Élelmezési Dolgozó, 1968 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Együttműködési megállapodás a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete között az állami és szakszervezeti közös feladatok végzésére­­ A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­térium és az Élelmezésipari Dolgozók Szakszer­vezetének (ÉDOSZ) vezetői megtárgyalták a munkakapcsolatok továbbfejlesztésének mód­szereit és egyeztették a gazdasági mechaniz­mus reformjának megvalósítása terén jelent­kező közös feladatokat. A minisztérium és az ÉDOSZ közötti együttműködés formáinak kialakításánál cél­szerű mindazon feladatokat számbavenni, me­lyek a természetes és szükségszerű kapcsolat­ból, továbbá a gazdasági mechanizmus re­formjából adódnak és amelyek tekintetében a szakszervezeteket egyetértési, véleménye­zési, ellenőrzési, önálló szabályozási, illletve a Vétójog illeti meg. A minisztériumhoz tartozó élelmiszeripari, ágazatok területén a szakszervezeteknek bizto­sított jogokat az ÉDOSZ Központi Vezető­sége, Elnöksége, illetve az általuk meghatáro­zott szervek gyakorolják. Minden olyan konk­rét esetben, amikor az intézkedés joga álla­mi vonalon, a trösztök és országos vállalatok vezérigazgatóit illeti meg, a szakszervezeti jogokat az iparági szakszervezeti tanácsok gyakorolják.­ ­ A minisztérium és az ÉDOSZ vezetői a kap­csolatok, a tájékoztatás és az együttműködés hatékonysága érdekében szükségesnek tartják, hogy az élelmiszeripart érintő kérdésekben­­ a minisztérium és az ÉDOSZ kölcsönösen megküldi egymásnak vezetőik, illetve vezető testületeik kibővített miniszterhelyettesi érte­kezlet, elnökség, stb. által az ipar egészét, illetve az iparágakat érintő lényegi kérdései­ben hozott határozatait, munka- és intézke­dési terveit; — a minisztérium és az ÉDOSZ kölcsönö­seen meghívják egymás képviselőit, vezető testületeik ülésére és más tanácskozásaikra mindakkor, ha a napirenden lévő témák ezt indokolttá teszik; , — a minisztérium és az ÉDOSZ vezetői rendszeresen tájékoztatják egymást az élelmi­­szeripari termelés, a gazdálkodás, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulása, illetve a szakszervezeti munka helyzetéről, az előttük álló feladatokról. —"■a minisztérium és az ÉDOSZ mindkét felet érintő kérdésekben kölcsönös javaslatot tehet egymás vezetőinek, illetve vezető testü­leteinek.­­ A minisztérium és az ÉDOSZ konkrét mun­kakapcsolatait, együttműködését a követke­­z­ek szerint szabályozzák: 1. A miniszter és az ÉDOSZ elnöksége, együttesen kiadja a szocialista munkaverseny irányelveit, valamint a „Kiváló Vállalat” el­nyerésére a pályázati felhívást. 2. A „Szocialista Munka Vállalata” cím el­nyerésére tett vállalásokat évenként a minisz­ter az ÉDOSZ elnökségével együttesen elbí­rálja és jóváhagyja. 3. Az élelmiszeripar előtt álló feladatok tel­jesítése érdekében szükségessé váló társa­dalmi segítség megszervezésére, a miniszté­rium és az­ ÉDOSZ v­ezetősége rendezvénye­ket, akciókat kezdeményezhet. 4. A miniszter az ÉDOSZ elnöksége véle­ményének kikérése után adja ki — a találmányokra és újításokra vonatkozó kormányrendelet alapján, a végrehajtási uta­sítást és abban szabályozza az együttműködés kérdéseit, — a vállalatnál maradó jövedelem szabá­lyozásával kapcsolatos miniszteri végrehajtási utasítást. 5. A miniszter az országos vállalatok és trösztök átszervezésére, valamint megszün­tetésére vonatkozó döntésének meghozatala előtt, az ÉDOSZ elnökségét tájékoztatja és véleményét kikéri. 6. A minisztérium a szakmunkásképző ál­lami vizsgabizottságba, a tanulmányi verseny­bizottságba, az ÉDOSZ képviselőjét bizottsági tagként meghívja, a szakközépiskolai és a felsőfokú vizsgabizottságba bevonja. 