Élelmezési Dolgozó, 1968 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Együttműködési megállapodás a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete között az állami és szakszervezeti közös feladatok végzésére A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének (ÉDOSZ) vezetői megtárgyalták a munkakapcsolatok továbbfejlesztésének módszereit és egyeztették a gazdasági mechanizmus reformjának megvalósítása terén jelentkező közös feladatokat. A minisztérium és az ÉDOSZ közötti együttműködés formáinak kialakításánál célszerű mindazon feladatokat számbavenni, melyek a természetes és szükségszerű kapcsolatból, továbbá a gazdasági mechanizmus reformjából adódnak és amelyek tekintetében a szakszervezeteket egyetértési, véleményezési, ellenőrzési, önálló szabályozási, illletve a Vétójog illeti meg. A minisztériumhoz tartozó élelmiszeripari, ágazatok területén a szakszervezeteknek biztosított jogokat az ÉDOSZ Központi Vezetősége, Elnöksége, illetve az általuk meghatározott szervek gyakorolják. Minden olyan konkrét esetben, amikor az intézkedés joga állami vonalon, a trösztök és országos vállalatok vezérigazgatóit illeti meg, a szakszervezeti jogokat az iparági szakszervezeti tanácsok gyakorolják. A minisztérium és az ÉDOSZ vezetői a kapcsolatok, a tájékoztatás és az együttműködés hatékonysága érdekében szükségesnek tartják, hogy az élelmiszeripart érintő kérdésekben a minisztérium és az ÉDOSZ kölcsönösen megküldi egymásnak vezetőik, illetve vezető testületeik kibővített miniszterhelyettesi értekezlet, elnökség, stb. által az ipar egészét, illetve az iparágakat érintő lényegi kérdéseiben hozott határozatait, munka- és intézkedési terveit; — a minisztérium és az ÉDOSZ kölcsönöseen meghívják egymás képviselőit, vezető testületeik ülésére és más tanácskozásaikra mindakkor, ha a napirenden lévő témák ezt indokolttá teszik; , — a minisztérium és az ÉDOSZ vezetői rendszeresen tájékoztatják egymást az élelmiszeripari termelés, a gazdálkodás, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulása, illetve a szakszervezeti munka helyzetéről, az előttük álló feladatokról. —"■a minisztérium és az ÉDOSZ mindkét felet érintő kérdésekben kölcsönös javaslatot tehet egymás vezetőinek, illetve vezető testületeinek. A minisztérium és az ÉDOSZ konkrét munkakapcsolatait, együttműködését a következek szerint szabályozzák: 1. A miniszter és az ÉDOSZ elnöksége, együttesen kiadja a szocialista munkaverseny irányelveit, valamint a „Kiváló Vállalat” elnyerésére a pályázati felhívást. 2. A „Szocialista Munka Vállalata” cím elnyerésére tett vállalásokat évenként a miniszter az ÉDOSZ elnökségével együttesen elbírálja és jóváhagyja. 3. Az élelmiszeripar előtt álló feladatok teljesítése érdekében szükségessé váló társadalmi segítség megszervezésére, a minisztérium és az ÉDOSZ vezetősége rendezvényeket, akciókat kezdeményezhet. 4. A miniszter az ÉDOSZ elnöksége véleményének kikérése után adja ki — a találmányokra és újításokra vonatkozó kormányrendelet alapján, a végrehajtási utasítást és abban szabályozza az együttműködés kérdéseit, — a vállalatnál maradó jövedelem szabályozásával kapcsolatos miniszteri végrehajtási utasítást. 5. A miniszter az országos vállalatok és trösztök átszervezésére, valamint megszüntetésére vonatkozó döntésének meghozatala előtt, az ÉDOSZ elnökségét tájékoztatja és véleményét kikéri. 6. A minisztérium a szakmunkásképző állami vizsgabizottságba, a tanulmányi versenybizottságba, az ÉDOSZ képviselőjét bizottsági tagként meghívja, a szakközépiskolai és a felsőfokú vizsgabizottságba bevonja. 