcsolatosan. Az új prémiumrendszer is ösztönzőbb lesz, mert jobban tekintetbe veszi a vállalat dolgozóinak érdekeit. Örvendetes, hogy minden területen nagyobb önállóságot kapunk, így például 1966-ban a minisztériumtól függetlenül tárgyalhatunk a belkereskedelemmel, a különböző sörfajták gyártását illetően. Az adott lehetőségekkel élve csökkenteni kívánjuk az adminisztrációt a szállításokkal kapcsolatosan is. A szakszervezeti munka területén is előbbre kívánnak lépni Kőbányán. 1965-ben 83 százalékos lett a szervezettség, 92 százalékos a tagdíjbevétel. 1966-ra azt tervezik, hogy a szervezettséget 2 százalékkal emelik. A tagdíjfizetési arányt megfelelőnek tartják az szb tagjai. A vállalatnál rendszeresített oktatási formák nagyszerűen beváltak, sok százan vettek részt a különböző tanfolyamokon, előadásokon. Már készítik a terveket a családi üdültetés szervezésére. Igyekeznek minél több férőhelyet biztosítani, hogy a sörgyári dolgozók közül minél többen tölthessék szabadságukat családjukkal. A MOSZ szakszervezeti bizottsága tervei átgondoltak, jól segítik az idei terv teljesítését, a szakszervezeti munka megjavítását. Hogy olcsóbb legyen a szállítás KÉTMILLIÓ FORINTTAL csökkenti 1966-ban a szállítási költségeket a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat anyag- és áruforgalmi osztálya. Hogyan képzelhető el, milyen elvek érvényesülnek? A kérdés kézenfekvő, hiszen az elmúlt esztendőben a vállalatnak 4 millió forinttal sikerült csökkentenie a szállításkor felmerült kiadásokat, és így 3 százalékos megtakarítást tudott felmutatni. Ópéczy Endre elvtárs, az osztály vezetője készségesen válaszolt kérdéseinkre. — A budapesti üzemcsoportnál, amelyhez 4 telep tartozik a kapacitás kihasználás 86—87 százalékos volt 1965- ben. Ez szinte már maximumnak tekinthető. Most az a feladat, hogy tovább finomítsuk módszereinket. Szinte fillérenként szedjük össze a megtakarított forintokat. Vaskos iratcsomót tett elénk, benne különböző tervek, melyeket megvalósítanak. Egyik ilyen a rákospalotai átcsoportosítás lesz. Ennek lényege, hogy az új üzem több árut kapjon, mint eddig, hogy a környéket ők láthassák el. 1965-ben főleg palackos árut adott át a forgalomnak. A többit az erzsébetvárosiak biztosították. A tervnek az lenne a lényege, hogy még 7 ezer liter kanna tejet kell kapnia Rákospalotának. Tehát több tej kell az üzemnek, de hon-l nan szállítsák? Például Jászberényből hozzák a túrót. Ha a platós kocsi hozza a tejet, akkor a pótkocsira rá lehet kapcsolni a szükséges túrómennyiséget is, így ez az áru i ingyen érkezik meg a fővárosba, nincs szükség telepközi fuvarra. A másik dolog a tejes palackokkal kapcsolatos tervek, amelyek már szintén elkészültek az anyag- és áru- s forgalmi osztályon. Természetesen hasonló tervek készültek a 20 vidéki telepre is. Ezek mind azt célozzák, hogy a befelé irányuló fuvarok, amelyek a felvásárolt árut, valamint az alapanyag beszámítást jelentik, továbbá a kifelé irányuló fuvarok, amelyek az értékesítést és atelepközi szállítást bonyolítják le, egybeboncoltak legyenek. — Az elkövetkező hónapok nagy feladatokat rónak ránk — jegyezte meg Ópéczy elvtárs —, mert az árkiegészítéssel kapcsolatban bizonyára emelkedik majd a tejfogyasztás, és bizonyos csökkenés áll majd be egyes tejtermékek forgalmában. Nekünk a megnövekedett mennyiséget is el kell szállítanunk, mégpedig időre. A tej 80 százalékának a nyitás előtt ott kell lennie az üzletek előtt — ez a szabály. Ez jó a szállítóknak is, mert a később „kézbesített” tejet már az üzletbe kell bevinni. A szállítási mechanizmus továbbjavítása tehát 2 millió forintot jelent a vállalatnak, lesz-e változás a bérezésben? Erre is gondoltak már az illetékesek. Eddig más elvek szerint kapta a fizetését az árukihordó és a gépkocsivezető. Az árukihordót az eltöltött idő alapján fizették, a gépkocsivezetőt pedig aszerint, minél több súlyt vitt ki. Most a kettőt úgy akarják egyesíteni, hogy hasonló elvek szerint kapja a fizetését az árukihordó is. Ez az elgondolás reálisnak látszik, amikor elhagyják a telepet, de mi történik akkor, ha visszaérkezik a kocsi és sorba kell állni az újat áruért? Hogy a tervek nem az íróasztal mellett készültek, azt az alábbiak is bizonyítják: az azelgondolás, hogy a várakozási időt csökkentsék. Erre már készült felmérés, amihez nagy segítséget nyújtott az üzemszervezési osztály is. Nehézség akad, mert összesen 450 gépkocsija van a vállalatnak. A rakodási területet nem lehet növelni, mert nincs hely. A kapacitás bővítsére sem kínálkozik lehetőség a legtöbb helyen. Marad az egyetlen lehetőség üzemen belül, mégpedig az állásidő csökkentése. MINDEZEK A TERVEK a közeljövőben megvalósulnak. Szükség is van rá, hiszen februárban lépnek életbe az új áraik, aztán jön a tej igazi idénye, a nyár, amikor néhány hónapra további kapacitás növelésre van szükség, és a gépkocsik kihasználtsági foka eléri a 90 százalékot is. Mindezt már látják a vezetők, s annak örülnek, hogy a munka fő megszervezésével sikerült a gépkocsivezetői állományt megerősíteni, jóval kevesebb már a fluktuáció, mint volt. Most az a feladat, hogy az árukihordó állományt is megerősítsék. Amennyiben az új bérezed forma beválik, nyilvánvalóan ez is javít majd a deiraten! Varga Béla ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3