7. A minisztérium és az ÉDOSZ illetékes szervezeti egységei együttműködve készítik elő az élelmiszeriparban dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő intézkedéseket, kü­lönösen a szociális-kulturális,a társadalombiz­tosítási ügyekben, valamint a munkavédelmet, a vállalati jövedelemszabályozást és a válla­­toknál maradó nyereség felosztását, a munka­­viszonyt, a munkaidőt, az anyagi ösztönzést és a bértételeket érintő kérdésekben. 8. A minisztérium vélemény­nyilvánítás vé­gett a szakszervezet elnöksége rendelkezésére bocsátja: a. A dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő, hosszú- és középtávú temetési, a mű­szaki fejlesztési, beruházási terveket. b. A személyzeti munka főbb elvi és gya­korlati irányítására vonatkozó nyilvánosan megjelent anyagokat és eljárási szabályokat. 9. Az országos vállalatok és trösztök éves gazdálkodásának értékelésére (beszámoltatásá­ra) meg kell hívni az ÉDOSZ főtitkárát és az iparági szakszervezeti tanács titkárát. 3 . Az élelmiszeripari trösztök és országos vál­lalatok hatáskörébe utalt — a szakszervezetet is érintő — kérdésekben, ideértve a kollektív szerződés megkötését is, a vezérigazgatót és az iparági szakszervezeti tanács titkárát illeti meg az intézkedés joga. Budapest, 1967. december 16. PUTICS JŐZSEF Dr. DIMÉNY IMRE az ÉDOSZ főtitkára mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Egy célért dolgozunk Az ÉDOSZ Csongrád megyei Bizottsága baráti beszélgetésre hívta meg a megye élelmezés­ipari üzemeinek KISZ-titká­­rait. Tájékoztattuk őket az ÉDOSZ XLII. kongresszusá­nak határozatairól és kértük együttműködésüket annak megvalósításában. A beszélgetés során Bagó János, a Szegedi Konzerv­gyár KISZ-titkára elmondot­ta, hogy náluk a szakszerve­zeti bizottság és a KISZ kap­csolata igen jó. A KISZ fotó­klubja például úgy járul hoz­zá a munkaversenyben élen­járók népszerűsítéséhez, hogy fényképeket készítenek a leg­jobb brigádokról. A képek a versenytáblára és a brigádok naplójába kerülnek. A szakszervezet munkavé­delmi tevékenységét igen jó­nak tartják a fiatalok, mivel az oktatást jól színesítik a munkavédelmi kabarék, fejtö­rők — ahol még nyerni is le­het. Helyes és jó tanácsokat kapnak a fiatalok a szocialista munkaverseny szervezéséhez, az ifibrigádok felajánlásainak nemcsak a megtételéhez, de a végrehajtáshoz is. Örömmel vették birtokba a vállalat na­gyon szép, új klubhelyiségét. Már be is nevezték a „Ki­váló Ifjúsági Klub” cím elnye­réséért folyó versenybe, az üzem fiatalokból álló zeneka­ra pedig a „Ki mit tud” or­szágos vetélkedőjére. Ezenkí­vül rendszeres filmvetítése­ket terveznek a jövőben. Örömmel újságolta: — A konzervgyár kifizette összes eddig igénybe vett bankhitelét, hogy az 1968-as évbe „tiszta lappal’’ léphessen —, igaz viszont, hogy ezért va­lamivel kevesebbet tudnak ki­fizetni nyereségrészesedés­ként. De a fiatalok is vállal­ják ennek megmagyarázását, a politikai, felvilágosító, ne­velő munkát. Burányi János, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat ma­kói üzemegységének KISZ- titkára arról panaszkodott, hogy elég nehéz volt „ráven­ni” a fiatalokat arra­­, bát­ran "szóljanak hozzá a terme­lési tanácskozásokhoz, mond­ják el véleményüket. A szakszervezettel szorosan együttműködve, jól megszer­vezték a nyáron a Maros­parti sportvetélkedőt. — Nagyon fontosnak tart­juk — mondotta — az új gaz­daságirányítási rendszer be­vezetésének állandó ismerteté­sét és magyarázását. A szocia­lista brigádokban nagyszerűen együtt tudnak dolgozni az idős és fiatal munkások —, ha a megfelelő támogatást mind a szakszervezettől, mind az ifjú­sági szervezettől megkapják. A híres szegedi paprikát előállító gyár KISZ-titkára, Szűcs Anikó, elmondotta, hogy az üzemi kollektív szerződés kulturális és szociális részének kidolgozásában ő is részt vett. — Jelenleg épül az üzem új szociális épülete, itt remélnek a fiatalok olyan helyiséget, ahol kulturális életet élhetnek. Egyhangúak a munkavédelmi ismétlődő, havi oktatások — mondotta Anikó —, bár ezen filmvetítésekkel igyekszik ja­vítani, segíteni a szakszerve­zet munkavédelmi felelőse, Dobó elvtárs. Abba viszont nem tudnak belenyugodni az üzem fiatal­jai, hogy „leszavazták őket” a balatoni üdülőház megvételé­nél. Az igény megvan, remé­lik, hogy a szakszervezet idő­sebb tagjai is jobban méltá­nyolják ezt a jövőben.