7. A minisztérium és az ÉDOSZ illetékes szervezeti egységei együttműködve készítik elő az élelmiszeriparban dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő intézkedéseket, különösen a szociális-kulturális,a társadalombiztosítási ügyekben, valamint a munkavédelmet, a vállalati jövedelemszabályozást és a vállatoknál maradó nyereség felosztását, a munkaviszonyt, a munkaidőt, az anyagi ösztönzést és a bértételeket érintő kérdésekben. 8. A minisztérium véleménynyilvánítás végett a szakszervezet elnöksége rendelkezésére bocsátja: a. A dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő, hosszú- és középtávú temetési, a műszaki fejlesztési, beruházási terveket. b. A személyzeti munka főbb elvi és gyakorlati irányítására vonatkozó nyilvánosan megjelent anyagokat és eljárási szabályokat. 9. Az országos vállalatok és trösztök éves gazdálkodásának értékelésére (beszámoltatására) meg kell hívni az ÉDOSZ főtitkárát és az iparági szakszervezeti tanács titkárát. 3 . Az élelmiszeripari trösztök és országos vállalatok hatáskörébe utalt — a szakszervezetet is érintő — kérdésekben, ideértve a kollektív szerződés megkötését is, a vezérigazgatót és az iparági szakszervezeti tanács titkárát illeti meg az intézkedés joga. Budapest, 1967. december 16. PUTICS JŐZSEF Dr. DIMÉNY IMRE az ÉDOSZ főtitkára mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Egy célért dolgozunk Az ÉDOSZ Csongrád megyei Bizottsága baráti beszélgetésre hívta meg a megye élelmezésipari üzemeinek KISZ-titkárait. Tájékoztattuk őket az ÉDOSZ XLII. kongresszusának határozatairól és kértük együttműködésüket annak megvalósításában. A beszélgetés során Bagó János, a Szegedi Konzervgyár KISZ-titkára elmondotta, hogy náluk a szakszervezeti bizottság és a KISZ kapcsolata igen jó. A KISZ fotóklubja például úgy járul hozzá a munkaversenyben élenjárók népszerűsítéséhez, hogy fényképeket készítenek a legjobb brigádokról. A képek a versenytáblára és a brigádok naplójába kerülnek. A szakszervezet munkavédelmi tevékenységét igen jónak tartják a fiatalok, mivel az oktatást jól színesítik a munkavédelmi kabarék, fejtörők — ahol még nyerni is lehet. Helyes és jó tanácsokat kapnak a fiatalok a szocialista munkaverseny szervezéséhez, az ifibrigádok felajánlásainak nemcsak a megtételéhez, de a végrehajtáshoz is. Örömmel vették birtokba a vállalat nagyon szép, új klubhelyiségét. Már be is nevezték a „Kiváló Ifjúsági Klub” cím elnyeréséért folyó versenybe, az üzem fiatalokból álló zenekara pedig a „Ki mit tud” országos vetélkedőjére. Ezenkívül rendszeres filmvetítéseket terveznek a jövőben. Örömmel újságolta: — A konzervgyár kifizette összes eddig igénybe vett bankhitelét, hogy az 1968-as évbe „tiszta lappal’’ léphessen —, igaz viszont, hogy ezért valamivel kevesebbet tudnak kifizetni nyereségrészesedésként. De a fiatalok is vállalják ennek megmagyarázását, a politikai, felvilágosító, nevelő munkát. Burányi János, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat makói üzemegységének KISZ- titkára arról panaszkodott, hogy elég nehéz volt „rávenni” a fiatalokat arra, bátran "szóljanak hozzá a termelési tanácskozásokhoz, mondják el véleményüket. A szakszervezettel szorosan együttműködve, jól megszervezték a nyáron a Marosparti sportvetélkedőt. — Nagyon fontosnak tartjuk — mondotta — az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének állandó ismertetését és magyarázását. A szocialista brigádokban nagyszerűen együtt tudnak dolgozni az idős és fiatal munkások —, ha a megfelelő támogatást mind a szakszervezettől, mind az ifjúsági szervezettől megkapják. A híres szegedi paprikát előállító gyár KISZ-titkára, Szűcs Anikó, elmondotta, hogy az üzemi kollektív szerződés kulturális és szociális részének kidolgozásában ő is részt vett. — Jelenleg épül az üzem új szociális épülete, itt remélnek a fiatalok