Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
an láthatatlan" halaik miatt skorpióhalnak is nevezik őket; ezek ugyanis méregmirigyekkel állnak kapcsolatban, és szúrásuk rendkívül fájdalmas lehet, sőt a tűzhal mérge állítólag a kobra mérgével azonos erősségű és hatású. Hasonló a helyzet az írásos sügérekkel (Serranellus soriba). Ezek a világosbarna és fehér harántcsíkozású, hastájékukon nagy világoskék foltot viselő állatok (nevüket a fejük két oldalán levő, a gyermekek ákombákomjához hasonló, kékeszölden irizáló rajzolatról kapták) ugyancsak a sekélyebb vizeket, a dúsan benőtt sziklás aljazatot kedvelik. Magányosan élnek algák és rések közé bebújva vagy a sziklák tövében, és kiválasztott helyéhez mindegyikük ragaszkodik. Kiderült hát a néptelen medencék titka. Amikor az Adriai-tengerből hozott sziklahalak és írásos sügérek — átszoktatás után — végleges helyükre, a kiállítási medencébe kerültek, a kezdeti nagy sürgés-forgás után lassanként „eltűntek”: mindegyik megtalálta a maga „lakóhelyét” a sziklák tövében és üregeiben. És azt most már jóformán csak az etetéskor hagyják el. Olyankor megelevenednek a „sziklák”. De a sziklahalak még a nyers Üresnek tűnik ez a medence. De nézzük meg jól a bekeretezett részeket. Egy-egy sziklahal lapul mindenütt Még közelről is nehéz felismerni a kövek és a kagylók 1730