­­ A kollektív szerződés el­készítésébe nem vonták be a KISZ-t — mondja szinte egy­szerre Kutnyik Pál, a gaboná­soktól, és László Júlia, a MÁP csongrádi üzemegységé­nek KISZ-titkára. Ezt kifogá­soljuk! Csányi Józsefné, a Csongrád megyei Húsipari Vállalat egyik KISZ-alapszervezeté­nek titkára, az üzem nehézsé­geiről beszélt. — Az üzemi klub idős gond­noka, Németh bácsi, nem min­dig nézi jó szemmel a fiatalok zajosabb szórakozását. Elfelej­ti, hogy valamikor ő is volt fiatal. A városi KISZ-bizottság tagja, Csonka István, abból in­dult ki, hogy hasznos ez a megbeszélés , mivel mindkét tömegszervezet „bázisa” lé­nyegében ugyanaz az üzem dolgozótársadalma. A mun­ka további összehangolását nagyon helyesnek tartja. A tanácskozáson sok jó ész­revétel, ötlet, javaslat hang­zott el. Újból meggyőződhet­tünk arról, hogy a KISZ az el­múlt évek során kivívta a tár­sadalom elismerését, tevé­kenységével bebizonyította, — Csongrád megyében is —, hogy az ifjúság hivatott kép­viselője. Csikós Mihály megyetitkár Az élelmiszeripar 1967. évi termelési feladatát teljesítette és mind a belföldi mind a külkereskedelmi fogyasztók igényét kielégítette. A termelés, a gazdálkodás javulásával egyidőben készül fel iparunk az 1968. évi felada­tokra. A felkészülés egyrészt elméleti, másrészt gazdálkodá­si jellegű. A gazdasági és moz­galmi vezetők egész sorát ké­pezték ki, hogy a gazdaságirá­nyítás új rendjében, a szerte­ágazó és bonyolult összefüggé­seket megismerve továbbra is képesek legyenek a népgazda­ság és az adott vállalat dolgo­zóinak érdekeit szem előtt tar­tani. Mindenki által ismert, hogy a gazdaságirányítás új rendje a vállalatok munkáját egy na­gyon bonyolult és összefüggő mutatón, a nyereségen keresz­tül értékeli. A nyereség lett tehát alapja a vállalati gazdál­kodás minőségének és az anya­gi érdekeltségnek. Ebből a szempontból azonban egyné­hány kérdésre fel kell hívni a vállalatok figyelmét. A gazdasági irányítás új rendjében a dolgozók bérszín­vonalának növekedése, vala­mint a béren kívüli juttatások mértéke a nyereség alakulásá­tól függ. Ez azonban nem ve­zethet oda, hogy megengedhe­tetlen eszközökkel növeljék a nyereség tömegét. Éppen ezért a megjelent bérkategóriák alapján minden egyes dolgo­zót a végzett munkának meg­felelően kell besorolni, és ré­szére a megfelelő bért kell biz­tosítani. Szakszervezetünk ha­tározottan fel fog lépni minden olyan törekvéssel szemben, amely a dolgozók besorolásá­nál nem a munka bonyolultsá­gát, nehézségi fokát veszi fi­gyelembe. Arra kell irányuljon a törekvés, hogy a jól dolgozó, és a jól kereső munkás fogal­ma egy legyen. Már előreveti árnyékát egy olyan törekvés, mely szerint a nyereség tömegének növelésére való hivatkozással a béren kí­vüli juttatásokat, vagy azok egy részét el akarják sorvasz­tani az üzemekben. Mi a té­nyek alapján állítjuk: a szo­ciális, kulturális, sport- és jó­léti eredmények továbbfejlesz­tésére az üzemekben megvan a lehetőség. További gondjaink közé tar­tozik, hogy még mindig számottevő az iparban az 1200 forint alatt keresők aránya. A nyereség tömegének növelése, mint ahogy azt szakszerveze­tünk XLII. kongresszusa is hangsúlyozta,­­lehetőséget biz­tosít arra, hogy az elkövetkező években is növeljük a bérszín­vonalat. Ez azonban csak meg­felelő arányok szem előtt tar­tásával lehetséges. Az 1967. évi aránytalanságok a munkás és alkalmazotti állományban nem ismétlődhetnek meg. Szakszervezetünk arra fog tö­rekedni, hogy a gazdálkodás­ban elfoglalt szerepük és sú­lyuk szerint alakítsa ki az egyes állománycsoportok kö­zötti helyes arányokat. 