olyan helyiséget, ahol kulturális életet élhetnek. Egyhangúak a munkavédelmi ismétlődő, havi oktatások — mondotta Anikó —, bár ezen filmvetítésekkel igyekszik javítani, segíteni a szakszervezet munkavédelmi felelőse, Dobó elvtárs. Abba viszont nem tudnak belenyugodni az üzem fiataljai, hogy „leszavazták őket” a balatoni üdülőház megvételénél. Az igény megvan, remélik, hogy a szakszervezet idősebb tagjai is jobban méltányolják ezt a jövőben. A kollektív szerződés elkészítésébe nem vonták be a KISZ-t — mondja szinte egyszerre Kutnyik Pál, a gabonásoktól, és László Júlia, a MÁP csongrádi üzemegységének KISZ-titkára. Ezt kifogásoljuk! Csányi Józsefné, a Csongrád megyei Húsipari Vállalat egyik KISZ-alapszervezetének titkára, az üzem nehézségeiről beszélt. — Az üzemi klub idős gondnoka, Németh bácsi, nem mindig nézi jó szemmel a fiatalok zajosabb szórakozását. Elfelejti, hogy valamikor ő is volt fiatal. A városi KISZ-bizottság tagja, Csonka István, abból indult ki, hogy hasznos ez a megbeszélés , mivel mindkét tömegszervezet „bázisa” lényegében ugyanaz az üzem dolgozótársadalma. A munka további összehangolását nagyon helyesnek tartja. A tanácskozáson sok jó észrevétel, ötlet, javaslat hangzott el. Újból meggyőződhettünk arról, hogy a KISZ az elmúlt évek során kivívta a társadalom elismerését, tevékenységével bebizonyította, — Csongrád megyében is —, hogy az ifjúság hivatott képviselője. Csikós Mihály megyetitkár Az élelmiszeripar 1967. évi termelési feladatát teljesítette és mind a belföldi mind a külkereskedelmi fogyasztók igényét kielégítette. A termelés, a gazdálkodás javulásával egyidőben készül fel iparunk az 1968. évi feladatokra. A felkészülés egyrészt elméleti, másrészt gazdálkodási jellegű. A gazdasági és mozgalmi vezetők egész sorát képezték ki, hogy a gazdaságirányítás új rendjében, a szerteágazó és bonyolult összefüggéseket megismerve továbbra is képesek legyenek a népgazdaság és az adott vállalat dolgozóinak érdekeit szem előtt tartani. Mindenki által ismert, hogy a gazdaságirányítás új rendje a vállalatok munkáját egy nagyon bonyolult és összefüggő mutatón, a nyereségen keresztül értékeli. A nyereség lett tehát alapja a vállalati gazdálkodás minőségének és az anyagi érdekeltségnek. Ebből a szempontból azonban egynéhány kérdésre fel kell hívni a vállalatok figyelmét. A gazdasági irányítás új rendjében a dolgozók bérszínvonalának növekedése, valamint a béren kívüli juttatások mértéke a nyereség alakulásától függ. Ez azonban nem vezethet oda, hogy megengedhetetlen eszközökkel növeljék a nyereség tömegét. Éppen ezért a megjelent bérkategóriák alapján minden egyes dolgozót a végzett munkának megfelelően kell besorolni, és részére a megfelelő bért kell biztosítani. Szakszervezetünk határozottan fel fog lépni minden olyan törekvéssel szemben, amely a dolgozók besorolásánál nem a munka bonyolultságát, nehézségi fokát veszi figyelembe. Arra kell irányuljon a törekvés, hogy a jól dolgozó, és a jól kereső munkás fogalma egy legyen. Már előreveti árnyékát egy olyan törekvés, mely szerint a nyereség tömegének növelésére való hivatkozással a béren kívüli juttatásokat, vagy azok egy részét el akarják sorvasztani az üzemekben. Mi a tények alapján állítjuk: a szociális, kulturális, sport- és jóléti eredmények továbbfejlesztésére az üzemekben megvan a lehetőség. További gondjaink közé tartozik, hogy még mindig számottevő az iparban az 1200 forint alatt keresők aránya. A nyereség tömegének növelése, mint ahogy azt szakszervezetünk XLII. kongresszusa is hangsúlyozta,lehetőséget biztosít arra, hogy az elkövetkező években is növeljük a bérszínvonalat. Ez azonban csak megfelelő arányok szem előtt tartásával lehetséges. Az 1967. évi aránytalanságok a munkás és alkalmazotti állományban nem ismétlődhetnek meg. Szakszervezetünk arra fog törekedni, hogy a gazdálkodásban elfoglalt szerepük és súlyuk szerint alakítsa ki az egyes állománycsoportok közötti helyes arányokat. 