Élet és Tudomány, 1974, január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-05 / 14. szám
EMEMRIU A novovoronyezsi atomerőmű vezérlőterme (Fotó: TASZSZ) él, hiszen villamos energia termelésére csak a visszamaradó részt használjuk fel. Ha azonban növekvő villamosenergiaigényünket teljes egészében olajtüzelésű (földgáztüzelésű) erőművekkel fedeznénk, kőolajbehozatalunkat már kizárólag az erőműveknek tüzelőanyaggal való ellátása végett kellene növelnünk. A hagyományos tüzelőanyaggal és főleg a szénhidrogénekkel való takarékosság szükségessé teszi, hogy az atomenergiát is hasznosítsuk. E program első lépése a Paksi Atomerőmű építése: 1981 elején: 880 MW Az erőmű helyének megválasztását gondos mérlegelés, sokféle szempontnak az egybevetése előzte meg. Egy azonban nem volt vitás: az atomerőműnek nagyon nagy mennyiségű hűtővízre lesz szüksége, tehát mindenképpen a Duna mellé kell építeni. (A Duna vízhozama minden nehézség nélkül lehetővé teszi azt is, hogy ezen a telephelyen az atomerőművet legalább 4000 MW-osra bővítsük.) Az atomerőműnek az ország déli részére való telepítését még az is megokolta, hogy a jelenleg működő és épülő erőművek nagy többsége vagy az ország északi, vagy Budapest körzetében van (a Pakson termelt villamos energiával közvetlenül láthatjuk majd el az ország déli részének fogyasztóit). A Paksi Atomerőmű építését — pontosabban a leendő erőmű területének a rendezését — 1968-ban kezdtük meg, s úgy terveztük, hogy az erőmű 1975-ben már villamos energiát fog termelni. Egy atomerőmű építése azonban akkoriban sokkal költségesebb volt, mint a vele azonos teljesítményű hagyományos széntüzelésű vagy különösen az olajtüzelésű hőerőműé. Így indokolt volt elsőbbséget adni az olajtüzelésű erőművek építésének. Ez jobban megfelelt a szükségleteinknek és anyagi lehetőségeinknek is. Pakson, a 240 hektárnyi területen —• 1968-tól folyamatosan — a földmunkáknak mintegy a felét elvégezték: 1,5 millió m3 földet mozgattak meg. Most az erőmű építése felgyorsult: a tereprendezési munkák folytatása közepette megkezdődött a felvonulási és a kommunális épületek építése; készül az a csatorna, amely a Dunából hűtővizet szállít majd az erőműbe (eddig 1 km hosszú szakaszát mélyítették ki), készen van a bekötőút, korszerűsítik a vasutat Dunaföldvár és Paks között s készül az új — Paksot az erőművel összekötő — vasútvonal. Épül a paksi 2000 lakásos „atomváros”. A tervek szerint a mintegy 20 000 m2 alapterületű főépület (ebben helyezik majd el a reaktorokat és a generátorokat) építését 1975 közepén, a berendezések szerelését 1978 elején kezdik meg. A Szovjetuniótól úgynevezett WER (nyomott vizes) erőműtípust vásároltunk. (Itt a nukleáris energia a nyomás alatt tartott, zárt rendszerben keringő vizet melegíti. Ez a forró víz — miközben egy hőcserélőn átáramlik — egy másik körben vizet párologtat el, vizet alakít gőzzé. A gőzzel aztán — ugyanúgy, mint a hőerőművekben — turbogenerátorokat működtetnek.) E típusnak a 440 MW-os reaktorblokkjai — egy-egy blokk egy atomreaktorból és hozzá csatlakozó két, egyenként 220 MW-os turbogenerátorból áll — már sok helyütt működnek. A Szovjetunióban Novovoronyezsben épült fel az az atomerőmű, amelyben ezeket a berendezéseket először helyezték üzembe. Ilyen atomerőművet vásárolt korábban az NDK és Bulgária is: az NDK-ban már működik, a BNK-ban pedig ez évben üzemelni fog az első reaktorblokk. Ilyen novovoronyezsi típusú atomerőművet építenek Finnországban és Csehszlovákiában is. A Paksi Atomerőmű üzemanyagát a Szovjetunióból vásároljuk majd — reaktorblokkonként és évenként 10—15 tonna fűtőelemre lesz szükségünk —, s az elhasznált fűtőelemeket a Szovjetunióba szállítjuk vissza. (Jelenleg teljes fűtőelemgyártó ipara csak a Szovjetuniónak és az USA-nak van. Az urán dúsítása és belőle a fűtőelemnek az elkészítése nagyon bonyolult és költséges művelet — egy gazdaságos dúsítónak a létesítése egy hazai méretű atomerőmű építésének a sokszorosába kerül. Az atomerőmű műszaki megvalósításáról, más atomerőmű-típusokkal való összehasonlításáról cikksorozatban kívánunk beszámolni. Ennek keretében lesz szó az atomenergiának, ennek az egészen új és az eddig használt energiahordozóktól — a széntől, az olajtól, a földgáztól, a vízenergiától — alapvetően eltérő tulajdonságú energiafajtának a bevezetésével kapcsolatos sok egyéb problémáról. Dr. Konc József és Wiegand Győző 641