Élelmezési Dolgozó, 1976 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
KÜLDÖTTEINK HOZZÁSZÓLÁSAI A SZOT XXIII. KONGRESSZUSÁN ORSZÁGH FERENCNÉ: Vannak még tartalékok ! Négy esztendő telt el az MSZMP KB munka- és üzemszervezésről szóló határozata óta. Az a tapasztalatunk, hogy korántsem volt olyan a fejlődés, amelyet a lehetőségek kínáltak, s ami jogos elvárásként a vállalatok iránt megfogalmazódott. Amennyire természetesnek tartják vállalataink az önállóság kiterjesztését, már nem ilyen egyértelmű az önállósággal együttjáró felelősségvállalás.. A felettes szervek néha túlságosan is tiszteletben tartották a vállalatok önállóságát és még akkor sem léptek közbe, ha ezzel a vállalatok nyilvánvalóan és felismerhetően a népgazdaság rovására éltek. Mint gazdasági vezető is vallom, hogy szilárdítani kell a vállalatok cselekvési szabadságát, de növelni kell az ezzel együttjáró felelősség súlyát is. A határozat megvalósításának közvetlen színhelye a vállalat, az üzem, a műhely. Mégis kezdetben alig és később is csak kismértékben tartalmaztak a vállalati szervezési programok munkaszervezéssel kapcsolatos feladatokat. Pedig az elmaradás elsősorban a munka megszervezésében tapasztalható. Mindaddig, amíg a munkahelyeken nincs megfelelő rend, addig nem lehet a munkafolyamatok szervezettségét sem hatékonyan javítani. Még ma is a munkahelyeken sok a spontán kialakult, korszerűtlen szervezési módszer. A fejlett technika bevezetését sok vállalatnál nem készítik elő korszerű és hatékony munkamódszerek kidolgozásával. A korszerű berendezések kapacitáskihasználása nem sokkal tér el az elavult berendezések kapacitáskihasználásától. A termelő folyamatok szervezési hiányossága, hogy a tényleges munkával töltött idő aránya meglehetősen kedvezőtlen, messze elmarad a lehetőségektől. Még mindig nem fordítanak az üzemekben elég figyelmet a veszteségidők feltárására és csökkentésére. Gyakori, hogy a veszteségforrásokat a vállalatok vezetői ugyan vizsgálják, de eközben nem támaszkodnak eléggé a kieső idők okait alaposan ismerő közvetlen munkahelyi vezetőkre, a dolgozók széles rétegeire, azok észrevételeire, javaslataira, így a legjobb akarat mellett sem érik el a kívánt célt és hatékonyságot, pedig a hibák és hiányosságok jelentős részét helyben, a munkahelyi kollektíva képes megszüntetni. Feltétlenül szükséges olyan légkört kialakítani, amelyben jó a vezetők és vezetettek kapcsolata, nincs egymásra várás, a cselekvést a tulajdonosi tudat diktálja. Az élelmezésiparban a termelés veszteség idejének több, mint fele munkaszervezési fogyatékosságra vezethető vissza. Ebből következik, hogy a munka- és üzemszervezés javítása nemcsak technikai, mechanikai, hanem tudati feladat is. A legjobb szervezési elképzelések is kudarcot vallanak, ha nem párosul ezzel a dolgozó kollektívák felkészítése az adott feladat ellátására. Sok helyen arra hivatkoznak, hogy az elmaradott technikai színvonal nem tesz lehetővé magas fokú munka- és üzemszervezést, s ugyanakkor — mint már említettem — a korszerűbb technikát kellő szervezés és előkészítés hiányában, nem az optimális hatásfokkal használják. Úgy vélem, nem pusztán rendszertelen, akadozó termelés kieső értékhányadát a dolgozók idejének és teljesítőképességének, néhol egészségtelen határokig történő fokozásával próbálják pótolni. Kongresszusunk megállapította, hogy társadalmi és mozgalmi életünk jelenlegi szakaszában a szocializmus teljes felépítése, céljaink megvalósítása érdekében tovább