1968. évtől iparunk terüle­tén is tervbe vettük a munka­idő csökkentését és a nők szombat éjjeli munkabeosztá­sának megszüntetését. Az ipar sajátosságaiból adódóan ez igen bonyolult és összetett feladat, melynek végrehajtása gondos előkészítést kíván. Az is természetes, hogy a terme­lési időalap-kiesést saját erő­forrásból kell megoldani, mely csak a munka termelékenysé­gének növelése útján lehetsé­ges. Az élelmiszeripar termékei naponta eljutnak az ország lakosságához. A termékek mi­nőségének a rontása, súlycson­kítás, a rossz csomagolás nem lehet eszköz a nyereség növe­lésénél. Az olyan vállalatokat, amelyek rossz minőségű, vagy súlyhiányos terméket adnak ki, szigorúan felelősségre kell vonni. Helyes lenne a vállalatoknál eszmecserét, véleménycserét folytatni a vezetők és a beosz­tottak között arról, hogy az új körülmények között, milyen lesz a vezetők és a beosztottak viszonya. Mindenki számára világossá kell tenni: nem csor­bítja az üzemi demokráciát, ha a vezetők a munkahelyeken rendet, fegyelmet, jó minőségű és pontos munkát követelnek. Ez egyébként az egész kollek­tíva érdeke is. A hanyag, fele­lőtlen, fegyelmezetlen dolgozó kárt okoz a közösségnek. A változások megítélésekor viszont abból is helyes követ­keztetéseket kell levonni, hogy a dolgozók képviselőinek­ jo­gait is számításba kell venni. Az új törvény biztosítja és igényli a szakszervezetek leg­szélesebb értelemben vett ér­dekvédelmi tevékenységét Megváltozott a szakszervezet és a vállalat közötti kapcsolat is. Minden, a munkaviszony­hoz kapcsolódó, a dolgozók élet- és munkakörülményei­vel foglalkozó kérdés­ben a gazdasági vezetők csak a szak­­szervezet helyi bizottságával egyetértésben, illetve közösen szabályozhatnak, dönthet­nek. Jelentősen növeli a szak­­szervezetek szerepeit a vétó-, illetve kifogásolási jog beveze­tése, mely a munkaviszonnyal kapcsolatos törvénysértéssel, a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető döntések megakadályozására szolgál. A nagyobb önállóság, az egy-, személyi vezetés előtérbe kerü­lése azonban nem vezethet önkényeskedésre. Éppen ezért, már most érvényesülni kell annak, hogy azok a dolgozók, akik a vállalat eredményes te­vékenységét elősegítik, na­gyobb anyagi és erkölcsi elis­merésben részesüljenek. Ebből a szempontból kap fontos és nagy szerepet a vezetők és a beosztottak közötti megfelelő kapcsolat kiszélesítése. Kulcsár Mátyás A tekintélyt ki kell harcolni A Szeszipari Országos Vál­lalat szakszervezeti tanácsa március 15-én alakult meg, akkor került sor megválasztá­sára, azóta nagy munkát vég­zett. Az eredményekről és a tervekről beszélgettünk Dan­dár Béla elvtárssal, a tanács titkárával. — Melyek voltak az idei év kiemelkedő munkái? — így szólt első kérdésünk. — Megtárgyaltuk a szocia­lista munkaverseny célkitűzé­seit, a jubileumi verseny fel­adatait, a szociális és jóléti fejlesztésre fordítandó össze­gek felosztását, a bérszabály­zat módosítását, a munkaru­ha-keret felosztását, a balese­ti helyzet alakulását, az újí­tási feladatterv értékelését. Megbeszéltük az ÉDOSZ XLII. kongresszusának határozatát és az abból adódó feladatokat. Jelentős munkát végeztünk a kollektív szerződés előkészíté­sével kapcsolatosan. A kollek­tív szerződést egyébként de­cember 29-én írtuk alá ünne­pélyesen. Ezek voltak tehát a legfontosabb munkáink 1967- ben. — Hallhatnánk néhány rész­letet? — A szocialista munkaver­senyben jelentős eredménye­ket értünk el, vállalták dolgo­zóink a 17,5 millió forintos többlettermelést. Jelentős ön­költségcsökkentést