Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1959
Irányos József: Kis szőlőtermelők, nagy borpincék és a minőségi borok
KIS SZŐLŐTERMELŐK, NAGY BORPINCÉK, ÉS A MINŐSÉGI BOROK Magyarország szőlőinek termését emberemlékezet óta jórészt bornak dolgozzák fel. A rekonstrukciónak, vagyis a szőleink felújításának előrehaladtával korszerűbben gondozandó szőlőink bortermései nagyobb terméshozamok mellett a jelenleginél jóval nagyobbnak ígérkeznek. Ma borértékesítési nehézségeink nincsenek, mert termésátlagaink nagyon kicsinyek. De e rekonstrukció eredményeképp megérjük ám azt az időt is, amikor a belső fogyasztás mértékét jóval meghaladják borterméseink, és a borértékesítés nehéz problémái újra előtérbe lépnek, így volt ez az első, a filoxéravész legyűrését követő rekonstrukció után is, századunk első évtizedében. Hát közeleg az idő, amikor majd szőlő- és bortermelésünk újra a világgazdaság szőlőtermesztésének és a világpiaci versenynek függvénye lesz. Ez törvényszerűen következik, minthogy a világ szőlőtermő területei és a termésátlagok növekednek ugyan, de anélkül, hogy ennek arányában a borfogyasztás is emelkednék. Egyelőre az egész világon a borfogyasztás bizonyos mértékű csökkenéséről tanúskodnak a számadatok. A szőlőtermő területek növekedése az utolsó 10 éves statisztikai adatok szerint is eléggé szembetűnő. Amíg 1947-ben a világ szőlőterülete 8,6 millió, addig 1966-ban már 9,2 millió hektárra rúg. A területnövekedést részben az magyarázza, hogy egyes, főként tengeren túli államokban, ahol nemrégiben még elenyésző volt a szőlőtermesztés (így Ausztrália), kezd figyelemreméltó szőlőkultúra kibontakozni. Egyes nyugati nagyobb bortermelő országokban — Franciaországban, Olaszországban stb. — máris bizonyos krízis előjeleiről beszélnek; a szőlészeti kongresszusokon, ankétokon főként a borértékesítés és a túltermelés problémáival foglalkoznak. Ezek minket magyarokat elgondolkoztathatnak, mert exportáltunk a múltban, és borexportálók szeretnénk lenni a jövőben is. Olcsóbban kell többet és jobban termelni, szőlóink gépesítésében a józan számvetés „legszélső határáig” kell haladnunk, a szőlőtelepítéseket az optimális termőhelyekre kell terelni, és mindenütt a leghelyénvalóbb, legjobb és leggazdaságosabb minőségi fajtákat kell ültetni.