kell növelni a testületi vezetés hatékonyságát, a tisztségviselők felelősségét. Szakszervezeti társadalmi tisztségviselőink és tagságunk műveltsége, politikai felkészültsége hatással van a munkára. E nélkül nem lehet demokráciáról beszélni. Manapság vitatott kérdés a szakszervezeti demokrácia egysége, értelmezése. Úgy ítélem meg, hogy nem lehet üzemi demokráciáról beszélni, szakszervezeti demokrácia nélkül és fordítva. Korábban és most is azok voltak a kezdeményezők, akik a szakszervezeti mozgalomban nevelkedtek fel. Az ő aktivitásuk bátorította munkatársaikat véleménynyilvánításra. Nem fogalmazhatok úgy, hogy ma már a szakszervezeti és az üzemi demokrácia területén minden rendben van. Ez fejlődő folyamat, melyet napirenden kell tartani, hogy tagjaSzakszervezetünk XLIV. kongresszusa többek között azért is foglalt úgy állást, hogy a csökkentett munkaidő vívmányait nem árnyékolhatja be a néhol tapasztalható, nem minden esetben indokolt, nagyfokú túlóráztatás. Az élelmezésipar területén közismert, hogy eszközállományunkból tekintélyes hányadot képvisel a technikailag és erkölcsileg egyaránt elavult hányad. Ezt a felszabadulás előtti múltból örököltük. A III. és IV. ötéves tervidőszakban az élelmezésipar fejlesztése, korszerűsítése intenzíven megkezdődött. Ez a fejlődés sem pótolhatta a több évtizedes lemaradást. A mezőgazdasági termelés és az ipari feldolgozás összhangjának megteremtésével az elkövetkezendő tervidőszakban jelentős mértékben csökkenteni kell a túlórákat. Nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy a vezetési hibából, szervezetlenségből a kieső munkaidőalapot túlórákkal pótolják. Következetesen érvényt szerzünk mindazon tiltó rendelkezéseknek, melyek a fiatalkorúak, a gyermekes vagy gyermeket váró anyák túlóráztatására vonatkoznak. Határozatban rögzítettük, hogy a tilalom alá nem eső túlórákat a szakszervezeti szervekkel egyeztetve kell szabályozni. Az élelmezésipar idényjellege, a jelentkező nyersanyag biológiai természete nem teszi lehetővé a túlóráztatás teljes felszámolását. Ezt mi is tudjuk, de a reális célkitűzés, hogy szabályozottan és tervszerűen — egyebek között — a munka- és üzemszervezés még meglevő tartalékainak hasznosításával évről évre csökkentve, optimális szintre korlátozzuk a túlórákat. Ugyanakkor ügyelünk arra is, hogy ne csak átlagban, de konkrétan egy-egy dolgozóra se jusson aránytalanul magas túlóra. A jól szervezett munka sikere élmény a dolgozó számára, elégedetté teszi s nem törekszik más munkaterületekre. Éppen ezért nem tudjuk elfogadni azt a helyenként hangoztatott „érvet", miszerint: maguk a dolgozók is igénylik — anyagi okok miatt — a túlóráztatást. A szocialista bérezés alapelvének — a több és jobb munkáért magasabb javadalmazásnak — nem ilyen eszközökkel kell érvényt szerezni. Az ütemes és nyugodt tempó nagy jelentőségű a fegyelem megszilárdításában. Ahol az anyagellátás a termelő folyamatokat nem szakítja meg, ott eleve adottak a fegyelmezett munka feltételei, míg fordított esetben ezek a körülmények szinte törvényszerűen együttjárnak a fegyelem lazulásával. A munka- és üzemszervezés szerepe hatékonyságának növelése nagy jelentőségű a dolgozó nők, az anyák helyzetének javítása szempontjából is. Az élelmezésipar dolgozóinak 50 százaléka nő. Felmérések bizonyítják, hogy a nők munkába állása nem egyszerűen jövedelemszerzési probléma. Ahhoz, hogy az élelmezésiparban nagy számban foglalkoztatott nődolgozókat megtarthassuk, arányukat tovább