1968. évtől iparunk területén is tervbe vettük a munkaidő csökkentését és a nők szombat éjjeli munkabeosztásának megszüntetését. Az ipar sajátosságaiból adódóan ez igen bonyolult és összetett feladat, melynek végrehajtása gondos előkészítést kíván. Az is természetes, hogy a termelési időalap-kiesést saját erőforrásból kell megoldani, mely csak a munka termelékenységének növelése útján lehetséges. Az élelmiszeripar termékei naponta eljutnak az ország lakosságához. A termékek minőségének a rontása, súlycsonkítás, a rossz csomagolás nem lehet eszköz a nyereség növelésénél. Az olyan vállalatokat, amelyek rossz minőségű, vagy súlyhiányos terméket adnak ki, szigorúan felelősségre kell vonni. Helyes lenne a vállalatoknál eszmecserét, véleménycserét folytatni a vezetők és a beosztottak között arról, hogy az új körülmények között, milyen lesz a vezetők és a beosztottak viszonya. Mindenki számára világossá kell tenni: nem csorbítja az üzemi demokráciát, ha a vezetők a munkahelyeken rendet, fegyelmet, jó minőségű és pontos munkát követelnek. Ez egyébként az egész kollektíva érdeke is. A hanyag, felelőtlen, fegyelmezetlen dolgozó kárt okoz a közösségnek. A változások megítélésekor viszont abból is helyes következtetéseket kell levonni, hogy a dolgozók képviselőinek jogait is számításba kell venni. Az új törvény biztosítja és igényli a szakszervezetek legszélesebb értelemben vett érdekvédelmi tevékenységét Megváltozott a szakszervezet és a vállalat közötti kapcsolat is. Minden, a munkaviszonyhoz kapcsolódó, a dolgozók élet- és munkakörülményeivel foglalkozó kérdésben a gazdasági vezetők csak a szakszervezet helyi bizottságával egyetértésben, illetve közösen szabályozhatnak, dönthetnek. Jelentősen növeli a szakszervezetek szerepeit a vétó-, illetve kifogásolási jog bevezetése, mely a munkaviszonnyal kapcsolatos törvénysértéssel, a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető döntések megakadályozására szolgál. A nagyobb önállóság, az egy-, személyi vezetés előtérbe kerülése azonban nem vezethet önkényeskedésre. Éppen ezért, már most érvényesülni kell annak, hogy azok a dolgozók, akik a vállalat eredményes tevékenységét elősegítik, nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Ebből a szempontból kap fontos és nagy szerepet a vezetők és a beosztottak közötti megfelelő kapcsolat kiszélesítése. Kulcsár Mátyás A tekintélyt ki kell harcolni A Szeszipari Országos Vállalat szakszervezeti tanácsa március 15-én alakult meg, akkor került sor megválasztására, azóta nagy munkát végzett. Az eredményekről és a tervekről beszélgettünk Dandár Béla elvtárssal, a tanács titkárával. — Melyek voltak az idei év kiemelkedő munkái? — így szólt első kérdésünk. — Megtárgyaltuk a szocialista munkaverseny célkitűzéseit, a jubileumi verseny feladatait, a szociális és jóléti fejlesztésre fordítandó összegek felosztását, a bérszabályzat módosítását, a munkaruha-keret felosztását, a baleseti helyzet alakulását, az újítási feladatterv értékelését. Megbeszéltük az ÉDOSZ XLII. kongresszusának határozatát és az abból adódó feladatokat. Jelentős munkát végeztünk a kollektív szerződés előkészítésével kapcsolatosan. A kollektív szerződést egyébként december 29-én írtuk alá ünnepélyesen. Ezek voltak tehát a legfontosabb munkáink 1967- ben. — Hallhatnánk néhány részletet? — A szocialista munkaversenyben jelentős eredményeket értünk el, vállalták dolgozóink a 17,5 millió forintos többlettermelést. Jelentős önköltségcsökkentést