értünk el, az alapanyag felhasználás te­rén is jók az eredmények. Komoly segítséget jelentettek a szocialista brigádok, jelen­leg 84 brigád tevékenykedik az országos vállalatnál, 924 taggal. Számukra tanácsko­zást tartottunk tavaly június­ban és megbeszéltük a leg­fontosabb tennivalókat. Jó munkájukat kellőképpen ér­tékelte a vállalat is, 1967 első kilenc hónapjában 153 dolgo­zó kapta meg a kiváló okleve­let, 98-an pedig jelvényesek lettek. — Természetesen, voltak gátló körülmények is, és ezekről is beszélnünk kell. Az újítási mozgalomban vissza­esés tapasztalható. Ezért pél­dául vizsgálatot tartottunk a győri gyáregységnél, ahol szá­mos újítási javaslatot utasított el a gyár igazgatója. Később változott a helyzet. Az újítá­si versenyben egyébként a Bu­dapesti Keményítőgyár vég­zett az első helyen, második a Kisvárdai Szeszgyár, harma­dik pedig a Budafoki Élesztő- és Szeszgyár lett.­­ És mi a helyzet a balese­tek területén? — A gondos munka ellené­re is, sajnos azt kell elmonda­nunk, hogy nőtt a balesetek száma. Az okokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a leg­több baleset elcsúszásból kö­vetkezett be, különösen az év első felében, februárban, már­ciusban és áprilisban volt rossz a helyzet. Áprilisban például 394 munkanap esett ki a balesetek következtében. Számos alkalommal foglalkoz­tunk a balesetek alakulásával, legutóbb szeptember 12-én, az iparági tanács ülésén. Beszélgetésünk során több­ször is érintettük a munkaru­ha kérdését. Gyakran előfor­dult, főleg vidéken, hogy a dolgozók a munkaruhát hasz­nálták a gyáron kívül is, így aztán a kihordási időt nem bírták ki ezek az üzemtől ka­pott ruhák. Ezen a helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha valamennyien összefognak.­­ A kollektív szerződés elő­készítése során, milyen ta­pasztalatokat szerzett az ipar­ági tanács? — Véleményem szerint minden részletre kiterjedő kollektív szerződést készített az a munkacsoport, amelyet ezzel a munkával megbíztak. Több alkalommal is tanácsko­zást tartottunk, ahol megbe­széltük a tervezetet és az idő­közben érkezett javaslatokat.­­ — 1968-ra, milyen célokat tűztek ki maguk elé? — Különösen nagy gondot kell fordítani a gazdaságos termelésre, a részesedési arány növekedése szempontjá­ból. Figyelemmel kísérjük a dolgozók munkakörülmé­nyeivel összefüggő legfonto­sabb feladatokat a bérszínvo­nal alakulását, az 1200 forin­ton aluli keresetek alakulását. Arra törekszünk, hogy a túl­órák számát tovább csökkent­sük. Az ipar területén folyó nagy beruházások végrehajtá­sának ellenőrzésekor nagy gondot fordítunk arra, hogy a jóléti és szociális beruházá­sok időre elkészüljenek. Sok a tennivalónk a munkavéde­lem területén. Napirendre tűzzük 1968. első felében a Győri Szeszgyár által elkészí­tett, de különböző okok miatt későbbre halasztott 44 órás munkaidő-tervezet megvalósí­tását. Jelentős feladatokat kell megoldanunk a dolgozók po­litikai és szakmai műveltségé­nek emelésében. Tervszerű munkával kívánjuk elősegíte­ni a kollektív vezetés érvé­nyesülését, a személyi felelős­ség erősítését, javítani kíván­juk a szakszervezeti tanács tekintélyét, felelősségét és gyáregységeink szakszerveze­ti bizottságainak munkáját is. A Szeszipari Országos Vál­lalat tíz üzemegységénél, mintegy 2700-an dolgoznak. Közülük mintegy 84 százalék tagja a szakszervezetnek. A szervezettségen is javítani akarnak idén. Úgy látjuk, hogy a szakszervezeti tanács első éve jó eredményeket ho­zott. Mind a gyáregységeknél, mind a Mezőszer és az ecet­telepeken, mind pedig a kuta­tóintézetnél nagy feladatokat kell megoldaniuk a dolgozók­nak, mert szeretnék megsze­rezni a kétszeres élüzem cím mellé a magasabb kitüntetést, az MT és a SZOT vörös ván­dorzászlaját. V. B. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3

Next