növelhessük, elengedhetetlenül szükségesek a munkaszervezési intézkedések. Mentesíteni kell az édesanyákat az éjszakai munka alól. Olyan munkakörülményeket kell teremteni, melyek megfelelnek a nők alkatának. Fel kell számolnunk — nagyon céltudatosan és tervszerűen — a nőket terhelő nehéz fizikai munkát. Mindez elképzelhetetlen a technikai fejlesztés mellett, üzem- és munkaszervezési intézkedések nélkül. Munk demokratikus gondolkodása, cselekvőképessége jobb legyen. Előrelépés volt szervezeti életünkben a decentralizált alapszervezetek létrehozása, melyet az élethez igazítottunk. Ezek partnerei az üzemi vezetőknek, részesei a döntéseknek, szervezői a társadalmi munkának, mozgósítói a gazdasági feladatok, célok megvalósításának. Az élelmiszeripar kisebb üzemeiben összevont, nagyobb üzemeiben évenként 3 alkalommal decentralizált taggyűléseket tartanak. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a decentralizált taggyűlések eredményesebben, jelentősen nő a hozzászólók száma. A Nagykőrösi Konzervgyárban is hosszú idő óta decentralizált taggyűléseket tartunk. Megállapítottuk, hogy azok a taggyűlések voltak aktívak, amelyek speciális szakszervezeti témákkal foglalkoztak, közelről érintették a tagságot. Alapszervezeteink olyan légkört teremtettek a taggyűléseken, hogy a tagság nyíltan mondott véleményt még akkor is, ha az az egyéni érdekekkel nem minden esetben találkozott. Külön ki kell emelni az éves beszámolók alkalmával megtartott taggyűléseket, amelyeket körültekintően szerveztek meg alapszervezeteink. Ennek fejlesztését kívánjuk elősegíteni az újonnan választott és számukban megnövekedett műhelybizottságokkal is. A decentralizált taggyűlések mindinkább hatékonyabbak lesznek a vezető és a tagság mindennapi kapcsolatában. Ez a jövő útja is. A szakszervezeti munka sarkköve a széles körű bizalmi hálózat. A bizalmi hálózat működtetésére, kiépítésére nagy gondot fordítottunk, ugyanez a körültekintés jellemezte a bizalmi személyének kiválasztását. Az esetek többségében arra rátermett, példamutató, a dolgozók bizalmát élvező személyeket választottak. A bizalmiak munkáját dicséri az a tény is, hogy a választások során ismét 80 százalékukat jelölte a tagság erre a tisztségre. — Szakszervezetünk, a politikai munkamegosztásból rá háruló feladatok megoldása során nagy figyelmet fordít a politikai tömegmunkára, szakszervezeti alapszervezeteink agitációs és propaganda tevékenységére, a kulturális nevelő munkára. Tevékenységünk arra irányul, hogy sajátos eszközeinkkel mind hatékonyabban segítsük dolgozóink kulturális és ideológiai színvonalának emelését, fejlesztését. Formáltuk azt az üzemi légkört és gyakorlatot, amelyben nagyobb megbecsülést kap a munka, a munkás, amely ösztönöz a munkahelyi és üzemi, valamint a szakszervezeti demokrácia kiszélesítésére. Elvitathatatlan, hogy a társadalmi fejlődés jelen időszakában szakszervezetünk nevelő funkciója mindinkább kiteljesül, tartalma gazdagodik, sokoldalúbbá, színesebbé válik. Javult a tömegpolitikai munka, nőtt a szakszervezet politikai befolyása, a közvéleményt és hangulatot formáló szerepe, mint ahogy azt megállapította szakszervezetünk 44. kongresszusa. A kulturális nevelő munkában megalapozott előrehaladás valósult meg. Egyre jobban érvényesül az az erv, hogy a szakszervezeti munka legfőbb módszere a nevelés, s mert az élelmezésipar népgazdaságunk sajátos területe, így nevelése is sajátos arculattal jelentkezik, munkánk jobban alkalmazkodott az iparágak