értünk el, az alapanyag felhasználás terén is jók az eredmények. Komoly segítséget jelentettek a szocialista brigádok, jelenleg 84 brigád tevékenykedik az országos vállalatnál, 924 taggal. Számukra tanácskozást tartottunk tavaly júniusban és megbeszéltük a legfontosabb tennivalókat. Jó munkájukat kellőképpen értékelte a vállalat is, 1967 első kilenc hónapjában 153 dolgozó kapta meg a kiváló oklevelet, 98-an pedig jelvényesek lettek. — Természetesen, voltak gátló körülmények is, és ezekről is beszélnünk kell. Az újítási mozgalomban visszaesés tapasztalható. Ezért például vizsgálatot tartottunk a győri gyáregységnél, ahol számos újítási javaslatot utasított el a gyár igazgatója. Később változott a helyzet. Az újítási versenyben egyébként a Budapesti Keményítőgyár végzett az első helyen, második a Kisvárdai Szeszgyár, harmadik pedig a Budafoki Élesztő- és Szeszgyár lett. És mi a helyzet a balesetek területén? — A gondos munka ellenére is, sajnos azt kell elmondanunk, hogy nőtt a balesetek száma. Az okokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb baleset elcsúszásból következett be, különösen az év első felében, februárban, márciusban és áprilisban volt rossz a helyzet. Áprilisban például 394 munkanap esett ki a balesetek következtében. Számos alkalommal foglalkoztunk a balesetek alakulásával, legutóbb szeptember 12-én, az iparági tanács ülésén. Beszélgetésünk során többször is érintettük a munkaruha kérdését. Gyakran előfordult, főleg vidéken, hogy a dolgozók a munkaruhát használták a gyáron kívül is, így aztán a kihordási időt nem bírták ki ezek az üzemtől kapott ruhák. Ezen a helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha valamennyien összefognak. A kollektív szerződés előkészítése során, milyen tapasztalatokat szerzett az iparági tanács? — Véleményem szerint minden részletre kiterjedő kollektív szerződést készített az a munkacsoport, amelyet ezzel a munkával megbíztak. Több alkalommal is tanácskozást tartottunk, ahol megbeszéltük a tervezetet és az időközben érkezett javaslatokat. — 1968-ra, milyen célokat tűztek ki maguk elé? — Különösen nagy gondot kell fordítani a gazdaságos termelésre, a részesedési arány növekedése szempontjából. Figyelemmel kísérjük a dolgozók munkakörülményeivel összefüggő legfontosabb feladatokat a bérszínvonal alakulását, az 1200 forinton aluli keresetek alakulását. Arra törekszünk, hogy a túlórák számát tovább csökkentsük. Az ipar területén folyó nagy beruházások végrehajtásának ellenőrzésekor nagy gondot fordítunk arra, hogy a jóléti és szociális beruházások időre elkészüljenek. Sok a tennivalónk a munkavédelem területén. Napirendre tűzzük 1968. első felében a Győri Szeszgyár által elkészített, de különböző okok miatt későbbre halasztott 44 órás munkaidő-tervezet megvalósítását. Jelentős feladatokat kell megoldanunk a dolgozók politikai és szakmai műveltségének emelésében. Tervszerű munkával kívánjuk elősegíteni a kollektív vezetés érvényesülését, a személyi felelősség erősítését, javítani kívánjuk a szakszervezeti tanács tekintélyét, felelősségét és gyáregységeink szakszervezeti bizottságainak munkáját is. A Szeszipari Országos Vállalat tíz üzemegységénél, mintegy 2700-an dolgoznak. Közülük mintegy 84 százalék tagja a szakszervezetnek. A szervezettségen is javítani akarnak idén. Úgy látjuk, hogy a szakszervezeti tanács első éve jó eredményeket hozott. Mind a gyáregységeknél, mind a Mezőszer és az ecettelepeken, mind pedig a kutatóintézetnél nagy feladatokat kell megoldaniuk a dolgozóknak, mert szeretnék megszerezni a kétszeres élüzem cím mellé a magasabb kitüntetést, az MT és a SZOT vörös vándorzászlaját. V. B. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3