Élet és Tudomány, 1952. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1952-03-05 / 10. szám

elektromos gépek kísérleti laborató­riumát helyezik el a tanműhely csar­nokban, mely ily módon hazánk töké­letes villamosításának egyik legfonto­sabb tanulmánytelepéül szolgál majd. Az ötemeletes új tanszéképületek előadótermeit egyenként 450 hallgató befogadására méretezték. Az új egyetemi városrész épületei egy mindeddig üres telektömbön, a feltöltött Lágymányosi tó helyén emelkednek. A Műszaki egyetem java­­korbeli professzorai közül többen ide­jártak még ifjabb korukban csónakázni s horgászni. Nagy sportteljesítmény volt eligazodni a á­sásban, nádasban. A tavat kiszorította a nádas. A nádast a szeméttelep. A tőzeges, süppedékes altalajon nem adhatott az építkezések számára megbízható fundamentumot az a sok szemét és salak sem, ami Buda déli részének lakóházaiból, a lágymányosi gyárakból s a kelenföldi pályaudvarról “halmozódott fel itten. Küzdelem a talajvízzel A talaj megbízhatatlanságát kellett leküzdeni a múlt év derekán, mikor megindították az építkezést. A föld­munkálatok során az ingoványból szi­lárd megbízható alapot kellett formálni. Ezt a munkát megnehezítette a Duna vízszintje, ami a laza talajon lehetet­lenné teszi a parti épületek alag­sorképzését. (Alagsor helyett csak mély­földszintig mehetnek itt kockázat nél­kül a magasépítők.) De az alagsor nélküli alapozást is akadályozta a könnyen felbukkanó víz. Mégis megoldották a nagy felada­tot. Markológéppel a víz szintje alá ástak kútgödröket. A vizet gépi erő­vel kiszorították a bedolgozásra kerülő beton számára. Egymástól 4 méter köztávolságban megfelelő mélyen betonkutakat építettek be, hogy a sással-náddal-szeméthalmazzal bete­metett Lágymányosi-tó ingoványos talaján szilárd alapot adjanak az ötemeletes tanépületnek. A nagy­­feszültségű elektromos laboratórium csarnoka nem emeletes. Ennél kút­­alapozási módszer helyett úgynevezett cölöpalapozás is elég volt a teher­bírás biztosítására. A vasbeton »cölö­pöket« vasbeton-koszorúval fogták össze. Nagyteljesítményű tölcséres nyo­mógépekkel töltötték be a kavicsot az alapozási kút- és cölöpgödrökbe. A kavicstöltelék kiszorította maga elől a vizet, így mind a kútalapozási, mind a cölöpalapozási módszerrel szilárd alaptalajt kaptak a vizes ingo­ványból anélkül, hogy egy percig is vízben kényszerültek volna dolgozni. Az alapozással ily módon már szep­temberben végeztek. A fölmenő résszel már könnyebben haladtak előre. Amíg nem jött a tél. A téli építkezés sem probléma többé hazánkban. Legalábbis ott nem, ahol téglafalazás adja a munka dandárját. Itt azonban a A régi épület

Next