és az egyes társadalmi rétegek sajátosságaihoz. Megmutatkozott ez a nőkkel, a fiatalokkal való foglalkozásban a szakmai rétegek között végzett politikai munkában. Ez annál is inkább fontos, mivel tagságunk mintegy fele nő és a fiatalok aránya is meghaladja a 38 százalékot. Nevelőmunkánk az üzemekhez kötődik. Súlypontja az alapszervezet, a munkahely. Nevelőmunkánkkal mindinkább politizáló légkör alakul,ki, ezáltal méginkább megnyerjük az élelmezési munkások cselekvő támogatását. Eredményeink tükröződnek feladataink megoldásában, az élelmezésipari dolgozók politikai, erkölcsi állásfoglalásában, magatartásában a kulturális,s általános műveltség színvonalának emelkedésében, és nem utolsó sorban szakszervezetünk szervezeti életében. A nevelőmunkában fontos szerepe van a szervezett oktatásnak, melynek színvonala sokat fejlődött Népszerűségét jellemzi, hogy az utóbbi 4 évben 8 ezerrel nőtt a hallgatók száma. Jelenleg a szervezett dolgozók több mint 20 százaléka vesz részt a szakszervezeti oktatás különböző formáiban. Az eredményekben nagy szerepük volt a propagandistáknak, akik jó felkészültséggel, széles körű ismeretekkel színessé és vonzóvá tették az oktatást. Szakszervezeti tömegpolitikai oktatásunk a Párt által irányított ideológiai munka szerves részeként fejlődött, többféle oktatási formában. Tisztségviselőink, propagandistáink felelősségérzettel, hivatástudattal foglalkoznak az élelmezésipari dolgozók politikai műveltségének emelésén és ezzel is segítették termelési és közéleti aktivitásuk növelését. Politikai oktatásunk a beszámolási időszakban a munkahelyi politikai élet egyik hatásos fórumává vált. Eredményeinket azonban gondok és problémák is kísérik. Az élelmezésipari munkások világnézeti nevelésében, műveltségi színvonaluk emelésében jelentős gondunk, hogy még mindig vannak olyan rétegek, amelyek kimaradnak, vagy csak részben jut el hozzájuk szakszervezetünk nevelő hatása. A fejlődés ellenére a tudatformáló munka hatékonysága változatlanul elmarad a társadalmi igényektől, a növekvő követelményektől. Szakszervezetünk a munkásművelődés, a politikai felvilágosítás, nevelés és tudatformálás másik fontos eszközének a könyvtármunkát tekinti. Könyvtáraink egyre inkább képesek kifejteni fontos közművelődési munkájukat. Vállalatainknál 1974-ben 266 különböző nagyságú könyvtár működött 373 ezer kötetMunkájuk fejlődését tükrözi, hogy eredményesen mozgósították csoportjukat a feladatokra. A bizalmi szót tud váltani a csoport minden tagjával, egyformán foglalkozik az egyes ember napi problémájával. Ez nem könnyű, hiszen az egyéni érdeket a csoportérdekkel kell egyeztetni. A szakszervezeti demokrácia fejlesztésében, a tagsággal való kapcsolat kialakításában nagy feladat vár a bizalmiakra. Ezért továbbra is fontos a csoportok tájékoztatása, oktatása és minden fontosabb kérdésben rendszeresen ki kell kérni véleményüket. A bizalmi csoportok létszámának növelésével sor kerül a bizalmi helyettesek választására is. Azonban ez az önként vállalt társadalmi munka egységesen még nem fogalmazódott meg. Félő, hogy enélkül elkallódnak. Kérjük, hogy központilag kerüljön megfogalmazásra a bizalmi helyettesek feladata. Segítsük jobban a kulturális nevelőmunkát fel. Szakszervezeti könyvtáraink eredményeivel azonban egészében mégsem lehetünk elégedettek, mert az olvasók számának alakulása és a könyvtárhasználat nem a megkívánt mértékben alakult. Miközben elismerjük szakszervezeti szerveink, vállalataink kezdeményezéseit a kulturális munka anyagi helyzetének javítására irányuló erőfeszítéseit, az anyagi lehetőségek összességében mégsem tartottak lépést az igények és az árak alakulásával. Több területen még szintentartásról sem beszélhetek. Az 1976-ban érvénybe lépő új szabályozó rendszertől csodát nem várhatunk, de észszerűen és takarékosan gazdálkodva a meglevő keretekkel javítani tudjuk a kulturális ellátottságot Szakszervezeti tisztségviselőink, függetlenített kádereink politikailag szilárdak, megbízhatóak, becsülettel helyt állnak a párt politikájának megvalósításán felelősséggel, önzetlenül dolgoznak, lépést tartanak a fejlődéssel. Sajnos a kulturális káderképzésről ezt nem mondhatom el. Még mindig kevés a szakképzett „kultúrosok”, könyvtárosok száma, ezért ezen a területen okvetlen tovább kell lépnünk. Pártunk Központi Bizottsága 1974. márciusi határozata leszögezi: „A szocialista társadalom további építése szakmailag jól képzett, a termelés és a munkaerkölcs követelményeinek megfelelő munkájukat tudatosan, célszerűen és termelékenyebben végző közösségi gondolkodású dolgozókat igényel. A közművelődés az oktatási rendszer — mindenekelőtt az általános iskola eredményeire alapozva, juttassa el a tömegekhez népünk és az emberiség múltjának és jelenének haladó szellemű termékeit, segítse elő a hazafias és internacionalista nevelést.” A szocialista ember formálása a társadalom fejlődésének elengedhetetlen követelménye. Munkánkban megkülönböztetett figyelmet kapott dolgozóink iskolai oktatása és szakmai képzése. Szakszervezeti bizottságaink nagy erőfeszítést tesznek, hogy minél több, főleg fiatalkorú dolgozó végezze el az általános iskolát, hiszen az alapműveltség megszerzése feltétele a szakmai képzésnek és ez a jövőben is meghatározza a kérdés fontosságát. Az erőfeszítések ellenére számuk és arányuk nem csökken a kívánt mértékben. Az ipar és a szakszervezeti mozgalom nem vállalhatja magára ezt a gondot csak segíthet, kezdeményezhet a probléma megoldásában, ezért szükségesnek tartjuk, hogy állami vonalon vegyék szigorúbban, tegyenek hatásos intézkedést az általános iskola elvégzésére. Az utóbbi néhány évben iparunkban meggyorsult a fejlődés. A műszaki színvonal emelkedése növekvő követelményeket támaszt a munkásokkal és vezetőkkel szemben. Iparunkban javult a szakmunkásképzés, Budapesten és Nagykőrösön új, modern berendezésekkel felszerelt szakközép és szakmunkásképző iskolában kezdődött meg a tanítás 1000—1100 hallgatóval. Ezzel valamelyest enyhült a beiskolázási gondunk, de még egyes iparágaink nehézségekkel küzdenek — ezek a sütő, a baromfifeldolgozó, a növényolaj, a dohányfeldolgozó, a cukoripar és saját iparágam, a söripar is. Iparunk műszaki színvonalának fejlődése mindinkább képzett munkásokat követel. Felméréseink alapján az elkövetkezendő öt esztendőben a jelenlegi szakmunkáslétszám 20 százalékos növelésére lenne szükség A jelzett beiskolázási nehézségek ellensúlyozására számottevően növeltük felnőtt szakmunkásképzésünket Amíg 1970-ben öt szakmában 297 hallgatóval folyt ilyen képzés, addig 1974-ben 12 szakmában 1088 felnőtt dolgozó vizsgázott, akiknek fele nő volt. — Felnőtt dolgozóink szakmai képzésének segítésére rövidített általános iskolai tanfolyam beindítását kezdtük meg. Sajnos még csak kevés helyen találkozunk ezzel a formával, de így is a korábbi évekhez képest megháromszorozódott az általános iskolai oktatásban részt vevők száma. FRISS ANTALNÉ: Nagy feladat hárul a bizalmiakra TARI JÓZSEFNÉ.